Az élet bio­rit­mu­sa

A le­gú­jabb ku­ta­tá­sok ered­mé­nye sze­rint egész­sé­günk nem csak az ún. ide­á­lis labor­pa­ra­mé­te­rek­től – pl. a vér­vizs­gá­lat ered­mé­nye­i­től vagy hor­mon­szin­tek­től – függ, ha­nem ezek ál­lan­dó vál­to­zá­sá­tól, pon­to­sab­ban a vál­to­zá­sok, in­ga­do­zá­sok mi­nő­sé­gé­től. A szer­ve­ze­tünk­ben le­zaj­ló rend­kí­vül össze­tett vál­to­zá­si rit­mu­sok je­len­tik egész­sé­günk kul­csát, e rit­mu­sok za­va­rai pe­dig meg­be­te­gí­te­nek.

Ahogy egy tá­masz­ték nél­kü­li lét­rá­val egyen­sú­lyo­zó ar­tis­tá­nál az egyen­súly meg­tar­tá­sá­nak tit­ka a lét­ra ál­lan­dó, fi­nom in­ga­do­zá­sá­ban rej­lik, úgy a labor­pa­ra­mé­te­reink sem ál­lan­dó­ak, ha­nem meg­ha­tá­ro­zott tar­to­má­nyon be­lül ál­lan­dó­an vál­toz­nak. Amennyi­ben ez az ál­lan­dó vál­to­zás meg­szű­nik, a kül­ső ha­tá­sok miatt össze­om­lik az egyen­súly, szer­ve­ze­tünk nem ké­pes al­kal­maz­kod­ni a meg­vál­to­zott kö­rül­mé­nyek­hez.

Ez volt a kulcsfon­tos­sá­gú fe­lis­me­ré­se prof. dr. Ma­xi­mi­li­an Mos­er­nek, a Jo­an­ne­um Re­se­arch No­nin­va­zív Di­ag­nosz­ti­kai Rész­le­ge, va­la­mint a Gra­zi Egye­tem Fi­zio­ló­giai In­té­ze­té­ben mű­kö­dő adap­tá­ció­fi­zio­ló­giai mun­ka­cso­port ve­ze­tő­jé­nek. Az em­lí­tett kul­csél­mény lai­ku­sok számá­ra is ért­he­tő­vé te­szi, ho­gyan ké­pes tes­tünk sza­bá­lyoz­ni sa­ját mű­kö­dé­sét, ami­hez drá­ga gyógy­sze­rek és bo­nyo­lult mű­té­ti el­já­rá­sok sem szük­sé­ge­sek.

Va­ló­ban: szer­ve­ze­tünk­ben szin­te át­te­kint­he­tet­le­nül sok bio­ló­giai rit­mus „re­zeg”, alig van olyan bio­ló­giai ér­ték, amely szü­le­té­sünk­től ha­lá­lun­kig ál­lan­dó ma­rad­na: a tu­da­tos és tu­dat­ta­lan mű­kö­dé­se­in­ket sza­bá­lyo­zó ide­gi im­pul­zu­sok mil­li­sze­kun­du­mos fre­kven­cia­tar­to­mány­ban „re­zeg­nek”, szív­ve­ré­sünk, lég­zé­sünk és vér­nyo­má­sunk né­hány má­sod­per­ces tar­to­mány­ban mo­zog. A pe­ri­fé­ri­ás erecs­kék vé­rel­lá­tá­sa né­hány per­cen­ként vál­to­zik. Az alap­ve­tő nyu­gal­mi-ak­ti­vi­tá­si ci­klus ke­re­ken más­fél órás rit­mus­ban mo­zog. A kör­nye­ze­ti ha­tá­sok­tól és bel­ső sza­bályo­zó erők­től füg­gő­en na­gyon sok­fé­le rit­mus, ún. cir­ka­di­án rit­mu­sok hat­nak szer­ve­ze­tünk­ben nap mint nap: a kí­nai „szer­vó­ra”, az al­vás és éb­ren­lét rit­mu­sa, az anyag­cse­re-fo­lya­ma­tok, a hor­mon­rend­szer, va­la­mint a sej­tosz­tó­dás rit­mu­sa és még foly­tat­hat­nánk a sort. En­nél is na­gyobb hul­lám­zá­sok zaj­la­nak a női szer­ve­zet­ben a ha­vi ci­klus ke­re­té­ben, de az év­sza­kvál­tá­sok is bi­zo­nyos fo­kú vál­to­zá­so­kat idéz­nek elő a szer­ve­zet­ben, és vé­gül az egész élet is egy nagy koz­mi­kus lé­leg­zet­nek te­kint­he­tő.

