Szándék

A hanglejtés, a szavak elharapása, a hogyan beszélünk, az sejti az indítékot, utalhat rá. De a valódi megbizonyosodás már nehezebb ügy, és hihetetlen félreértéseknek lehetünk tanúi. Hogy mennyire nem csak a szavakon múlik a beszéd, azt kitűnően igazolják az afáziás betegek, akik a szavak jelentését nem képesek felfogni, bár akusztikusan érzékelik azokat. Mégis képesek megérteni, mit akarnak közölni velük, mégpedig a hangszínből, a hanglejtésből, a hangsúlyozásból, arckifejezésből, gesztusokból, testtartásokból olvasván.

Velük kapcsolatban úgy tűnik, szavakkal könnyebb a színlelés, a mélyebb valóságokról elsősorban nem a szavak árulkodnak vagy tudósítanak. Az afáziások eme képessége és tudása a kora gyermekkor úgynevezett preverbális korában kialakult metakommunikáció, amely idő alatt a felnőttek szószövedékéből kihámozták a szándékot és a mondanivaló értelmét.A paradox hatások megértése nélkül vajmi keveset tudhatunk meg a szándék valódi természetéről és működéséről.

Például éreznünk kell, mikor van a kimondhatóságon kívül. Ha egy sportoló a döntő ütközet előtt úgy fogalmaz riválisának:

– Nem áll szándékomban a bajnokságot elveszíteni – akkor nagyon is érzi, hogy vesztésre áll. Miként azt a tagadások csűr-csavara jelzi. Ha ezt még egy „hát” szócskával kezdi, amely lényegében fenyegetést jelent, csak hangsúlyosabban fejeződik ki félelme és bizonytalansága. Szerencsésebb mérkőzés előtt nem nyilatkozni, hanem összeszedni a lelki erőt és a mozdulatban kifuttatni azt a hiábavaló szócséplés helyett.

Hasonló paradox hatás figyelhető meg a betegségek és gyógyulások szövevényében. A le- és megbetegedés folyamatában mindig van egy ellentétes mozzanat, valamiféle vétek, rossz irányultság, természetellenesség.

Az eredendő energia

Egy energia, amelynek az eredendő szándéknak megfelelően a külvilágban kellett volna pályát futnia, de meghiúsulván egy önmagunk ellen fordított destruktív erő lesz belőle.

A destruktív erő a szervek megbetegedésén – ez maga az önmegbetegedés – keresztül napnál világosabban mutatja a rendellenességet. Gondoljunk csak a rákra, bőrbetegségekre, látás- vagy hallásromlásra, és sorolhatnák a beszédes tüneteket. Ám a silány gyógyulási statisztika mögött látnunk kell, a tendenciát, amely a betegséget kialakította, sokáig fenn is tartja. Ez a tendencia valamiféle ragaszkodás a szenvedéshez – amely által attól megszabadulni lehetetlen lesz –, lehet, hogy másodlagos előnyök miatt: kivonódás a folytonos megmérettetésből, védettség, odafigyelés, mígnem tartóssá válik a leszázalékolt ember betegtudata.

Szándék vonatkozásában azt kell mondanunk, akár érzelmi szükséglet, akár befuccsolt akarati impulzus, akár mélységes tudatlanság az, ami destruktivizál, ami hasadást okoz az énben, a későbbiekben további tudattalan szándékok motiválják a beszédet és viselkedést. Az idézett Krisnamurti-vers jól érzékelteti a szándék eme összetettségét. Érinti a jó és rossz etikáját, a hit kérdését, az élet igáját, amelyet mások miatt kell viselnünk, a hiúságot, a becsvágyat, a szeretetet. Látnunk kell, hogy a szándék íve valóban igen tág: az ösztöntendenciáktól a teremtés isteni szándékáig, vagyis a létértelemig terjed. A bírói gyakorlat is számol a szándék kérdéskörével például a jó- és rosszhiszeműség vonatkozásában. Az „előre megfontolt szándékból”, az úgynevezett „aljas indokból” elkövetett bűntettek az ítéleteknél súlyosbító körülménynek számítanak. Ezzel szemben a tévedéssel, véletlenséggel, tudatlansággal, kényszerítéssel, hirtelen felindultságból elkövetett ártások, bántalmak enyhébb elbírálás alá esnek.

A szándék a fontos

Azt is megfigyelhetjük ugyanakkor, hogy a jó szándék, amely nem valósul meg, vajmi keveset ér. A rossz szándék azonban többnyire érezteti hatását.

A szándék kifejezés etimológiai gyökere a szánni ige:

• rászánni magunkat valamire az elhatározásunkat, vállalásunkat mutatja;
• valamire, valahová irányuló terv, előreirányozás, kijelölés, áldozás, ráfordítás;
• olykor a sajnálattal függ össze: aki szánandó, az szerencsétlen, nyomorult, nyamvadt, keserves (mizerábilis);
• és ha igazán nyomatékosítani akarjuk, a szántszándék összetételt használjuk.

A kívánás, eltökélés, akarat, törekvés, cél mind-mind benn van a szándékban, természetesen többrétegű burkoltságban. A tudatot megkerülve jut érvényre a legtöbb esetben. Az álmok például bejutnak a szándék erőterébe, összeköthetik a tudatunkat azzal. Talán éppen azért olyan nehéz az álmok információit elfogadnunk, mert meghökkentő, sokkirozó szembesülést jelenthetnek addig titkolt, tagadott, elnyomott tendenciáinkkal.

Töretlen jellege, hajlíthatatlansága az egészséges lelkierő jele. Kiemelkedő személyiségek életrajzában nyomon követhető ez az önmagunktól való eltántoríthatatlanság. Aki nem adja fel a célhoz jutást, az a vele járó kitartást is vállaja, mert egész önmegvalósítását a létezésben működő szándék vezérli.

Az életet a szándék uralja

A hit ugyanerre a világegyetemet betöltő örök erőre hangolódik, paradox távlataival: hinni valamiben, amiről csak időben később, az események lezajlása után bizonyosodhatunk meg. Vagyis a hit Isten teremtési szándékának a megismeréséből táplálkozik. A világértelmezés egyetemes nézőpontja Isten, a világ létrehozó ereje. Áthatja az egész világegyetemet, minden lényt ez éltet. Az emberi öntudat csupán ráhangolódhat, természetesen csak a megfelelő hullámhosszon.

Fotó: Shutterstock