Gyógyulás az illatok segítségével
Általában szeretjük a finom illatokat, mert kellemesebbé teszik környezetünket, és hatásukra jobban megy a munka. Azzal is tisztában vagyunk saját tapasztalataink alapján, hogy a kellemetlen szagok taszítóak. A szaglás parányi anyagok felvételével történik. Az illatanyagok a nyálkahártyákkal érintkezve feloldódnak, majd speciális szaglóreceptorokkal érintkezve testünk feldolgozza az itt keltett ingerületet. Az egyes illatanyagok bekerülnek agyunk „illattárába”, ahol eldől, melyiket érezzük kellemesnek és melyiket kellemetlennek. Az illatok és az ízek lényegében anyagok, amelyek a nyálkahártyáinkkal érintkezve idegi ingerületeket váltanak ki. Az illat- és ízanyagok azonban a nyálkahártyán keresztül fel is szívódnak és a véráramba kerülnek, ott ingerületvivő, hírvivő anyagokat aktiválnak, és ezek révén célzott biokémiai reakciókat képesek kiváltani.
Terápiás és káros hatású illatok
Fogalmazhatunk úgy is, hogy az illatokkal gyógyítás a gyógyszeres terápia legrégebbi ismert formája. A jó illatokat mindenki szereti, hiszen agyunk szaglásközpontja törzsfejlődési szempontból az egyik legősibb agyi terület, amely egyébként szorosan kapcsolódik az agy memóriaközpontjához is. A különféle illatok által aktivált hormonok és hírvivő anyagok ugyanakkor hatnak szexuális viselkedésünkre, sőt termékenységünkre is. Sajnos a mai ember szaglását gyakran becsapják, félrevezetik.
A vegyipar már jó ideje termel mesterséges illatanyagokat, amelyekkel igyekszik elfedni a kellemetlen szagokat, vagy befolyásolni akarják viselkedésünket. A különféle tisztító tevékenységeket végző cégek is mesterséges illatokkal igyekeznek a tisztaság látszatát kelteni, alkoholos oldatokkal próbálják belénk szuggerálni a jó higiénés állapotokat. Valójában ez a rengeteg ránk zúduló vegyi anyag inkább káros, mint hasznos. Míg a hagyományos aromaterápia és a füstölőterápia mindig természetes anyagokat alkalmaz, a szintetikus illatanyagok túlterhelik szervezetünket, és nemritkán allergiát váltanak ki.
Kevesen tudják, hogy annak idején Samuel Hahnemann, a homeopátia atyja azt ajánlotta, hogy a homeopátiás szereket illatként is érdemes „fogyasztani”. A homeopátia ilyetén alkalmazása igen gyors hatású, rövid időn belül képes szabályozni az immunrendszer működését. Ezt az elvet követi napjainkban dr. Miguel Corty Friedrich, aki heptopátia néven új terápiás irányzatot fejlesztett ki. A heptopátia rendszere a valóságot a természetben előforduló hét alapforma révén ábrázolja, és mindent e hét alapformával, más néven szignatúrával társít.
Ez a terápiás rendszer lényegében a késő középkorban élő Paracelsus által képviselt elvekre épít. Alaptétele, hogy a betegséget csak az azonos szignatúrájú szerekkel lehet gyógyítani. Mindez persze erős leegyszerűsítés, de lényegében azt jelenti, hogy ha gyógyítani akarunk, akkor nem söréttel lövünk a betegségre, hanem konkrétan azt a szert (illatot) kell kiválasztanunk, amely a pácienshez leginkább illik. Ennek az elvnek kell érvényesülni az aromaterápiában is. Noha a szaglás nagyon ősi funkció, és lényegében univerzálisan felhasználható a gyógyításban, vannak személyiségtípusok (a hét szignatúra közül a 3-as, a 4-es és a 7-es), amelyek rendkívül érzékenyen és intenzíven reagálnak a különféle illatokra. Maguk az illatok is besorolhatók a hét szignatúra valamelyikébe. Az alábbiakban bemutatjuk a legfontosabb szignatúrákat és azok hatásait.
