Arcdiagnosztika

A régi medicina egészen száz évvel ezelőttig nélkülözte a ma oly természetes műszeres és laboratóriumi vizsgálatokat. A gyógyítók tehát a jól látható jelekre figyeltek, amelyek segíthették őket a tájékozódásban. Az évszázadok alatt a betegek arcán megfigyelt elváltozások alapján valóságos diagnosztikai atlasz alakult ki, amelyet az orvosok és a gyógyítók generációról generációra továbbadtak, tökéletesítettek, pontosítottak. Az évezredes múltra visszatekintő hagyományos kínai orvoslás és a tradicionális nyugati gyógyítás arcdiagnosztikai módszerei között is nagyon sok hasonlóság, illetve átfedés van, pedig ezek az irányzatok évszázadokon keresztül nem tudtak egymás létezéséről.

A gyakorlott szem gyorsan felismeri a jelzéseket

Akinek jó szeme van, már kevés gyakorlással képes értelmezni az általános jelzéseket. Például egy arczóna duzzanata pangást és lerakódást jelez a hozzá tartozó szervben. Ugyanakkor a beesett, rossz keringésű zóna a hozzá tartozó szerv gyengeségét, elégtelen működését jelzi. A vörös, meleg zónák gyulladás, a nyirkos, hideg, sápadt területek degeneráció jelei.

A tradicionális nyugati orvoslásban a jobb arcfél (és testfél) elváltozásait a májjal, míg a bal arcfél (és testfél) elváltozásait a léppel hozták kapcsolatba. A modern orvoslás a lépnek kevés figyelmet szentel, hiszen ha például. balesetek kapcsán a sérült, repedt lépet műtétileg eltávolítják, az nem különösebben viseli meg szervezetünket. A régi orvosok ugyanakkor megemlítik a lép „vértisztító”, „méregtelenítő” szerepét.

A homlok a hagyományos kínai orvoslás szerint a vese/hólyag funkciókörhöz rendelt terület. Innen, pontosabban a belső szemzugból indul és a homlokon vonul végig a hólyagmeridián is. Hasonlóképp vélekedik a régi nyugati gyógyászat is. E tényt látszik alátámasztani, hogy a homlokon kialakuló akne gyorsan javul, ha a páciens növeli folyadékfogyasztását vagy veseteát iszik. Ha a homlok bőre megvastagszik és barázdált, az a vese gyengeségét és a vízháztartás zavarát jelzi.

A rácsszerű (vízszintesen és függőlegesen is futó) ráncok a kemény, vastag, kissé piros homlokon olyan emberről árulkodnak, aki nem veti meg a kulináris élvezeteket, gyakran túl sokat eszik és ráadásul nem egészséges ételeket fogyaszt, ezzel elárasztja szervezetét savas anyagcsere-végtermékekkel, „salakanyagokkal”, ahogy a régiek nevezték. A szemöldökök között húzódó mély ránc nem csak a sokat gondolkodó, koncentráló emberek sajátja, hanem a tapasztalatok szerint a máj és az epe túlterhelésének jele.

A szemek és a halántékok üzenete

A halántékon gyakran szembeötlő változásokat figyelhetünk meg. A telt halántékú emberek jó erőben vannak, gyorsan regenerálódnak és csekély az alvásigényük. Ezzel szemben a beesett halántékú egyének kimerültek, alvásigényük nagy.

A halántékon gyakran jól kirajzolódnak az erek is (vénák és artériák). Olykor erősen kiduzzadó, kanyargós ereket láthatunk. A sápadt arcon ezek kezdődő érelmeszesedésre figyelmeztetnek, míg a vörös arcú embernél magas vérnyomásra vagy az érintett érszakaszok gyulladására hívják fel a figyelmet.

A szem és környéke a régi orvosok számára valóságos képeskönyv volt. A szemfehérjének sárga elszíneződését már a régiek is helyesen értelmezték: ez bizony máj-epe betegség jele. Pedig akkoriban még mit sem tudtak a bilirubinról vagy a laboratóriumi májértékekről. A szemfehérjén megjelenő apró erecskék, főként, ha tartóssá váltak vagy gyakran megjelentek, akut gyulladást vagy idült hólyagirritációt jeleztek.

Ha a szemöldökök mindkét oldalon félig „kikoptak”, és az alsó szemhéjon két finom vízszintes ránc jelenik meg, akkor az illető hajlamos az allergiára.

A szemhéjak közül a felső az epehólyaghoz, az alsó a veséhez köthető. A duzzadt felső szemhéjról epepangásra következtethetünk, például epekövesség kapcsán. Néhány  megfigyelő ugyanezzel a jelzéssel találkozott vesepangás és szívelégtelenség kapcsán is. A szemhéjak gyulladása manapság többnyire allergia miatt alakul ki, igaz, ilyenkor jellemző tünet a viszketés is.

