Válaszol a gyermekpszichológus – 2005. január

Olvasói levél

T. X. Y.! A gyermekem, Tomi januárban lesz 5 éves, nagyon szeret legózni, rajong a puzzle-ért és az építőjátékokért, és igen meglepő dolgokat csinál belőlük. Ám van egy kellemetlen szokása, ami újabban szinte uralja a viselkedését, nem tudom, hogy ez normális vagy sem, de a gyermekem szinte mindent szétszed, szétszerel, ami a kezébe kerül, tollakat, számológépet, távirányítót, órát stb., emellett persze semmit nem rak össze, és az anyja egyre többet veszekszik emiatt mostanában a gyermekkel és velem is, szerinte valami nem stimmel a gyerekkel, hogy mindent tönkretesz. Továbbá korához képest szokatlan kérdései vannak, a kedvencei pl.: „mi van benne”, „hogy megy”. Szerintünk ez nem szokványos dolog, főleg nem ebben a korban, de ez az én véleményem, amely némiképp eltér a feleségemétől, mérnök ember lévén szerintem ez valahogyan összefügg az ügyességével, csak nem tudom, hogyan. Bár lehet, hogy csak a szülői elfogultság beszél belőlem?

Tisztelt uram!

A szülői elfogultságra gyanakodni jogos, de egyben természetes dolog is, ám Ön valószínűleg jól ráérzett, hogy fia szokatlan cselekedetei a tehetség kezdeti csíráira utalnak. Minden gyermeknél előfordul, hogy összetör, szétszed ezt-azt, de az Ön által leírt viselkedés gyakorisága, „tervszerűsége” és „szándékossága” mögött több rejlik, mint a gyermek fejlődőkészségeivel együttjáró természetes ügyetlenség vagy a véletlen.

A kíváncsiság önmagában nem különleges, sőt nem is kizárólag az ember sajátja. A legtöbb élőlényre igaz, hogy nagy energiákat fektet abba, hogy felderítse, explorálja, megismerje környezetét, és ezáltal kontrollálja azt, mely a biztonságérzetét kelti. Mindez a túlélést szolgálja. A kíváncsiságnak, mint ahogyan a játéknak is az örömszerzésen túl szerepe és funkciója van. Az emberi kíváncsiság, megismerő tevékenység alapjai is erre vezethetőek vissza, de az embernél a megismerés túlmutat az olyan alapvető szükségletek kielégítésén, mint a biztonság megteremtése vagy a táplálékszerzés. Az embernél a megismerés és a tudásvágy önálló és alapvető – mondhatni fiziológiai – szükséglet, mely nem elégül ki egy „tál információ elfogyasztása” után, hanem szinte kimeríthetetlen energiaforrás. A tehetség falánk jelenség, ugyanis az információszerzés nem pusztán a mindennapi élet praktikus rutinjai, a szükségletek kielégítése és a mindennapi teendők végrehajtására szorítkozik, hanem a dolgok miértje után éhezik.

A tehetséges emberek esetében – főleg gyermekkorban, ahol kérdéseik, cselekedeteik rohamát nem fékezi semmilyen szabály vagy tapintat – ez az átlagnál sokkal kifejezettebben és aktívabban jelenik meg, szemmel látható és kézzel fogható. Szokatlan kérdéseik és cselekedeteik a dolgok miértje, hogyanja, működési elve után kutat. A szétszerelés, szétszedés, a miértek utáni kérdezősködés egy szinten túl tehát kifejezetten korai tehetség jegy, a hatékony, gyors, kreatív, információ éhes intellektus és intenzív – a normálistól eltérő, de nem egészségtelen – agyi tevékenység mutatója.

Amikor tehát tehetséges gyermekünket „szétszerelésen” kapjuk, akkor annak elsődleges célja nem feltétlenül a rombolás, így az agresszió levezetése – ami a korban ugyancsak természetes jelenség lehet -, hanem az a még közel sem tudatos, de már valahol célirányos szándék, hogy megismerje a körülötte lévő tárgyakat, élőlényeket és az őt körülölelő világot, annak működését, akárcsak egy kémikus a molekulaszerkezetét.

Tisztelt szülők, sajnálatos módon a gyermek tevékenykedése valóban költséges és bosszantó tud néha lenni, de némi odafigyeléssel, célirányos foglalkozással, képzéssel egy addig ismeretlen oldaláról ismerhetik meg gyermeküket, és mellesleg a tárgyak és a lakás is megmaradnak eredeti formájukban.

Üdvözlettel: