Klímavédelem – késsel, villával

Üvegházhatás – ez az a közkeletű fogalom, amit mára mindenki ismer. Bolygónk légköre fő alkotóelemei, a nitrogén és az oxigén mellett számos, ún. üvegházhatású gázt is tartalmaz: gőzt, szén-dioxidot (CO2), metánt (CH4), nitrogén-oxidot (nevetőgáz, N2O), fluor-szénhidrogéneket (FKW/FCKW) és kén-hexafluoridot (SF6). Ezek a gázok a rövidhullámú napsugárzást napközben áteresztik, így a föld felszíne felmelegszik. Éjszaka a felszínről kisugárzó infravörös sugárzás a világűrbe távozik. Az üvegházhatású gázok azonban e sugárzás egy részét elnyelik és visszatartják az üvegházak üvegtábláihoz hasonlóan – innen származik a nevük.

Mindez természetes jelenség, amely több százmillió éve működik, és a földi élet szempontjából nélkülözhetetlen – hiányukban a földfelszín közelében az átlagos hőmérséklet mínusz 18 °C lenne. A probléma lényege, hogy az iparosodás kezdetétől néhány üvegházhatású gáz koncentrációja fokozatosan nő a légkörben, ennek hatására pedig a földfelszín hőmérséklete is.

Gondolta volna?

• 1 kg burgonya 140-200 g CO2-gázt termel, attól függően, hogy biológiai vagy konvencionális módon termelik. Egy kiló hasábburgonya ezzel szemben 5700 grammot termel.

• Egyetlen tehén évente ugyanannyi CO2-t termel, mint egy személyautó, amely évi 24 000 km-t tesz meg (és átlagosan 130 g/km a CO2-kibocsátása).

• Az állattenyésztés világszerte a CO2-kibocsátás 18 százalékát teszi ki.

• Egy kilogramm növényvédő szer kb. 12 kg CO2-nek felel meg.

Fenyegető fejlemények

A globális átlaghőmérséklet 1906-tól 2005-ig kb. 0,74 °C-kal emelkedett. A gleccserek eltűnőben vannak, a bolygó hótakarójának területe 1980 óta 5 százalékkal zsugorodott, a sarkvidéki jégsapkáknál vészesen felgyorsult az olvadási folyamat. A világtengerek szintje a huszadik században kb. 17 cm-t emelkedett, 1993 óta évente 3,1 mm az emelkedés üteme. Az 1850 ben megkezdődött módszeres mérések és feljegyzések óta az elmúlt 12 évből tizenegy a legmelegebb volt. Egyre erősebbek a hőhullámok és a trópusi méretű viharok. Ahol már most is sok az eső, ott a jövőben még több lesz – véli dr. Erich Roeckner, a hamburgi Max Planck Meteorológiai Intézet munkatársa. És ahol ma szárazság van, ott a jövőben még nagyobb lesz a szárazság.

A tudósok túlnyomó többsége egyetért a klímaváltozást és a kiváltó okokat illetően. Egy felmérés alkalmával a klímakutatók 97 százaléka igennel válaszolt a következő állításra: „A globális átlaghőmérséklet változásához az emberi aktivitás szignifikáns mértékben hozzájárul.” Ebben pedig a főszerepet a fosszilis energiahordozók – főképp a szén, a kőolaj és a földgáz – elégetése során termelődő üvegházhatású gázok játsszák. A kutatók szerint a földtörténet során soha nem változtak ilyen gyorsan a légköri viszonyok.

Az üvegházhatású gázok és a táplálkozás

Egy iparilag fejlett ország állampolgára évente átlagosan 11 tonna üvegházhatású gázt termel. Ennek 14 százaléka a táplálkozásból keletkezik, ezzel megelőzi az autók által kibocsátott szennyezést, amely csak 13 százalékot tesz ki. A táplálkozás tehát valóban olyan terület, amelyen pénzt és energiát takaríthatunk meg, és csökkenthetjük az üvegházhatású gázok kibocsátását.

Azzal, hogy mit eszünk, hogyan szerezzük be és hogyan készítjük el, jelentős mértékben  gyorsíthatjuk vagy akár lassíthatjuk is a klímaváltozást, ugyanis az élelmiszerek termelésével, feldolgozásával és szállításával járó üvegházhatású gázok emissziója esetenként jelentősen eltér.

