Táplálkozás az öt elem szerint

Az asz­tro­nó­miai és asz­tro­ló­giai meg­fi­gye­lé­sek alap­ján azon­ban az év­szá­za­dok so­rán nem­csak az év­sza­kok, a for­mák és a szí­nek, ha­nem min­den ál­lat és nö­vény is be­so­ro­ló­dott eb­be a rend­szer­be, sőt, az em­be­ri szer­ve­zet­re is vo­nat­koz­nak ezek a sza­bá­lyok. Így pél­dá­ul bel­ső szer­ve­ink, szö­ve­te­ink, ér­zék­szer­ve­ink és ér­zé­ke­lé­se­ink is oda­so­rol­ha­tók a jin és a jang, il­let­ve az öt elem va­la­me­lyi­ké­hez.

A jin és a jang, va­la­mint az öt elem min­dig köl­csö­nös kap­cso­lat­ban áll­nak egy­más­sal. Ha az egyik elem egyen­sú­lya meg­bom­lik, ak­kor egész szer­ve­ze­tünk ener­gia­áram­lá­sa za­vart szen­ved. Min­den egyes be­teg­ség vagy rosszul­lét te­hát ezek­nek az erők­nek a meg­bom­lott egyen­súly­ára ve­zet­he­tő vissza. A har­mó­nia hely­re­ál­lí­tá­sá­ra a kí­nai or­vos­lás­ban a test­gya­kor­la­tok, az aku­punk­tú­ra, gyógy­nö­vé­nyes ke­ze­lé­sek és táp­lál­ko­zá­si ta­ná­csok szol­gál­nak. Mi­köz­ben a csi-kung, a taj-csi vagy az aku­punk­tú­ra nyu­ga­ton is mind elis­mer­tebb ré­szé­vé vá­lik a gyó­gyí­tás­nak és az egész­ség­me­gőr­zés­nek, az öt elem sze­rin­ti táp­lál­ko­zás­ról még min­dig saj­ná­la­to­san ke­ve­sen hal­lot­tak. Pe­dig en­nek a ta­ní­tás­nak a se­gít­sé­gé­vel nem­csak szá­mos be­teg­sé­get és kor­ral já­ró bán­tal­mat előz­he­tünk meg, ha­nem ak­tí­van hoz­zá­já­rul­ha­tunk egész­sé­günk meg­őr­zé­sé­hez. Az alap­el­vek a lai­ku­sok számá­ra is jól ért­he­tők és kö­vet­he­tők.

Ho­gyan hat egy­más­ra az öt elem?

A kí­nai fi­lo­zó­fia sze­rint a fa és tár­sai úgy­ne­ve­zett táp­lá­lá­si ci­klus ke­re­té­ben kap­cso­lód­nak egy­más­hoz. Esze­rint a fa a tü­zet táp­lál­ja, ha­mu­ja a föld­nek ad erőt, a föld­ből nye­rik a fé­met, amely ele­ven­né te­szi a vi­zet, vé­gül a fá­nak víz­re van szük­sé­ge a nö­ve­ke­dés­hez, és ez­zel har­mo­ni­ku­san be is zá­rult a kör. En­nek a kép­nek az alap­ján könnyen el­dön­he­tő, ho­gyan hat a szer­ve­zet­re, ha va­la­me­lyik elem­ből túl sok vagy túl ke­vés van. Ha pél­dá­ul a fa és a föld kö­zött hi­ány­zik a tűz, a ha­tás az­zal ha­son­lít­ha­tó össze, ami­kor egy fa las­san, de biz­to­san ki­szív­ja a föld­ből a tá­pa­nya­­go­kat. A gyen­ge víz elem oda ve­zet­het, hogy a fa nem kap elég táp­lá­lé­kot, és elvág­ja a fém.

Tes­ti szin­ten ez a meg­bom­lott egyen­súly szám­ta­lan mó­don nyil­vá­nul­hat meg. Mi­vel va­la­mennyi elem kép­vi­se­li a test bi­zo­nyos te­rü­le­te­it és szer­ve­it, az erős­sé­gek és gyen­ge­sé­gek gyor­san le­csa­pód­nak kü­lön­fé­le kór­ké­pek for­má­já­ban. A fém gyen­ge­sé­ge pél­dá­ul lé­gú­ti meg­be­teg­edé­sek­re va­ló haj­lam­ban nyil­vá­nul­hat meg, míg a tűz túl­zott je­len­lé­te ma­gas vér­nyo­más­ra tesz haj­la­mos­sá. A föld elem za­va­rai a gyo­mor­ban mu­tat­koz­nak meg, a labi­lis víz elem hó­lyag­hu­rut­ban, míg a túl sok fa túl­ter­me­lés­re ser­ken­ti az epe­hó­lya­got.

