A gén nem minden!
Régóta tartja magát az a biztosan hitt meggyőződés, hogy egészségi állapotunkat és sorsunkat messzemenően a génjeink határozzák meg. Egy új kutatási ág, az úgynevezett epigenetika azonban leszámol ezzel a hiedelemmel. A forradalmi felismerés úgy hangzik, hogy képesek vagyunk megváltoztatni genetikai adottságaink programját, és ezzel befolyásolni testi és lelki egészségünket.
Az epigenetika annyit jelent, mint a genetika melletti vagy a fölötti tudományág. Azokkal a molekuláris biológiai kapcsolókkal foglalkozik, amelyekkel minden egyes sejtünk nagy mennyiségben rendelkezik, hogy örökletes genetikai állományát célzottan ki- és bekapcsolhassa. Ezeknek a kapcsolóknak köszönhetően egy sejt különböző állapotokat vehet fel, például egy megtermékenyített petesejtből bőr- vagy idegsejt fejlődhet ki – vagy egy egészséges hasnyálmirigysejtből a cukorbeteg egyik beteg sejtje. Ez ugyan bonyolultan hangzik, ám egyszerű következményekkel jár: az epigenetikai kapcsolók lehetővé teszik a testünk számára, hogy folyamatosan alkalmazkodjon az őt körülvevő környezethez. Emlékezetet kölcsönöznek a sejteknek. És ezeknek az epigenetikai kapcsolóknak köszönhetően mi magunk is képesek vagyunk az életmódunkkal befolyásolni, mennyire vagyunk egészségesek, milyen a személyiségünk és mennyi ideig élünk.
Amennyiben életmódunk befolyásolja génjeink aktivitását, akkor nagy felelősség nehezedik ránk. Az egészséges táplálkozás, a megfelelő mennyiségű mozgás és az elegendő alvás epigenetikai szempontból is jótékony hatást gyakorol az egészségünkre. A rendkívül szeretetteljes nevelés, a sok lazítás, a sport és a helyes étkezés először is közvetlenül vezet el a testben és az agyban az egészséges, kiegyensúlyozott anyagcseréhez. Ez lassanként átkapcsolja a sejtmagban a megfelelő epigenetikai kapcsolókat. Úgy is mondhatnánk, a pozitív állapot tartósan beleíródik a sejtek biokémiájába. Ily módon például az egyébként betegséget előidéző gének egy életen át kikapcsolt állapotban maradhatnak, ami hosszasan megőrzi az egészségünket. Ugyanez megfordítva is igaz: a kártékony hatások – bántalmazás, traumák vagy egészségtelen táplálkozás – negatív epigenetikai folyamatokat indíthatnak el, amelyek később betegségeket idéznek elő.
Számos példa létezik arra nézve, hogy kimondottan egészségtelen életet élő emberek jó állapotban érnek meg szép kort, és megfordítva: egészségesen táplálkozó és sokat sportoló emberek már fiatalkorukban súlyosan megbetegszenek. Ennek az első számú magyarázata szintén a génekben keresendő: aki megbetegítő programú géneket örökölt, annak másoknál rosszabbak az esélyei. Az epigenetika azonban rámutat arra, hogy ennél talán jóval döntőbb szerepet játszanak azok a meghatározó tapasztalatok, amelyekre a szülés előtt és után teszünk szert. A szervek az anyaméhben és életünk első éveiben fejlődnek ki. Ha ilyenkor valami félresiklik, például az anya a terhessége alatt cukorbeteg lett vagy sokat ivott, vagy esetleg az apa bántalmazta a kisgyereket, vagy túl sok édességet adtak neki, ez oda vezethet, hogy az illető később már fiatalon megbetegszik, akkor is, ha közben egészségesen él. És megfordítva: a megfelelő epigenetikai faktorok valószínűleg különösen robusztus egészséget alakíthatnak ki egy embernél.
Mindez azonban nem jelenti azt, hogy passzív szerepet játszunk, mert nagyobb hatással van ránk az, mit evett az édesanyánk, miközben minket várt, mint az, hogy mi magunk mit eszünk. Van, akinek másoknál jobban kell ügyelnie az egészségére. Viszont vizsgálatok igazolják azt, hogy sok sporttal és egészséges életmóddal az egyes sejtek genetikai aktivizációs mintája teljesen átprogramozható. Ez magyarázatot ad arra, miért képes enyhíteni a sport vagy a pszichoterápia például a depressziót, vagy miért lehetséges mozgásterápiával gyógyítani a cukorbetegséget. Az ilyen erőfeszítésekre még a rákos sejtek is pozitívan reagálnak.
