Miért horkolunk?

A szűkület kezdődhet az orrüreg, az orrjáratok beszűkülésével. Ez lehet valamely veleszületett rendellenesség, például orrsövényferdülés vagy bármely egyéb torzulás, lehet fiatalkori orrmandula-megnagyobbodás, lehet felső légúti betegségek következményéből származó orrnyálkahártya- duzzadás, gyulladás. Kialakulhat a szűkület valamely baleset következtében is. A szűkület kialakulhat a lágy szájpad kötőszöveti gyöngeségéből, a garat és gége bármely okból eredő beszűküléséből, de okozhatja a gondot a krónikusan nagy mandula is. Nem kizárt az idegen test lehetősége sem, de kiemelt helyet foglal el az elhízás, a késő esti túl sok és könnyen emészthető szénhidrátok fogyasztása is.

Mindezek az állapotok a kor előrehaladtával egyre jobban elfajulhatnak, s időskorra szinte nem is lehet alvásról beszélni.

Maga a horkolás nemcsak a közvetlen környezetet károsító állapot, hanem a horkolónak közvetlen vagy közvetett átmeneti és tartós egészségromlást eredményez. A károsítás részben az egész szervezet valamennyi sejtjére kiterjedő állapotromlást jelent, de célzottan jelenti az idegrendszer, a szív- és érrendszer, a légzőszervi rendszerek átmeneti és tartós állapotromlását.

A felső légutak, a garat és a gége görcsös szűkülete miatt a légzés mechanikus része megtörténik, de maga a légvétel, a levegőbeáramlás kimarad. Látszólag emelkedik a has és mellkas, de nincs be- és kilégzés. A horkoló nem tud koncentrálni, nappal is állandóan lecsukódik a szeme, ebéd után, tv-nézés közben, moziban, színházban, vendégségben, vonaton elalszik.

A hipoxiás állapot miatt elsavasodik, megzavarodik az egész anyagcsere, és jön a horkolási elhízás, ami aztán ok-okozati következményképpen a toroktájék, a toka elzsírosodásának következtében még jobban bénítja az említett mikroterületet. Az alvásdiagnosztikai gépi elemzések pontosítják, hogy egy-egy ilyen horkolásos alvás alatt sokszor percenként történhet az egész szervezetet károsító élettani zavar. Például csökken az oxigénszaturáció, akár 80-85% körüli értékre is, a normális 92-95% helyett. Ez azt jelenti, hogy a szervezet, elsősorban az agy, a szem, a szív és a vese nem kap elegendő oxigént, de oxigénhiányos lesz a szervezet valamennyi sejtje is. Ennek egyenes következménye, hogy lényesen kevesebb ATP (energia) keletkezik sejtszinten, mint amennyi az élettani szükséglet. Ez okozza a reggeli fáradt, törődött ébredést, a szaladó pulzust, az emelkedő vagy ingadozó vérnyomást, a vegetatív idegrendszer tartós szimpatikotóniás túlsúlyát, ami elsősorban a szisztolés vérnyomás emelkedésével jár.

Éjjel kialakul a motorikus kényszermozgások sokasága, csapkodás a kezekkel, hánykolódás, az arcon látszik a légvételhiány okozta szenvedés, a nyál ki-kicsordul.

Kialakulhat horkolás a gyomorsav-túltermelésből eredő reflux okozta garat-gége felmaródás következtében is.

Ez a sok ok-okozati, állapot, amennyiben nem kezelik idejében, kellő komolysággal, kellő alapossággal, a számtalan ok célzott feltárásával, igen komoly következményekkel jár! Folyamatosan pusztulnak az agy sejtjei, ennek következménye az átmeneti, később tartós elbutulás, s ennek valamennyi következménye.

Statisztikai tények bizonyítják, hogy a gépkocsivezetők közül a horkolók sokkal több balesetet okoznak, mint a nem horkolók.

A horkolók életkilátásai romlanak minőségben, illetve jelentősen rövidül az élethossz, mert a vérnyomás emelkedése miatt az agyi katasztrófa, a szívinfarktus veszélye is fennáll.

Házastársaknál az ébren lévő állandó cöcögése és a horkoló lökdösése nem sok eredményt hoz. Hasonlóan eredménytelen, ha a horkoló bokájára, lábujjaira madzagot kötnek, és azt rángatják. Korábban az igen nagy horkolóknál gégemetszést és kanülbeültetést alkalmaztak. Ismerjük a hát közepére erősített nagyméretű bog, görcs stb. kötését, ez megakadályozza, hogy a horkoló háton feküdjön.

Van, amikor az alsó állkapocs hátracsúszik, a nyelvvel együtt, és ez zárja el a légutat. Ennek orvoslására állkapocs-korrekciós betétet alkalmaznak. A felső légutak szűkületeinek megoldása részben sebészeti, részben immunológiai, részben természetgyógyászati módszerek sokaságával jobbítható.

A lágy szájpad műtéti korrekciója nem hozta meg a várt eredményt, mert a fennálló kötőszöveti gyöngeség az idő múltával visszarendeződik és a kór újra fennáll.

Nem hoztak megoldást a különféle spray-k, fizioterápiás módszerek, kötőszöveti gyöngeség elleni erősítő módszerek sem.

A kutatások jelen szakaszában az a megoldás látszik a legjobbnak, amikor a horkolónak, az alvásdiagnosztikai alapelemzés élettani és kórtani adatainak figyelembevételével, személyre szólóan állapítják meg a gépi korrekciós módszert. Hazánkban sajnos csak mintegy 40-50 alvásdiagnosztikai ágy áll rendelkezésre.

A horkolás tehát olyan népbetegség, amelynek oki elemzése szakorvosi feladat, elvégzése mind személyes érintettség, mind pedig népgazdasági szempontból igen fontos.

Addig cselekedjünk, amíg erre még mód van.