Van remény! – 2005. augusztus
Kedves Gyógyulni vágyók! Ha hiszik, ha nem, a legdurvább allergiából is meg lehet gyógyulni, erre én vagyok a legjobb példa, pedig azelőtt úgyszólván „amire csak lehetett”, allergiás voltam!
Az alma valóban nem esett messze a fájától, olyannyira, hogy sajnos unokáim közül is – amiből bizony már hét „darab”-bal dicsekedhetem – néhányan már allergiatúlélő kis hősökként vonulnak be a történelembe, hiszen saját gyógyulásom után őket cipeltem el gyógyítóimhoz. Jómagam már majdnem 30 éve küszködtem az allergiával, ami 1975 novemberében kezdődött. Ekkor kaptam Retardillin-injekciókúrát, és kiderült, penicillinérzékeny vagyok. Otthon kapott el az allergiás roham, ami bőröm viszketésével, pirulással, torkom bedagadásával járt, karöltve a fulladásos rohammal. Az allergiás rohamok megmaradtak, és onnantól kezdve minden szombaton ismétlődtek. Hogy miért pont a szombati napot „választottam” a rohamokhoz? Ekkor végeztem ugyanis a heti nagytakarítást, portörlést, és a túrós palacsinta is ekkor sült a délutáni tejszínes kávé előtt… Háziporatka-, tejcukor-, élelmiszer-, illetve ételfesték-allergiát állapítottak meg allergiateszttel, valamint erős cillin-pirin-érzékenységet. Tudomásul vettem, hogy bizonyos élelmiszereket nem ehetek. Az allergiakör bővült még a ló-, kutya-, macskaszőrallergiával, és szinte könnyebben meg lehetett jegyezni, hogy mire nem alakult ki érzékenységi reakcióm. Ezt követően a Mária utcai kórházban Zyrtecet írtak fel, amit szedtem egy évig. Megtanultam együtt élni a tüneteimmel, ugyanolyan aktivitással folytatni a munkámat. Sajnos semmilyen gyógyszer nem tudott igazán segíteni, mert közben sikerült megállapítanom, ami másnak gyógyszer, az számomra allergén! Ha egy gyógyszernek 30 mellékhatása volt, én biztos, hogy 31 tünetet produkáltam!
A szervezetemben zajló örökös „harc” miatt más betegségekkel is meg kellett küzdenem: gerincproblémákkal, szívritmuszavarral és egy pajzsmirigy-hideggöbbel is, amit később megoperáltak, és ez nagyban hozzásegített a szívproblémák megszűnéséhez is. Nem így történt azonban az „allergiafronton”: A Mária utcai klinikán töltött hat hét alatt nagyon sokat változott a szemléletem, látván az olyan súlyos allergiában szenvedőket, akiken szinte már nem is lehetett segíteni. Nem akartam magam is erre a sorsra jutni. Szemléletváltásom első lépéseként az alternatív gyógyászathoz folyamodtam, többek között talpmasszőrhöz is jártam. Megpróbáltam átállni a természetes gyógyszerekre és testápoló készítményekre, teákra, amelyek sokat segítettek. Sajnos az időszakos szívritmuszavaraimra nem tudtam gyógyszermentes megoldást találni, és ezért kénytelen voltam bevenni azt, amit felírtak számomra. „Nem jött be.” Kaptam egy másikat, majd egy harmadikat, de egyre súlyosabb allergiás reakciót váltottak ki belőlem. A Medic Poliklinikáról csak 2003 februárjában hallottam. Márciusra kaptam időpontot a Voll-vizsgálatra, amely teljes térképet ad a szervezet energetikai helyzetéről, és szabályosan „bevilágít” szervezetünk, személyiségünk „legsötétebb zugaiba” is, az egész embert, nemcsak betegségeit vizsgálva. Az első, márciusi mérés során 76 csillaggal dicsekedhettem, ami a szervezetem különböző régióinak energetikai állapotát jelenti. Magyarul: szinte kevesebb volt bennem az ép „alkatrész”, mint a beteg. Energetikai elváltozást találtak nálam a nyirokutakon, az orrmelléküregekben, a szívmeridiánon, az ízületeken stb… Ez épp elég hajtóerőt adott a gyógyuláshoz. Szigorúan kezelésbe vettek, jártam az orvoscsapat belgyógyászánál, a gégész doktornő pedig rendszeres garatkezelésben részesített, és kicseréltettem az amalgámtöméseimet is a fogászaton, hiszen azt mondták, nem lehet úgy meggyógyulni, ha közben energetikai „zűrzavar” van a számban! Közben elkezdtem szedni a személyre szabott homeopátiás kúrámat. A két hónappal későbbi visszamérésen már csak 26 csillag jelezte a „javítanivalókat”, augusztusban csak 15, míg októberben már semmit nem tudtak nálam találni, pedig nagyon tüzetesen átvizsgáltak. Összesen négy kúrán vettem részt, és éppen ezért különösen szerencsésnek érzem magam, hiszen sokkal súlyosabb helyzetből indultam, mint amilyen rövid idő alatt sikerült egészséges emberré válnom. Így is fogalmazhatnék: „Innen volt szép nyerni!” Több mint fél éve semmilyen gyógyszert nem szedek, reggelente tornázom, és nyugdíjas létemre ugyanolyan erőbedobással dolgozom. Ennyivel tartozom az unokáimnak, akik el is várják tőlem, hogy „szupernagyi” legyek. Aki nem hiszi ezt el nekem, az hallgassa meg a nyolcéves ikerpár unokáim gyógyulásának történetét! Mindenkinek csak ugyanazt kívánom, ami az én családommal történt! (X)
Nagyon sok szeretettel, Németh Istvánné (64 éves)