Az öt elem sze­rin­ti táp­lál­ko­zás leg­fon­to­sabb sza­bá­lyai

Az ősi Kí­ná­ban min­dig ar­ra tö­re­ked­tek, hogy a be­teg­sé­ge­ket he­lyes táp­lál­ko­zás­sal előz­zék meg. En­nek meg­fe­le­lő­en va­la­mennyi élel­mi­szert be­so­rol­ták az ele­mek­nek meg­fe­le­lő cso­por­tok­ba ízük, szí­nük és for­má­juk sze­rint, va­la­mint hoz­zá­juk ren­del­ték ter­mi­kus tu­laj­don­sá­gaik alap­ján a hi­deg, fris­sí­tő, sem­le­ges, me­leg és hi­deg ka­te­gó­riá­kat. En­nek el­le­né­re nem min­dig egy­sze­rű egy-egy ét­elt egyér­tel­mű­en hoz­zá­ren­del­ni egy adott elem­hez, fő­ként ha zöld­ség­ről vagy gyü­mölcsről van szó. Az al­ma pél­dá­ul édes íze és sár­gás szí­ne miatt el­ső­sor­ban a föld­höz tar­to­zik, ugya­nak­kor a zöl­des és sa­va­nyú al­mát in­kább a fá­hoz so­rol­nánk.

Szer­ve­ze­tünk tí­pu­sá­tól füg­get­le­nül lé­te­zik né­hány arany­sza­bá­lya az öt elem sze­rin­ti táp­lál­ko­zás­nak, ame­lyek min­dig ér­vé­nye­sek.

1. Táp­lál­ko­zás az év­sza­kok­nak meg­fe­le­lő­en

A hű­tő­szek­rény, a fa­gyasz­tó és az élel­mi­szer-ex­port fel­ta­lá­lá­sa előtt az em­ber min­dig azt et­te, ami ép­pen az adott he­lyen hoz­zá­fér­he­tő volt. Őse­ink szo­ká­sa az öt elem sze­rin­ti táp­lál­ko­zás­ra is áll, mert az el­ső szá­mú alap­sza­bály az, hogy azt együk, ami az év­szak sze­rint épp te­rem. Tes­tünk ugya­nis sok­kal ér­zé­ke­nyeb­ben re­agál a meg­fe­le­lő év­sza­ko­kra és a ve­lük össze­füg­gő kin­ti hő­mér­sék­let­re. Így a hi­deg té­len ál­ta­lá­ban a me­le­gí­tő ét­elek ke­rül­je­nek az asz­tal­ra, pél­dá­ul itt­hon ter­mett ká­posz­ta és zöld­ség­fé­lék, sok­kal in­kább, mint eg­zo­ti­kus gyü­möl­csök, ame­lyek hű­vös­sé­get és el­la­zu­lást ad­nak a nyá­ri me­leg­ben.

Ta­vasszal kü­lö­nö­sen szí­ve­sen es­szük a fa elem­hez tar­to­zó, fris­sí­tő és sa­vany­kás ét­ele­ket, ame­lyek se­gí­te­nek elo­szlat­ni túl­ten­gő ener­giáin­kat. Ősszel vi­szont pél­dá­ul pi­káns zöld­sé­ges curryvel erő­sít­het­jük fém ele­mün­ket és old­hat­juk fel szer­ve­ze­tünk­ben a stag­ná­lá­so­kat. Aki be­tart­ja ezt a sza­bályt, ha­mar ész­re­ve­szi majd, ho­gyan nyer erőt és ener­gi­át tes­te és szel­le­me.

2. Ho­gyan erő­sít­het­jük a föld ele­met?

Az öt elem kö­zül ki­emelt je­len­tő­sé­ge van a föld­nek, ame­lyet szer­vi szin­ten a gyo­mor és a lép kép­vi­sel. A föld elem­hez tar­to­zó ét­elek­kel és ita­lok­kal nem kö­vet­he­tünk el hi­bát, mi­vel erő­sí­te­nek és har­mo­ni­zál­ják az egész szer­ve­ze­tet. Egy ki­vé­tel azon­ban lé­te­zik: az édes­sé­gek! Kü­lö­nö­sen az ipa­ri ter­me­lés­ben ké­szült, fi­no­mí­tott cu­krot és lisz­tet tar­tal­ma­zó édes­sé­ge­ket fe­lejt­sük el, és he­lyet­tük in­kább a ter­mé­sze­tes édes íze­ket vá­lasszuk, ame­lyek a gyü­möl­csök­ben, zöld­sé­gek­ben és ga­bo­na­fé­lék­ben ta­lál­ha­tók meg.

A fe­hér cu­kor az öt elem­ről szó­ló ta­ní­tás­ban is a ti­lal­mi lis­tán sze­re­pel, mi­vel ér­té­kes ener­gi­át von el a szer­ve­zet­től és gyen­gí­ti a szer­ve­in­ket. Ter­mé­sze­te­sen az em­be­ri szer­ve­zet­nek szük­­sé­ge van az édes íz­re, amely el­la­zít­ja a lé­pet és az emész­tő­szer­ve­ket. Ha na­gyon vá­gyunk az édes­ség­re, az azt jel­zi, hogy tes­tünk­nek ter­mé­sze­tes édes­ség­re van szük­sé­ge, nem tej­cso­ki­ra. Egész­sé­ges al­ter­na­tí­vát je­len­te­nek az aszalt gyü­möl­csök és a dió­fé­lék.