Egy közvélemény-kutatás szerint a megkérdezettek 82 százaléka támogatta az ötletet, miszerint jelölni kellene, melyik élelmiszer milyen mértékben befolyásolja a légkör változását. Néhány országban, például Svédországban már létezik ilyen jelölés. A MAX nevű gyorsétteremlánc üzleteiben az étlapon jelzik, hogy a marhahússal és sok sajttal készült hamburger szén-dioxid-mérlege 1,8 kg, míg a csirkeburgeré csak 0,4 és a fishburgeré 0,2 kg. A címke, illetve a jelölés bevezetése óta a klímabarát élelmiszerek forgalma 15 százalékkal nőtt, s azóta a svédek egyéb élelmiszereket is elláttak ilyen jelöléssel. Brüsszelben jelenleg azt vizsgálják, bevezessék-e az egész EU területén az egységes szén-dioxid-jelzést az élelmiszereken. Ezt egyes szupermarketek, például a Tesco Nagy-Britanniában, a Walmart az USA- ban, a Casino Franciaországban és a Migros Svájcban már szintén bevezették.

A számítások bonyolultak, és nem kevés meglepetést rejtegetnek. A Rewe cég például megállapította, hogy a fóliás földieper termelése során Spanyolországban a fóliasátrak és az eladáskor adott fóliaszatyrok anyaga jelenti a legnagyobb szén-dioxid-terhelést. Ezt követi a szállítás és a hűtés – az eper a sor végén áll.

Egy német alma, amelyet Hamburgban értékesítenek, nyilván alacsonyabb szén-dioxidkibocsátással jár, mint az, amelyiket hajón Új-Zélandból szállítanak Németországba. Ha azonban ezt a német almát áprilisban vásároljuk meg, amikor már kb. fél évet a hűtőházban töltött, akkor lehet, hogy az új-zélandi friss importalma szén-dioxid-lábnyoma kedvezőbb, mert a hajón történő szállítás viszonylag kevés szén-dioxid-emisszióval jár. A végleges mérleg azonban attól függ, hogy honnan származik az energia, amellyel a német alma hűtéséről gondoskodtak. Ha az áramot megújuló energiaforrásokból nyerték és a hűtéskor keletkező hulladék hőt más célokra is felhasználták, akkor az ökológiai mérleg akár pozitív is lehet. Ezt a rengeteg szempontot egyetlen címkével egyesíteni igen nehéz, és az egyes termékek sorsát előre nem láthatja senki.

Amit a CO2-ról tudni kell

• A növények a levegőből szén-dioxidot vesznek fel. A fotoszintézis folyamán ebből magas energiatartalmú szénhidrogén-vegyületek és oxigén keletkeznek.

• A növények megemésztése, elégetése vagy kiirtása során az energia és a szén ismét felszabadul, és túlnyomórészt CO2 vagy metán formájában jut vissza a légkörbe.

• Az erdőirtások és az őserdők kivágása jelentős mértékben hozzájárulnak a CO2-problémához.

• 2008-ban világszerte 130 000 négyzetkilométernyi erdőt irtottak ki – ez több, mint Németország teljes erdeinek területe, amely mindössze 111 000 km2.

• Az ipari forradalom előtt, a XVIII. században a légkör CO2-koncentrációja kb. 280 ppm (parts per million) volt, mára ez 385 ppm-re nőtt. A pliocén korban, több millió évvel ezelőtt a Föld északi féltekéje teljesen jégmentes volt. Akkoriban a CO2-koncentráció 420 ppm volt – ettől már nem is állunk annyira távol.

• 1937-ben a fizikus G. S. Callendar, majd 1941-ben Hermann Flohn klimatológus már figyelmeztetett a légkör emelkedő CO2-szintjére. Az 1950-es évek végére már bebizonyították, hogy a bolygó légkörének széndioxid- tartalma folyamatosan  emelkedik. Az 1970-es években a Római Klub jelentései taglalták az ember okozta üvegházhatást.

• Amikor a kutatók figyelmeztetései egyre sürgetőbbé váltak, a szén és olajipari vállalatok 1988 és 2005 között ellentámadásba lendültek. Az ExxonMobil például 16 millió dollárt költött arra, hogy a kutatók eredményeit titokban tartsák, illetve a médiumokban manipulálják. Az amerikai kormány George W. Bush idejében a tudósok jelentéseit a nagy hatalmú olajtársaságok szellemében hozta nyilvánosságra.

Spagetti: egy példa a széndioxid takarékosságra

A Galileo című német tudományos ismeretterjesztő tv-sorozat a következő példát mutatta be: A németek kedvenc étele a bolognai spagetti. A szósz darált marhahúsból készül, ebből személyenként kb. 20 dkg szükséges. Ha minden német havonta egyszer a bolognai szósz helyett sima paradicsomszószt enne, az éves szinten 22 milliárd kilométer autóútnak megfelelő szén-dioxid-emisszió megtakarítását jelentené. A marhák takarmányozását szolgáló mezőkön felszabaduló helyen pedig 55,75 millió fát lehetne elültetni.

