Öngyógyítás útján 3. rész

Mi­u­tán elő­ző száma­ink­ban meg­mu­tat­tuk, mi­ként ke­rül az ener­gia­tes­tünk­be (és on­nan pszi­chés, ill. tes­ti al­ka­tunk­ba) va­la­mely tév­hit­ben gyö­ke­re­ző lét­fé­le­lem, majd há­rom ti­pi­kus ka­rak­ter­struk­tú­rát jel­le­mez­tünk, most a hát­ra­lé­vő két ti­pi­kus vé­de­ke­ző al­ka­tot ír­juk le: a ma­zo­chis­ta és a ri­gid ka­rak­ter­struk­tú­rát. Em­lé­kez­tet­ni sze­ret­nénk ol­va­só­in­kat, hogy ezek a be­vett meg­ne­ve­zé­sek tar­tal­mi­lag nem tel­je­sen azo­no­sak a freu­di lé­lek­tan­ból is­me­rős ka­te­gó­ri­ák­kal! Azt sem sza­bad el­fe­led­nünk, hogy leg­töb­bünk nem egy­fé­le vé­del­mi bei­deg­ző­dést hor­doz el­mé­jé­ben, és azo­kat fel­vált­va, avagy ke­ver­ten al­kal­maz­zuk éle­tünk so­rán.

A ma­zo­chis­ta ka­rak­ter­struk­tú­ra

En­nek a vé­de­ke­ző al­kat­nak a köz­pon­ti fé­lel­me az ál­lan­dó el­le­nőr­zött­ség, ill. a meg­alá­zott­ság hely­ze­té­nek meg­is­mét­lő­dé­se kö­rül bo­lyong. Az elő­ző tes­ti éle­tek ta­pasz­ta­la­tai­ban köz­pon­ti hely­re ke­rült az in­vá­zi­ók el­szen­ve­dé­se. Is­mé­tel­ten túl­el­le­nőr­zöt­tek, sőt fog­va­tar­tot­tak vol­tak; nem tud­ták kre­a­tív sze­mé­lyi­sé­gü­ket úgy meg­mu­tat­ni az élet­ben, ahogy sze­ret­ték vol­na. El­le­nőr­zött­sé­gük ne­megy­szer ele­mi lét­fel­té­te­lek szű­kös­sé­gé­vel pá­ro­sult, pl. bör­tön­ben vol­tak vagy éhez­tek. Több éle­ten át erős val­lá­si vagy egyéb tár­sa­dal­mi (pl. po­li­ti­kai) kon­trol­lált­ság­ban mú­lat­ták éve­i­ket, azt ta­nul­va, hogy az egyé­ni­ség ön­ki­fe­je­zé­se, il­let­ve a cso­port­nor­mák­tól va­ló el­té­rés ki­mon­dot­tan ke­ser­ves, sőt ve­szé­lyes! Meg­szok­ták, hogy en­ge­del­mes­ked­ni­ük kell! Sza­bad­ság­vá­gyuk ki­élet­len­sé­gé­ért má­so­kat kár­hoz­tat­hat­tak, és haj­lan­dó­sá­guk­ká (szo­ká­suk­ká) tet­ték a kül­ső ha­ta­lom­hor­do­zók erős fi­gye­lé­sét, egy­ben má­sok oko­lá­sát ön­meg­va­ló­sí­tá­si ku­dar­caik miatt.

