Öngyógyítás útján

Hit­rend­sze­reink le­nyo­ma­ta

Mi­előtt azon­ban sor­ra ven­nénk fé­lel­me­ink és vé­dő­játsz­má­ink fő tí­pu­sait, cél­sze­rű kö­rül­jár­nunk, hogy mi­ért nem en­ged­jük meg ma­gunk­nak iga­zi, fény­lő, kre­a­tív ön­va­lónk fel­mu­ta­tá­sát. Mi­ért oko­zunk ma­gunk­nak fáj­dal­ma­kat? Mi­ért ma­ra­dunk benn olyan kap­cso­la­tok­ban és em­be­ri játsz­mák­ban, ame­lyek új­ra­te­rem­tik e fáj­dal­ma­kat?!

Hi­szen a jól mű­kö­dő, sze­re­te­tet ára­mol­ta­tó kap­cso­la­tok úgy fel­töl­te­nek, hogy ilye­ne­ket átél­ve na­po­kig az ak­kor ka­pott fel­töl­tött­ség, meg­erő­sí­tett­ség örö­mé­ben élünk! Mi­ért bo­nyo­ló­dunk nem egész­sé­ges kap­cso­la­tok­ba, me­lyek so­rán ma­ni­pu­lál­juk egy­mást, azaz úgy pró­bál­juk han­gol­ni part­ner­ein­ket, hogy csak kor­lá­to­zott ener­ge­ti­kai kö­tő­dé­sek jöj­je­nek lét­re, amit „biz­ton­sá­gos­nak” vé­lünk? Hon­nan jön­nek meg­bú­vó fé­lel­me­ink?

A spi­ri­tuá­lis gyó­gyí­tás mes­te­rei – köz­tük a szá­mom­ra kü­lö­nö­sen so­kat adó Bar­bara Ann Bren­nan – rá­mu­tat­nak, hogy vé­de­ke­ző szo­ká­sa­ink mé­lyebb meg­ér­té­sé­hez tu­laj­don­kép­pen rá ké­ne lát­ni a lé­lek elő­ző éle­tek­ben át­élt szen­ve­dé­se­i­re, azon­ban a je­len­le­gi al­kat, szo­kás­rend és ne­héz­ség­kör (ne­tán fo­gya­té­kos­ság, be­teg­ség) min­den lény­ege­set elá­rul­nak eze­kről az ön­ma­gunk­tól ho­zott örök­sé­ge­in­kről. A ha­son­ló fáj­dal­ma­kon át­ment lel­kek ha­son­ló élet­fe­la­da­to­kat vál­lal­nak gyó­gyu­lá­suk ér­de­ké­ben, az érin­tet­tek a kap­cso­lat­ba ke­rü­lés­kor mint­egy kí­vül­ről is lát­hat­ják a pro­blé­mát, a fe­la­da­tot, és már ev­vel se­gí­tő szol­gá­la­tot tesz­nek egy­más­nak.

Bár­mi, amit va­la­mely elő­ző éle­tünk­ben el­mu­lasz­tot­tunk va­la­ki má­sért meg­ten­ni, le­nyo­mat­ként je­len van ener­gia­tes­tünk­ben, akár­csak a sze­re­tet­le­nül el­kö­ve­tett (ha­tal­mi) be­avat­ko­zá­sok nyo­mai! Ezek ál­tal (az ún. ha­son­ló­sá­gi von­zó­dás tör­vé­nye sze­rint) so­dró­dunk most olyan élet­hely­ze­tek­be, me­lyek em­lé­kez­tet­nek a hi­bá­ra, a mu­lasz­tás­ra, ame­lyek meg­ta­pasz­tal­tat­ják az el­mu­lasz­tott se­gít­ség szük­sé­ges­sé­gét, a sze­re­te­ti bá­nás­mód kí­vá­na­tos­sá­gát. Al­ka­ti tu­laj­don­sá­ga­ink, il­let­ve be­teg­sé­ge­ink te­hát a pszi­ché és a test lét­szint­jé­re he­lye­zett em­lé­kez­te­tők. Más­ként szól­va: kar­mánk ki­ke­rül­he­tet­len le­nyo­ma­tai. A kar­ma azon­ban nem bün­te­tés, ha­nem szük­sé­ges és vál­lalt gyó­gyí­tá­si fe­la­dat!

