Drágakövek pozitív hatásai
A drágakövek egészségügyi alkalmazása a régi korokban részben az összegyűjtött tapasztalatokon, részben a módszeres és célirányos kísérletezés eredményein alapult, ami merőben új elemmel egészült ki Szent Hildegárd (1098‒1179) vízióinak formájában. A XX‒XXI. Században Michael Gienger (1964‒2014) német természetgyógyász módszeres kísérleteivel tovább gazdagította a nemes kövekkel történő gyógyítás elméletét. A napjainkban gyakorolt drágakőgyógyászat tehát részben az évszázados tapasztalatokon, részben modern kutatások eredményein alapul.
Az ókori Keleten Krisztus előtt 3000 évvel az egyiptomiak és a sumérok úgy tartották, hogy a fényben csillogó és csodás színekben pompázó kövek kapcsolatban állnak a nap éltető erejével. A kövek kiválasztása és csiszolása is egészségügyi szempontok figyelembevételével történt. A zöld amuletteket pl. a születéshez kapcsolták. Érdekes módon a térrendezés távol-keleti formájában, a feng-shuiban szintén zöld köveket – pl. óceánachátot, heliotrópot, smaragdot vagy aventurint – helyeznek el a lakótér keleti felében, hogy erősítsék az ott lakók egészségét. A Kelet mindig a tavaszhoz, a zöld növények újraéledésének évszakához kötődik. A Biblia is említ drágaköveket, pl. János evangélista látomásaiban 12 követ említ.
E tizenkét kő – többek közt a jáspis, a kalcedon és a smaragd – szerepel Szent Hildegárd drágakövekről szóló könyvében is.
A drágakövek hatásait taglaló első könyvek szerzői között említendő Eresosi Theophrastos (kb. Kr. e. 370‒287) és az idősebb Plinius (kb. 23‒79). Dioszkuridész (Kr. u. 1. évszázad) Materia medica c. könyvében hangsúlyozza, hogy saját tapasztalatai és kísérletek alapján kívánja kideríteni az egyes szerek gyógyító erejét, amelyek között szerepelnek drágakövek is. Leírja, hogy a jáspis képes meggyorsítani a szülést. A régi szerzők munkáival kapcsolatban azonban fontos megemlíteni, hogy egyes drágakövek neve az évszázadok során változott, ezért lehetséges, hogy a régi művekben szereplő nevek ma egészen más ásványokra vonatkoznak.
A megfelelő kő megtalálása
A gyógyításra szánt drágakő kiválasztása általában intuitív módon történik, pl. a szín vagy a kő formája alapján. Természetesen közelíthetünk az ásványokhoz racionális alapon is. A kő, pontosabban a kő által reflektált fény színe színterápiás hatású, vagy a kvarckristály rezgése, amin a modern elektronikus kvarcórák működési elve alapul. A fentiekben említett Gienger-féle kőgyógyászatban az ásványt keletkezésének körülményei és a páciens aktuális élethelyzete közötti analógiák szerint kell választani.
A Föld folyékony magmájából keletkezett kövek (pl. óceánachát vagy rózsakvarc) a kezdet információját hordozza. Az erózió hatására keletkezett kövek (heliotrop, jáspis, kék kalcedon) a környezettel való súrlódások, konfliktusok esetén nyújthat segítséget. A nagy nyomás és hőség nyomán kialakult metamorfózis eredményeként keletkező kövek (pl. a lapis lazuli, részben a smaragd és a pirop gránát) a krízisek, nagy átalakulások idején támogatja viselőjét. A kristályszerkezet és a kémiai összetétel mellett az ún. szignatúrák, tehát az ásványokban felfedezhető képek, szimbólumok is segíthetnek, milyen téma, élethelyzet, betegség stb. megoldásában lehet hasznunkra a kiválasztott kő. Például a kalcedon kék, hullámformájú mintázata a „mozgásba hozás” (pl. testnedvek, folyadékok) témáját képviseli.
„A kalcedon akkor növekszik, amikor az este leszáll…”
A feng-shui szempontjából a kék színű kalcedon a víz elemhez asszociált Északhoz kapcsolódik, és célszerű a ház közepén elhelyezni. A hagyományos kínai orvoslás a víz elemet a vesékhez társítja. Szent Hildegárd az embert test, szellem és lélek holisztikus egységének tekintette, amely szoros kapcsolatban áll környezetével és Istennel. „Physica” c. munkájában arról ír, hogy az orvosságok fő célja, hogy impulzusaikkal helyreállítsák a megbomlott egységet. A kövekről írt másik könyvében pedig így ír a drágakövek tulajdonságairól, pl. a kalcedonról: „A kalcedon akkor növekszik, amikor az este leszáll, de még meleg a levegő.