A fé­le­lem (és a vé­de­ke­zé­si tak­ti­ka) ak­ti­vá­lá­sa ér­de­ké­ben – hogy gyó­gyít­has­sák – több­nyi­re olyan szü­lői csa­lád­ban in­kar­ná­lód­nak, amely bör­tön­ként él­he­tő meg ál­ta­luk. Ez le­gin­kább a túl erős szü­lők, kü­lö­nö­sen az ural­ko­dó anya ál­tal ger­jesz­tett hely­ze­tek­ben tes­te­sül meg, me­lyek so­rán szü­leik­re egy­re in­kább fog­va­tar­tó­ként – nem pe­dig sze­re­tő tá­ma­sza­dó­ként – te­kin­te­nek. Any­juk sok­szor ál­do­za­tos tel­je­sít­mény­ként éli meg vá­ran­dós hó­nap­jait (öröm he­lyett), ill. kör­nye­ze­té­nek de­mon­strál­ja, mennyi­re gon­dos kis­ma­ma ő, ezál­tal a kis em­ber­ke már mag­zat­ként fe­szeng. Cse­cse­mő- és kis­gyer­mek­kor­ukat a túl­fi­gyelt­ség, a fi­gyel­mez­te­té­sek és ki­i­ga­zí­tá­sok sor­o­za­tos­sá­gá­nak lég­kö­ré­ben töl­tik, nem rit­ka, hogy az egy­sze­rű (és in­tim) te­vé­keny­sé­ge­i­ket is fi­gye­lik, bí­rál­ják, ”ja­vít­gat­ják” a túl­ten­gő szü­lők (né­ha más csa­lád­ta­gok). Még az ét­ke­zés vagy a szük­ség elvég­zé­se köz­ben sincs rá­juk hagy­va, hogy mi­ként (ill. mi­kor) cse­le­ked­je­nek! A túl­sá­gos fel­nőtt­kon­t­roll miatt, ön­bi­za­lom és de­rű he­lyett, bűn­tu­dat épül ki ben­nük. Tar­ta­nak a fel­nőt­tek meg­alá­zá­saitól, ám köz­ben meg­pró­bál­nak meg­fe­le­lő­en vi­sel­ked­ni (hi­szen ki­csi­nyek!), va­gyis meg­szok­ják ön­ér­vé­nye­sí­té­sük el­nyo­má­sát – és va­ló­já­ban ez táp­lál­ja ön­ma­guk­kal va­ló rossz vi­szo­nyu­kat. Az ilyen csa­lá­dok­ban sok­szor meg­esik, hogy a gyer­mek szü­lő irán­ti bi­zal­ma vissza­üt: őszin­te (vagy egye­ne­sen bi­zal­mas) köz­lé­se né­mi idő­vel utóbb egy vi­tá­ban érv­ként ke­rül­het elő, avagy va­la­mi­lyen kor­lá­to­zás in­do­ká­vá vá­lik. A szü­lők in­kább bir­to­kol­ják, mint­sem sze­re­tik eze­ket a gye­re­ke­ket, mi­köz­ben ener­giáik­kal szin­te el­áraszt­ják őket. Fő­ként a 3. csa­kra ener­gia­fo­na­la­i­val kö­tőd­nek hoz­zá­juk, a 4.(szív) csa­kra ener­giáinak ára­mol­ta­tá­sa csö­ke­vé­nyes vagy hi­ány­zik (a sze­re­te­ti hely­zet­nek meg­fe­le­lő­en).

At­tól va­ló fé­lel­mé­nek ered­mé­nye­ként, hogy ál­lan­dó­an meg­alá­zó­an el­le­nőr­zik, ill. „meg­lop­ják” lé­nyét, a ma­zo­chis­ta vé­de­ke­ző mé­lyen vissza­hú­zó­dik tes­té­be, és masszív fi­zi­ká­lis erő­dít­ménnyé te­szi, hogy a be­to­la­ko­dó­kat kí­vül tart­sa. Csak­nem min­dig ir­tó­zik a köz­vet­len, tes­ti érin­tés­től (plá­ne a si­mo­ga­tás­tól!). Nem ad­ja ki ma­gát és ügye­it (ne­hogy kon­trol­lá­lá­sá­nak esz­kö­ze­i­vé vál­ja­nak), ener­gia­me­ze­je te­hát vi­szony­lag nagy és táp­lált lesz. Azon­ban a gyer­mek­ko­ri pszi­chés in­ter­ven­ci­ók kö­vet­kez­té­ben au­rá­já­nak ha­tár­ai nem erő­sek, nem egyér­tel­mű­ek. Az 1., 3. és 5. szint jól struk­tu­rált, míg a 2., 4., 6. és 7. szint ke­vés­sé, ám a vé­de­ke­ző pont utób­bia­kat táp­lál­ja, fej­lesz­ti. En­nek le­nyo­ma­ta­ként au­ra­me­ző­je nagy, ám szi­va­csos, po­ró­zus. Ez a több­nyi­re nagy test­tel együtt azt a be­nyo­mást kel­ti, hogy a ma­zo­chis­ta ka­rak­ter jól ol­tal­ma­zott, de ez csak fu­tó lát­szat. A po­ró­zus au­rá­ba a pszi­chés ener­gi­ák könnyen be­ha­tol­nak, és ek­kor a vé­de­ke­ző még in­kább vissza­hú­zó­dik. Fel­nö­ve­kvé­se so­rán fő­ként a 3. csa­kra fo­na­la­i­nak vissza­hú­zá­sát, mint­egy cso­mó­ba gu­ban­co­lá­sát tet­te szo­ká­sá­vá, hogy a szü­lők erős, el­le­n­őr­ző ener­ge­ti­kai kap­cso­ló­dá­sát mér­sé­kel­je. (Ez ké­sőbb máj-, epe-, has­nyál­mi­rigy- és vas­tag­bél-meg­be­te­ge­dé­sek­hez ve­zet­het.)

