Dr. Kecskés Gabriella – Egységben a gyógyítás ereje

– Az ön nevét nem hallani a természetgyógyászat körüli nagy csatározásokban. Mi a véleménye a törvényi szabályozás körüli vitákról?

– Valószínűleg azért nem hallotta a nevemet ezzel kapcsolatban, mert lefoglal a gyógyítás, nekem ebben a rendelőben van dolgom. Mindig is „szürke eminenciás” voltam, kitűnő tanuló, nem szeretem a harcokat. Talán ennek is köszönhetem a szakmai tekintélyem. Véleményem természetesen van. A kilencvenes évek nagy szabadossága után rendet kellett tenni, és tisztelet azoknak, akik ebben a munkában élen jártak. Ma ismét megérett az idő a szakma megtisztulására, arra, hogy a törvényi szabályozás minél inkább biztosítsa a betegek védelmét, ezzel egyetértek. Ha sok a szélhámos, a két-három hónapos gyorstalpaló után magát gyógyítónak kikiáltó, az elértékteleníti, komolytalanná teszi a természetgyógyászatot. Én a szakmai álláspontom elmondom bárhol, ahol megkérdezik, de nekem az a dolgom, hogy itt, a mi rendelőnkben minden a lehető legjobban menjen.

– Milyen elvárásai vannak a rendelőben?

– Megbízhatóan, emberségesen, együttérzéssel dolgozunk. Az embert a maga egészében nézzük. Nincs külön térde, füle, gyomra, a szervezetében minden mindennel összefügg, és ezeket az összefüggéseket látnunk kell, fel kell ismernünk a kölcsönhatásokat. Nálunk a szakorvosok együttműködve, egymást kiegészítve dolgoznak, és nem egymás mellett. Ennek különben mindenütt így kellene lennie. Ma az orvosi pálya túlságosan szakosodott, minden kis részletnek van szakértője, közben meg nem látjuk a fától az erdőt! Ebből aztán sok tévedés adódik. Mi itt nem csak beszélünk a holisztikus gyógyításról, hanem mindent annak rendelünk alá. S ugyanígy: nincs nyugati meg keleti orvoslás, hanem módszerek és eszközök vannak a betegség okának feltárásához és a gyógyításhoz. Éppen úgy szükség van a laborvizsgálatokra, mint a Voll-féle diagnosztikára vagy adott esetben a röntgenre, CT-re. A kabáthoz keressük a gombot: a beteghez és az ő bajához a megoldási lehetőségeket, nem pedig fordítva, mint sok helyen, ahol van egy módszer, és vagy jó lesz az adott betegnek, vagy nem.

– Maga a Voll-módszer is több részből áll: elektroakupunktúra, homeopátia és a modern orvoslás. Mi is ez tulajdonképpen?

– A Voll-módszer kidolgozójáról, dr. Reinhold Voll német orvosról kapta a nevét. Röviden és velősen valóban az elektroakupunktúra, a homeopátia és a nyugati medicina együttes alkalmazását jelenti. Ez alapvetően holisztikus módszer: a teljes szervezet energetikáját vizsgálja, az egész embert, és nemcsak egy pontját, a haját, a candidáját, az  allergiameridiánját. Hangsúlyozom: az egész embert! Amikor német gimnáziumba jártam, azt gondoltam, kidobtam négy évet az életemből, de bebizonyosodott: a sors tudja, mit akar, érdemes odafigyelni a jelzéseire! Mert ennek köszönhetem, hogy elsajátíthattam a Voll-módszert, és ezzel új fordulatot vett az életem. Huszonkét év után talán nem szerénytelenség azt mondanom: mindehhez hozzáadva a magam és kollégáim tapasztalatait, gyakorlatát és tudását, mi itt a sajátos Voll-módszerünkkel dolgozunk, nem pusztán egy eszközzel és metódussal, hanem mindenkinek egyénre szabottan keressük meg a legjobb megoldást, minden tudásunkat és információnkat latba vetve, ez pedig nem kevés, tekintve, hogy több szakorvossal dolgozunk.

– Ön mennyi időt foglalkozik egy betegével?

– Amennyire szükség van, alkalmanként legalább egy órát. Ha kell, újra találkozunk, ha kell, telefonon beszélünk, e-mailt váltunk. Én folyamatos kapcsolatban állok a betegeimmel, törődöm velük. Ez fontos.

– A Voll-féle módszer egyik sajátossága a góckutatás. Ezek afféle időzített bombák a szervezetünkben?

