Fülzúgás oka és kezelése természetesen

Alapvetően mindenkinek tinnitusa van, de ezt csak az emberek 10%-a veszi észre. Ha egy teljesen hangszigetelt helyiségben tartózkodunk, szinte mindenki meghallhatja a fülében jelentkező susogást, zúgást. Akkor válik kórossá a dolog, ha valaki erre a hangra felfigyel, koncentrál, és a hang annyira felerősödik, hogy nem lehet figyelmen kívül hagyni. Általában ez a félelem a fenyegető kórokoktól való rettegéssel kapcsolatos. Itt kell leszögezni, hogy a tinnitus nem okoz szélütést, agyvérzést, nem lehet tőle megsüketülni, és szinte teljes mértékben kizárható, hogy a hátterében rosszindulatú daganat áll. Sok esetben már e tények elmagyarázása is elegendő ahhoz, hogy az illető ismét a fontosabb dolgokra irányítsa figyelmét. Az, hogy a jövőben milyen mértékben fogja a pácienst zavarni a fülzúgás, erősen függ magától a betegtől.

Nem létezik „klasszikus fülzúgós típusú” ember, de a legtöbb érintett személy életében komoly testi vagy lelki terhelés, stressz, félelem, depresszió áll a jelenség hátterében. A fülzúgás megjelenése gyakran annak a jele, hogy a terhelés átlépte a tűréshatárt.

A kiváltó ok lehet fertőzés vagy gyógyszer

Az orvos soha nem lehet abban biztos, hogy pusztán stresszeredetű panasszal áll szemben. Alaposan ki kell kérdeznie a pácienst, hogy kizárjon bizonyos kiváltó okokat:

• Robbanás, durranás, erős zajártalom (pl. diszkó, petárda vagy a légzsák aktiválódása a személygépkocsiban ütközéskor) kiválthat tinnitust, csak úgy, mint a tartós zajterhelés a munkahelyen vagy otthon.
• A tinnitus egyes esetekben bizonyos betegségekre vezethető vissza, pl. idült közép fülgyulladásra. A középfül fokozatos elcsontosodása, meszesedése (otoszklerlózis) is áll hat a háttérben. De lehetnek problémák a „szomszédságban” is, mint pl. idült orrmelléküreg-gyulladás, gócos fogak, bölcsességfogak, esetleg intoleranciát kiváltó fogászati segédanyagok, amelyek irritálják a hallásban részt vevő idegpályákat.
• A nyaki csigolyák blokkja, a nyak és váll izmainak keménysége, görcse, valamint a fogak, ill. az állkapocs rendellenes pozíciója szintén kedvez a fülzúgás kialakulásának.
• Számos gyógyszer lehetséges mellékhatásaként jelentkezhet fülzúgás. Különösen az acetilszalicilátok (aszpirin) és a vérnyomáscsökkentők (ACE-gátlók), valamint a vízhajtók tartoznak ebbe a körbe. A tbc elleni gyógyszerek és az antibiotikumok is károsíthatják a belsőfület.
• Ha a tinnitushoz szédülés és halláscsökkenés is társul, Meniére-betegségre kell gondolni. A hallópályák jóindulatú daganatai szintén fülzúgást okoznak. Ezek kizárása korszerű képalkotó eljárásokkal (CT, MRI, PET) lehetséges.

Az erős dohányosok fokozottabban veszélyeztetettek, mivel a nikotin erős érszűkítő hatású, és rontja a belső- és középfül vérellátását, hosszú távon érkárosító hatású. Ha legkésőbb a fülzúgás kezdetén nem sikerül abbahagyni a dohányzást, igen csekély a gyógyulás esélye.

A magas vérnyomás és az anyagcsere-betegségek, mint pl. a cukorbetegség további kockázati tényezők:

A fülzúgás kiváltó okaként a leggyakrabban a keringési anomáliákat említik. Ezt azonban nagyon nehéz minden egyedi esetben igazolni.

Számos ritkább kórokot is felsorol az irodalom (számuk meghaladja a 400-at). Az orvos és páciense helyesebben teszi, ha nem ragaszkodik az „objektív” okok kereséséhez.

A hagyományos infúziós kezelés mellékhatásokkal járhat

A keringés javítása érdekében alkalmaznak mind hivatalos orvosi, mint komplementer módszereket. A hivatalos medicina az akut tinnitust a hirtelen fellépő féloldali halláscsökkenéssel azonos módon, infúziókkal kezeli. A hirtelen halláscsökkenést gyakran fülzúgás előzi meg. A plazmaexpanderek, pl. a hidroxietil-keményítő (HES) alkalmazása – amit eredetileg a súlyos akut vérveszteség pótlására fejlesztettek ki – tinnitus esetében erősen megkérdőjelezhető.