A ma­zo­chis­ta vé­de­ke­ző vé­gül is a passzi­vi­tás és a cse­le­kvés­bé­li ön­ál­lót­lan­ság közt bil­le­gő fel­nőt­té lesz. Az el­le­nőr­zött­ség utá­la­ta mel­lett ugya­nis ön­be­csü­lés- és ön­bi­za­lom­hi­ányt is hor­doz. Vagy be­gu­bó­dzik, vagy má­sok en­ge­délyét, biz­ta­tá­sát vár­ja a cse­le­kvés­hez. Ener­ge­ti­kai­lag ezt bio­plaz­many­aláb ki­bo­csá­tá­sá­val vagy (a szü­lői mód­szert utá­noz­va) a ba­rá­ti sze­mély so­lar ple­xu­sá­hoz kap­cso­lód­va kez­de­mé­nye­zi. Köz­ben ilyes­mit hall­ha­tunk: „ne­ked és ne­kem sok meg­be­szél­ni­va­lónk van”, ahe­lyett, hogy így szól­na: „van egy öt­le­tem, amit sze­ret­nék ve­led meg­be­szél­ni”. El­ső rá­né­zés­re jól koo­pe­rá­ló csa­pat­tag­nak mu­tat­ko­zik, de idő­vel fel­tű­nik ön­ál­lót­lan­sá­ga, szin­te ta­pad ar­ra, aki se­gí­tőn­ek mu­tat­ko­zik. Ha még­is egye­dül csi­nál meg va­la­mit, sze­rény­ke­dik, nem mu­tat­ja meg, tart ugya­nis az el­le­nő­ri bí­rá­lat­tól. Pe­dig ha büsz­kén fel­mu­tat­ná pro­duk­ció­ját, erő­söd­ne és gyó­gyul­na ál­ta­la!

En­nek a ka­rak­ter­nek a gyó­gyu­lá­sá­hoz egye­di­sé­ge sza­bad ki­fe­je­zé­sé­nek gya­kor­lá­sát kell szo­kás­sá ten­nie. Na­gyon szük­sé­ges, hogy gya­kor­la­tot sze­rez­zen an­nak ki­mon­dá­sá­ban, hogy ki is ő, és mi a szán­dé­ka. Se­gí­tő, jó­hi­sze­mű em­be­rek előtt köz­zé kell ten­ni­ük tisz­tá­zat­lan gon­do­la­tai­kat, hogy azok gya­kor­la­ti­as el­kép­ze­lés­sé for­má­lód­ja­nak, és vé­gül sze­mé­lye­sen al­kal­ma­zás­ra is ke­rül­je­nek. Fon­tos, hogy ren­del­kez­ze­nek olyan sze­mé­lyes, pri­vát tér­rel, amely­nek ala­kí­tá­sá­val ki­mu­tat­ják, kik is ők, mi­lyen tü­krö­ző kör­nye­zet­ben ér­zik ott­hon ma­gu­kat. Kü­lö­nö­sen je­len­tős, hogy di­ák­kor­uk után már ne él­je­nek szü­leik­kel, ill. ne „szü­lő­pót­ló” tár­sat vá­lassza­nak, mi­vel ezen ma­gá­né­le­ti kö­rül­mé­nyek cél­sze­rűt­len­sé­ge hosszan (akár élet­vég­ig) fenn­tart­hat­ja ön­ál­lót­lan­sá­gu­kat, fé­lel­mü­ket az ön­ki­fe­je­zés­től. Egyen­ran­gú tár­suk­kal cél­sze­rű ki­mon­dot­tan ta­nul­ni­uk a tes­ti érin­té­sek meg­en­ge­dé­sét, ezál­tal gyó­gyít­va fé­le­lem­hi­tü­ket az el­le­nőr­zött­ség­gel kap­cso­lat­ban!