A tényt, mi­sze­rint ezek a rez­gé­sek, hul­lám­zá­sok nem mel­lé­kes­nek, sok­kal in­kább az élet lé­nyegi ré­szé­nek te­kin­ten­dők, a ki­fi­no­mult meg­fi­gye­lő­ké­pes­ség­gel meg­ál­dott em­be­rek, mint pl. Jo­hann Wolfgang Goet­he vagy Ru­dolf Ste­i­ner, a misz­ti­kus szú­fi mes­ter Haz­rat Inay­at Khan, ré­gó­ta han­goz­tat­ják. A tu­do­má­nyos bi­zo­nyí­té­kot azon­ban csak a hí­res Fra­ming­ham-ta­nul­mány ered­mé­nye szol­gál­tat­ta. Ez egy hosszú tá­vú vizs­gá­lat volt, ame­lyet az USA egy kis vá­ro­sá­ban haj­tot­tak vég­re. A vizs­gá­lat ke­re­té­ben a het­ve­nes évek óta a szív­ve­rés fi­nom vál­to­zá­sait is reg­isz­trál­ták. A vizs­gá­lat meg­le­pő ered­mé­nye: azok, aki­nek szív­fre­kven­ciá­ja gya­k­ran vál­to­zik, to­vább él­nek, mint az ál­lan­dó szív­rit­mu­sú vagy csak cse­kély mér­ték­ben vál­to­zó szív­rit­mu­sú em­be­rek. A szív te­hát va­la­hogy úgy mű­kö­dik, mint a lét­ra csú­csán egyen­sú­lyo­zó ar­tis­ta: in­ga­do­zás nél­kül össze­om­lik.

Ma már en­nél is töb­bet tu­dunk: a szí­viz­mok össze­hú­zó­dá­sa kel­ti a tes­tünk­ben elő­for­du­ló le­ge­rő­sebb fo­lya­dé­kör­vényt. Ez az ör­vény vég­ig­fut egész ér­rend­sze­rün­kön, és le­mos­sa az ér­fa­lak­ról a le­ra­kó­dá­so­kat. A szív­ve­rés­ben meg­fi­gyel­he­tő in­ga­do­zás gon­dos­ko­dik ró­la, hogy ez a tisz­tí­tó ha­tás egyen­le­te­sen ér­vé­nye­sül­jön. Ha a szív túl­sá­go­san mo­no­ton rit­mus­ban ver, bi­zo­nyos ré­szek ki­ma­rad­hat­nak az ör­vény­lés­ből, és könnyeb­ben el­me­sze­sed­het­nek.

Aki ki­e­sik a rit­mus­ból

Ez azon­ban még nem min­den: ép­pen a szív­rit­mus pél­dá­ja mu­tat­ja, hogy a kü­lön­fé­le bio­ló­giai rit­mu­sok nem füg­get­le­nek egy­más­tól, sok­kal in­kább „hall­gat­nak egy­más­ra” és össze­han­gol­tan mű­köd­nek. Mi­nél egész­sé­ge­sebb egy szer­ve­zet, an­nál ki­fe­je­zet­teb­bek bio­ló­giai rit­mu­sai, és an­nál in­kább jel­lem­ző, hogy a kü­lön­bö­ző rit­mu­sok szám­ta­ni­lag egész szá­mú arány­ban áll­nak egy­más­hoz, ha­son­ló­an a har­mo­ni­kus ze­nei hang­zás­hoz. Kü­lö­nö­sen vi­lá­gos­sá vá­lik min­dez, ha meg­fi­gyel­jük az al­vás fá­zi­sait, amely­ben a mély­al­vá­si és a REM fá­zi­sok sza­bály­sze­rű idő­kö­zön­ként kö­ve­tik egy­mást. Mi­nél ke­vés­bé ké­pes szer­ve­ze­tünk a bio­ló­giai rit­mu­sok lét­re­ho­zá­sá­ra, és mi­nél sza­bály­ta­la­nab­bak ezek a rit­mu­sok, an­nál ne­he­zeb­ben va­gyunk ké­pe­sek ki­pi­hen­ni ma­gun­kat, an­nál gyen­géb­ben tel­je­sít im­mun­rend­sze­rünk. Ilyen eset­ben az al­vás sem pi­hen­te­tő.