Szintén kétséges a nagy erek vérellátását javító készítmény használata, mivel ennek mellékhatásaként a kis és hajszálerek vérkeringése inkább romlik. Ez az ún. steal-effektushoz (steal angolul lopást jelent) vezet, ami lényegében azt jelenti, hogy a gyógyszerrel vért „lopunk” a fültől. Meglehetősen vitatott a kortizonterápia is, mivel igen jelentős mellékhatásokkal kell számolnunk.

A vérellátás javítása azonban sokat segíthet, különösen, ha a panaszok kezdetén, tehát az első három hónapon belül kezdik meg a kezelést. A természetgyógyászatban ezt főként a gingko biloba készítményeivel végzik.

Akut esetben is fontos a módszeresség

Az akut tinnitus kezelésében olykor sokat segít az akupunktúra vagy a homeopátiás kezelés. A terápiát a terapeuta képzettsége, ill. a páciens állapota szabja meg. Lehetőleg ne alkalmazzunk többféle módszert egyszerre. Erre nincs szükség, ráadásul felesleges stresszt okozna a betegnek.

Idült fülzúgás esetén (ez 4 hónapnál régebben áll fenn) kezelni kell – amennyiben sikerül ilyet találni – a kiváltó okot.

Homeopátiával a kezelés a páciens alkatától, a fülzúgás típusától és a fő panaszt kísérő tünetektől, panaszoktól függően alakul. Példaként kiemeljük azokat a fő kapaszkodókat, amelyek a terapeutát segítik a megfelelő gyógyszer kiválasztásában:

• fülzúgás és hallászavar trauma következtében: Arnica D2-D30,
• hirtelen fellépő tinnitus: Aconitum D30,
• jobb oldali fülzúgás: Lycopodium D6,
• bal oldali fülzúgás: Lachesis D12,
• fülzúgás erős dohányzás hatására: Caladium D12,
• lüktető fülzúgás: Petroleum D6,
• objektív tinnitus (a fülzúgást nemcsak a páciens hallja, hanem más személyek is, pl. az orvos, ez igen ritka): Tarantula D12,
• méhzümmögésre emlékeztető fülzúgás: Apis D6,
• érzékenységgel járó fülzúgás: Secalecornutum D4,
• gépzakatolásra emlékeztető fülzúgás: Hydrastis D12,
• fülzúgás, amit az erős hangok súlyosbítanak: Asarum D6, Theridion D12.

Ez a felsorolás azonban nem azt jelenti, hogy a természet gyógyászat vagy a homeopátia rendelkezik mindama speciális fülzúgásellenes gyógyszerekkel, amelyek a hivatalos orvoslásból hiányoznak, amelyeket egyszerűen csak be kell szedni, és hipp-hopp, megszűnik a panasz. Ez sajnos így nem lehetséges. A fülzúgás az érintett szempontjából feladattal jár. Fontos, hogy ne törődjön bele, de ne is koncentráljon rá, képes legyen elterelni a figyelmét a jelenségről. „Kifelé füleljen.”

Tanuljunk meg újra kifelé figyelni a fülünkkel!

Ez az elv a lényege az ún. retraining-terápiának. Ez a módszer abból indul ki, hogy a krónikus fülzúgás rossz beidegződés, helytelen tréning eredménye.

A kifelé figyelés helyett a helytelen beidegződés eredménye az, hogy az érintett személy észleli a fülzúgást. A retraining során ezt el kell felejteni, egy részt pszichológiai feladatok, más részt célzott gyakorlatok és praktikák segítségével. A meditáció és a lazítás, mint pl. a Jacobson-féle progresszív izom lazítás is idetartozik. A fülzúgásra való koncentrálás megszüntetését szolgálják a zajgenerátorok, amelyeket a páciens a fülében visel, és amelyek ún. „fehér” vagy „rózsaszín” háttérzajt bocsátanak ki, amelyek elfedik a fülzúgást. Tartósan alkalmazva a készüléket, a páciens idegrendszere megtanulja, hogy „ne figyeljen oda”, azaz ne érzékelje a fülzúgást.

Mivel nem szabad állandóan a tinnitusra figyelni, átmenetileg célszerű kerülni a csendet. Léteznek olyan mp3-le játszók, amelyek fülhallgatóit egy párnába lehet erősíteni, hogy a páciens kellemes zenére aludjon el. Erre leginkább megnyugtató, meditatív zene alkalmas.

Amint a fülzúgás elveszti elsődleges zavaró tényező mivoltát, és az érintettet nem idegesíti, fokozatosan megszűnik. Természetesen mindenkinek meg kell találnia a saját útját.

Fotó: Adobe Stock