Akadémiai össztűz a természetgyógyászatra

A Magyar Tudományos Akadémia Orvosi Tudományok Osztálya azt a bizonyítási eljárást kéri számon a természetgyógyászaton, amit a gyógyszereknél alkalmaznak. Arra hivatkozik, hogy csak azok az eljárások fogadhatók el, amik az „evidence based medicine”, EBM alapelvei alapján bizonyíthatóan hatásosak. A szabályozásban tételesen felsorolnák, mely eljárások felelnek meg ennek a kritériumnak, vagyis szűkítenék az engedélyezett módszerek körét. Elismerik, hogy a természetgyógyászati eljárások egyre inkább tért hódítanak nemcsak nálunk, szerte a világon, de figyelmeztetnek: „a késve felállított diagnózis, illetve a hatástalan (vagy esetleg káros) terápia alkalmazása veszélyeztetheti a beteg egészségi állapotát, aminek jogi konzekvenciái vannak”. Mintha az orvosi gyakorlatban nem így volna!

Üdvözlendő, hogy az állásfoglalás az új szabályozást „a szakmai grémium és a minisztérium” konszenzusára alapítaná. A folytatásból azonban kiderül: ezalatt nem a természetgyógyászokból álló, tapasztalt csapatra gondolnak. Felrója az állásfoglalás, hogy sok esetben nem tartják be „a nem-konvencionális eljárások alkalmazása során a betegjogok, a tájékoztatási és dokumentációs kötelezettséget…”.

Érdekes megállapítás, hogy nem tekintik szakember által végzett konzultációnak, ha egy természetgyógyászati intézményen belül tevékenykedő orvos, szakorvos ad véleményt az adott komplementer eljárás alkalmazásáról. Mintha önmagában az, hogy egy természetgyógyászati intézményben dolgozik valaki, kizárná, hogy a szakma szabályai szerint járjon el. „A komplementer eljárások alkalmazása a jelenlegi törvényi háttér mellett egyet jelenthet a bizonyítékok nélküli gyógyászattal. Az orvostudomány mai ismeretei mellett bizonyítékok nélküli gyógyászatot végezni súlyos kockázatot jelenthet a betegek számára” – szögezi le az állásfoglalás, és ezzel lényegében pálcát tör minden, komplementer medicinát alkalmazó orvos felett is.

Ezt követően az állásfoglalás a törvényi szabályozás szükségességével és szintjeivel foglalkozik, hozzátéve: „Az egészségüggyel foglalkozó nem konvencionális tevékenység (például a gyógynövények bizonyítható következményekkel járó alkalmazása) összekeveredett olyan, jelenleg a nem konvencionális eljárások körébe tartozó módszerekkel, mint a homeopátia, a bioenergetika vagy a spirituális és ezoterikus tevékenységek.” Kifogásolja az állásfoglalás, hogy „jelenleg szinte valamennyi olyan eljárás végzése, amely akár súlyosan veszélyeztető (pl. hashajtáson alapuló „méregtelenítési” terápiák), akár hatástalan (pl. homeo pátia), esetleg a kuruzslás határait súrolja (pl. ezoterikus gyógymódok)… jogilag szabályos”. Egyértelművé teszi, hogy „a homeopátia esetében nincs evidencia arra, hogy a homeopátia a placebónál hatékonyabb terápia lenne. Ennek alapján a homeopátia nem tekinthető a komplementer medicina részének”. Zárásként pedig javasolják „a komplementer eljárások mielőbbi – a tényeken alapuló orvoslás szabályait figyelembe vevő – jogi szabályozását”.

Lapunk több természetgyógyásszal is beszélt az állásfoglalásról, akik úgy látják, hogy annak készítői nincsenek tisztában a természetgyógyászati módszerek, eljárások alapelveivel és működésével. Az úgynevezett szelíd gyógyító eljárások lényege éppen az, hogy veszélytelenek, nincsenek káros mellékhatásaik. Az olyan gyógymódokat pedig, amik a testbe való közvetlen fizikai beavatkozást jelentenek, mint például az akupunktúra, jelenleg is csak orvosok végezhetik, ahogyan a többi eljárás is szigorú oktatáshoz és vizsgához van kötve. Egy évtizedek óta praktizáló, nem orvos természetgyógyász egyenesen úgy fogalmazott: jobb volna, ha az akadémikus urak a saját házuk táján söprögetnének, mert egyelőre ott tartunk, hogy minden ötödik beteg az orvosi kezelésbe vagy annak mellékhatásaiba hal bele! Úgy véli, inkább az a baj, hogy sok orvos nem tekinti partnernek a természetgyógyászt, és nem hajlandó együttműködni olyan esetekben sem, amikor az a beteg érdekeit szolgálja. Az állásfoglalás pedig ahelyett, hogy az együttműködést szorgalmazná, csak mélyíti a „lövészárkot” orvosok és természetgyógyászok között.

Többen úgy vélekednek, hogy az MTA legújabb állásfoglalása csak arra jó, hogy elbizonytalanítsa az embereket, elijessze őket a holisztikus gyógymódoktól. Az elmúlt években már több, lényegében hatás és következmény nélkül maradt állásfoglalást tettek közzé.

