Hogyan hagyjuk abba a gyomorsavtermelést gátló gyógyszerek szedését?
A nyelőcső (oesophagus) a garatot a gyomorral köti össze. Izomzatának összehangolt működésével a falatot lefelé továbbítja a gyomorba. A folyamatban a garat közelében lévő felső és a gyomornál lévő alsó nyelőcső-záróizom fontos szerepet játszik. Mivel a nyelőcső a mellkason keresztülhaladva eljut a hasüregben lévő gyomorhoz, áthatol a hasüreget a mellkastól elválasztó rekeszizmon is. Ez a hely egy igen összetett, kötőszövetekből és izmokból álló anatómiai képlet, amely különféle okoknál fogva meglazulhat. Ennek következtében a gyomorszáj egy része átcsúszik rekeszizom nyílásán és betüremkedik a mellkas üregébe. Ezt nevezik rekeszizomsérvnek, aminek orvosi neve hiatus hernia. A kiváltó okok között szerepel a hasi hízás, a belek erős puffadása és a mozgáshiányos életmód, továbbá a gyomor és a nyelőcső nem harmonikus, nem összehangolt mozgása. Másik gyakori gond a reflux.
A gyomorsav nem csak gyomorsavat, hanem egy pepszin nevű, fehérjebontó enzimet is tartalmaz. A reflux (visszaáramlás, visszafolyás) jellemző tünetei a savas felböfögés, a gyomor- és nyelőcsőégés, a szegycsont mögötti fájdalom (halmozottan éjjel) és akár a szájban vagy a nyelven érzett égő érzet. Az utóbbi években a reflux új, angol eredetű nevet kapott: GERD (Gastroesophageal Reflux Disease), ami szakmai berkekben, hazánkban is elterjedt.
Sokáig nem ismerik fel, hogy reflux áll a tünetek hátterében
Van, aki gyakori gégegyulladástól, rekedtségtől, beszéd közben jelentkező panaszoktól, esetleg torokfájástól és nehezített nyeléstől szenved. Mások állandó köhögésre, a torokban jelentkező gombócérzetre panaszkodnak, és folyton meg kell köszörülni a torkukat. Megint másoknál asztmás tünetek jelentkeznek, gyakori felböfögéssel, émelygéssel és gyakori légúti fertőzésekkel. A fül-orr-gégészeti és tüdőgyógyászati vizsgálatok eredménye általában negatív, ezért ezeknek a vizsgálatoknak ilyenkor nincs is semmilyen terápiás következménye. A rejtély megoldása sok esetben az úgynevezett csendes reflux, ami azért ismerhető fel nagyon nehezen, mert általában nem okoz gyomorégést, ami a gyomor irányába fordítaná a beteg és az orvos figyelmét. Hogyan lehet igazolni, megerősíteni a csendes reflux gyanúját?
Körülbelül két hétig gyomorsavtermelést fékező hatóanyagot tartalmazó gyógyszert célszerű szedni, amivel teszteljük, változik-e a panasz. Sok esetben tapasztalható jelentős javulás a gyógyszer hatására, ami egyértelmű jele, hogy csendes refluxról van szó. Hosszabb távon azonban nem célszerű gyomorsavgátlót szedni, hiszen ez csak tüneti kezelés, és nem a kiváltó ok ellen irányul. A probléma okának megoldása általában életmódváltást, és szükség esetén valamilyen természetes hatóanyagot tartalmazó készítmény szedését jelenti.
Allergia vagy reflux?
Az utóbbi években főként a 30 és 50év közötti korosztályba tartozó férfiaknál halmozottabban fordul elő egy allergiás jellegű kórkép, az eozinofil oesophagitis (nyelőcsőgyulladás). Főként olyan pácienseket érint, akik amúgy is hajlamosabbak az allergiára, pl. atópiás ekcémában vagy szénanáthában szenvednek. A kétezres években gyakran évekig tartott, mire valakinél sikerült megállapítani a helyes diagnózist, ugyanis a gyomor és a nyelőcső tükrözéses vizsgálata önmagában nem elegendő. A vizsgáló orvos ilyenkor gyakran teljesen ép nyálkahártyát lát a nyelőcsőben és a gyomorban. Csak a nyelőcsőből vett szövetminta alapján lehet azonosítani az allergiás megbetegedést.