– Igen. Sok emberben vannak, és nem tudni, mikor válnak kórossá. Gyakran nem is ott kell keresnünk a betegség okát, ahol a tünetek jelentkeznek. A lányom, dr. Szőke Dorottya fogorvos, nagy tudója ennek: előfordul például, hogy egy fogban lévő góc miatt bizonyul makacsnak az allergia vagy szenved mindig náthától a beteg, esetleg állandó hőemelkedése vagy fejfájása van. Dóri kitűnően alkalmazza a szintén Voll doktor által kifejlesztett biológiai fogászatot. Sokan nem tudják, hogy a fogaink és a szerveink között szoros kapcsolat van, és a biológiai fogászat sem csak a fogak, hanem az egész szervezet egészségéről szól. Ki kell szűrnünk a lehetséges okokat, hogy aztán megtaláljuk az igazit! Fölösleges a parlagfűre vagy a macskaszőrre haragudni, az igazi ok bennünk rejlik, és nem is mindig ott, ahol fáj.

– Maradjunk még egy percig az allergiánál, mert erről azt állítják, hogy gyógyíthatatlan. Nem az?

– A legrémesebb, amikor a betegtől még a reményt is elveszik, és azt mondják neki: tanuljon meg együtt élni a betegségével. Miért kellene megtanulnia szenvedni? A másik lányomról tudom, hogy még az asztmából is ki lehet gyógyulni! Orsi féléves korában lett súlyos asztmás, a genetikai hajlamot anyai ágon örökölte. Hétéves volt, mire sikerült tünetmentessé tennem, és ez így maradt az érettségiig. A mai tudásommal ez sokkal gyorsabban menne, és a Voll-módszer később igazolta mindazt, amit ennek híján sokkal nehezebb volt kideríteni a betegségéről. Nagy stressz esetén ma is előfordul, hogy kiújulnak a tünetei, de tudjuk, hogy ilyenkor mi a teendő. Ha 2-3 évente megcsinál egy homeopátiás kúrát, tartósan kutya baja! Számos olyan beteg gyógyultan távozott tőlünk, akinek a betegségét gyógyíthatatlannak nevezték másutt. Az allergia, az asztma és sok más, gyógyszeresen nehezen kezelhető betegség gyógyítható, ha másként közelítünk hozzá.

– Több helyen nyilatkozta, hogy a lányainak akarja átadni a stafétabotot. Megérettek rá?

– Jó kezekben tudom intézményünk jövőjét. Dóri, vagyis Szőke doktornő fogszakorvos, homeopata és Voll-diagnoszta, már tapasztalt orvosnak mondható, lényegében ő vezeti az intézményünket. A férje, aki informatikus, jogász és közgazdász, támogatja őt ebben, sokat segít. A másik lányom, Orsi a marketinget tartja kézben. Bár elsősorban szájhagyomány útján terjed a hírünk, a mai világban ennél több kell, és a fiatalok nagyon ügyesen alkalmazzák a marketing modern módszereit.

– Megérezték a válságot?

– Sajnos egyre több a beteg ember. Az viszont jó, hogy egyre többen keresnek alternatív módszereket a gyógyulásukhoz, és veszik saját kezükbe az egészségüket. Nem mondhatnám, hogy észre se vettük a válságot, mert volt idő, amikor meg sem kérdezték, mi mennyibe kerül, ma pedig néha sajnos anyagi okai is lehetnek a beteg egy-egy döntésének, de van munkánk bőven.

– Még mindig van egyfajta szégyenlősség azzal kapcsolatban, hogy a beteg embertől pénzt lehet kérni, másfelől viszont vannak költségei a gyógyításnak. Hogyan kalkulál árakat?

– Amíg az állami egészségügyben dolgoztam, haragudtam a hálapénz intézményére, mert tudtam, hogy a beteg így kétszeresen, ráadásul kiszámíthatatlanul kényszerül fizetségre, de az orvosoknak el kellett fogadniuk ezt a megalázó helyzetet, ha meg akartak élni. Volt olyan időszak az életemben, amikor háziorvosként a fizetésem annyi volt, amennyit az autóra költöttem, hogy eljussak a betegeimhez, vagyis az állam lényegében kötelezett rá, hogy elfogadjam a hálapénzt. A magánrendelőben tiszta viszonyok vannak, az áraink tisztességesek és méltányosak. A beteg pontosan tudja, miért és mennyit fizet, az orvosaink pedig nem a pénzzel, hanem a gyógyítással foglalkoznak. Így kellene lennie mindenütt azzal a kiegészítéssel, hogy az alapgyógyítást a társadalombiztosításnak kellene kifizetnie, bárhol kapja is meg a beteg. Egy jobb szemlélettel, a szike és a pirula egyeduralmának felszámolásával nem csak korszerűbb, de jóval olcsóbb lehetne az egészségügy. Fillérekből lehetne sokkal hatékonyabb!

– Eljutottunk egy nagyon érzékeny kérdésig. Ma az egészségügy is nagybeteg. Ön hogyan gyógyítaná meg?