Merkúr (3-as szignatúra)- Ajakos virágúak illatanyagai, amelyek a légutakra és a nyálkahártyákra hatnak
Az orvoslás történetében a higiéné és a tisztaság mindig egyet jelentett: csíraölő hatás. Mindenki tudja, hogy az alkohol fertőtlenít, ezért szilárd helye van az orvosi gyakorlatban. Léteznek azonban a természetben az alkoholon kívül egyéb fertőtlenítő, illetve csíraölő anyagok is, a növényi illóolajok. Az aromaterápiában legismertebb, évszázadok óta használt gyógynövények monociklikus terpén vegyületeket tartalmaznak. Ezek olyan parányi molekulák, hogy könnyen terjednek a levegőben, felszívódnak az orr és a száj nyálkahártyáján, ezért hatásukat szinte azonnal képesek kifejteni.
Több konyhai fűszernövény, pl. a kakukkfű, a menta, a citromfű számos terpén vegyületet tartalmaz. Az illóolajok alkoholos komponensei tömény formában irritálják a bőrt, ezért az illóolajokat csak hígítva szabad a bőrre kenni. Az aromaterápiában is csupán néhány cseppre van szükség belőlük. A Merkúr szignatúrához tartozó növényeket általában mindenfajta légúti betegség kezelésében és a nyálkahártyák gyulladása esetén használatosak.
Az ajakos virágúak szinte kivétel nélkül a 3-as, Merkúr szignatúrához sorolhatók. Kecses, vékony felépítésűek, sejtfaluk vékony, ezért könnyen törnek, sérülnek, illóolajaik már enyhe érintésre is felszabadulnak. A terpének csíraölő hatása igen erős, és az említett növényi csoport általában egyszerre többféle illóolajat tartalmaz, amelyekkel szemben egyetlen vírus vagy baktérium sem képes ellenállóvá válni. Az ajakos virágúak illóolajai hörgőtágító és slejmoldó hatásúak, ezért régóta használják őket asztma, hörghurut vagy kruppos köhögés csillapítására.
Utóbbi esetben azonban nagyon óvatosan kell eljárni, ugyanis a mentás kenőcsök általában túl erősek, túlságosan tömények, amelyek a gyermekek érzékeny nyálkahártyáit irritálhatják, felmarhatják, és akár életveszélyes hörgőgörcsöt is kiválthatnak. Gyermekek kezelésére inkább ajánlható az illatlámpák használata vagy a füstölés (nem túl sokáig). A modern, elektromos párologtatók ugyan kényelmesek, de általában túl sok illóolajat juttatnak a levegőbe. Az aromaterápia alapszabálya, hogy a sok nem feltétlenül jobb.
Füstölés vörösfenyővel
A különböző füstölőkeverékek általában tartalmaznak gyantás összetevőt is. A középkori hagyományos arab orvoslás higiéné terén jóval haladóbb volt, mint az európai. Az arabok általában egzotikus fák gyantáit, pl. a tömjént használták. Ezek rendkívül drágák voltak, ezért Nyugaton nagyon nehéz volt hozzájuk jutni. Paracelsus a tizenhatodik században a vörösfenyő gyantájának hatásairól értekezett. Ez a tűlevelű két robbanékony illóolajat, alfa- és béta-pinént tartalmaz, ezen kívül gyantájában vannak növényi savak, pl. larinolsav, larecinolsav, larikorezin és larixacetát is. Paracelsus a vörösfenyő gyantájával kezelte a légúti megbetegedéseket, valamint reumás fájdalmat, fejfájást és izomfeszülést. A gyanták hatóanyagai mindig befolyásolják a központi idegrendszert is.
Nyugtató, feszültségoldó tulajdonságúak, ezért a légúti betegségek esetén eredményesen csökkentik a stresszt és a félelmet. Az idősebb Plinius (Kr. u. 23–79) római történetíró a gyenge immunitású embereknek azt ajánlotta, minél több időt töltsenek gyantás fákkal teli erdőkben, tehát főként fenyvesekben. „Az erdők, amelyekben a fákat gyantáik miatt megcsapolják, mindenkinek ajánlott, aki legyengült, és lábadozásának ideje hosszúra nyúlik. Az ilyen erdők levegője többet ér, mint a tengeri utazás Egyiptomba.” (Plinius senex: Historia naturalis)
Jupiter-növények (6-os típus)-Babérlevél az immunrendszer erősítésére
A járvány nem új jelenség. Már az ókori és középkori szerzők, pl. Hippokratész, az idősebb Plinius és Paracelsus is beszámolt a ragályos betegségek gyógyításáról, amelyeket természetes hatóanyagokkal kezeltek. A Földközi-tenger medencéjében a babér volt az egyik legkedveltebb gyógy- és fűszernövény.