Ami igazán számít

Fontos, hogy érzékenyebbekké váljunk a szén-dioxidemissziót illetően. Ha a piacra kerékpárral megyünk, és a közelben termelt, szezonális zöldségeket és gyümölcsöket teszünk a kosarunkba, már biztos, hogy klímabarát módon vásároltunk. Ha ellenben nagy energiaráfordítással feldolgozott és csomagolt, hűtött vagy fagyasztott, messziről szállított élelmiszert vásárolunk, majd hazaszállítás után tovább fagyasztjuk, aztán felolvasztjuk és megsütjük, akkor bizony rengeteg energiát pazaroltunk el.

Az élelmiszereknél pont fordított a helyzet,  mint a használati tárgyaknál: annál értékesebbek, minél kevésbé feldolgozottak,  minél természetesebbek. A nyers vagy csak rövid ideig párolt zöldség klímaegyensúlya kedvezőbb, ráadásul sokkal egészségesebb is, mert értékes hatóanyagai nem károsodnak.

Lásd a burgonya és a hasábburgonya példáját. A körülményes feldolgozás miatt utóbbinak igen rossz a klímára gyakorolt hatása. Forró gőz alatt hámozzák, majd vágják, blansírozzák, szárítják, elősütik, mélyhűtik, szállítják és végül ismét olajban sütik. És a hozzá fogyasztott steak vagy hamburger szintén tovább rontja a klímaegyensúlyi mérleget.

A szarvasmarhák amúgy is élen járnak az élelmiszerekhez kapcsolódó üvegházhatású gázok termelésében. Méghozzá több okból is: a marhatartás során az állatok emésztésekor és az ürülékükből rengeteg metán keletkezik, amely üvegházhatású gáz, és 23-szor károsabb, mint a szén-dioxid. A WWF számításai szerint az egy tehénre kivetített egyéves, klímára gyakorolt hatás azonos 24 000 km megtett úttal, amelyet egy átlagosan 130 g/km szén-dioxid-kibocsátású személygépkocsival teszünk meg.

A helyzetet súlyosbítja az állatok takarmányozása is. Az egész Föld gabonatermésének a felét és a szójatermés 90 százalékát az állatállomány takarmányozására fordítják. Hogy helyet teremtsenek a legelőknek és a takarmánynövények termesztésének, óriási területen irtják ki az esőerdőket, ami által további szén-dioxid kerül a légkörbe, ugyanakkor drasztikusan csökken annak lehetősége, hogy a biomassza (az erdőségek növényzete) megkösse a légkörbe kibocsátott szén-dioxidot.

Állattenyésztés és húsfogyasztási szokásaink górcső alatt

Ráadásul értékes növényi fehérjéket pazarolunk el, ha azt nem közvetlenül, hanem előbb állati fehérjévé átalakított formában fogyasztjuk el. Egy kilogramm marhahús előállításához átlagosan 10 kg takarmány szükséges. És ez még nem minden. Idézhetünk Brigitte Bardot filmszínésznő, nemzetközi hírű állat- és természetvédő leveléből, amelyet Barrosónak, az Európai Bizottság elnökének címzett: „Egy kilogramm marhahús előállításához 323 m2 legelő, 7-16 kg gabona vagy szója és akár 15 500 liter víz szükséges! Tehát az állattartás közvetlenül befolyásolja a globális felmelegedést, a talaj és a természetes vizek szennyezését, ami rettenetes pazarlás…”

Miért kíméli az egészséges étrend a légkört?

Jelenlegi tudásunk szerint a táplálkozás legokosabb formája a csökkentett húsmennyiséget tartalmazó, teljes értékű étrend. Kerülnünk kellene a finomlisztet és a cukrot, húst és halat, ha egyáltalán, csak ritkán, kis mennyiségben kellene ennünk. A zsiradékok közül csak a hidegen sajtolt növényi olajokat és vajat szabadna fogyasztanunk, lehetőleg kis mennyiségben.

A hús nyilvánvalóan sok ember számára a mai napig státusszimbólum – egykor valóban az volt, ugyanis csak a gazdagok engedhették meg maguknak. Mára megváltozott a helyzet, a hús mostanra inkább csak egy darab csökkent értékű élelmiszer. A változás azonban lassan kezd körvonalazódni.

A belgiumi Gentben például bevezették a hústalan csütörtököt, a „Veggie- Dag”-ot. A városi és iskolai kantinokban és az egyetemi menzákon csütörtökön csak hústalan ételek kaphatók. A vendéglők is különleges hústalan ételeket kínálnak az étlapon. Ma a gentiek kétszer annyi vegetáriánus ételt esznek, mint a Veggie-Dag bevezetése előtt.

