Zöld vagyok, nem hülye
Nem is rossz ötlet, sőt, hasonló szövegű ruhadarabokból egész kollekciót lehetne tervezni. Én például elsőként is a Zöld vagyok, nem hülye! feliratúból vásárolnék egyet, nálunk ugyanis az egészséges árucikkek piacán kereskedőként tevékenykedők hajlamosak egyenlőségjelet tenni a biotermék-vásárló és a bamba fejőstehén közé.
Úgy vélik, aki olyan marha, hogy vegyszermentes zöldséget, biológiailag lebomló mosószert, természetes anyagból készült bútort, nem rákkeltő festéket vagy környezetkímélő autót akar vásárolni, az fizessen, mint a katonatiszt.
Sokkal többet, mint amennyibe az adott termék előállítása, forgalmazása, ilyen-olyan árrése került. Főleg sokkal többet, mint amennyit ugyanazért az áruért tőlünk akár csak kétszáz kilométerrel nyugatabbra fizetne.
Ez a felismerés már régóta motoszkált bennem, de akkor hasított igazán élesen belém, amikor egy szép nyár végi délutánon gyümölcsbeszerző expedícióra indultam a közeli biopiacra. A választék önmagában is mellbe vágó volt, miután – mondom, augusztusban! – néhány kókadt levelű karalábé, fonnyadozó narancs és foltos héjú citrom alkotta. Tétova kérdésemre, hogy vajon más gyümölcs érkezése nem várható-e a közeljövőben, a hölgy megbiztatott, másnapra jön banán.
További halvány ellenvetésemre, miszerint nyáron nem kimondottan déligyümölcsre vágynék, felhívta a figyelmemet a legalsó ládában guruló öt darab görögdinnyére. Mivel aznap estére biogyümölcsöt ígértem az öcsémék gyerekeinek, kihalásztam a legjobb állapotúnak tűnőt, és igyekeztem szemrebbenés nélkül előhúzni a pénztárcámat, amikor a hölgy közölte az árat: a négy kiló körüli dinnyéért 2300 forintot fizettem.
A zöld,- és környezetkímélő háztartás anyagilag megterhelő lehet
Kilójáért majd 600 forintot kértek ugyanabban az időben, amikor minden hipermarket 40-50 forintért vesztegette a kétségkívül nem bio, de minden más szempontból tökéletes görögdinnyét, és az Auchan előtt elkeseredett termelők csapdosták a földhöz a termést.
És a dinnyeeset egyáltalán nem egyedülálló. Azt már megszoktam, hogy Ausztria felé mindig lehetőleg üres csomagtartóval induljunk útnak, hogy jól feltankolhassunk garantáltan vegyszermentes árukból. Arrafelé tudniillik a legkisebb falu legátlagosabb élelmiszer-áruházában is nagyobb az itthoninál olcsóbb biotermékek választéka, mint a legnagyobb magyar szupermarketekben.
De mióta újra van kisbaba a családban, az is kiderült, hogy az árak különbsége nem áll meg a gyümölcsöknél és zöldségeknél. Az unokaöcsém környezetbarát pelenkája nagyjából másfélszer annyiba kerül az itthoni biopiacon (sőt, az interneten megrendelve is), mint az osztrák üzletekben. Kiszámoltuk: még a benzinköltséget és az autó amortizációját beleszámolva is olcsóbb kiugrani érte a határon túlra, mint megvenni itthon.
Példáim sorát tovább gyarapította az anyukám, aki egy vidéki vásáron kapott nevetőgörcsöt az álmélkodástól, amikor a házi szárított gyümölcsöket kínáló pultnál az aszalt meggy ára után tudakozódott. Az eladónő ugyanis ezer forintot akart kérni tíz deka meggyért. Másképpen szólva annyit jelent, hogy egyetlen kilót tízezer (!) forintra tartott.
Az anyukám kérdésére, hogy tudniillik egészen komolyan gondolja-e a dolgot, a hölgy csak megvonta a vállát, és közölte, kevés meggy termett az idén. Ami bizonyára így is van. Hogy ilyen árak mellett az a kevés is a nyakán marad majd, az is biztos.
A célba vett biotermék-vásárlók ugyanis, bár megfelelő feliratú póló nélkül talán nem látszik rajtuk, de tényleg csak zöldek, és nem hülyék.
Fotó: Adobe Stock