Ha az egyén testi és lelki egészségét meghatározza az anya táplálkozása és a szülők stresszkezelő magatartása, akkor logikusan hangzik, hogy a leendő szülőket erre nézve érdemes lenne jó tanácsokkal ellátni. A Montrealban élő, epigenetikával foglalkozó tudós, Moshe Szyf mégis elnevette magát, amikor feltették neki ezt a kérdést. A gyereknevelésre ugyanis nincsen ideális recept, és nem valószínű, hogy valaha is felfedeznének ilyesmit. Elsősorban a szeretet, a meghittség, a figyelem és az a lehetőleg széles körű választék számít, amiből a gyerek maga válogathat. A szülőknek nem szabad görcsösen ragaszkodniuk valamiféle doktrínához. A terhesség idejére és a születés utáni első hónapokra az vonatkozik, hogy kerülni kell az extrém stresszt. A leendő apának nagy gondot kell fordítania arra, hogy tehermentesítse a leendő anyát, vagy másoktól kell elfogadnia segítséget. A táplálkozás is nagyon fontos: a terhes anyáknak lehetőleg egészségesen kell táplálkozniuk, sok friss zöldséget, gyümölcsöt, tejterméket fogyasztaniuk, megvizsgáltatniuk, nem áll-e fenn náluk terhességi diabétesz, illetve már a fogantatás előtt sok folsavat szedniük. A szülést követően a szülőknek arra kell figyelniük, hogy a gyerek ne hízzon el már élete korai éveiben. Ennek az a legjobb biztosítéka, ha az anya szoptatja a kisbabát.
Egyértelmű az összefüggés a kiegyensúlyozott, vitaminokban gazdag táplálkozás és az epigenetikai rendszer reakciói között. Erre nézve egyelőre kevés konkrét bizonyíték áll rendelkezésünkre. Az epigenetika egyelőre tisztán alapkutatás, és annak is meglehetősen fiatal. Állatkísérletekből tudjuk, hogy bizonyos vitaminok és ásványi anyagok különösen hatékonyan olajozzák be az epigenetika gépezetét: ilyen a methionin, a betain, a cholin, a B12-vitamin, a folsav és a cink. A terhességet tervező nőknek ezen kívül folsavat is szedniük kellene. Ezekből az anyagokból elegendő mennyiséghez jutunk hozzá, ha kiegyensúlyozottan és egészségesen táplálkozunk. Időközben az is világossá vált, hogy a szójabab egyik alkotóeleme,a genisztein, valamint a kurkuma és a zöld tea képes átállítani az epigenetikai kapcsolókat. Ez lehet az egyik oka azoknak a pozitív, egészségre gyakorolt hatásoknak, amelyekről ezek az enni- és innivalók ismertek.
Természetesen ennek az ellenkezőjére is akad példa. A műanyagok egyik ártalmatlannak hitt alkotóeleme, a biszfenol A az epigenetikai struktúrák nagy károsító potenciáljával rendelkezik. A szakemberek éppen ezért azt tanácsolják, a csecsemők ne igyanak műanyag palackból, és ne fogyasszanak olyan bébiételeket, amelyeket műanyag bevonatú fémdobozokban hoznak forgalomba.
Egyértelmű, mindenkire érvényes epigenetikai táplálkozás, pszichoterápia vagy gyereknevelési módszer sajnálatos módon nem létezik. Még sok évnek el kell telnie addig, amíg az új tudományág széles körben elterjed. Addig is az epigenetika egyszerűen azt bizonyítja be, hogy amit ösztönösen egészségesnek tartunk, azzal kapcsolatban általában igazunk van: sok mozgás, gyakori kikapcsolódás, elegendő alvás és mértékletes, egészséges táplálkozás. És arra is felhívja a figyelmünket, hogy erre a gyerekeinknél már a terhesség ideje alatt is ügyelnünk kell.
Az epigenetikának két dolgot is köszönhetünk. Egyfelől új szabadságot ad, mivel megtanuljuk befolyásolni génjeink aktivitását. Másfelől újfajta felelősséget is jelent, mivel látnunk kell, hogy szülőként hozott döntéseinkkel mélyen és tartósan meghatározzuk gyermekeink szellemi és testi jólétét.