Más városok is szeretnék követni a példát. Bréma városában alakul egy kezdeményezés, amelynek célja a belgiumi hústalan csütörtök bevezetése, Dortmundban és Stuttgartban pedig léteznek már ún. „Veggie-Street-Days”- nek nevezett napok. Ha valóban sikerülne a húsfogyasztást egészségügyi szempontból elfogadható szintre csökkenteni, és az embereket rászoktatni az egészséges, teljes értékű táplálkozásra, annak további haszna is lenne: egy ország élelmiszer-ellátását ökológiai termelésből lehetne fedezni.

Az öko egyben klímabarát is

A környezet és a légkör szempontjából az ökológiai mezőgazdálkodás valóságos áldás, így ugyanis kevesebb üvegház termelődik, mint a konvencionális gazdálkodás mellett. Mindez azzal magyarázható, hogy itt nem alkalmaznak növényvédő szereket, sem műtrágyát. Másfelől a talaj itt több humuszt és talajbaktériumot tartalmaz, amelyek a légkörből szén-dioxidot vonnak el és raktároznak. A növényvédő szerek gyártása során sok energiát használnak fel, ami szén-dioxid-emiszszióval jár. Egy kilogramm növényvédő szer előállítása során kb. 12 kg szén-dioxid keletkezik!

A műtrágyával is hasonló a helyzet. Ezek is sok energiát emésztenek fel, főképp a nitrogéntartalmúak. A nitrogén ipari méretű termelése nem hatékony, egyetlen kilogramm nitrogén előállításához kb. 2 kg kőolaj szükséges.

Ami még rosszabb, hogy a nitrogénes műtrágya egy része a szántóföldön nevetőgázzá alakul át. Ennek üvegházhatása kb. 300-szor károsabb, mint a sokat emlegetett szén-dioxidé, ugyanakkor megtámadja a földi élet szempontjából nélkülözhetetlen ózonréteget is.

A téli búza termesztése során az ökológiai termelés a konvencionálishoz képest 65 százalékkal kevesebb üvegházhatású gázt termel, a sertéshizlalás terén a megtakarítás 45, a tejtermelésben pedig 26 százalék. Speciális eljárásokkal azonban még sokkal jobb eredményeket lehet elérni.

Hogyan fűthetünk a hulladékkal, és takaríthatunk meg sok széndioxidot?

Amikor a biomassza egyszerűen elrothad és a mikroorganizmusok lebontják, akkor idővel a benne található szén-dioxid 90 százaléka visszatér a légkörbe. Ha azonban a biomasszát levegőtől elzárva 400 °C fölötti hőmérsékletre hevítik, a folyamat során éghető gázok keletkeznek, valamint bioszén, amely külsőleg nagyon hasonlít a grillezéshez használt faszénhez. Ezt a folyamatot pirolízisnek nevezik. A keletkezett gázzal elektromosságot lehet termelni, vagy fűteni lehet vele. És a bioszén is kétféleképpen hasznosítható: egyfelől képes a szén-dioxidot – ha kell – akár évezredekre magába zárni és stabilan raktározni: minden kilogramm bioszénnel kb. 3,6 kg szén-dioxidot lehet a levegőből kivonni. Ugyanakkor a bioszén komposzttal keverve egyike a legjobb talajjavítóknak. Eleink ezt már 2000 éve tudták és alkalmazták a haszonnövények termesztésénél, csak a műtrágya diadalmenete szorította a háttérbe ezt a tudást.

2010 áprilisában Európa első pirolízisüzeme a svájci Lausanne-ban megkezdte működését. Új eljárás szerint, tetszőleges biomasszával – fa, szalma, zöld hulladék, marhatrágya, víztisztító iszap vagy konyhai hulladék – üzemeltethető. A berendezés évente 1200 Mwh hőt és 380 tonna bioszenet termel. Jövőre kísérletsorozatot kezdenek az üzemben, ebben részt vesz számos európai intézmény és egyetem is. Ez kiváló esélyt jelent a szén-dioxid-probléma jövőbeli kezelésére.

Klímavédelem mint életstílus

Nekünk, fogyasztóknak marad az a vigasztaló megállapítás, hogy fogyasztási szokásainkkal mi is sokat tehetünk bolygónk légköréért és a környezet védelméért – ha akarjuk. Ha hajlandók vagyunk megrögzött szokásainkat újakkal helyettesíteni. Ami a jó ebben: mindez nem jelent lemondást, sokkal inkább nyereséget – sokszínűségben, egészségben és életminőségben. Ha egyszerűen csak önző módon azt tesszük, ami számunkra a legjobb: ésszerűen, teljes értékűen táplálkozunk, sokat mozgunk, bioételeket eszünk és kerüljük a mérgeket, a húsfogyasztás csökkentésével pedig távol tartjuk magunktól a betegségeket, akkor nem csak magunkon, hanem más élőlényeken is segíthetünk.