Spi­ri­tuá­lis szin­ten a ma­zo­chis­ta vé­de­ke­zők fe­la­da­ta, hogy fe­lis­mer­jék ma­guk­ban az örök te­rem­tő erő for­rá­sát, a csil­lag­ma­got, hogy el­higgyék: a ben­nük lé­vő is­te­ni te­rem­tő szi­kra ige­nis ott van, el­lop­ha­tat­la­nul és el­le­nük for­dít­ha­tat­la­nul!

Is­mét adok egy ön­gyó­gyí­tó gya­kor­la­tot azok­nak, akik úgy ta­lál­ják, hogy a ma­zo­chis­ta vé­del­mi rend­szert hasz­nál­ják.

Állj la­zán, haj­lítsd be a tér­dei­det, és lé­le­gezz egyen­le­te­sen. Ta­padj erő­sen a föld­höz, és en­gedd és érezd, hogy az ener­gia fel­fe­lé áram­lik tal­pai­don és lábai­don át, el­töl­ti 1., majd 2. csa­krá­dat, és foly­tat­ja út­ját fel­fe­lé, fel­tölt­ve me­ző­det. Tedd ke­ze­det vé­del­me­zőn a 3. csa­k­rá­dra. Ha úgy ér­zed, hogy a 3. csa­krán ke­resz­tül még­is kap­cso­lódsz más sze­mély­hez, ak­kor kép­zeld el, hogy a fo­na­lak el­men­nek ugyan hoz­zá, de vissza­tér­nek hoz­zád! Vi­zua­li­záld és érezd át, hogy ezek a (3. csa­krás) fo­na­lak csil­lag­ma­god­hoz kap­cso­lód­nak. Tartsd meg fi­gyel­me­det ön­ma­gad bel­ső erő­i­nél, sze­mé­lyi­sé­ged lény­egé­nél és (hall­ha­tó­an) is­mé­teld a man­trát: Sza­bad va­gyok! Sza­bad va­gyok! Sa­ját éle­te­met én irá­nyí­tom!

Ami­kor jó­le­ső ér­zés buk­kan fel (mint egy kis büsz­ke­ség) a man­tra hal­la­tán, egye­ne­sedj fel, és fe­jezd be az­na­pra az ön­gyó­gyí­tó gya­kor­la­tot!

A ri­gid ka­rak­ter­struk­tú­ra

Elér­kez­tünk az ötö­dik ti­pi­kus vé­de­ke­ző al­kat­hoz, a ri­gid-me­rev ka­rak­ter­hez. En­nek leg­főbb ér­de­kes­sé­ge, hogy hor­do­zói igen jó ál­la­pot­ban lé­vő, csak­nem pro­blé­ma­men­tes em­be­rek­nek mu­tat­koz­nak, akik mód­fe­lett rit­kán kér­nek se­gít­sé­get, ill. gyó­gyí­tást, in­kább ők nyúj­ta­nak tá­maszt má­sok­nak! Ener­gia­fo­na­la­ik kap­cso­ló­dó­ké­pe­sek, bio­plaz­many­alá­bok ki­árasz­tá­sá­ra igen ke­vés­sé haj­la­mo­sak. Szin­te tö­ké­le­tes min­den – és pont ez a pro­blé­ma!

A ri­gid vé­de­ke­zést foly­ta­tók köz­pon­ti fé­lel­me, hogy tö­ké­let­le­nek, nem tel­jes hi­te­les­sé­gű­ek le­het­nek a föl­di élet­ben, még­pe­dig a le­gin­kább az ér­zel­me­ik meg­élé­se és fel­mu­ta­tá­sa ál­tal. Ezért igen nagy ra­cio­ná­lis ön­kon­trol­lal tö­ké­le­te­sí­tik evi­lá­gi mű­kö­dé­se­i­ket, igen erős egót épí­te­nek fel, és sok mun­ká­val tart­ják kéz­ben kap­cso­la­tai­kat, ügye­i­ket.

