Egészségszilánkok
Miként azt Bruce Liptontól (is) tudjuk, cselekedeteinket mintegy 90-95%-ban a tudatalattink irányítja, nem pedig a megalapozatlanul büszkén viselt tudatunk. Mindez sokoldalú bizonyosságot nyert az epigenetikai kutatások alapján, amikor is kiderült, hogy a gének is olyan információs jelrendszerek, amelyeket energetikai ráhatással korábban nem észlelt és elképzelt változtatásokra lehet rávenni. Mégpedig korántsem az őket alkotó aminosav-molekulák szerkezete változik meg, csak a sok ezer „alvó” gén egyikét-másikát fel lehet ébreszteni. Maguktól ugyanis nem aktiválódnak! A legjobb módszer a jó irányú változtatások céljára a meditációk széles skálája, amikor például olyan gén lép előtérbe, amelynek tevékenysége során az ember a fák és virágok világában érez igazi örömet, vagy a madarakat nézi szívesen, és nem mindig a maga hasznát.
„Azok a kapcsolatok, amelyek nem személyes haszonra épülnek, önmaguk fénylő ajándékai” ‒ tartja a zen. „Jóérzés-gének” előhívásakor például képes leszünk örülni mások sikereinek is, vagy ráhangolódunk mások spontán segítésére.
Aktiválni vagyunk képesek olyan géneket, amelyek szeretetre, megértésre, empátiára sarkallnak és még az emberevő óriásban is rendületlenül segítik keresni a Buddha-lelket. Legjobb esetben az ember ilyenkor úgy viselkedik, mintha odafigyelésből írná a disszertációját, s úton-útfélen kipukkasztja a felfuvalkodottság kerekét, hogy alázatösvényen jusson minél közelebb a szívekhez. Valahogy érdemes úgy intézni, hogy bárhol vagyunk, azonnali hozzáférésünk legyen a létfontosságú pozitív gondolatokhoz, szeretet érzéséhez, mert akkor útlevél nélkül kijutunk a válságzónánkból.
„A gyógyszerszedés olyan, mint a bűnözés – nem szabad elkezdeni, mert hozzászokik az ember!”
További jó tanács lehet, hogy vigyázzunk, nehogy valamely gyógyszerreklámblokkban felejtsük az ép gondolkodásunkat. A gyógyszerlista ugyanis nem antiglobalista és alattomosan antibiológiai, vagyis életkomfort-ellenes fegyverré válik. Ha csökkenő figyelmünk nem egészségkonzerváló életvezetésre ösztönöz, akkor úgy járunk, mint a rozzant öregember, aki saját üzemanyagköltségét is kénytelen gyógyszerre költeni. Én azt szoktam mondani, hogy a gyógyszerszedés olyan, mint a bűnözés – nem szabad elkezdeni, mert hozzászokik az ember!
A megelőzés céljából ezért nem lankadó odafigyelést igényel a táplálkozás, mivel az akciós, leértékelt áruból, a gyárilag feldolgozott ételekből már többnyire sikeresen kirostálták a vitaminokat, enzimeket, ásványi anyagokat, azaz tartósabb fogyasztásuk esetén vonatszerencsétlenség nélkül is katasztrofálisan kisiklik az egészségünk! Nincs egészségtelenebb, mint a médiában puhított agyvelő, amelynek minden bajára Xanax, Frontin vagy Saridon a megoldás. A közhasználatba bejuttatott félsz pedig olyan helyzetet teremt, amikor a lélek sötétben és lábujjhegyen jár, amikor a mindennapos félelem, szorongás bizton rabolja az életenergiát a munkától és a szeretettől. Ezért kell bekapcsolnunk minél gyakrabban a meditációban edzett belső mosoly plutónium-mag erejét.
Kikapcsolt érzelmek
Az emberi természet másik árnyoldala az, hogy minden lehetőséget külső segítségtől igyekszik várni. Szeretne változtatni bánatosra fordult testi-lelki helyzetén, de csak úgy, hogy neki ehhez ne kelljen erőfeszítéseket –pláne rendszeresen! ‒ tennie. A minden percünket meghatározni kívánó médianyomulás szerint nem kell sorba állni, felesleges tápanyag-összetételekben gondolkodni, majd hozza a futár a pizzát, a hamburgert, vagy majd valami másik, valami külső erő – a gyógyszer, a terapeuta ‒ megváltoztat, erőfeszítés nélkül. Ez majdnem olyan hiábavaló remény, mintha a répa a nyúlban hinne, vagy a béka a gólyában bízna. Ezen az úton a vakvilágba vezető ajtóhoz lehet csak elérkezni, amely után egy táblára az van kiírva, hogy „világvége”. A szervezetünkben pedig egyre több DNS-re lesz kiírva, hogy „out of order”.
A kínai és az indiai orvoslás évezredek óta felfedezte, hogy az ember egészsége energetikai rendszerének megbomlott egyensúlya miatt roggyan meg. Mindezt néhány évtizede a kvantumfizika is beigazolta, így az orvoslásban is ellenállhatatlanul kér magának terepet az ilyen alapon működő diagnosztika és egészség-helyreállítás. Az ebben a fogalomkörben való „eltévelyedés” következtében egyre több olyan renitens orvos „keletkezik”, akik nem az matériához kötött hivatalos orvoslás gyógyszerszagú akoljában szeretnének egyhelyben toporogni. Olyan ősi útmutatást szeretnének követni, miszerint az igazi gyógyító orvos, tanító, és pap egy személyben.
A meditációk és a valóban bensőséges imák jelentősége
Harmonikus kvantummezőbe szeretnék öltöztetni a pácienseket, akikre nem molekulahalmazként, hanem rezonanciamintaként tekintenek, és vállalják, hogy megreformálják, kibővítik életvitel-horizontjukat. „Google professzor” világában is egyre több ember számára lesz ugyanis nyilvánvaló, hogy a futártól nem lehet pozitív gondolkodásmintát, a katalógusból pedig egy másik immunrendszert rendelni. Sejtjeinket és pszichénket halmozottan szennyező világunkban ezért az egészségben eltöltött évekért igenis egyre komolyabb erőfeszítéseket kell tennünk!
Laikusoknak és gyógyítóknak egyaránt tudomásul kell venniük, hogy az univerzum és a kvantumfizika törvényeit büntetlenül nem lehet figyelmen kívül hagyni. A meditációk és a valóban bensőséges imák jelentősége a mezomorfikus mező mai állapotában felmérhetetlen. Amint Erdő Virág szellemesen tanácsolja: „ne kísértsd a Mindenhatót, nem találsz jobb szolgáltatót”.
Fotó: Adobe Stock