A babérlevél teáját érdemes némi mézzel édesíteni, így fokozhatjuk immunrendszert erősítő hatását. Sok gyógy- és fűszernövény, pl. a rozmaring, a citromfű és a babér emellett értékes, széles hatásspektrumú növényi savakat is tartalmaz. A citromsavról viszonylag sokan hallottak már, de a rozmarinsavat és a laurinsavat szinte senki nem ismeri. A rozmaringsav antioxidáns csersav. Különösen hatékony a vírusokkal (pl. az ajakherpesz kórokozójával) szemben, de védi sejtjeink örökítőanyagát is a károsító, rákkeltő hatások ellen. Nemcsak a rozmaringban található, hanem a zsályában, a citromfűben és a szurokfűben is. A laurinsav a babérlevélben található, és már ősidők óta paraziták ellen használták.
Elűzi az atkákat, a bolhákat és a kullancsokat, valamint sok egyéb rovart is. Ez az egyik oka, miért tisztították a régiek a helyiségek levegőjét előszeretettel a babérlevél elégetésével nyert füsttel.
Jupiter szignatúra: kámforfa, erős csíraölő és fájdalomcsillapító hatás
A kínabalzsam fő komponense a kámfor, amely nem csupán csíraölő, de méregtelenítő, fájdalomcsillapító, enyhén érzéstelenítő hatású is. A kámfor az összes illékony anyag közül talán a legerőteljesebb hatású. Ha valamilyen fertőzés kísérő tüneteit, például fejfájást, émelygést, hányást és végtagfájdalmat kezelünk vele, jobban tesszük, ha homeopátiás hígításban alkalmazzuk. Paracelsus már évszázadokkal ezelőtt kijelentette, hogy a dózistól függ, mi mérgező. Ami balzsam formájában gyakran túl erőteljes hatású, az homeopátiás hígításban jól tolerálható.
A legtöbb nagy fa, mint a babér- vagy a kámforfa a Jupiter szignatúrához sorolható. Kemény levelük van, és nagyon magas kort képesek megérni. Szignatúrájukhoz illően mindig valamilyen vallásos, spirituális nimbusz lengi körül őket. Ez részben nyilván az elégetésükkor keletkező füst pszichoaktív hatásaival magyarázható.
Hold szignatúra: (2-es típus)- Lázcsillapító és gyulladáscsökkentő illatok
A középkori orvoslás előszeretettel alkalmazta a Hold és a Szaturnusz szignatúrához sorolt növényeket. A középkor egyik kiemelkedő gyógyítója a bencés apátnő, Szent Hildegárd volt. A fertőző betegségeket kedvenc gyógynövényeivel kezelte: császárgyökérrel és orvosi angyalgyökérrel. Császárgyökérrel lázat csillapított, míg az angyalgyökeret gyulladások és ödémák enyhítésére használta. Mindkét növény úgynevezett Hold-növény.
A Hold szignatúrájához sorolt növények a víz őselemhez tartoznak, ezért főként a testben keletkező vízgyülem (ödéma) kezelésére használják őket. Emellett hűtő hatásúak is, ezért csillapítják a lázat. Az ernyősvirágzatúak szinte kivétel nélkül a Hold szignatúrához tartoznak. Széles virágzatukat teleszkóphoz hasonlóan a Hold felé irányítják, és éjszaka erősebben illatoznak, mint nappal. Általában gazdagok kumarinokban, amelyek természetes vérhígítók. A császárgyökér és az angyalgyökér egyaránt tartalmaz a szalicilsavat is. Mindkét növénynek a gyökerét használják gyógyászati célra. Szent Hildegárd a növények gyökerét éjszakára 1/8 liter borba áztatta, majd ezt itatta a betegekkel.
Szaturnusz-növények (7-es típus)- Árnyék-növények az idősebb korosztálynak
Az idősek kezelésére leginkább a Szaturnusz szignatúrához sorolt növények legalkalmasabbak. Hatóanyagaik erősebbek, ezért az idősek lelassult anyagcseréjére is képesek hatni. A Szaturnuszhoz sorolható bolygónk, a Föld, valamint az időskor és a hideg is. A Szaturnusz-típusú növények általában sötétzöldek, mivel többségük az árnyékos helyeket kedveli.