Elő­ző éle­te­ik­ben a tú­lé­lés (az élet­ben ma­ra­dás) ér­de­ké­ben erőt és hi­bát­lan mű­kö­dést kel­lett fel­mu­tat­ni­uk, így vált hi­tük­ké, hogy a leg­tel­je­sebb hi­te­les­ség­gel, tö­ké­le­te­sen kell él­ni a Föl­dön, az anya­gi vi­lág­ban. A hi­bát­lan­ság, az erő, a tel­jes oda­adás­sal cse­le­kvés álar­cát vet­ték ma­gu­kra, még­pe­dig jól ki­mun­kál­tan! Nagy gya­kor­la­tot sze­rez­tek kü­lön­bö­ző te­vé­keny­sé­gek ren­dít­he­tet­len elvég­zé­sé­ben, dol­gok min­den­kép­pen va­ló elin­té­zé­sé­ben. A ne­ga­tív ta­pasz­ta­lat, a ku­darc, ill. a vissza­vo­nu­lás (kü­lön­fé­le for­mái) meg­en­ged­he­tet­len­sé­gét tet­ték hi­tük­ké, és e sze­rint pró­bál­nak ezút­tal is él­ni.

Az alap­fé­le­lem (és a ri­gid vé­de­ke­zés) ak­ti­vá­lá­sa szin­te ki­vé­tel nél­kül az el­len­ke­ző ne­mű szü­lő ál­ta­li vissza­uta­sí­tás(ok) cse­cse­mő-, ill. kis­gyer­mek­ko­ri át­élé­sé­vel tör­té­nik. Ez ter­mé­sze­te­sen sok­szor nem szán­dé­ka a szü­lő­nek, ”csu­pán” élet­mód­já­nak (pl. mun­ka­rend­jé­nek) mel­lék­ter­mé­ke, ám a gyer­mek a sze­re­tet elá­ru­lá­sát éli meg, ki­csi­ként ön­ma­ga „hi­bás­sá­gá­nak” vissza­tü­krö­ző­dé­se­ként ér­tel­me­zi, és ne­ki­lát, hogy sze­re­tet­re mél­tóvá tö­ké­le­te­sít­se ma­gát. Fo­ko­za­to­san rá­ve­szi ma­gát, hogy ural­kod­jon ér­zé­se­in, ki­vált­képp azok ki­mu­ta­tá­sán, le­gyen szó akár ha­rag­ról, akár ki­csat­ta­nó jó­kedvről, ér­ze­lem-vissza­tar­tóvá ala­kul. Vi­szont igyek­szik jól, sőt ki­fo­gás­ta­la­nul tel­je­sí­te­ni fe­la­da­tait, hogy ne ke­rül­jön sor újabb vissza­uta­sí­tás­ra. Tör­tén­jen bár­mi (be­teg­ség, vi­ta, szü­lő al­ko­ho­li­zá­lá­sa stb.), ő más­nap „mint­ha mi sem tör­tént vol­na” vi­sel­ke­dés­sel pro­du­kál dol­gai­ban.

Fel­nő­ve a ri­gid-me­rev vé­de­ke­ző több­nyi­re ki­vá­ló a mun­ká­ban, ki­egyen­sú­lyo­zott és pro­blé­ma­men­tes éle­tű­nek lát­szik, nem kér se­gít­sé­ge­ket, in­kább ő se­gít, min­den elvég­zé­sé­re ké­pes­nek mu­tat­ko­zik. Ám eköz­ben so­sem elé­ge­dett, éle­tér­zé­se üres, csak so­dró­dik az idő­ben. Ha­tal­mas erő­fe­szí­tés­sel, kö­vet­ke­ze­tes mun­ká­val, az ügye­ket szün­te­le­nül ren­de­ző in­téz­ke­dé­sek­kel pró­bál egy­pó­lu­sú (tud­nil­lik csak „jó”) él­mény­vi­lá­got te­rem­te­ni ma­ga kö­rül, és pont ezál­tal hely­ze­te gépie­se­dik, örö­me hal­vá­nyul (kon­traszt­kép­ző él­mé­nyek hí­ján!). A „nem jó”-t, a ne­ga­tí­vu­mo­kat el­uta­sít­ja, el­zár­ja ma­gát azok­tól, szin­te ho­mok­ba dug­ja fe­jét, őt nem dönt­he­ti le egy ér­ze­lem a lábá­ról! Csak­hogy en­nek tü­kö­rol­da­lán (au­to­ma­ti­ku­san) meg­foszt­ja ma­gát a po­zi­tív ér­zel­mek me­le­gé­től, örö­mé­től is! A ri­gid ka­rak­te­rű sze­mé­lyek na­gyon erő­tel­jes bel­ső el­ha­tá­ro­ló­dást épí­te­nek ki az ér­zel­mi áram­lá­sok meg­fé­ke­zé­sé­re; en­nek kö­vet­kez­té­ben az­tán tu­laj­don leg­ben­ső, igaz, mag­lé­nyegük­től is el­kü­lö­nül­nek. Ez utób­bi ugya­nis alap­ve­tő­en ér­zel­mek­kel „tá­jé­koz­tat­ja” a fel­szí­ni sze­mé­lyi­sé­get (az egót) ar­ról, mi­lyen ér­tel­mű kap­cso­ló­dást kí­ván­na az adott je­len va­ló­sá­gá­hoz.