Mindkét szemhéj – a halántékhoz hasonlóan – elvékonyodhat, beesetté válhat. Az illető kimerült, kiégett, idegi tartalékait felélte. Az ilyen emberre jellemző a feltűnően megnövekedett alvásigény. Ha az alsó szemhéjakon  jellegzetes, sárgás, kidudorodó zsírcsomókat találunk (xanthelesma), az a zsíranyagcsere zavarára figyelmeztető jel. Az alsó szemhéj duzzanata, amihez társulhat a szem alatti táskásodás, a veseműködés elégtelenségét jelzi. A szemhéjon megjelenő szemölcsök vagy jégárpa alapján arra következtethetünk, hogy az illető epehólyagjában kő alakult ki – ez a tapasztalat gyakran visszaigazolódik a klinikumban.

A nevetéshez köthető szem körüli ráncok pozitív asszociációkat keltenek, viselőjükről úgy véljük, vidám ember. De nem árt tudni, hogy a valódi „nevetőráncok” a szemzugtól kifelé, a halántékhoz futnak, esetleg ott folytatódnak is. Ha csak rövid, mély ráncokról van szó a szemzug körül, azok kötőszöveti gyengeséget és/vagy az epe/máj gyengeségét jelzik, hasonlóan a szem körüli bőr sárgás elszíneződéséhez. A sötét, kékes színű szem körüli karikákat mindenki ismeri, hiszen ezek a kimerültség, a kialvatlanság jelei.

A sötét szem körüli karikák azonban vesebetegséget is jelezhetnek. Ha gyermekeknél kékes színű a szem környéke, az általában bélférgességre figyelmeztet.

A piros orcák nem mindig a kicsattanó egészség jelei

Ha az orcapírt nem kozmetikumokkal varázsolják arcunkra, akkor a feltűnő pirosság magas vérnyomásra hívhatja fel figyelmünket – ezt manapság gyorsan és egyszerűen ellenőrizhetjük. Az orcapír, amely sok, felszíni, jól kirajzolódó hajszálérből adódik, gyakori a cukorbetegeknél, ezt egyébként a modern orvoslás is tudja. Az erősen piros, viszkető orca azonban nem a klasszikus arcdiagnosztika tárgyát képező jelenség, hanem élelmiszer-allergia, zavart bélflóra áll a háttérben.

A sápadt orcák az alacsony vérnyomás jelei. A kékes elszíneződés a szöveti oxigénhiány jele, ezért feltétlenül érdemes alaposan megvizsgálni az illető szívét. Olykor petyhüdt, lelógó orcákat is megfigyelhetünk, főképp sovány embereknél. Ez a hólyag gyengeségét jelzi, leginkább idősebbeknél. Itt érdemes megjegyezni, hogy a legtöbb kóros elváltozás az arcon főképp idősebb korban jelenik meg. A gyerekeknél és a fiataloknál még kevés ilyen jelzéssel találkozhatunk.

Az orrunk gyomrunk állapotáról árulkodik

A gyomor állapotára az orr kinézetéről következtethetünk. A sápadt, fehér orr mindig gyomorbajra figyelmeztet, amit kiemel, ha az orrhegy feltűnően hegyessé válik. A piros orrhegy alapján gastritisre, azaz gyomornyálkahártya- gyulladásra kell gyanakodnunk. Az orron megjelenő hajszálerek – más arczónákhoz hasonlóan – magas vérnyomásra, míg a kékes-piros orr ennek ellenkezőjére: alacsony vérnyomásra figyelmeztet.

Az orrszárnyak ugyanakkor nem a gyomorhoz, hanem a tüdőhöz társíthatók. Az orrszárnyak állapota, kinézete mindig a tüdő életerejéről árulkodik. Az erősen kifeszített orrszárnyak a tüdő túlterheléséről tanúskodnak, például asztma esetén. A kicsi, csökevényesen kifejlődött orrszárnyak inkább a gyakran viszszatérő tüdő- és hörgőbetegségekre való hajlamot mutatják.

Az ún. nazolabiális redő, amely az orrtól ferdén lefelé, a szájzughoz fut, egyénenként eltérő mértékben kifejezett. Az arcdiagnosztikában a jobb redő a máj/epehólyaghoz, míg a bal oldali a lép/hasnyálmirigyhez tartozik. A mély barázda, amely esetleg kissé pirosabb is, a terapeutát arra ösztönözte, hogy megfelelő terápiákkal erősítse az említett szerveket.

A szájzug beszél az édességekhez fűződő viszonyunkról

A száj közvetlen szomszédságának sárgás elszíneződése az epe/máj, a barnás elszíneződés, esetleg kissé pirosas árnyalattal kísérve, a belek állapotáról ad tájékoztatást: helytelen étkezési szokások, gombásodás, bélférgesség vagy a bélflóra zavarai állhatnak a jelenség hátterében. Ha a szájzugban apró, kissé gyulladt repedések is vannak, az is számít, hogy hol. Ha a bal oldalon, akkor az illető túl sok sósat eszik. Ha a jobb oldalon, akkor túlságosan kedveli (és fogyasztja) az édességet.

A szájzugrepedések általában vas- és/vagy rézhiányra hívják fel a figyelmet. Ha a beteg ugyanakkor sápadt is és állandóan kimerültségre panaszkodik, akkor vérszegénységre kell gyanakodnunk. A vérkép révén erről gyorsan meggyőződhetünk. És végül, de nem utolsósorban lehet az említett jelenségnek egy egészen banális oka is. Az illető rosszul tolerálja a fogkrémet vagy a szájvizet, amelyet rendszeresen használ!