Ezért a benne tárolt hő nem a naptól, mint inkább a levegőből származik.” Azt ajánlja, hogy közvetlenül a bőrre, lehetőleg egy ér fölé helyezzük, így belső erői átadódnak a vérbe.
A kalcedon segítségével sok betegség kivédhető, és kiválóan alkalmas a hirtelen harag ellen.
Ugyanakkor az analitikus drágakőgyógyászat szerint a sávos mintázatú kalcedon viszonylag hűvös helyeken, a földkéregben áramló kovasav hatására keletkezik.
Trigonális kristályszerkezete révén az „önmagában nyugvó, egyszerű és türelmes” tulajdonságok hordozója, ám kémiai szempontból oxid, ezért élénkítő, revitalizáló hatású, és egyben segít megállapodni, szilárd álláspontra jutni. Ezért minden olyan helyzetben alkalmazható, amikor valamin változtatni akarunk és új, stabil helyzetre törekszünk.
A borostyánnal kezelt folyadék átveszi a kő gyógyító erőit
A borostyánról – amely valójában nem is kő, hanem megszilárdult gyanta – a következőket írja Szent Hildegárd: „…Akit heves gyomorfájdalom gyötör, helyezzen borostyánt egy órára borba vagy sörbe vagy vízbe, majd vegye ki belőle. A borostyánnal kezelt folyadék átveszi a kő gyógyító erőit. A kúrát folytassa legalább 15 napig…” A betegnek reggeli után kellett elfogyasztania borostyános vizet. A modern kutatások kiderítették, hogy a borostyán amorf szerkezetű, tehát nincs rendezett kristályszerkezete, ezért a kreativitást, a vidámságot és a gondtalanságot képviseli, így képes a stressz hatására görcsölő, fájó gyomrot ellazítani. A drágakőgyógyászatban jártas terapeuták tapasztalatai szerint a borostyán úgy is kiváló hatású, ha a gyomor fölött a has bőrére erősítik, pl. egy ragasztószalaggal.
Az évezredek során a köveket vagy közvetlenül a testhez érintették (ékszerként viselték, masszíroztak vele stb.), vagy egyszerűen csak csendben szemlélték.
Úgy tartották, hogy a kövek belső ereje a test, a lélek és a szellem szintjén egyaránt hatással van az emberre.
A témában rengeteg könyv, szakirodalom kapható, amelyekből mindenki megtudhatja, milyen módon találhatja meg a neki az adott helyzetben legmegfelelőbb követ, és hányféleképpen használhatja a kiválasztott ásványt saját javára. De aki ismeri a szervezetét, bátran kísérletezhet a kövekkel, kipróbálhatja magán az ásványok varázslatos gyógyító erejét. Természetesen súlyos panaszokkal minden esetben először az orvost kell felkeresni.
Néhány példa a drágakövek gyógyászati használatára
Vészhelyzetben
A drágakőgyógyászatban a rodonit az elsősegélykő, amelyet kisebb sérülésekre szoktak helyezni, illetve kötni. A módszerben járatos terapeuták szerint hamarabb elállítja a vérzést, és csökkenti a duzzanatot.
Megfázásra, felső légúti fertőzésekre
A megfázás első jeleinél heliotropot tegyünk a csecsemőmirigy fölé. Ezt a követ a drágakőterapeuták „ásványi echinaceának” is nevezik, mert serkenti az immunrendszer működését. Hasonló céllal használható az óceánachát is. A smaragd szintén immunerősítő hatású, ugyanakkor a kínai gyógyászat szerint zöld színe révén a májra is kedvező hatással van. A smaragdot célszerű a kezelendő testrészre, ill. a kezelendő szerv fölé (pl. a máj fölé) helyezni. Herpesz esetén az ajakon észlelhető első bizsergéskor azonnal tegyünk egy kicsi megnyálazott hópehely obszidiánt a bizsergő helyre. Ennek hatására sokszor elő sem jön, illetve hamarabb gyógyul a herpesz.
A szív és a lélek gyógyítása
A rózsakvarc kellemesen lágy, rózsaszín árnyalata révén a „szív melegét” erősíti, míg a zöld aventurin segít a gondok, a körben járó gondolatok és a belső monológok elengedésében. E két kő a párna alatt vagy az éjjeliszekrényen elhelyezve békés, nyugodt álmokat biztosít.
Fotó: Adobe Stock