Egy­ko­ri mu­lasz­tá­sa­ink és sze­re­tet­len­sé­ge­ink ener­gia­tes­tünk­ben lé­vő le­nyo­ma­tai alap­ján kép­zel­jük (hissz­ük) azt, hogy a vi­lág (most) ve­szé­lyes szá­mun­kra pont ab­ban a te­kin­tet­ben, ami­ben nem ad­tunk va­la­ki­nek (egy­kor) sze­re­te­ti tá­maszt. Az így lét­re­ho­zott félt kö­rül­mé­nye­ket aka­rat­la­nul is „túl­fi­gyel­jük”, és ezen ala­pul­nak össze­üt­kö­zé­se­ink azok­kal, akik (szán­dék nél­kül) fel­mu­tat­ják a szó­ban for­gó kö­rül­mé­nye­ket. Eköz­ben pe­dig nagy­ban va­kok, ér­tet­le­nek le­he­tünk a má­sik em­ber (más­fé­le fé­le­lem­re ala­po­zott) vi­sel­ke­dé­sé­vel kap­cso­lat­ban. A köl­csö­nös meg­ér­té­si-ke­ze­lé­si kép­te­len­ség össze­csa­pá­sok­hoz ve­zet, me­lyek ál­tal vé­de­ke­ző (azaz fé­le­le­ma­la­pú) szo­ká­sunk meg­erő­söd­het, sőt új tí­pu­sú se­be­ket is lét­re­hoz­ha­tunk. Az ilyen „csa­ták” fáj­da­lom­le­nyo­ma­tait a sze­re­tet­tel­jes tes­ti kö­zel­ség gyó­gyít­ja, ezért is nagy je­len­tő­sé­gű az ér­ze­le­ma­la­pú sze­xuá­lis élet, il­let­ve a kéz­rá­té­tel, amit pl. sok anya ösz­tö­nö­sen al­kal­maz (si­mo­ga­tó vi­gasz­ta­lás!).

Az elő­éle­tek­ből ho­zott hit­rend­sze­rek vé­de­ke­zé­si tí­pus­me­gol­dá­so­kat ak­ti­vál­nak a lé­lek­ben, és ezek a test­fe­lé­pí­tés­ben is meg­mu­tat­koz­nak. Ne fe­led­jük, hogy nem je­le­ní­tünk meg min­den ge­ne­ti­ku­san meg­ka­pott tu­laj­don­sá­got, ha­nem azok je­len­tős ré­szét csak tá­rol­juk (és to­váb­bad­juk, ezek az ún. re­cesszív tu­laj­don­sá­gok); pont ez ad sza­bad­sá­got az ener­gia­test igé­nye sze­rin­ti al­kat fe­lé­pí­té­sé­re!

A vé­de­ke­zé­si haj­lam egyé­ni­e­sí­té­se (mond­hat­nánk: ak­ti­vá­lá­sa) az élet ele­jén, dön­tő­en a szü­lő-gyer­mek kap­cso­lat­ban tör­té­nik meg, ugya­nis a mag­zat, majd a cse­cse­mő oly­any­nyira ki­szol­gál­ta­tot­tan ki­csi (és gyen­ge), hogy alig fel­fog­ha­tó ér­zé­keny­ség­gel re­agál a lét­fon­tos­sá­gú óri­á­sok (az anya és az apa) ve­le kap­cso­la­tos cse­le­ke­de­te­i­re és mu­lasz­tá­sai­ra. Mond­hat­juk, hogy az adott élet vé­de­ke­zé­si ala­pis­ko­lá­ja a szü­lői csa­lád, ab­ban élve ak­ti­vál­juk elő­éle­te­ink bi­zo­nyos min­táit, és ezál­tal el­ménk­be, ott is az ér­zel­mi szfé­ránk­ba idéz­zük fej­lő­dé­si fe­la­da­ta­in­kat, élet­vál­la­lá­sunk sar­ka­la­tos pont­ja­it! Az ak­ti­vált vé­de­ke­zé­si min­tá­kon mú­lik, hogy mi­ként él­jük meg ta­pasz­ta­lá­sa­in­kat a kap­cso­la­tok so­rán. Min­den ta­lál­ko­zás esélyt ad ar­ra, hogy meg­kér­dő­je­lez­zük ne­ga­tív hi­tün­ket, és a gyó­gyu­lás út­já­ra lép­jünk, avagy meg­tart­suk és to­vább ci­pel­jük fél­sze­in­ket, min­dad­dig, amíg az is­mét­lő­dő ne­ga­tív ta­pasz­ta­la­tok (szen­ve­dés) ha­tá­sá­ra ki­ko­vá­csol­juk az át­ér­té­ke­lés­hez szük­sé­ges bá­tor­sá­got. Ter­mé­sze­te­sen meg­él­he­tünk fáj­dal­mat olyan vo­nat­ko­zás­ban is, amely­hez nem ta­pad ne­ga­tív hi­tünk, ám ilyen­kor a ku­darc nem gyen­gít szá­mot­te­vő­en, a fáj­da­lom az idő­vel gyor­san el­csi­tul. Ilyen­kor „túl­tes­szük” ma­gun­kat a kap­cso­la­ti ku­dar­con.