Lapunk dr. Hegyi Gabriella professzor asszonyt kérte fel, hogy véleményezze az állásfoglalást. A Pécsi Tudományegyetem Komplementer Medicina tanszékének vezetője, a WHO komplementer medicina szaktanácsadója elsősorban arra hívja fel a figyelmet, hogy nem szabad kétségbe vonni az orvosi kompetenciát. – Mindaddig, amíg szakképzett orvos alkalmazza az akupunktúrát, a homeopátiát vagy bármely más természetes gyógymódot, nem nagyobb a kockázat, mint bármely más orvosi eljárásnál – szögezte le a professzor asszony. – Az orvos teljes felelősséggel tartozik diagnosztikai és gyógyító tevékenysége során. Ha az orvos javaslatára alkalmaz a beteg homeopátiát, akkor nem merülhet fel, hogy elesik attól a kezeléstől, ami számára a legmegfelelőbb, vagy diagnózis nélkül kap kezelést.

Hegyi Gabriella egyetért abban, hogy a képzést egyetemi szintre kell emelni, és már évtizedekkel ezelőtt javasolta, hogy komplementer medicinának nevezzék az eljárásokat az „alternatív” megjelölés helyett. – A természetgyógyászat nem kiegészítő vagy alternatív terápia, hanem integratív, komplementer medicina, és a kettő között szemléletbeli különbség van. Az utóbbi fejezi ki azt, hogy egyenrangú más orvosi eljárásokkal, része az orvosi „kelléktárnak”. Ugyanakkor nem egy újabb orvosság, nem közelíthetünk ezekhez a módszerekhez ugyanúgy, mint a receptíráshoz, még az eljárások értékelésében sem (kettős vak, kontrollált stb.). Mind szemléletében, mind alkalmazásában sajátságos, szakszerűen alkalmazva pedig jóval kevésbé kockázatos, mint a gyógyszeres terápia, amire adott esetben persze szükség lehet – tette hozzá a tanszékvezető.

Hegyi Gabriella egyetért azzal, hogy a jogi szabályozást módosítani kellene, olyannyira, hogy hat évvel ezelőtt a Komplementer Medicina Szakmai Kollégiumi Tagozat vezetőjeként letette a csapatával kidolgozott rendeletmódosítási javaslatot az akkori államtitkár-helyettes asztalára, aki erre megkérdezte: „Ezt ki kérte?”

– Nem hagyható figyelmen kívül az európai tendencia – hívta fel a figyelmet a szakember. – Az Európai Akadémiák Tudományos Tanácsadó Testülete nem elvetette a homeopátiát, csupán azt szorgalmazza, hogy folytassanak ellenőrzött tudományos kísérleteket a módszer hatékonyságának igazolására. Franciaországban, Németországban a homeopátia olyannyira elfogadott gyógymód, hogy szerepel a legtöbb háziorvos praxisában. Az állatorvoslásban is kiválóan működik, pedig az állatvilágban ismeretlen a placebo!

Azt pedig elképzelhetetlennek tartja, hogy betiltsák. Az uniós „Cross border moving” törvény kimondja: egy uniós állampolgár, ha külföldön tartózkodik, akkor is megilleti őt az a komplementer gyógymód, amit hazájában igénybe vett! A magyar beteg nem kérhet majd olyan gyógymódot, ami tőlünk nyugatabbra bárki számára igénybe vehető és nincs káros mellékhatása?

Hegyi Gabriella azzal sem ért egyet, hogy az orvosi kompetenciát annak alapján ítéljék meg, az adott szakorvos hol dolgozik. Az ilyen felvetés azt feltételezi, hogy az orvos nem szakmai képzettségének, hivatásának és esküjének megfelelően jár el, ami általánosságban sértő. Ahol ez konkrétan felmerül, ott viszont meg kell tenni a szükséges lépéseket.

Ami a bioenergetikát és az ezoterikus gyógymódokat illeti, Hegyi Gabriella egyetért abban az akadémikusokkal, hogy a betegeket tájékoztatni kell ezek mibenlétéről, korlátairól, és gondoskodni kell arról, hogy a beteg semmiképp ne a számára orvosilag indokolt és szükséges kezelés helyett vegye azokat igénybe. Másrészt viszont a lelki támasz nagyon fontos a beteg számára. Egyértelművé kell tenni, ha erről van szó, mint például a Mind and Body technikák alkalmazásakor (pl. reiki, energiaátadás).

A gyógyulásba vetett hit óriási erő, és ezt az orvosok többsége is pontosan tudja. A gond inkább a „közérzetjavító szolgáltatókkal” van, akik minden ellenőrzés nélkül gyakorolnak például műszeres diagnosztikát, csontkovácsolást, piócakezelést stb. Ezek nem a komplementer medicina engedélyezett eszközei, és a természetgyógyászat ellen hangolják az orvostársadalmat.

A WHO novemberben ül össze Makaóban, hogy irányelveket és javaslatokat dolgozzon ki az integratív medicina beilleszthetőségére a tagországok számára. Ezen meghívott szakértőként Hegyi Gabriella professzor asszony is részt vesz.