Téves allergiadiagnózis
A csalán okozta kiütés, a vegyszer miatt fellépő bőrgyulladás, a paraziták vagy gombák okozta megbetegedés mind előidézhet olyan tüneteket, amelyek miatt az emberek allergiára gyanakszanak, sőt, esetleg kezelik is őket emiatt. Ugyanakkor fontos lenne tudni, hogy különbséget kell tenni az ilyen betegségek, illetve a valódi allergiás reakciók között, és ennek megfelelően a terápiát is az ok szerint kell megválasztani, hogy elkerüljük a téves allergiadiagnózis esetét.
Az allergia gyakran az idegen fehérjére adott reakció
Manapság joggal panaszkodunk a környezetszennyezésre. A környezeti mérgek számtalan toxikus állapotot okoznak, és kontaktekcémát váltanak ki. Túlérzékenységi reakciókat idéznek elő, valódi allergiát azonban csak ritkán. Az emberi szervezet ugyanis elsősorban fehérjekarakterű természetes anyagokra válaszol allergiával. A fehérje a genetikai információ hordozója.
A természetben a genetikai információ mindig arra törekszik, hogy magáévá tegye a gazdaszervezetet, belejuttassa saját örökítőanyagát, és a gazdaszervezet génjeit manipulálja és megváltoztassa. Az ember olyan erős immunrendszerrel rendelkezik, amely a más genetikai információk ilyenfajta elidegenítő akciói ellen hatékony védőfalat épített fel.
Jellegzetes allergének például a virágporok, amelyek szénanáthát vagy asztmát okoznak, a háziporban található atkák ürüléke, az állati szőr, a penészgomba, valamint – még ha jelentőségét gyakran túl is becsülik – az olyan fehérjében gazdag élelmiszerek, mint a tej, a tojás, a hús, a hal és a hüvelyesek.
Hogyan károsítjuk mi magunk a saját védőfalainkat?
Az idegen fehérje többféle módon is megpróbál behatolni a szervezetünkbe. Mindezek ellen a módszerek ellen az emberi szervezet különféle védekezési technikákat fejlesztett ki.
1. Legelső, külső védőfalunk a bőrünk, amely körbevesz minket. Persze nem olyan vastag, mint a krokodilé vagy a teknősbékáé, de mégis áthatolhatatlan. Mi azonban mindenféle ismeretlen anyagokat tartalmazó krémeket kenünk rá, hogy simábbá, rugalmasabbá és szebbé tegyük, ezzel pedig rongáljuk természetes védekezőképességét. Utána pedig csodálkozunk, ha az idegen anyagok áthatolnak rajta.
Ennél is rosszabb az, ami az orvosi praxisokban és a természetgyógyászoknál is történik, akik laza könnyedséggel nyúlnak az injekciós tűhöz, hogy különféle anyagokat keresztüljuttassanak a bőrön, megkerülve ezzel annak védőfalát. Holott mielőtt az orvos az injekció mellett dönt, el kellene döntenie, nem lehetne-e ugyanazt a hatóanyagot szájon át bejuttatni, főként erőteljes allergizáló hatású anyagok – például antibiotikumok vagy sejtkivonatok – esetén.
Az emésztőrendszer és a tüdő
2. A védelmezendő egyénen belül végigfut a szájtól a végbélig tartó tranzitút. Ez egészen másképp viselkedik, mint a bőr. Arra van kitalálva, hogy áthaladjon rajta az idegen fehérje, amennyiben az táplálékul szolgál. Erre azonban csak azután kerülhet sor, miután lebomlott alkotóelemeire (aminosavak), és ezzel elveszítette behatoló karakterét. Egy olyan rendszer, amely idegen fehérjék lebontására és felszívására alakult ki, nem lehet allergiára hajlamos. És valóban: az emésztőrendszer allergiának kikiáltott betegségei közelebbi megszemlélésre általában más jellegű panasznak bizonyulnak: egyszerű táplálkozási hiba, túlérzékenység, mérgezés, gombafertőzés, részleges hasnyálmirigy-elégtelenség. Valódi allergiáról csak a legritkább esetekben van szó, így a diagnózis téves lehet.
3. Védelmezendő individuumunk további testőre a tüdő, amely valóban rendkívül érzékeny az idegen fehérjékre. Arra van ugyanis kitalálva, hogy csakis oxigén jusson bele.
Ha a beszívott levegővel mégis fehérjerészecskék jutnak bele, azokat a hörgők apró csillócskái azonnal elkezdik eltávolítani.