Ka­rak­ter­struk­tú­rá­nak az ener­ge­ti­kai me­ző ki­egyen­sú­lyo­zat­lan­sá­gá­nak min­ta­kész­le­tét ne­vez­zük, amely meg­je­le­nik az au­rá­ban, a pszi­ché­ben, vé­gül a tes­tünk­ben is.

A to­váb­bi­ak­ban öt fő ka­rak­ter­struk­tú­ra-tí­pus­sal fo­gunk dol­goz­ni, még­pe­dig az ún. ski­zo­id, orá­lis (be­szé­lő), pszi­cho­pa­ta, ma­zo­chis­ta és ri­deg vé­del­mi be­ál­lí­tott­sá­gú al­kat­tal.

A fen­ti, szo­ká­sos meg­ne­ve­zé­sek ha­son­la­to­sak a freu­di pszi­cho­ló­giá­ból is­mert al­ka­tok ne­vei­hez, de nem pon­to­san ugya­nazt ért­jük ma már e sza­va­kon! A pszi­cho­ló­gia ha­tal­ma­san fej­lő­dött Freud óta, és akik ala­po­sab­ban ér­dek­lőd­nek a té­ma iránt, azo­kat a kor­társ szer­zők (ami­lyen B. A. Bren­nan is) mun­kái­nak ta­nul­má­nyo­zá­sá­ra biz­ta­tom.

A mai ho­lisz­ti­kus gyó­gyí­tás fel­fo­gá­sa sze­rint (és ez lé­nyegi el­té­rés Freud­tól!) a ka­rak­ter­struk­tú­rák nem azt se­gí­te­nek leír­ni, hogy kik is (mi­lye­nek is) va­gyunk, ha­nem el­len­ke­ző­leg: azt mu­tat­ják meg, hogy kik nem va­gyunk, mi­lyen te­kin­tet­ben fé­lünk va­ló­di (tel­jes, fény­lő, kre­a­tív) lé­nyünk meg­mu­ta­tá­sá­tól! A ka­rak­ter­struk­tú­ra rá­vi­lá­gít ön­fé­ke­ző blo­kád­ja­in­kra, ön­nön sza­bad­ság­fel­fo­gá­sunk kor­lá­tai­ra. A vé­de­ke­zés, amely ki­csiny lény­ként még hasz­nos le­he­tett, to­vább­vi­te­le so­rán a vi­lág­gal va­ló ba­rát­ság­ta­lan, majd öröm­te­len vi­szony­hoz ve­zet. A ka­rak­ter­struk­tú­ra az adott sze­mély lét­bi­zony­ta­lan­sá­gá­nak ki­fe­je­ző­dé­se. Min­den ka­rak­ter egy-egy élet­mód­tö­re­kvést te­remt, ez pe­dig éle­t­él­mé­nye­ket vonz. Ezek az él­mé­nyek „iga­zol­ni” lát­sza­nak a fé­le­lem jo­gos­sá­gát, és így gyó­gyí­tá­si esé­lye­ket ad­nak. Új­ra és új­ra fel­kí­nál­ják, hogy tegyük le álar­ca­in­kat és ál­ru­há­in­kat hogy mer­jünk jó­ban len­ni ma­gunk­kal és tár­sa­ink­kal, hogy mer­jünk sze­re­tet­ben, nyíl­tan él­ni!