A ri­gid vé­de­ke­ző akár áru­lás­nak is te­kint­he­ti az ér­zel­mek ér­vé­nye­sí­té­sét, ezért a sze­re­lem­ben va­ló (ké­ti­rá­nyú) ön­át­adás nem le­het ré­sze az éle­té­nek, he­lyet­te a sze­xet éli. A tö­ké­le­te­sen hi­te­les élet­sze­rep-ki­vi­te­le­zés em­ber­ei­nek pár­kap­cso­la­ti éle­te te­hát több­nyi­re sze­re­lem­men­tes (ezért ke­vés­sé táp­lá­ló lel­ki­leg), és kö­rük­ben ma­gas a szív­be­teg­sé­gek, pl. az in­fark­tus elő­for­du­lá­sa. Au­rá­juk ál­ta­lá­ban fény­lő és erős, de a test el­ső ol­da­lán mint­ha „va­sin­get” vi­sel­né­nek: a 2., 3., 4. és 5. elő­ol­da­li csa­krá­juk be­szű­kült, né­ha zárt is.

En­nek a ka­rak­ter­nek fő dol­ga – gyó­gyu­lá­sa ér­de­ké­ben –, hogy az ön­ma­gá­val foly­ta­tott „ki­vá­ló­sá­gi ver­senyt” el­hagy­va fel­vál­lal­ja kap­cso­la­tát csil­lag­mag­já­val, ami meg­kö­ve­te­li ér­ző­köz­pont­jai hasz­ná­la­tát, az ér­zé­sek áram­lá­sá­nak és má­sok számá­ra va­ló meg­mu­ta­tá­sá­nak a szo­ká­sát. Az ér­ze­lem meg­élé­sé­nek és meg­osz­tá­sá­nak bá­tor­sá­gát kell fe­lé­pí­te­ni­ük a ri­gid vé­de­ke­zők­nek, hogy meg­gyó­gyít­sák fé­lel­mü­ket! Ez csak má­sok sze­re­tő el­fo­ga­dá­sá­nak tá­mo­ga­tó erő­te­ré­ben le­het­sé­ges, és amennyi­ben si­ke­rül, úgy ezek az em­be­rek nagy tel­je­sít­mé­nyű, ám egy­ben éle­tél­ve­ző, öröm­te­li tár­sa­ink­ká vál­nak! Úgy is mond­hat­nánk: ezek az em­be­rek úgy vit­ték tö­kély­re ala­cso­nyabb én­jük hasz­ná­la­tát, hogy köz­ben azt elvá­lasz­tot­ták ma­ga­sabb én­jük­től; gyó­gyu­lá­suk te­hát ab­ban áll, hogy ré­sze­i­ket (is­mét) össze­kap­csol­ják.

Kö­vet­kez­zék az ön­gyó­gyí­tó gya­kor­lat azok­nak, akik ráis­mer­nek ön­ma­guk­nál a ri­gid-me­rev vé­de­ke­zés élet­szo­ká­sá­ra (mert ez nem ese­ten­kén­ti vé­de­ke­zés, ez élet­mód!):

