Modern hitetlenség

Mi a hit?

– Hétköznapi értelemben az emberek önmagukhoz hű, becsületes, őszinte szavahihetősége, egyenessége, amely a hiteles viselkedés alapja. Nem tévesztendő össze az együgyű hiszékenységgel, a naiv bizalommal, amely a félelemből fakad.

– Vallásos értelemben az isteni kinyilatkoztatás, a hitvallások, a csodatétel meggyőző ereje és egyfajta belső megtapasztalás, amely a gondviselésen, a próbatételeken, a szereteten és az igazság kiderülésén keresztül nyilatkozik meg. Nem teljesen a földi élet felülről való vezérlése és segítése, mert ez különösen a mai időkben a kiválasztottság gőgjét, erős egót jelent, amely ellenszenvet szül. Nem is a jámbor, passzív, reménykedő várakozásteljesség, mert az pedig agressziót, ha nem szadizmust vált ki.

– Az üdvözítő hit a halál utáni életre vonatkozik, magát a feltámadást, az újjászületést, a bűntől való megváltást jelenti.

Mit jelent a modern hitetlenség?

– Ami a modern emberből leginkább hiányzik, az a hit ereje, a lélekben írt isteni szövetség, amelyet őriznünk és teljesítenünk, betöltenünk kell. Ebben az értelemben véve a hit lényege egyfajta a végtelentől való megérintettség, amely túlemel a mindennapok szféráján. Új dimenziót nyit a lélek és a rezgő világegyetem vonatkozásában. A lélek titkos ereje, amely a megpróbáltatások idején megingathatatlanná teszi az embert és erőt ad a tettek befejezéséhez. Mert az igazi hit nem lehet terméketlen.

Túl a jó és a rossz tudásán az egész értelmi, érzelmi és akarati életünket átható erő a hit. Cselekedetek nélkül üres, hiábavaló, hamis. Csak a szavak szintjén nem működtethető.

Paradox, mert a hit láthatatlan következményei a jelenben valamiképpen megmutatkoznak. Mégpedig erkölcsi magatartásunkban, amelynek alapján az élet vagy halál, a világosság vagy a sötétség mellett köteleződünk el. Paradox a távlataiban és nehéz gyakorlati követelményeiben, gondoljunk például a vértanúkra, akik hitük ellenére és hitükért halnak meg.

A modern ember kételye, hitetlensége, hasadtsága igen riasztó képet festhet. Rengeteg tagadás, hamisság, megtévesztés, átejtés, önbecsapás. Elvakultság, amely a tévesnek, a hibásnak, a rossznak enged. Ez a fajta tudatlanság a szenvedés fő forrása, a lelki erő defektusából, hiányából, torz működéséből fakad. Néhány profán jellemző:

– a sátánista balhéművész, akit a sötétség, a káosz, a halálkultusz tart fogva,

– a zene, mint ricsaj, ordítás, fülsértő hangerő, indulati felkorbácsoltság,

– a magát nonkonformnak mondó örök lázadó, a serdülőkorú siheder, aki nem képes felnőni. A megbotránkoztató, „polgárpukkasztó”, lényegében fejlődésében elakadt, aki mindig ki akar törni, persze elsősorban saját korlátaiból, akinek a téboly a normalitás. A középpont és mérték nélküli, bizonytalan, szenvedély- és kedélybeteg, esetenként kábítószerfüggő. Tudatát akarná tágítani, miközben éppen ezt teszi tönkre a kontrollvesztéssel és széteséssel. A képzelgő, a parázó, a semmire épített Bábel-tornyát a valóság villáma dönti le, miként azt a 16. tarot kártya ábrázolja.

A hit és a hitetlenség következményei a társadalomra

Való igaz, hogy a történelem tanulsága szerint a hit nevében igen sok szörnyűséget követtek el.

Megpróbálták intézményesíteni, amely nem lehetséges. A hittérítés reménytelen vállalkozás, akár az apostolok, akár az egyház-szakadások szemszögéből nézzük. Rengeteg erőszak, keserves utóhatásokkal.

A Vízöntő korszak az individuum korszaka, új távlatokkal, új értékrenddel, a valóban tágabb tudatú emberek fejlettebb társadalmával. Éppen ideje kilábolnunk az e sorok írója által „rosszléti társadalomnak” nevezett tévedéshalmazból. Rosszléti, mert nem az ember méltóságáról, a lélekről, az öröklétről, az igazságról, a kozmosz rendjéről szól, hanem a részrendszerek lobbijáról. Milyen jogbiztonság az, amely lehasadt az igazságról? Milyen politika az, amely a közjó helyett csak kicsiny csoportok érdekképviselete? Milyen gazdaság az, amely a demokrácia álarca mögött szabadrablásos kapitalizmust valósít meg?

A feudalizmus értékalapja a feudum, a föld valóságos termelőereje volt. A kapitalizmusban ezt a helyet a fiktív pénz, a fedezet nélküli, hiteltelen papírpénz, értékpapír és kamat venné át.

Az anyagelvű marxi ökonomizmus tévpillérei:

– a társadalom alapja a gazdaság,

– a világ = piac,

– az idő: pénz.

Konfliktus a tudás és a hit, a hit és hitetlenség között

A reneszánsz óta fennáll a hasadtság a tudás és a hit között. Ezt a konfliktust napjainkban a tudatos és tudattalan lélek kölcsönhatásának vizsgálatában próbáljuk feloldani. Ám külső minta és útmutatás helyett mindenkinek magának kell bizonyságot találnia tanulással, próbálkozásokkal, önismerettel, szemlélődéssel, belső konfliktusai megütköztetésével. Ebben az önismeret – a lélek önmagára eszmélése – a legnagyobb kegyelem. Ám a lélek öntörvényű, abban is, hogy ki miben képes hinni, milyen meggyőződések alakulhatnak ki benne. És noha a neurózisok és pszichózisok alapvetően a távlat, a magasabb cél elvesztése talaján alakulnak ki, a lélek öntörvényűsége határt szab a pszichoterápiás beavatkozásnak.

Úgy mondanám, nem az akarat, a befolyásolás szintjén zajlik, hanem történik. Ezen a szinten a hit inkább aktivizálható. Mivel a hit és hitetlenség választóvonala belsőnkben, a lelkünkben, a tudatunkban húzódik.

Fotó: Shutterstock