Ha mégis átjutnak ezen a küszöbön, a hörgő nyálkaváladéka kimossa őket. Ha ne adj’ isten mégis továbbjutnak ezek az idegen részecskék, akkor megemésztődnek. Ha azonban ezt a gátat is átlépik, akkor valóban akcióba lendül az immunrendszer, és speciális védőanyagokat termel a behatoló megsemmisítésére. Erre azonban jellemzően csak akkor kerül sor, ha a légutak már előtte károsodtak.
Minden asztma allergiás és lelki alapon kezdődik
A baj csak akkor kezdődik, ha az allergén egy második alkalommal is támadásba lendül. Ilyenkor a speciális védőanyagok támadásba lendülnek, a nyálkahártya megduzzad, váladékozni kezd, begörcsöl. Ez az asztma, az a súlyos betegség, amely terápiás ördögi körbe visz: mi a jobb, elnyomni a rohamokat és ezzel gyengíteni az immunrendszert, vagy felépíteni az immunrendszert és szabad lefutást engedni a rohamoknak, tudván, hogy mindegyik helyrehozhatatlanul tönkreteszi a tüdő szövetének egy részét?
Ne felejtsük el, minden asztma allergiásan kezdődik, minden asztma pszichikussá válik, és minden nem kezelt asztma korai rokkantsághoz vezet.
Segítsük az immunrendszert, engedjük, hogy a gyerek lázas legyen!
Immunrendszerünk zavarai számos úton kialakulhatnak. Bár nem allergia, de talán az ide vezető első lépés az immungyengeség. A legtöbb gyereknek nincs lehetősége az immunrendszere edzésére, mivel a legbanálisabb fertőzését és lázát is azonnal elnyomjuk antibiotikumokkal és lázcsillapítókkal, ez azonban téves megközelítés. Az anyukáknak meg kellene tanulniuk, hogy engedjék a gyereket lázasnak lenni. A láz nemcsak a baktériumokat égeti el, hanem az ép immunrendszer felismeri és elpusztítja az eltorzult, és éppen ezért esetleg rosszindulatúvá váló sejteket is. Egy vizsgálat egyértelműen azt bizonyította, hogy alacsonyabb a rák kialakulásának esélye azoknál az embereknél, akiknek gyakrabban megy fel a lázuk.
Immunrendszerünk azonban tévedhet is. Ilyenkor téves „ellenség”, a saját szervezet ellen indul harcba. Az olyan autoimmun-betegségekre, mint a valódi reuma, a krónikus poliartritisz, a szklerózis multiplex, a myasténia gravis vagy a cukorbaj egy bizonyos formája, az a jellemző, hogy a test saját fehérjéit többé nem a sajátjaként azonosítja, és ezért önmagára támad. Itt érdemes megemlíteni a reuma kialakulásának egyik hipotézisét. Jól tudjuk, hogy az az időszak, amikor a szervezet megtanulja felismerni saját fehérjéit, a szülés utáni hetekre esik. Ebben az időszakban az újszülöttnek még nincs saját immunrendszere, az anyatejben lévő ellenanyagokra van utalva.
A kontakt bőrgyulladás nem allergia
Mi történik akkor, ha az újszülöttől megtagadjuk az anyatejet, és ezért a szervezetét arra kényszerítjük, hogy időnek előtte felépítse saját immunrendszerét? Azaz egy olyan időpontban, amikor szervezete még nem ismeri fel a saját fehérjéit? Előfordulhat, hogy ilyenkor olyan téves információk raktározódnak el a szervezetben, amelyek később a saját test anyagának lerombolásához vezetnek.
Azaz megtörténhet, hogy azok, akik csecsemőkorukban nem kaptak anyatejet, később nagyobb eséllyel lesznek reumások.
Végül az is megtörténhet, hogy az immunrendszer túllő a célon, ez az allergia. Ne felejtkezzünk meg azonban a cikk elején felsorolt tévedési (téves) lehetőségekről: a kontakt bőrgyulladás nem allergia. A hagyományos bőrteszt ilyenkor nem segít, hiszen a bőr a mérgező anyagokra ugyancsak gyulladásos udvar kialakulásával reagál.
A hagyományos tesztek gyakran hamis pozitív eredményt adnak
Ugyanez vonatkozik a nem specifikus immunválaszra, azaz a túlérzékenységi reakcióra. Ilyenkor a reakciót bármilyen, egyébként ártalmatlan anyag kiválthatja, a megfelelő sejtek specifikus allergén jelenléte nélkül is elkezdenek hisztamint kiválasztani, és ezzel kialakul a viszketés és a gyulladás. Ilyenkor is előfordulhat, hogy a bőrteszt hamisan ad pozitív eredményt. Az ilyen teszteknek körülbelül 30 százaléka téves, tévesen mutat pozitív eredményt, olyan allergiára utalva, amely a valóságban nem áll fenn.