Ha már tu­dod ma­ga­dról, hogy túl fon­tos szá­mod­ra a hi­bát­lan, hi­te­les, tö­ké­le­tes cse­le­kvés, ak­kor ke­resd a le­he­tő­sé­get ba­rá­ti tár­sa­ság­ban va­ló fesz­te­len be­szél­ge­té­sek­be kap­cso­ló­dás­ra! És ha majd ész­re­ve­szed, amint nem ked­ved­re va­ló mon­da­to­kat hall­va egy­re in­kább hall­gatsz, kí­vül­ről fi­gye­led a be­szél­ge­tést, köz­ben be­lül ke­re­sed a ra­cio­ná­li­san le­gin­kább hi­bát­lan ál­lás­pon­tot, ak­kor ÁLLJ MEG, ne okos­kodj to­vább! Kon­cen­trálj mag­csil­la­go­dra (kb. a köl­dök és a szív köz­ti fe­le­ző­pon­ton), ma­radj meg eb­ben a fi­gye­lem­ben és érezd át egy­sé­ge­det: min­den Te vagy – ér­zé­seid is, gon­do­la­taid is, erő­id is. Érezd egy­sé­ges, élet­re mél­tó lény mi­vol­to­dat, és ek­kor kap­cso­lódj vissza fi­no­man, kis meg­jegy­zé­sek­kel vagy kér­dé­sek­kel a tár­sal­gás­ba, és köz­ben is­mé­tel­gesd (ma­gad­ban!) a man­trát: Va­ló­sá­gos va­gyok! Igaz és jó va­gyok! Fény va­gyok!

Ha a be­szél­ge­tés vé­gén örö­möt ér­zel, pusz­tán a ta­lál­ko­zás meg­tör­tén­te miatt (füg­get­le­nül a kép­vi­selt ál­lás­pont­tól, il­let­ve an­nak si­ke­ré­től), ak­kor elin­dul­tál a gyó­gyu­lás fe­lé. Tedd szo­ká­sod­dá, hogy a fen­ti man­trá­ra gon­dol­va nem vo­nulsz hall­ga­tó-meg­fi­gye­lő po­zí­ció­ba a be­szél­ge­té­sek­ben, ha­nem ki­mon­dod, amit sze­ret­nél ki­mon­da­ni! Örül­ni fogsz!

Mi­u­tán át­te­kin­tet­tük az alap­ve­tő ka­rak­ter­struk­tú­rá­kat, alig­ha­nem ol­va­só­ink is ké­pes­sé vál­nak ar­ra, hogy kör­nye­ző em­ber­eik­nél is, de ma­guk­ban is fe­lis­mer­jék, mi­lyen vé­de­ke­zé­se­ket épí­tet­tek ma­guk­ba, szin­te ki­kezdhe­tet­len re­fle­xek­ként. A fé­lel­mek is és a gyó­gyí­tá­si mó­dok is egy­sze­rű­ek! Ám pont azért, mert az egy­sze­rű dol­gok na­gyon ala­pos és szé­les ki­ha­tá­sú dol­gok is, a gyó­gyu­lás (il­let­ve az ön­gyó­gyí­tás) tü­rel­mes kö­vet­ke­ze­tes­sé­get, va­la­mint sze­re­te­ti se­gít­ség el­fo­ga­dá­sát is kí­ván­ja. A gyó­gyu­lás­ra időt kell ál­doz­nunk!

Sor­oza­tunk ele­jén ki­fej­tet­tük, hogy a lé­lek anyag­test­be in­kar­ná­ló­dá­sá­nak egyik fő cél­ja a hi­té­vé vált (ener­gia­tes­té­be vett) fáj­dal­mak, fé­lel­mek gyó­gyí­tá­sa. Ez élet­cé­lunk! A föl­di lét egy ta­nu­lá­si fe­je­zet, azt ta­nul­juk – te­hát: azt az új hi­tet épít­jük – ben­ne és ál­ta­la, hogy kre­a­tív, nagy­sze­rű, ered­mé­nyes lé­nyek va­gyunk!

Ta­nu­lás­sal, ta­pasz­ta­lás­sal tu­dás­ra te­szünk szert, lé­pés­ről lé­pés­re meg­tud­juk, hogy fé­lel­me­ink tév­hi­te­ken ala­pul­tak. Gyó­gyu­lunk, és gyó­gyul­ni se­gí­tünk má­sok­nak.

A fé­le­lem­men­tes­ség pe­dig meg­nyit min­ket min­den más lé­te­ző és bár­mi­lyen ed­dig még nem ta­pasz­talt él­mény el­fo­ga­dá­sá­ra. Ezál­tal vá­lunk sze­re­tet­té, ezál­tal érünk vissza igaz ott­ho­nunk­ba!

Jó, gyó­gyu­lá­sos utat mind­nyá­junk­nak!