Ez azt je­len­ti, hogy aki hosszú tá­von ki­e­sik a rit­mus­ból, meg­be­teg­szik. Ezt az Icel­and Air lé­gi­tár­sa­ság pi­ló­tá­in elvég­zett vizs­gá­lat is iga­zol­ta: a ke­let–nyu­ga­ti irá­nyú já­ra­to­kon dol­go­zó pi­ló­ták, akik az idő­zó­nák át­lé­pé­se miatt gya­k­ran ki­es­tek ter­mé­sze­tes bio­rit­mu­suk­ból, gya­k­rab­ban kap­tak bőr­rá­kot, mint észak–dé­li irány­ban re­pü­lő kol­lé­gáik. Az éj­sza­kai mű­szak­ban dol­go­zó nők­nél is ma­ga­sabb az em­lő­rá­kos ese­tek száma. Ná­luk hét év éj­sza­kai mun­ka után 70%-kal nő a rák ki­ala­ku­lá­sá­nak koc­ká­za­ta azok­hoz ké­pest, akik ter­mé­sze­tes na­pi élet­rit­mu­su­kat be­tart­ják. A 24 órás ak­ti­vi­tá­si és nyu­gal­mi ci­klus tom­pí­tá­sa (meg­za­va­rá­sa) nö­ve­li a vas­tag­bél­rák ki­ala­ku­lá­sát, a na­pi kor­ti­zol­ter­me­lé­si rit­mus meg­za­va­rá­sa pe­dig az em­lő­rák ve­szé­lyét. Azt is meg­fi­gyel­ték a ku­ta­tók, hogy mi­nél sú­lyo­sabb be­teg­ség­ben szen­ved va­la­ki, an­nál na­gyobb za­var mu­tat­ha­tó ki a bio­rit­mu­sá­ban.

E fe­lis­me­rés­ből két­fé­le ter­ápi­ás kon­ze­kven­cia kö­vet­ke­zik: Az el­ső a hi­va­ta­los or­vos­lást érin­ti. Ha ugya­nis szer­ve­ze­tünk bio­ké­miai funk­ciói, a hor­mon­ter­me­lés, a gyo­mor­ned­vek ter­me­lő­dé­se meg­ha­tá­ro­zott, 24 órás ci­klu­sok sze­rint zaj­lik, az bi­zo­nyos gyógy­sze­rek sze­dé­sé­re is ha­tás­sal van. A bé­ta-blok­ko­lók és a kal­ci­um-an­ta­go­nis­ták nap­pal sok­kal ha­té­ko­nyab­ban csök­ken­tik a pul­zus­szá­mot és a vér­nyo­mást, mint az éj­sza­kai órák­ban. A vé­ral­va­dás­gát­ló gyógy­sze­rek­kel ha­té­ko­nyab­ban le­het meg­előz­ni a szí­vin­fark­tus ki­ala­ku­lá­sát, ha es­te, le­fe­kvés előtt ve­szik be őket.

Kon­ze­kven­ci­ák a rák­ter­ápiá­ban

Sok­kal cso­dá­la­to­sabb a bio­rit­mu­sok je­len­tő­sé­ge a rák­gyó­gyí­tás­ban az EORTC ne­vű kro­no­ter­ápi­ás ku­ta­tó­cso­port sze­rint. Meg­fi­gyel­ték, hogy az egész­sé­ges és az el­rá­ko­so­dott sej­tek bio­rit­mu­sa je­len­tős mér­ték­ben el­tér egy­más­tól. At­tól füg­gő­en, hogy a ci­tosz­ta­ti­kus ha­tá­sú gyógy­sze­re­ket mi­kor ad­ják be a be­teg­nek, meg­ha­tá­roz­ha­tó, hogy a gyógy­szer in­kább az egész­sé­ges vagy a rá­kos sej­te­ket pusz­tít­ja el. Ami­kor a gyógy­szer a leg­ke­ve­sebb pa­naszt okoz­za a be­teg­nek, ak­kor irt­ja leg­ha­tá­so­sab­ban a rosszin­du­la­tú sej­te­ket. Eb­ből ter­mé­sze­te­sen az is kö­vet­ke­zik, hogy a nem he­lye­sen meg­vá­lasz­tott gyógy­sze­ra­da­go­lás vég­ze­tes kö­vet­kez­ménnyel jár­hat. Egy fran­cia kli­ni­kai kí­sér­let­ben vég­bél­rák­ban szen­ve­dő pá­cien­sek­nek a meg­fe­le­lő nap­szak­ban ada­gol­ták a ke­mo­ter­ápi­ás ké­szít­ményt. A kí­sér­le­ti cso­port­ban 20%-kal ma­ga­sabb volt a há­ro­mé­ves tú­lé­lé­si arány, mint a kon­troll­cso­port­ban.

