Testünk üzenetei 44. – Reflux – gyomorégés

A reflux jól ismert és legjellemzőbb tünete a gyomor égő érzése, de olyan tünetek is megjelenhetnek, mint a torokfájás, köhögés, rekedtség, a fogak gyors romlása stb. A gyomorégés általában étkezés vagy lefekvés után egy órán belül jelenik meg, és akár egy-két órán át is eltarthat. Kísérő tünetként jelentkezhet böfögés, csuklás, émelygés, hányinger, hasi puffadás, teltségérzés.

Ám a reflux nem csak a hasi területen okoz panaszokat, hanem az egész emésztőrendszert érintheti. A szájban savanyú ízt érzékelhetünk. Fokozódhat a nyálelválasztás. A torokban maró érzés kísérheti mindezt. Az égő érzést a gyomorból visszaáramló gyomorsav okozza, de sok embert érint az epés reflux, amikor az epe nagyobb mennyisége okoz keserű szájízt, illetve hányingert. Vagyis nagyon kellemetlen tünetekkel jár együtt a refluxos állapot, mely tünetek a hétköznapjainkat is megkeseríthetik. Mit tehetünk azért, hogy kiderüljön, mi áll e tünetek hátterében?

Hogyan dolgozhatjuk fel mindazt, ami elakadt bennünk, s most így, a testünkben a reflux tüneteivel próbál üzenni nekünk? A gyomor a köldökcsakra területéhez tartozik, mely csakrát a Nap táplálja. A tűz, a belső tűz található itt, mely jó szolgálatot tesz aktivitásunk, cselekvőképességünk, akaratunk és erőnk megnyilvánulásában. Mint emésztő tűz is végzi a dolgát, átalakítja, átminősíti a felvett tápanyagot, információt, és testünk – érzelmeink – számára emészthetővé teszi őket. Ha túl sok van e tűzből, túl nagy lánggal ég, akkor belülről felemészt.

Ha kicsi a lángja, akkor érezhetjük, hogy elfogy a lelkesedésünk és az aktivitásunk. Gyomrunk nem csak az emésztésben játszik szerepet, hanem átmenet a nyelőcső és a vékonybél patkóbélnek nevezett szakasza között. Vagyis az érkező táplálékot fogadja, beengedi, megkezdi a fehérjék emésztését, majd továbbítja azt. Tehát befogadja, dolgozik rajta, végül elengedi. A reflux azt mutatja, hogy a gyomortartalom útiránya olykor megfordul. Nyilván nem a teljes tartalom jön viszsza, de jól érezhető, hogy valami nem megy tovább, s ami visszaérkezvén megmutatja magát, az kellemetlen és fáj. Fontos azt is tudnunk, hogy gondolkodásunk minősége a gyomrunkban jelenik meg.

Ha túl sokat agyalunk valamin, megfájdul a gyomrunk. Rágjuk – rágódunk a problémán, talán lenyeljük, de képtelen vagyunk megemészteni. Újra és újra felüti a fejét – visszaköszön, mint a reflux esetén a savas gyomortartalom. Rossz szájízt hagy maga után, és nem enged megpihenni. Állandóan jelzi, hogy: „Figyelj! Még itt vagyok! Még mindig nem oldódott meg ez a dolog! Lángolok, szinte már elégek ebben a fájdalmas tűzben. Tegyél valamit, oltsd el a tüzet valahogy!” Igen ám, de hogy? A legfontosabb, hogy felismerjük azt a problémakört, azt a játszmamintázatot, ami fenntartja a refluxos állapotot testünkben. Tegyünk fel kérdéseket, amik segítenek ebben a folyamatban: Mi táplálja bennem ilyen óriási mértékben ezt tüzet? Dühös vagyok? Ellenállok?

Hol és hogyan jelenik meg a bennem lévő agresszió? Mi akadályoz meg abban, hogy kimondjam, kinyilvánítsam, megmutassam valódi önmagam? Mi akadályoz meg abban, hogy ezeket a bennem tomboló érzelmeket áramlásba hozzam? Sokszor azért nyomjuk el dühünket, agressziónkat, mert nem akarunk ártani másoknak. A békesség kedvéért is képesek vagyunk arra, hogy benyeljünk olyan dolgokat, amiket amúgy nem akarunk. Ezzel azonban az a probléma, hogy az energia nem válik semmissé azzal, hogy nem mutatjuk ki. Odabent, a bensőnkben ugyanúgy tevékenykedik, csak egy szűk helyre bezárva. Minden erejét össze kell szednie ahhoz, hogy kitörjön onnan. Idővel ez meg is történik.

Ha nem tud egyszerre kirobbanni, akkor apránként robbantja le a bennünk lévő akadályrétegeket – pl. minden étkezés után refluxos tüneteket produkálva. Ha egyszerre ki tudna törni, nagyon meglepődnénk, hogy mekkora rombolást végezne. Sok ember képes a düh energiáit inkább bezárni magába, s így önmaga ellen fordítani, ahelyett, hogy megtanulná jól felhasználni, s úgy áramlásba hozni, hogy azzal mindenki javát szolgálja. Amikor megjelenik a düh, a frusztráció vagy egyéb hasonló minőségű energia, tegyük fel a kérdést magunkban: „Mi történik pontosan?”, és engedjük meg a forrongó dühnek, hogy mutassa meg magát teljesen. Így rá tudunk nézni, meg tudjuk ismerni. Képessé válunk érzékelni, hogy a düh ott van bennünk, de nem vagyunk azonosak vele.

Ez nagyon fontos momentum. Nem azonosulunk a dühünkkel, ám felvállaljuk a felelősséget a saját dühünkért. Ez teszi lehetővé, hogy letisztítsuk ezt a mérhetetlen erejű energiát, és rombolás helyett alkotásra használjuk. Minden energia. A kérdés, hogy ezt az energiát melyik szinten kívánjuk használni. Alacsony rezgésszinten a düh, mint a megfékezhetetlen tűz, pusztító. Magas szinten azonban megértéssé és elfogadássá alakul, ahogy a tűz is táplál és életed ad.

A reflux esetében a gyógyuláshoz szükségünk van az őszinteségünkre, a bátorságunkra, hogy ki merjünk állni magunkért. A megértés és az elfogadás jegyében, tisztelve mások igényeit, érdemes rálátnunk arra, hogy mindezt csakis akkor tudjuk másoknak megadni, ha saját magunkat is megértjük, és elfogadjuk feltételek nélkül, s ha a saját igényeinket is tiszteljük.

Önmagunkért kiállni azt jelenti: „Itt vagyok, ilyen vagyok. Ezek az érzéseim, ezek a gondolataim, ebben és ebben hiszek. Ezt tudom adni. Azt nem. Lehet hozzám kapcsolódni, de el is lehet utasítani. Te azt kéred tőlem, hogy figyeljek rád és tiszteljem az érzéseidet, a gondolataidat, és fogadjam el a döntéseidet. Nos, én ugyanezt kérem tőled. Vannak pillanatok, amikor magamra mondok igent, ami nem azt jelenti, hogy téged elutasítalak. Megérted? Igen? Ez örömmel tölt el. Nem? Nem számít, mert mindegy, hogy mit gondolsz rólam, én vagyok, aki vagyok!”