Ezzel sem kell Önnek együtt élnie

„Szűcs Anikó vagyok, 29 éves, egy szálloda recepcióján dolgozom. A fájdalommal, a betegségekkel igen korán, már gyerekkoromban megtanultam együtt élni. Gyakran begyulladt a mandulám, és rendre visszatérően hallójárat-gyulladásom volt. Ilyenkor mindig antibiotikumot írt fel az orvos. Ám ezektől csak egy ideig voltam tünetmentes, aztán minden kezdődött újból, egy idő múlva pedig a műtéteket sem kerülhettem el. Kb. egy évig rendszeresen szedtem különféle antibiotikumokat. Eszem ágába sem jutott, hogy lehetne másféle gyógymóddal is próbálkozni, hisz ezekről nem volt tudomásom. Azt hiszem, vakon megbíztunk a nyugati orvosi szemléletben. Kételkedés nélkül, a legteljesebb mértékben elfogadtuk, noha magunkról, s a legfontosabbról, a saját egészségünkről volt szó. Ebben a rohanó világban el vagyunk foglalva a munkánkkal, a családunkkal, és már régen elfelejtettük, amit a biológiaórákon tanultunk, vagyis hogy miként működik a szervezetünk… Azt meg nemcsak mi, de már anyáink sem tudták, amit a nagyanyáink még nagyon, hogy fűben-fában van az orvosság. A legkisebb megfázással vagy fejfájással is azonnal gyógyszerekhez nyúlunk. Ahelyett, hogy eszünkbe jutna, köhögésre vöröshagyma leveléből főzött teát ittunk, s a nagyi zsírral kenegette a mellünket, a hátunkat. Ha lázasak voltunk, hideg vizes borogatást tett a csuklónkra, homlokunkra. Bizonyos betegségeket, például az allergiát hírből sem ismertük…

De visszatérve az én esetemre, az az év tette fel az i-re a pontot, amikor egyhuzamban, folyamatosan antibiotikumot kellett szednem. Súlyos gyógyszerallergiám alakult ki. Olyannyira, hogy még a legenyhébb láz- vagy fájdalomcsillapítónak is rettenetes következményei lettek. Az egész testem kívül-belül viszketni kezdett, ami a belső szerveimnél, kezdve a torkomnál s folytatva lefelé már szörnyű égető érzést váltott ki. Elképzelhetik, mennyire kellemetlen ez a helyzet, ha valaki emberek között dolgozik. Én recepciós vagyok egy szállodában, ahol egymás után érkeznek a vendégek. Nem szaladgálhattam ki percenként, hogy tetőtől talpig megvakarjam magam. Előttük pedig lehetetlen volt akár finom mozdulatokkal is ide vagy oda kapnom. Ráadásul egyes szintetikus gyógyszerektől piros kiütések jelentek meg rajtam, ami nagyon kínos volt, hisz nem tudhatták, nem vagyok-e fertőző beteg. Bizonyos szereket szedhettem csak, olyanokat, amelyek valamilyen gyógynövényt tartalmaztak. Már tudom, ezen el kellett volna gondolkoznom, mert a „java” még csak ezután következett. Fájni kezdett a gyomrom és a hasam. Az orvos, amikor megnyomkodta, semmi betegségre utaló jelet nem talált. De a fájdalmak nem szűntek, sőt egyre gyakrabban jelentkeztek. Nem tudtak mit kezdeni velem. Teltek-múltak a hónapok, a fájdalomból gyulladás lett. Ekkor megvizsgáltak ultrahanggal is, de semmi kóros eltérés nem mutatkozott. Kis szervi elváltozást találtak csupán, azt pl. hogy a máj közelebb fekszik a bordaívhez, amely nyomhatja bizonyos mozdulatoknál, illetve az epevezetékem minimális mértékben megtört. Ott voltunk tehát, ahol elindultunk, illetve egyre rosszabb lett. Néhány évig ritkábban, később egyre sűrűbben, már mindennapos rendszerességgel hol tompább, hol erősebb, szúró fájdalmat éreztem. Emellett a térdízületeim is jeleztek. Már ötperces ülés után is erősen fájtak.

Mindeközben a fül-orr-gégészeti problémáim továbbra is megmaradtak. Addig csak a mandulám és a fülem fájt, de miután megműtöttek, arc- és homloküreg-gyulladás is jelentkezett. Ezek előtte sosem fordultak elő. Előző, többéves tapasztalataim alapján már nem is fordultam orvoshoz, inkább illóolajokkal gőzöltem, gyógyteákat ittam. Ezek hellyel-közzel használtak, de panaszaim makacsul visszatértek. És ekkor hozta a sors az utamba a Medic-Poliklinikát. A nővérem egy kórházi intenzív osztályon dolgozott, ahol már homeopátiás gyógyszereket is alkalmaztak a hagyományosok mellett. Erről többször is mesélt, de én semmit sem tudtam a „szelíd gyógymód”-ról. A nővérem ajánlotta a Medic-Poliklinikát is, ahol már több betegük gyógyult meg véglegesen.

A sokéves kudarcok után, bevallom, nemigen bíztam abban, hogy segíteni tudnak. De szerencsére épp az ellenkezője következett be. Az első alkalommal állapotfelmérést végeztek a Voll-féle módszerrel, majd minden betegségre, amit a gép megjelölt, Kecskés doktornő homeopátiás készítményt adott. Azt is aprólékosan elmagyarázta, hogyan hatnak ezek az apró, pici golyócskák. Nekem már az nagyszerűnek tűnt, hogy semmilyen mellékhatásuk nincs. Az utasításokat szigorúan betartva egy hónap múlva jelentős változást tapasztaltam. A térdfájdalmaim teljesen megszűntek. Bizalmam ekkor kezdett kialakulni a terápiával kapcsolatban. Néhány hónap után máshol is jelentős volt a javulás. Az arc- és homloküreg-gyulladás megszűnt, lekopogom, azóta sem jött elő. Akkor már „csak” a gyomor- és bélproblémák maradtak. Hosszú idő óta tartó kálváriám miatt kicsit türelmetlen voltam, de a klinikán részletesen elmagyaráztak mindent. Az immunrendszer szempontjából létfontosságú szervben, a bélrendszerben a sokáig elhúzódó gyulladásos állapot és a nagymennyiségű antibiotikumok miatt mindenféle gombák elszaporodtak, ezért természetes védekezőképességem nagyon legyengült. Türelmesen folytattam hát a kúrát, amelynek meg is lett az eredménye. Két év után teljesen egészséges vagyok. Semmim nem fáj, s a kezelések óta semmilyen járvány nem kap el.

Örömömbe csak annyi üröm vegyül, hogy milyen sok évet elvesztegettem. Fogalmam sem volt például, hogy a patikákban nemcsak hagyományos, hanem homeopátiás szereket is lehet kapni. Még lázcsillapításra is. Igaz, ha kértem ilyen-olyan panaszaimra gyógyszert, különösen az allergiás tünetekre valamit, egyszer sem ajánlották fel, hogy még fájdalomcsillapításra is létezik homeopátiás megoldás. Szerencsére ma már egyre több orvos felismeri, hogy ilyen készítményekkel is kiegészítheti a terápiát. Az én háziorvosom például már kombinatív kezeléseket alkalmaz… (x)