A kro­no­ter­ápi­ás kon­ze­kven­ci­ák má­sik sík­ja min­den­kit egy­aránt érint, ugya­nis élet­rit­mu­sunk, időnk ter­mé­sze­te­sebb, és­sze­rűbb be­osz­tá­sá­ról van szó. A ku­ta­tók tud­ják, hogy bi­zo­nyos, az élet­rit­must il­le­tő hi­bák mé­reg­ként hat­nak ránk. A stressz, a túl sok in­ger, a rend­szer­te­len élet­vi­tel, az éj­sza­kai mű­sza­kok, a túl hosszú­ra nyú­ló, szü­net nél­kü­li tár­gya­lá­sok, an­nak fi­gyel­men kí­vül ha­gyá­sa, hogy in­kább „ba­goly” vagy „pa­csir­ta” tí­pu­sú­ak va­gyunk, mind kó­ro­ki té­nye­ző.

A kro­no­bio­ló­giai is­me­re­tek­ből kö­vet­ke­ző­en olyan ter­ápi­ás el­já­rá­sok ki­fej­lesz­té­se is kö­vet­kez­het, me­lyek lény­ege, hogy ter­mé­sze­tes bio­rit­mu­sun­kat igye­kez­nek hely­re­ál­lí­ta­ni.

A ku­ta­tá­sok sze­rint a meg­fe­le­lő idő­ben al­kal­ma­zott fe­hér­fa­gyöngy-ter­ápia rák­be­te­gek­nél hely­re­ál­lí­tot­ta a ter­mé­sze­tes al­vá­si rit­must (ami ter­mé­sze­te­sen nem je­len­ti azt, hogy csak ez ele­gen­dő a gyó­gyu­lás­hoz). Bi­zo­nyos lég­zés­ter­ápi­ás el­já­rá­sok szin­tén hasz­no­sak le­het­nek a na­pi ak­ti­vi­tás és a pi­he­né­si fá­zi­sok he­lyes rit­mu­sá­nak ren­de­zé­sé­ben.

 Két diák napjának összehasonlítása: A fenti ábra egy 11 éves kisdiák napját ábrázolja. Ezen a munka és a pihenés kiegyensúlyozott arányban áll egymással, ugyanez érvényes a mély alvás és a REM-fázisok arányára. Az alsó ábra egy 15 esztendős iskolás napi időbeosztását mutatja. Az aránytalanul sok számítógépezés és tv-nézés káros hatással van a bioritmusra. Ez különösen feltűnő az alvás dinamikájában, a mélyalvás és a REM-fázisok nem szabályosan váltják egymást, az alvás nem pihentető. Mindez csökkenti a szervezet teljesítményét és gyengíti immunrendszerét.

Eu­rit­mia az épít­ke­zé­sen

Kü­lö­nö­sen fi­gye­lem­re mél­tó ered­mé­nye­ket si­ke­rült elér­ni mű­vé­szet­ter­ápi­ás mód­sze­rek­kel, ame­lyek a lég­zés rit­mu­sát hasz­nál­ják fel. A he­xa­me­te­rek re­ci­tá­lá­sá­val már az óko­ri gö­rö­gök is gyó­gyí­tot­tak. Ez a spe­ciá­lis rit­mus je­len­tős be­fo­lyás­sal bír a ve­ge­ta­tív ideg­rend­szer­re. Az „OM” szó­tag re­ci­tá­lá­sa szin­tén szél­ső­sé­ges pul­zus­szám-in­ga­do­zá­sok­hoz ve­zet. Még cso­dá­la­to­sabb a Ru­dolf Ste­i­ner ál­tal ki­fej­lesz­tett eu­rit­mia ha­té­kony­sá­ga: Egy prof. Mos­er ál­tal ve­ze­tett tu­do­má­nyos kí­sér­let ke­re­té­ben erős stressz­hely­zet­ben, ba­le­set­ve­szé­lyes he­lyen dol­go­zó épí­tő­mun­ká­so­kat vizs­gál­tak. A mun­ká­sok még éj­sza­ka sem tud­tak ren­de­sen ki­kap­csol­ni. A kí­sér­let lény­ege az volt, hogy igye­kez­ze­nek be­tar­ta­ni bi­zo­nyos pi­he­nő-­i­dő­ket, és ilyen­kor vé­gez­ze­nek eu­rit­mia-gya­kor­la­to­kat. Né­hány hét múl­va a kí­sér­le­ti sze­mé­lyek al­vá­si rit­mu­sa je­len­tős mér­ték­ben ja­vult. Ami még ér­de­ke­sebb: az épít­ke­zé­sen ko­ráb­bi ne­gye­dé­ven­kén­ti 5%-ról 0-ra csök­kent a ba­le­se­tek száma.