Pandémia és Jóreménység
Minden kultúrkörben a szeretet a szívhez vagy a szív funkcióköréhez, csakrájához kötődik. Ezt a részünket kellene valóban tiszta fénnyel megtöltenünk a meditációk alkalmával, hogy az első lépésként valódi önszeretetté váljék. Alapvető igazság ugyanis, hogy adni csak abból lehet, ami van. Tisztán kell azonban látnunk, hogy alapvető különbség van az egoizmus és annak általánosan használt magyar fordítása, az önszeretet között.
Míg az előbbi magában foglal minden nemtelen eszközt a célok megvalósítása érdekében, addig az önszeretet a személyiségfejlesztésnek olyan elemi erejű folyamata, amelyből a pozitív gondolatok, majd a szeretetteljes cselekvések kiindulhatnak. Minden konfliktus a félelem, az ellenségeskedés, az agresszivitás gondolatával kezdődik, ezeknek a csíráit pedig gyermekkorunktól kezdve oltja belénk környezetünk. Honnan is kapnánk szeretetet?
Mit jelent a jóreménység? – szeretettel, ártó szándék nélkül élni
A családok nagy része az önfenntartás, a karrierépítés, az állásvesztés és egyéb félelmek között csak fáradt-fásult szeretetimitálásra képes. A munkahelyi közösségekben leginkább a másik előrejutásának megakadályozása köti le az energiákat, és ismét csak a félelem a pozícióvesztéstől. Kaphatnánk szeretetimpulzusokat a vallásoktól is, de – amint azt az utóbbi évek szomorú tapasztalatai mutatják – a keresztény szószékekről is – Krisztus legalapvetőbb tanításait félretéve – leginkább burkolt és kevésbé burkolt ellenségképfestés, kirekesztésre való felhívások, kiátkozások hallatszanak. A muzulmán papok pedig a szélsőséges terroristák lelki kiképzőivé váltak – tisztelet mindenütt a kivételnek.
Az igaz szeretet az a boldogsághoz vezető út, amely a mi szándékainkon, akaratunkon, szabadságunkon múlik.
A szabadságot a félelem hajtja rabigába, s ezt használja ki az a társadalmi réteg, amely uralkodni vágyik lelkek és testek fölött, s amitől csak önmagunk megtisztításával, majd a közösség – a buddhizmusban a szangha – felé történő „spirituális kéznyújtással” szabadulhatunk meg.
A kínai orvosi filozófiában minden szervnek van saját lelke. A lelkek ura a szív lelke, a Shen, amelyhez tartozó pozitív érzelem a szeretet, a megértés. Míg negatív érzelme a gyűlölet, a kirekesztés. Természetesen ha az utóbbit táplálják belénk, akkor ott a szeretetnek nem marad hely, s mivel a szívhez tartozó elem a tűz, tőlünk, gondolatainktól függ, melyik fog elterjedni „futótűzként” környezetünkben. A szív anyja a kínai orvoslásban a fa elemhez tartozó máj, amelynek pozitív érzelmei a jóság, az emberség, míg negatív érzelmei a harag, a düh, az agresszivitás. Ha ez utóbbiak táplálják a szív tüzét, akkor nyilván kiég a szeretet.
Jóreménység a lélek alap építőköve – az ember alapvetően jó
Az embert alapvetőnek jónak tartó Buddha úgy beszélt az emberségről, mint egy lény igazi szépségéről. Ez az az erény, amely valóban megvilágítja a lelkünket, s egyben a legszebb ajándék is, amelyet a világnak adhatunk, hisz azzal, hogy nem okozunk semmi rosszat. Bizalommal és biztonsággal ajándékozzuk meg mindazokat, akik körülvesznek bennünket.
Ez a „szociálisan hasznos szeretet és emberség”, amely az igazi társadalmi tőkét jelenti, amely segít megvédeni a testi-lelki betegségvírusoktól, amely segít legyőzni a szeretet valódi ellenségét, a félelmet. A félelem a víz elemhez tartozó vese negatív érzelme, és gyorsan képes kioltani a szeretet tüzét. Ez a legmélyebb struktúráinkat érintő veszélyforrás, aminek tudatában is vannak azok, akik uralkodni vágynak gondolataink, tetteink felett. A boldog és teljes élet élvezetéhez a kulcs az a lelkiállapot, amelyet a bölcs szeretet szabadsága adhat számunkra. A szeretet ugyanis a lélek levegője.
A szeretet és a jóreménység a lélek levegője
„A szándék minden dolog indítéka, lényege” – tanítja Buddha, és a világméretű szeretetlenségtől való elfordulás szándéka az, amely betegségeket megelőz és gyógyít. Meg kell tanulnunk szeretettel távol maradni minden gondolattól, cselekedettől, amelyet emberi vagy természeti környezetünk kárára próbálnak sugallni, megvalósítani. Amennyiben szeretetlen cselekedeten kapjuk magunkat – vagyis vétünk a társadalmilag elkötelezett szeretet ellen -, ne sajnáljuk kimondani azt, hogy „Bocsánat, sajnálom”. Ez önmagában komoly lelki fejlődést fog eredményezni.
Miként próbáljunk meg hát élni?
Amikor megszülettünk, a világ örült körülöttünk, mi pedig sírtunk. Éljünk olyan ártani nem akarással, valóban meleg szeretettel, hogy amikor meghalunk, mi örüljünk és a világ sírjon.
Fotó: Adobe Stock
