Ben Affleck: Indulni akart az elnökválasztáson

Ben Affleck színésszel valami furcsa dolog történt. Megbukott az új filmje, ráadásul nagyon csúfosan. És otthon sincs minden rendben, mióta volt az a bizonyos kis incidens a bébiszitterrel, aki miatt a felesége másfél éve beadta a válást. De ami még ennél is furcsább, hogy Ben Affleck és Jennifer Garner továbbra is egy telken laknak, Jen és a gyerekek a nagy házban, Ben állítólag a vendégházban. És ha nem is egy fedél alatt élnek, azért nagyon sokat látni őket együtt. Sőt együtt járnak templomba, reggelizni, nyaralni, karácsonyozni és mostanában síelni is. Sem Jen, sem Ben nem hordja a karikagyűrűt. Talán mind a ketten úgy gondolják, próbaidőt adnak egymásnak, amíg az ügyvédek a vagyont bogozzák, hátha mégis együtt maradnak. Ebben az állapotában beszélgettünk az idén 45 éves Ben Affleckkel, akin látszott, hogy egy kicsit megviselte az élet.

Olyankor írok legjobban, mikor begubózok egy kicsit

‒ Ha nagyon tele van a hócipőd, hova menekülsz?

‒ Jó, ha van egy hely, ahová lehet. És nekem van. Az irodám otthon. Ott csönd van, leülök, írogatok vagy e-mailezek, vagy csak bámulok ki a fejemből. Kell egy olyan hely, ahol az ember kienged, átgondolja, mi minden történik vele meg körülötte, és megpróbálja megemészteni meg feldolgozni. Olyankor írok legjobban, mikor begubózok egy kicsit és inspirál a csönd. Máskor meg… nem.

‒ Volt egy időszakod, mikor azt emlegetted, hogy indulsz az elnökválasztáson. Mi történt?

‒ Nem lennék rossz a közszolgálatban meg a politikában, de az az igazság, hogy ehhez sok pénzt kell összetrombitálni, ami elég gusztustalan, és ehhez nincs kedvem. Úgyhogy inkább lemondtam róla.

‒ Pedig olyanoknak való a politikai karrier, mint te. Magasan kezdted, magasan folytatnád…

‒ Nem hiszem, hogy túl magasan kezdtem. Ha jól emlékszem, ott kezdtem, hogy pizzát hordtam ki. És próbálok nem úgy gondolkodni, hogy a karrieremben muszáj megtartanom valamilyen státuszt, hanem inkább úgy, hogy hol vannak azok a jó projektek, amik érdekelnek, hol találok egy jó, nekem való szerepet. Máig nagyon erősen él bennem, ahogy kezdtem, válogatásokra jártam, reklámfilmekre, egysoros tévészerepekre, hülye filmekre vagy bármire, amire rá tudtam csapni, és az az étvágy, hogy mindig kell egy szerep, az sose múlik el, és ez az, ami hajt.

‒ Sokat jársz moziba?

‒ Őszinte leszek, sokféle dolgot csinálok. Sokat vagyok a gyerekekkel, három gyerekkel mindig van mit csinálni, fürdetni, etetni, lefektetni. Mostanában inkább tévéshow-kat nézek. Vagyis a rövid válaszom az, hogy tévébubu lettem.

Azt hiszem… kicsit felnőttem

‒ Matt Damont gyakran látod?

‒ Ugyanabban az utcában lakunk, hát persze. Szinte mindennap. Húzkodjuk a srácokat oda-vissza. Olyan, mint egy fantáziavilág. Ott a feleségem, meg Matt felesége, jó életünk van. És van egy csomó barátunk, akinek semmi köze ehhez a szakmához. Azt hiszem… kicsit felnőttem.

‒ De azért a média elég kegyetlen hozzád mostanában…

‒ A média csak azt csinálja, ami a dolga. Hogy ahol sztorit lát, ráveti magát. Hál’ istennek engem olyan fából faragtak, hogy nem veszem túl komolyan, és a barátaim is csak röhögnek rajta, és… úgy vagyok vele, hogy holnap is feljön a nap. Majd elmúlik.

A médiát meg kell tanulni irányítani, és ha ez sikerül, akkor nyugodtan lehet úgy tenni, mintha nem is létezne, és akkor még mindig az a bostoni srác lennék, aki kekeckedett és abban reménykedett, hogy ebből semmit nem fog észrevenni a média.

‒ Éjszakai bagoly vagy, vagy a tyúkokkal kelsz inkább?

‒ Korán szeretek lefeküdni, és sokáig szeretek lustálkodni reggel. Vagyis ezt is, azt is kihasználom. 9-kor szoktam elmenni aludni, és sokszor fél tizenegyig alszom. Lusta lennék? Szerencsére ott a három gyerek, akit suliba kell vinnem, úgyhogy a reggeli lustálkodásnak annyi.

Az igazi szerelmet a feleségemtől tanultam meg

‒ Beszélhetünk a szerelemről?

‒ Miért ne? A felnőttszerelemről főleg. Mert a felnőttszerelem áldozatokkal jár és bizonytalansággal. Volt egy pár barátnőm, akin gyakoroltam… különösen egy, nagyon régen, aki miatt beiratkoztam a vermonti egyetemre, és mínusz 20 fokban ott álltam és azon törtem a fejem, hogy mit keresek én itt, amikor ez a csaj jól átvert? És meg se álltam Los Angelesig. De az igazi szerelmet a feleségemtől tanultam meg. Jennifer a gyerekeim anyja, csodálatos csaj, szerető asszony, és példakép mindenkinek. Csak csodálom és tisztelem, és nagyon hálás vagyok neki, mert példásan viselkedik, és ez nekem nagyon fontos. (A cikk írása óta Ben elvált Jennifer Garnertől, és azóta több kapcsolaton is túl van. Jelenleg második feleségével, Jennifer Lopezzel vannak párkapcsolati válságban. – a szerk.)

‒ És múlnak az évek… és lassan közeledsz az ötvenhez.

‒ Először akkor gondoltam a halandóságra, mikor 40 lettem. Meg arra, hogy a következő 10 évemből ki akarom sajtolni a lehető legjobbat. Szeretem a szakmámat. Minden esélyem megvan rá, hogy jól alakuljanak a dolgok. De el is tudom játszani. Az igazán klassz azonban a család. Hogy látom a srácaimat felnőni. Nem hiszem, hogy lehetne jobb. 40-nek, 50-nek lenni egy férfi életében, ez a csúcs. Innentől már csak az jöhet, hogy az ember… elszúrja. Ha nem elég okos, persze!

Los Angeles, 2017. január 31.

Fotó: Shutterstock