Ebben az esetben a gyomorsavcsökkentők sem segítenek, csak egy dolog enyhíti a kínokat, a helyileg alkalmazott kortikoszteroidok. Ezeket alkalmazzák a krónikus gyulladásos bélbetegségek kezelésében is.
Emellett a szakirodalom speciális diétát, az ún. Six-Food-Elimination-Diet (hat élelmiszert elhagyó diéta) nevű étrendet ajánlja. Ennek lényege, hogy a páciens tartózkodik a gabona, a tojás, a tehéntej, a tenger gyümölcseinek, a dió- és mogyorófélék és a szója fogyasztásától. Emellett érdemes lehet akár a déligyümölcsök elhagyása is, mert azoknak is hajlamosítanak az allergiára. Ez az étrend egyébként más jellegű betegségek, pl. a manapság oly elterjedt ételintoleranciák, illetve az IgG és IgG4 típusú, késleltetett allergiák kezelésében is eredményes. Ez a példa is jól mutatja, hogy amúgy egészségesnek tartott élelmiszerek is, pl. a dió- és mogyorófélék is okozhatnak egészségügyi problémákat.
Gyúrás, keverés, lebontás fertőtlenítés: a gyomor feladatai
Tulajdonképpen meglepő, hogy a gyomor, az emésztőszervrendszer egyik legfontosabb szerve még mindig tartogat meglepetéseket, a tudománynak még mindig nem sikerült maradéktalanul feltérképezni. A falat a nyelőcsőből érkezve a jut a gyomorba, amely jellegzetes, perisztaltikus mozgásával összekeveri, valósággal összegyúrja az ételt, majd azonnal megkezdődik a fehérjék bontása is, a már említett pepszin nevű enzim segítségével. Ugyanakkor a gyomorsav elpusztítja a kórokozók jó részét is. A gyomor legfontosabb részei a fundus, a kis és a nagy gyomorgörbület (curvatura minor és curvatura major), valamint az alsó rész, az antrum, végül az erős záróizommal ellátott gyomorkapu (pylorus), amely a patkóbélbe szájazik.
A gyomornyálkahártyát több sejttípusból álló rétegek alkotják, a fő sejtek, a mucint (nyálkát) termelő és az ún. parietális sejtek. Utóbbiak termelik az erős (pH-1) gyomorsavat, amelyet a gyomor két alapanyagból: vízből (H2O) és szén-dioxidból (CO2) állít elő. Ezekből hidrogént állít elő, amely kloridionokhoz kapcsolódva sósavvá (HCL) alakul. A nyálkahártyasejtek a sósavat a gyomor belsejébe ürítik. A folyamat mellékterméke a hidrogén-karbonát (HCO3), ami fontos szerepet játszik a szervezet sav-bázis háztartásában. Mint látjuk, a gyomor nem egyszerűen csak savat termel, de központi szerepet játszik bizonyos anyagok előállításában is. A gyomorsav termelődésének hosszú ideig történő fékezése tehát a szervezet bázisegyensúlyát is érzékenyen érintheti.
Az akut gyomornyálkahártya-gyulladás okozói
Nem csak irritábilis bél szindróma létezik, hasonló kórkép előfordulhat a gyomorban is, amit szakmai nyelven funkcionális diszpepsziának neveznek. Ezt a tünetegyüttest meglehetősen általános, tehát nem specifikus panaszok és tünetek alkotják, mint az étkezés utáni teltségérzet, puffadás, olykor émelygés, hányinger, gyomorégés, étvágytalanság, a vérnyomás hirtelen esése, verejtékezésre való hajlam, szívtáji szúró érzet, amelynek nincs kimutatható szervi oka. Az akut gyomornyálkahártya-gyulladást (gastritis) okozhatják gyógyszerek, pl. reuma elleni gyógyszerek és egyéb fájdalomcsillapítók (ún. nem szteroid hatóanyagok), továbbá alkohol, nikotin, stressz, vagy akár fertőzések is. A heveny gastritis tünetei között szerepel az émelygés, a gyomorfájdalom és a hányás, de az is előfordulhat, hogy a gyulladás teljesen tünetmentesen zajlik.