A gyó­gyí­tás cél­ja, hogy vissza­tér­jünk a va­ló­ság­ba, élő és egész­sé­ges kö­zös­ség ér­té­kes és sze­re­tett tag­ja le­gyünk. A fé­lel­me­i­ből gyó­gyul­tat a még vé­del­mi játsz­mái­kat foly­ta­tók el­tá­vo­ló­dó­nak, el­for­du­ló­nak íté­lik, és – aka­rat­la­nul is – ener­gi­ku­san meg­pró­bál­ják játsz­ma­part­ner­ként meg­tar­ta­ni. A gyó­gyu­lást ezért sok­szor a part­ner­kap­cso­la­ti, il­let­ve tár­sa­dal­mi kö­zeg (pl. ba­rá­tok) szá­mot­te­vő át­ala­kulá­sa (né­ha ki­ta­szí­tás!) kí­sé­ri, il­let­ve jel­zi.

Fon­tos tud­nunk ar­ról, hogy szin­te sen­ki nem jel­le­mez­he­tő „vegy­tisz­tán” egy ka­rak­ter­struk­tú­rá­val! Több­nyi­re ke­ver­ten, il­let­ve vált­va al­kal­ma­zunk vé­del­mi játsz­má­kat, és je­len­tős fej­le­mény, ha egy élet so­rán egy (ne­tán két) fé­lel­mün­kön túl tu­dunk lép­ni!

Ski­zo­id ka­rak­ter­struk­tú­ra

A ski­zo­id vé­de­ke­zés fő mo­ti­vá­ció­ja a lé­te­zés­től va­ló fé­le­lem, az egyé­ni­e­sült föl­di élet­től va­ló ret­te­gés. Nem té­ve­dés: ez a ka­rak­ter szin­te a ki­lé­pés (a tes­ti ha­lál) kü­szö­bén tán­to­rog! En­nek hát­te­ré­ben több éle­ten át is­mét­lő­dő fi­zi­kai ke­ser­vek, tra­u­mák áll­nak; nem­rit­kán kí­nok, kín­zá­sok közt be­kö­vet­ke­zett ha­lált ta­pasz­tal­tak meg. Kín­jaik kö­ze­pet­te mó­dot ke­res­tek és ta­lál­tak is a test­ből va­ló ki­me­ne­kü­lés­re. Hi­tük­ké tet­ték, hogy a fi­zi­kai test­ben élés ve­szé­lyes, az újabb (mos­ta­ni) föl­di lét­sza­kaszt ne­he­zen, ked­vet­le­nül vál­lal­ták hát. Alap­ve­tő biz­ton­ság­hi­ány­ban él­nek, ezért mód­fe­lett könnyen el­len­sé­ges­nek él­nek meg tör­té­né­se­ket, avagy sze­mé­lye­ket, amik és akik tu­laj­don­kép­pen nem azok. Így az­tán haj­la­nak rá, hogy igen szűk kör­ben ápol­ja­nak (vagy csak tűr­je­nek meg) kap­cso­la­to­kat. Könnyen el­len­ség­nek lát­ják tu­laj­don szü­lő­jü­ket is! Pl. egy anya fel­zú­dul, mert a ki­ér­ke­zett tv-sze­re­lő be akar­ta csap­ni, ám (ski­zo­id be­ál­lí­tott­sá­gú) ki­csi­nye a ha­rag­vó ma­mát már gyil­kos in­du­la­tú­nak ér­zi és egy­re fe­szül­tebb ve­le, évek­re meg­mér­gez­ve vi­szo­nyu­kat, sőt – ha fi­ú­gyer­mek – gya­nak­vó el­len­ér­zé­sét át­vi­he­ti vá­lasz­tott nő­tár­sá­ra (ne­jé­re), ne­tán ál­ta­lá­ban a nők­re is! Ha a szü­lő (akár csak ki­vé­te­le­sen is) ki­mon­dot­tan bán­tal­maz­ta va­la­mi­kor, a ski­zo­id vé­del­mi rend­szer egé­szen el­mé­lyült­té vál­hat.