Virágzatuk nem feltűnő, sokszor szintén zöldes vagy ibolyaszínű, terméseik gyakran feketék. Hatóanyagaik jó részét mérgező alkaloidok teszik ki, de találhatók bennük keserű anyagok, cianokumarinok és glikozidok is. Közéjük tartozik a bodza, a borostyán, a harangláb, valamint az ürömfélék, mint pl. a fehér üröm vagy az istenfa. Mivel a fertőző betegségek az idősekre sokkal nagyobb veszélyt jelentenek, mint a fiatalokra, gyógyításuk a természetgyógyászatban is erőteljesebb hatású növényekkel történik.
A harangláb, a borostyán vagy a fehér üröm levelét mézzel együtt főzték, majd a főzetet megitatták a beteggel. A harangláb és a borostyán kiváló slejmoldók, a bodza főként lázcsillapító, de a hideggel szembeni túlérzékenység kezelésére is alkalmas. Az ürömfélék pedig leginkább a gyomor-bél működésre hatnak jótékonyan.
Vénusz-típusú növények (5-típus)- Kedélyjavító levendula
A fertőző betegségek különösen akkor keltenek riadalmat és félelmet, ha járvány formájában terjednek, és tömeges meg bete ge dést okoznak. A legismertebb idegnyugtató hatású gyógynövények egyike a levendula. A növény linalooltartalma közismerten távol tartja a vérszívó rovarokat. A levendula illóolaja emellett serkenti a kedélyjavító hatású dopamin termelődését, nyugtató, szorongásoldó hatású. A levendula szinte bármely más gyógynövénnyel kombinálható. A Vénusz-növények általában jó illatúak, leveleiket puha szőr borítja, és a levendula kivételével ötszirmú, rózsaszín vagy kék virágokkal ékesek. További Vénusz-növények, amelyek hatásosak a fertőzésekkel szemben: a zsálya, a vad- mályva, a bodorrózsa, a geránium, az ezerjófű és a vékony hanga.
Gyógynövényterápiák szájon és orron keresztül alkalmazva
Fitoterápia
A konyhai fűszernövényeket főként szájon keresztül vesszük magunkhoz. Ezeket a növényeket kiszárítják, és majd főként ételeinket fűszerezzük velük. Mivel egyúttal gyógynövényekről van szó, sokukat gyógyteaként is fogyasztjuk. A teákban főképp a vízben oldódó hatóanyagok érvényesülnek, az ételekbe azonban belekerülnek a zsírban oldódó anyagok is.
Aromaterápia
Az aromaterápia kizárólag tisztított illóolajokkal dolgozik. Az olajokat cseppenthetjük illatkőre vagy elpárologtathatjuk illatlámpában. Ezek a készítmények erőteljes hatással vannak idegrendszerünkre, főként nyugtató, feszültségoldó hatásaikért kedveljük őket. A pszichoaktív illóolajok nappal segítik a koncentrációt és kreativitásunkat, éjszaka viszont segítenek az ellazulásban és elalvásban. A légúti problémák kezeléséhez helyezzünk egy csésze vizet a fűtőtestre, majd cseppentsünk bele öt csepp illóolajat. Ennél is intenzívebb hatású az illatlámpák használata, ezért ezeket legfeljebb 15-30 percig égessük. Ennyi bőven elegendő a kívánt hatás eléréséhez.
Füstölés
Füstöléshez fás növények szöveteit használjuk, de e célra alkalmasak a levelek és a gyanták is. A leghatásosabbak azok a füstölőkeverékek, amelyek gyantát is tartalmaznak. A füstölés során nagyobb hangsúlyt kap a tűz elem is, amelynek révén a terápia tartalmaz némi Nap/ Mars komponenst is.
Római orvoslás
A rómaiak az alábbi – eltérő szignatúrájú – növényekkel kezelték a fertőzéseket: Fekete üröm, borostyán, mogyoró, olasz szalmagyopár, babér, citromfű, menta, fehér fagyöngy, mirtusz, szurokfű, keskenylevelű kakukkfű, rozmaring, keskenylevelű útifű, kakukkfű, vadmályva, bodorrózsa, hagyma.
Arab orvoslás
Az arabok ugyanerre a célra – különféle szignatúrákhoz tartozó – gyantákat használtak: Aloé, ámbrafa, benzoe, kopálgyanta, vörösfenyő gyanta, masztix, mirha, opoponax, mandulafenyő, propolisz, styrax, terpentinfa, tömjén.
Fotó: Adobe Stock