– Nem vagyok egészségpolitikus, de abban biztos vagyok, hogy szemléletváltásra, tiszta, átlátható viszonyokra, egyforma feltételekkel folyó versenyre és a gyógyszeripar egyeduralmának megtörésére van szükség ehhez. Ameddig a gyógyszergyárak finanszírozzák az orvosok továbbképzését, addig kemikália alapú lesz a gyógyítás, bármi legyen is jó a betegnek. Lehet erről szemérmesen hallgatni, ez attól még így van. A finanszírozás csakis kémiai és alaktani, morfológiai módszereket támogat, és egyáltalán nem veszi figyelembe, hogy a világunk az energiák egyensúlyán alapul. A gyógyításnak az energetikai részét egyáltalán nem ismeri el. Ugyancsak nem ismeri el a finanszírozás, hogy a betegségek jó részének lelki okai is vannak, amikkel szintén foglalkozni kell. Ez teljes egészében hiányzik az egészségügyből, és ez a rákfenéje! Nyugat-Európában ez már nincs így. Sokkal olcsóbban jóval nagyobb eredményeket lehetne elérni a finanszírozási rend átalakításával.

– Egy statisztikában azt olvastam, hogy az ötvenévesek fele rendszeres gyógyszerfogyasztó. Ezt sokallja?

– Hát hogyne! Félreértés ne essék, nem vagyok gyógyszerellenes, magam is beszedem, amikor feltétlenül szükségem van rá, és a betegeimnek is felírom, ha kell. De amíg van szelídebb, a szervezet számára előnyösebb módszer, addig azt kell alkalmazni. A betegség és annak súlyossága, a beteg állapota, kora határozza meg, hogy homeopátiára, kemikáliára, sebészre van-e szükség. Ezt tudják maguk a gyógyszervegyészek, gyógyszergyári kutató orvosok is, hiszen közülük is vannak pácienseink.

– A múltkor egy közismert férfi vezetésével megkérdőjelezték a homeopátiás szerek hatékonyságát, és volt egy kísérlet is: bevettek egy maréknyit, mégsem volt hatása. Mi a véleménye a szkeptikusok akciójáról?

– Lehet, hogy látványos, de rossz a kiindulópontjuk. Azt kérik számon a homeopátiás szertől, hogy nem úgy hat, mint a kemikália. Hát éppen ez az előnye! A homeopátiás szer lényegében információt hordoz, rezgéseket, ezeket közöljük a szervezettel, amikor bevesszük. Ehhez elegendő egy minimális hordozóanyag, a több hordozóanyag ugyanazt az információt tartalmazza. Ha most leírom egy pici lapra, hogy „gyógyulok”, meg leírom egy óriási méretű kartonra, attól az a szó ugyanazt jelenti, nem? Ha rossz a kiindulópont, a következtetés is csak rossz lehet. A homeopátia nem hit kérdése, hanem tudományosan bizonyított, többszörösen igazolt és hivatalosan elfogadott módszer egész Európában és Magyarországon is.

– Az orvosok összefogásán és a módszerek széles körű választékán kívül a harmadik fontos pont az önök munkájában a beteg együttműködésének megnyerése: ön mindenütt hangoztatja az életmód, a táplálkozás, a mozgás jelentőségét. Vajon az elfoglalt igazgató főorvos mennyire követi azokat a tanácsokat, amiket a betegeinek ad?

– Nem mindig annyira, mint szeretné, de igyekszik. Tegnap hat kilométert kerékpároztam, figyelek az étkezésemre, és az utóbbi időben átalakítottam a munkabeosztásomat úgy, hogy több idő jusson a pihenésre és a mozgásra, bár ez sem annyi, mint amennyit a betegeimnek javasolok. Az orvos is ember, és nem baj, ha ezt be is vallja. Igen, vannak olyan életszakaszok, amikor nehéz a legelső helyre sorolni az egészségünket, pedig mindig ezt kellene tennünk. De alapvetően egészséges vagyok, és nagyjából a családom is az. A betegeink együttműködésének megnyerése elengedhetetlen a gyógyulásukhoz, amiben mi segítjük őket, de nekik maguknak kell meggyógyulniuk, és ehhez azt is meg kell vizsgálnunk, mi a betegség kialakulásának az oka, túl a szervezetben fellelhető gócokon. Ha a beteg hajlandó változtatni rossz szokásain, a betegséghez vezető életmódján, akkor hosszú távra visszanyerheti egészségét.

– Milyen arányú a gyógyulás önöknél?

– Szinte kivétel nélkül mindenkinek javul az állapota. Vannak makacs emberek, akik valójában, tudat alatt nem akarnak meggyógyulni, például azért, mert a betegségük által csikarnak ki a családjuktól annyi figyelmet, amennyire szükségük van, vagy mert az önsajnálat lelki szükségletük. Éppen ezért a betegeink életkörülményeivel és lelkével is foglalkozunk. Nem is gondolja a páciensem, hogy amikor látszólag önfeledten csacsogunk, én akkor is figyelek, következtetéseket szűrök le, és azokat felhasználom a munkám során. Nem elég a betegeink testét gyógyítani, a lelküket is rendbe kell tenni. Arra biztatok mindenkit, ne hagyja el magát, akarjon meggyógyulni! Számtalan tapasztalat bizonyítja, hogy  kilátástalannak tűnő helyzetekben is van megoldás.