Az ilyen em­be­rek sok­szor ar­ról is­mer­sze­nek meg, hogy még fo­tón vagy tv-ben sem ké­pe­sek bru­ta­li­tást lát­ni, ne­tán ilyes­mi el­be­szé­lé­sé­től is ki­bo­rul­nak. Erős stressz­ben több­nyi­re könnyen elájul­nak, al­ta­tó­kra és se­da­tí­vu­mo­kra túl­re­agá­ló­an ér­zé­ke­nyek. Igen gya­kran bi­zony­ta­lan já­rás és ki­ürült – nem iga­zán a part­ner­re, il­let­ve a fe­la­dat­adó tár­gyi kör­nye­zet­re fó­ku­szá­ló – te­kin­tet jel­zi, hogy ski­zo­id vé­de­ke­ző­vel van dol­gunk. Csak­nem kép­te­le­nek a per­gő és der­űs kom­mu­ni­ká­ció­ra, mi­vel túl­sá­go­san fi­gye­lik az el­hang­zot­ta­kat, hogy fe­lis­mer­jék „az el­len­sé­ges szán­dé­kot”.

A ski­zo­id vé­de­ke­zők­nek egé­szen biz­to­san egész­ség­te­le­nül fej­lő­dik ki a 3. és a 4. csa­krá­hoz tar­to­zó ener­gia­áram­lá­sa. Ez a köl­dök-, ill. a szív­csa­kra; és en­nek meg­fe­le­lő­en a szív­rit­mu­sza­va­rok, va­la­mint az emész­tő­rend­szer be­teg­sé­gei (és pa­na­szos ér­ze­tei) ti­pi­ku­sak ná­luk. Ha a fen­tebb pél­da­ként em­lí­tett „el­len­sé­ges szü­lő” tév­hit be­ál­lott, ak­kor fel­nőtt­ként, pár­kap­cso­lat­ban élve ve­se­pro­blé­mák­kal is küsz­köd­het­nek. (A csuk­lók, a vál­lak és a tér­dek gyen­ge­sé­ge is ti­pi­kus.) Kap­cso­la­taik­ban ál­ta­lá­ban túl­sá­gos az ér­te­lem sze­re­pe; a szív­bé­li sze­re­tet, il­let­ve a vágy­sze­re­tet ösz­tö­nös­sé­ge ugya­nak­kor sze­rény szin­ten meg­re­kedt le­het. Nem cso­da hát a szűk kap­cso­la­ti kör, amit fen­tebb em­lí­tet­tünk. Tar­ta­nak a má­sik­tól (akár­ki­től is), és ezál­tal fél­nek tel­je­sen in­kar­ná­lód­ni, azaz ener­giái­kat, tu­da­tu­kat a kö­rül­mé­nyek vál­to­zá­sa kö­ze­pet­te szi­lár­dan a föl­di test­tel kap­csol­tan meg­tar­ta­ni. Az in­kar­ná­ció ugya­nis nem egy­sze­ri ese­mény, ha­nem fo­lya­mat, amely pon­to­san a ki­lé­pés (a ha­lál) per­cé­ig tart!

Ez a ka­rak­ter min­dig ké­szen áll a fi­zi­kai test ki­ürí­té­sé­re. Elő­ször meg­oszt­ja, mint­egy szét­ha­sít­ja ener­gia­tu­da­tát av­val, hogy ener­giáit nagy­ban a fel­ső há­rom csa­kra rend­sze­ré­ben ára­mol­tat­ja. Me­ne­kü­lés­kor ál­ta­lá­ban a fej­te­tő egyik ol­da­lán, vagy a fej há­tul­só ol­da­lán tá­vo­zik. Aszim­met­ri­kus, csa­va­ro­dott ener­gia­test ala­kul ki a cse­cse­mő­kor­tól (vagy né­ha mag­za­ti kor­tól) gya­ko­rolt me­ne­kü­lé­sek nyo­mán, au­rá­ja ezért so­sem erős, ami ke­vés­sé gya­kor­la­ti­as szo­kás­ren­det és arány­lag könnyű be­teg­ség­ki­ala­kí­tást von ma­ga után. A ski­zo­id vé­de­ke­zők 5., 6. és 7. csa­krá­inak erős az áram­lá­sa, ők a szel­lem em­ber­ei. Gya­kran igen in­tui­tí­vak, leg­több­jük szí­ve­sen fog­lal­ko­zik el­mé­le­ti té­mák­kal, spi­ri­tua­li­tás­sal, a szel­lem­vi­lág ku­ta­tá­sá­val. Kö­zü­lük ke­rül­nek ki az „elva­rá­zsolt” ezo­te­ris­ták és saj­nos az el­me­há­bo­ro­dot­tak je­len­tős ré­sze is!