A gyulladást legtöbb esetben már egyszerű házi gyógymódokkal is eredményesen lehet kezelni, pl. zabnyáklevessel és kamillateával. Főzzünk jó erős kamillateát, hűtsük langyosra, majd éhgyomorra igyuk meg, és feküdjünk le, először hanyatt, majd 5 percenként fekve, tegyünk egy negyed fordulatot, 5 percig hanyatt, 5 percig bal oldalunkon fekve, 5 percig hasalva, 5 percig jobb oldalunkon fekve. Így a tea a gyomornyálkahártya teljes felületével érintkezik. A kamilla gyulladáscsökkentő, görcsoldó hatású, és számos klinikai teszt eredménye szerint még a gyomorfekélyt is képes meggyógyítani.
Idült gastritis
Az idült (krónikus) gyomornyálkahártya-gyulladás diagnózisát általában gyomortükrözés keretében vett szövetminta alapján állítják fel. E betegségnek több változata ismert, amelyek közül az úgynevezett A típusú gastritis a legveszélyesebb, mert ez a gyomorrák kialakulásával fenyeget, továbbá a vérképzésben fontos szerepet játszó B12-vitamin felszívódásához nélkülözhetetlen peptid hiányát okozza, ezért vérszegénységet okoz. Akinél A típusú gyomornyálkahártya-gyulladást diagnosztizálnak, annál – főként kezdetben – évente meg kell ismételni a gyomortükrözéses vizsgálatot, hogy a kezdődő rákos elfajulást még időben észleljék. Szerencsére ez a típusú gastritis az eseteknek csak 10%-át teszi ki.
A B típusú gastritist a gyomorban élősködő Helicobacter pylori nevű baktérium okozza. A gasztroenterológiai protokollok szerint ezt akkor kell gyógykezelni, ha az elsőfokú vérrokonok körében előfordult már gyomorrák, továbbá jóindulatú gyomorfekély, dohányzás és nonszteroid gyulladáscsökkentők folyamatos szedése esetén. Emellett a makacs, más gyógymódoknak ellenálló, erős panaszokat okozó gyomorirritáció esetén is indokolt lehet a Helicobacter pylori kiirtása a gyomorból. Az 1990-es évekből származó japán ajánlás szerint érdemes inkább nagyvonalúan alkalmazni a Helicobacter gyógyszeres kezelését, mert a mérések szerint e baktérium hiányában a gyomor alsó kétharmadában nem fordul elő gyomorrák. A terápiát négy gyógyszer – két különböző antibiotikum, egy gyomorsav-termelődést gátló hatóanyag és bizmut – adásával végzik.
Helicobacter gyógyszeres kezelése
A kezelés természetes alternatíváját jelentheti bizonyos tejsavbaktériumok (Lactobacillus reuteri) adása. Emellett bizonyos illóolajokat tartalmazó élelmiszerek, pl. fokhagyma, hagyma, póréhagyma szintén kedvező hatásúak. Az ómega-3 zsírsavak szintén gyulladáscsökkentő hatást gyakorolnak, ezért fogyasztásuk egyaránt javallt a gyomornyálkahártya és a nyelőcső gyulladása esetén. Klinikai kutatások igazolták a halolaj Helicobacter pylori szaporodását gátló hatását. A kezelés célja, hogy a gyomorban olyan miliőt teremtsünk, amelyben a Helicobacter nem érzi jól magát. Szerencsére a Helicobacter jelenlétének kimutatásához nem elkerülhetetlen a gyomortükrözés, hiszen a baktérium székletből is kimutatható.
A C típusú gastritis kialakulásának okai
A C típusú gastritist vegyszerek, dohányzás, alkohol, stressz, gyógyszerek, pl. fájdalomcsillapítók és kortizon toxikus hatásával hozzák kapcsolatba. Egyes esetekben akár az epefolyadék gyomorba jutása (epereflux) is okozhatja.
A szakirodalom szerint a három közül a B típusú gyomornyálkahártya-gyulladás a leggyakoribb, bár ezt sokan kétségbe vonják. Sok praktizáló orvos beszámolója szerint a C típus előfordulási aránya messze felülmúlja a másik két változatot. Egyes háziorvosok szerint a krónikus, C típusú gastritis a középkorú és idősödő korcsoport tagjainál legalább olyan gyakori, mint a gerincoszlop degeneratív elváltozásai.