A valódi specifikus allergiák megléte a vérszérumban található immunglobulinokkal igazolható. Ám ezek a tesztek is csak azt bizonyítják, hogy a szervezet egyszer már találkozott a szóban forgó anyaggal, azt nem, hogy reakcióival túllőtt a célon.
A valódi allergia – jellegzetesen egy bizonyos allergénre válaszolva, immunológiailag antitestek, illetve E-típusú immunglobulinok (IgE) jelenlétével alátámasztva – jóval ritkább, mint gondolnánk. Néha azonban életveszélyes betegséggé is válhat, mert az anafilaktikus sokk halált is okozhat. Ez a reakció sajnos nem függ az allergén mennyiségétől, már a legkisebb adag is kiválthatja a sokkot.
A hagyományos orvoslás a de-, illetve hyposzenzibizálást javasolja
Hogy a szervezet az allergénnel való újbóli találkozáskor hogyan reagál, magyarán túlreakciót mutat-e vagy sem, az alapvetően az immunrendszer egészétől függ. Ennek stabilizálása a természetgyógyászati módszerek célja, és ez adja meg a gyógyulás esélyét.
A hagyományos orvoslás allergia esetén nagy reményt fektet a specifikus deszenzibizálásba. Ilyenkor a betegnek a kitesztelt allergént kezdik el adagolni nagyon hígított formában és lassan emelkedő mennyiségben, abban a reményben, hogy ez majd blokkolja az antitesteket. Újabban már csak hyposzenzibizálásról beszélnek, azaz a reakció csökkentéséről.
A módszer azonban nem veszélytelen, sőt téves, Németországban évente 8-12 halálesetről tudnak.
A természetgyógyászat ezzel szemben nem-specifikus deszenzibilizálásról beszél. Ennek során olyan módszereket alkalmaznak, amelyek az immunrendszert stabilizálják és stimulálják. Ez a működési elve a legtöbb természetes terápiának, abból a megfontolásból kiindulva, hogy minden szerv akkor lő túl a célon működése során, ha a valóságban túl gyenge ahhoz, hogy a megfelelő mértékű választ adja.
A fagyöngy stimulálja az immunvédelmet, az ásványi anyagok stabilizálják
A stimulációra a természetgyógyászat széles választékot kínál, például a fagyöngykészítmények beinjekciózását. Ezeket a szereket eredetileg az antropozófiai orvoslás alkalmazta, de megtalálták az utat a rákterápiába is, valamint immunrendszer-erősítő hatásuknak köszönhetően kísérletképpen hepatitis C ellen is alkalmazzák.
Egy szervrendszer stimulálásának azonban az az előfeltétele, hogy rendelkezzen a megfelelő kapacitással és stabilitással.
Nélkülözhetetlen ehhez három esszenciális ásványi anyag, amelyeknek létfontosságú voltát már 130 évvel ezelőtt leírta dr. Wilhelm Heinrich Schüssler. Ezek a következők: kalcium a sejthártya szigetelésére, kálium a neuromuskuláris serkenthetőség stabilizálásra, és mindenekelőtt cink.
A 21, 5 és 2 számú Schüssler-sók normalizáláshoz vezetnek
Cink nélkül az immunrendszer egyetlen funkciója sem működik. Ennek érdekében a 21. számú Schüssler-só (Zincum) áll az előtérben. Mivel az immunvédelemben mindig részt vesz a psziché is, kiegészítésként a Nr. 5-öst (Kalium phosphoricum) rendelik. A Schüssler-terápia egyik fontos szlogenje a „válium helyett kálium”, azaz nyugtató helyett a megfelelő káliumtartalmú Schüssler-só. Végül nem szabad megfeledkezni a kalciumról sem. A kalcium az allergiás reakció csökkentése miatt a hagyományos orvoslásban antiallergénnek számít, jellemzően pezsgőtablettaként alkalmazva. A Schüssler-féle biokémiában a homeopatikusan feldolgozott változatot használják: a Nr. 2-es Schüssler-sót (Calsium phosphoricum).
A beteg mindhárom szerből két hónapon át napi 3×1 tablettát szed. Ha azonban erőteljesebb ásványianyag-hiány áll fenn, akkor érdemes lehet másfajta ásványianyag-készítményeket is bevetni. Ezen az úton normalizálhatók a túlérzékenységi reakciók és a pszeudoallergiák, míg a sokkal ritkábban előforduló valódi allergiák tünetei elviselhetőbbé tehetők.
Fotó: Adobe Stock