Is­mé­telt ki­me­ne­kü­lé­sei nyo­mán au­rá­ja re­pe­de­zet­té vá­lik, és ez szel­le­mi en­ti­tá­sok ra­jait vonz­za ma­gá­hoz. Pont ez ad le­he­tő­sé­get a ma­gas sze­re­te­ti szel­le­mi­ség­gel va­ló kap­cso­ló­dás­hoz, ám sok­kal­ta gya­ko­ribb a ter­hes, be­te­gí­tő, meg­szál­ló kap­cso­lat, amely az­tán fo­koz­za az ere­de­ti­leg is meg­lé­vő lét­fé­lel­met és me­ne­kü­lé­si haj­lan­dó­sá­got. A ski­zo­id me­ne­kü­lő­ben él a min­den­ség sze­re­te­te, ám alig ké­pes sze­re­te­tet él­tet­ni a fi­zi­kai szint­tel kap­cso­ló­dott lét­ben (be­teg 4. csa­krá­já­val össze­füg­gés­ben). Ez a tra­gi­kus el­lent­mon­dás élet­fe­la­da­tot adó: kap­cso­la­tem­ber­ként ké­ne él­ni­ük. Ta­ní­tó­ként, ta­nár­ként, író­ként per­spek­tí­vát adó em­ber­ként. Híd­ként a szel­le­mi­ség és a föl­di vi­lág közt (nem a túl­só híd­fő fe­lé el­ro­ha­nó­ként).

A ski­zo­id vé­de­ke­ző gyó­gyu­lá­sá­nak út­ját az je­len­ti, ha mód­sze­re­sen gya­ko­rol­ja a je­len-lé­tet a má­ban, az „itt és most” va­ló­sá­gá­ban. Fon­tos, hogy érez­ze és tud­ja kap­cso­la­tát a min­den­ség­gel, is­ten­nel, ám is­mer­je fel, hogy min­den em­ber­tár­sa ré­sze­se en­nek a kap­cso­lat­nak. En­nek alap­ján ki­tar­tó­an ke­res­sen és épít­sen kap­cso­la­to­kat, ne tegyen le a jobb, egész­sé­ge­sebb em­be­ri kap­cso­la­to­kra tö­re­kvés­ről, ill. az ilye­nek fenn­tar­tá­sá­ról, a ben­nük va­ló ki­tar­tás­ról. Ne le­gyen elvo­nult, sem be­gu­bó­dzó, sem arisz­to­kra­ti­ku­san el­kü­lö­nü­lő! En­nek az al­kat­nak nem tesz jót a sok me­di­tá­ció (avagy a fél­me­di­ta­tív al­fa-ál­la­pot­ban va­ló „pro­gra­mo­zás”), vi­szont gyó­gyí­tó ere­jű, ha a Föld­del szer­ves kap­cso­lat­ban ál­ló ás­vá­nyok­kal, fák­kal-vi­rá­gok­kal, avagy ma­ga­sabb ren­dű ál­la­tok­kal (em­lő­sök­kel, ma­da­rak­kal) fog­lal­ko­zik. So­kat kap­hat a ze­ne vi­lá­gá­tól, ám az an­da­lí­tó, re­la­xál­ta­tó, ill. me­di­tá­ci­ót se­gí­tő ze­nék he­lyett az erő­tel­jes di­na­mi­ká­jú, dob­bal (és más ütő­sök­kel) gaz­da­gon fel­töl­tött ze­nék aján­la­to­sak (igen: a he­avy me­talt ne­kik ta­lál­ták ki!). A kéz­mű­ves­hob­bik is gyó­gyí­tói le­het­nek, kü­lö­nö­sen ha tár­sas kö­zeg­ben mű­ve­li azo­kat!