A gyógykezelés alappillérét a hivatalos orvoslás protokollja szerint a gyomorsavgátló gyógyszerek jelentik. Ezeket szaknyelven protonpumpa-inhibitoroknak, röviden PPI-nek nevezik. Az utóbbi időben azonban a gasztroenterológusok egy része egyre gyakrabban ír fel a gyomornyálkahártyát védőrétegként bevonó alginátokat.
A gyomorsav-termelődést gátló gyógyszerek mellékhatásai
Világszerte sok millióan szednek folyamatosan valamilyen gyomorsav-termelődést gátló gyógyszert. Ezek azonban sok mellékhatással terheltek. Fokozódik a csontritkulás, a B12-vitamin-hiány, a magnézium- és a vashiány kockázata. Ha mesterségesen blokkolják a gyomorsav termelődését, az akadályozza a táplálékok B12-vitamin-tartalmának felszívódását is, tehát jelentősen nő a B12-vitamin-hiány kockázata, ami vérképzési zavarokhoz, az idegi ingerületvezetés zavaraihoz, koordinációs problémákhoz, a gondolkodás és a memória zavaraihoz vezet.
A másik nagy gondot az jelenti, hogy a PPI-k hatására felborul a szervezet sav-bázis egyensúlya, de az irodalomban egyre többször említik a bélflórára gyakorolt kedvezőtlen hatásokat is. További mellékhatások: fáradtság, szédülés, fejfájás, hasmenés és székrekedés, tehát klasszikus irritábilis bél szindróma tünetek. Emellett a PPI-k egyes gyógyszerek, pl. az acetil-szalicilsav (ASS = aszpirin) hatását gátolhatják.
Hogyan hagyjuk abba a gyomorsavtermelést gátló gyógyszerek jó ideje tartó szedését?
Nos, ez nem is olyan egyszerű dolog. A „leszokásra” több hetet kell szánni. Fontos az étrend átállítása is, ami segítheti a folyamatot. Ajánlatos tartózkodni a citrusféléktől, a füstölt élelmiszerektől, az erősen átsütött ételektől, a zsírosabb ételektől, a paradicsomtól (oxálsav!), az édességektől, a csípős fűszerektől, a kávétól, a vörös teafajtáktól (gyümölcssavak!), az alkoholtól, a nikotintól és mindenfajta, élesztővel készült élelmiszertől.
Ezek helyett fogyasszunk inkább burgonyát, zöldségeket, pl. sárgarépát, édesköménygumót, céklát, valamint rizst, esetleg sovány fehér húst (csirke). Lehetőleg mindig frissen készült ételt együnk. Hasznos lehet továbbá a lenmagnyák, ami jótékony védőréteget képez a gyomorfalon.
Ami az italokat illeti, a sárga színű gyógynövényekből készült gyógyteák (pl. kamilla, édesköménytermés, citromfű keveréke), valamint hidrogén-karbonát- (HCO3) tartalmú gyógyvizek (1300 mg/l) fogyasztása javallt. Szintén jótékony hatású lehet az ájurvédás forró vizes kúra (1 liter vizet 10 percig forralunk, majd termoszba töltjük, és néhány óra alatt apránként elkortyolgatjuk). Kellemesen átmelegít belülről és ellazítja a tápcsatornát, javítja annak vérkeringését.
Ha sikerült az étrendet a fentiek szellemében átalakítani, a PPI napi dózisát viszonylag rövid időn belül megfelezhetjük, majd 10-14 nap múlva már csak minden második napon szükséges szedni, majd kb. egy-két héttel később teljesen el lehet hagyni. Ezután, ha szükséges, algából készült anyagokra, ún. alginátokra (pl. Gaviscon) lehet átállni. Egy idő után általában már erre sincs szükség, pláne, ha sikerül néhány alapvető dolgot megvalósítani. Normalizálni kell a testsúlyt, az ágy fej felőli végét kicsit meg kell emelni, lehetőleg korán kell vacsorázni, majd azt követően ajánlott a rövid séta – és természetesen csökkenteni kell az idegeskedést, a stresszt.
Fotó: Adobe Stock