Vé­gül áll­jon itt egy egy­sze­rű, ám – is­mé­telt hasz­ná­lat ese­tén – na­gyon ha­té­kony gya­kor­lat azok­nak, akik fe­lis­mer­ték ma­guk­ban a ki­me­ne­kü­lő-elvo­nu­ló vé­de­ke­zés haj­la­mát, a más­világ­gal va­ló fog­lal­ko­zás erős von­zá­sát, a stressz­hely­ze­tek­ben „jel­ző” gyo­mor­szo­ru­lá­sok és szív­ka­lim­pá­lá­sok is­mét­lő­dé­sét, szó­val a ski­zo­id ka­ratk­ter­struk­tú­rát!

Hogy biz­ton­sá­got nyerj a fé­le­lem he­lyett, ah­hoz min­den­kép­pen meg kell vál­toz­tat­nod cse­le­kvé­sál­la­po­to­dat, ah­hoz ké­pest, amely­ben a me­ne­kü­lé­si igény el­ka­pott! Te­hát: ne vá­ra­kozz, ha­nem állj meg (vagy fel) kis­sé szét­tett láb­fe­jek­kel, meg­ro­gyasz­tott tér­dek­kel, és végy 1-2 ki­mon­dot­tan mély lé­leg­ze­tet! Tartsd meg a haj­lí­tott tér­des ál­lást, és kon­cen­trálj a fej­te­tőd­re! Né­hány mély lég­zés ide­jé­ig tartsd ott tu­da­to­dat, majd fo­ko­za­to­san en­gedd le az ar­co­dra, a nya­kad­ba, a tör­zsed­be, vé­gül a lábaid­ba, le a föl­dig! Érezd, hogy (haj­lí­tott tér­dek­kel!) szi­lár­dan állsz a ta­la­jon (fö­dé­men) és en­gedd le tu­da­to­dat, mint tal­paid­ból nö­vő gyö­ke­re­ket a Föld­be! Most is­mé­teld, mondd ki új­ra és új­ra: Biz­ton­ság­ban va­gyok! Itt va­gyok!(Ez egy man­t­ra. Egy­sze­rű és fon­tos. Mondd el új­ra, jól ar­ti­ku­lál­va!)

Alig­ha­nem van ve­led va­la­ki. Hi­szen a me­ne­kü­lé­si vágy több­nyi­re kap­cso­la­ti hely­ze­tek­ben ak­ti­vá­ló­dik! De meg­te­he­ted, hogy a gya­kor­lat­hoz se­gí­tő ba­rá­tot hívsz el, aki szem­ben áll (vagy ül) ve­led. Most vond be a gyó­gyí­tó gya­kor­lat­ba a má­sik em­bert! Őt, aki ott van!

„Biz­ton­ság­ban va­gyok! Itt va­gyok!” – is­mé­tel­ted a man­trát. Ér­zed már, hogy mi­lyen jól meg­állsz a föl­dön. Most he­lyezd fi­gyel­me­det a má­sik em­ber­re, ar­ra, aki épp ott VAN! Pró­báld érez­ni őt, és amint ér­de­mes­nek tar­tod a kon­tak­tus­ra, tegyél a kap­cso­la­tért! Nézz a sze­mé­be, őt nézd és en­gedd, hogy köl­dö­köd, ill. szí­ved tá­já­ról me­leg áram­lat nyúl­jon ki fe­lé, vagy csak azt en­gedd, hogy mint­egy ab­la­kok nyíl­ja­nak ezen a két te­rü­le­ten a tes­te­den, és min­de­köz­ben ne fe­ledd: csak­ugyan biz­ton­ság­ban vagy!

Ha si­ke­rült meg­en­ged­ned a 3. és 4. csa­kra nyi­tó­dá­sát, an­nak több­nyi­re fél­re­is­mer­he­tet­len je­lét lá­tod majd: a má­sik em­ber – még ha az nem is ré­gi ba­rá­tod! – ar­cán bé­kes­ség (sőt gya­kor­ta egy kis mo­soly) je­le­nik meg. Ek­kor egye­ne­sítsd ki lábai­dat!