3. Ener­ge­ti­zál­juk az ét­ele­ket fő­zés­sel!

Min­den em­ber más, ép­pen ezért nem le­het ál­ta­lá­no­san ér­vé­nyes ét­ke­zé­si sza­bá­lyo­kat fe­lál­lí­ta­ni. Az elő­sze­re­tet­tel min­den ci­vi­li­zá­ci­ós be­teg­ség el­len­sze­re­ként em­le­ge­tett nyer­s­koszt­tal szem­ben az öt ele­men ala­pu­ló táp­lál­ko­zás az ét­elek­nek rö­vi­debb-hosszabb ide­ig tar­tó fő­zés­sel tör­té­nő ener­ge­ti­zá­lá­sá­ra épül. Az ősi Kí­ná­ban a jó sza­kács töb­bé-ke­vés­bé or­vos­nak is szá­mí­tott, mert az
ét­elek össze­té­te­lét és el­ké­szí­té­sét min­dig az adott ven­dég al­ka­tá­hoz iga­zí­tot­ta.

Ép­pen a mi hi­deg ég­haj­la­tun­kon élők számá­ra sok­kal meg­fe­le­lőbb vé­de­lem a meg­fá­zás el­len a for­ró zöld­ség­le­ves, mint a hi­deg na­rancs­lé. A hi­deg tej­ter­mé­kek nem a fo­gyást se­gí­tik elő, ha­nem nyál­ká­val te­lí­tik a szer­ve­ze­tet, és ez oly­kor hí­zást is okoz­hat. A hi­deg év­sza­kok­ban le­g-a­lább na­pon­ta egy­szer együnk me­le­get, mert ez­zel adunk le­he­tő­sé­get a szer­ve­ze­tünk­nek ar­ra, hogy ener­giá­val és ned­ves­ség­gel fel­tan­kol­jon.

4. Ves­sük alá ét­elein­ket a jin és a jang ha­tá­sa­inak!

Az öt elem sze­rin­ti ét­ke­zés az alap­ján tesz kü­lönb­sé­get a kü­lön­fé­le el­ké­szí­té­si mó­dok kö­zött, hogy ter­mi­kus ha­tá­suk erő­sít vagy ki­egyen­lít-e. A hi­deg év­sza­kok­ban az egyes en­ni­va­lók fris­sí­tő ha­tá­sát hő­ter­me­lő fő­zé­si el­já­rá­sok­kal vagy me­le­gí­tő ha­tá­sú fű­sze­rek­kel el­len­sú­lyoz­hat­juk (ez a „jan­gi­zá­lás”). A nyá­ri hó­na­pok­ban vi­szont csök­ken­te­nünk kell az ét­elek me­le­gí­tő ha­tá­sát, il­let­ve hű­tő ha­tá­su­kat fo­koz­nunk („ji­ni­zá­lás”). Jan­gi­zá­ló fő­zé­si mód­sze­rek pél­dá­ul a gril­le­zés, a füs­tö­lés, a zsír­ban sü­tés vagy a fo­lya­dék­ban hosszú ide­ig tar­tó fő­zés. Ha pél­dá­ul las­sab­ban pi­rít­juk a pa­ra­di­cso­mot, a pad­li­zsánt vagy a kel­bim­bót, ak­kor el­len­sú­lyoz­hat­juk ezek­nek a zöld­sé­gek­nek az ere­de­ti­leg hű­tő ha­tá­sát. De a sü­tő­ben va­ló sü­tés is al­kal­mas a hű­tő ha­tá­sú zöld­sé­gek és gyü­möl­csök jan­gi­zá­lá­sá­ra, és ez­zel a szer­ve­zet igé­nyei­hez va­ló iga­zí­tá­sá­ra.

A las­sú tű­zön főtt le­ve­sek vagy egy­tá­lé­te­lek ki­vá­ló­an jan­gi­zál­ják a tes­tet. Így pél­dá­ul a hús- vagy zöld­ség­ala­pon főtt erő­le­ves ki­űzi a szer­ve­zet­ből a hi­de­get, élén­kí­ti a csit, va­la­mint erő­sí­ti a húgy­hó­lya­got és a ve­sét. Ha vi­szont ji­ni­zál­ni sze­ret­nénk az ét­elein­ket, ak­kor a zöld­sé­ge­ket pél­dá­ul rö­vid ide­ig blan­sí­roz­zuk vagy ke­vés víz­ben főz­zük. Ha a for­ró nyá­ri na­po­kon olyan hű­tő ha­tá­sú ada­lé­ko­kat adunk az ét­eleink­hez, mint ami­lyen pél­dá­ul a gyü­mölcs, a dé­li­gyü­mölcs, a rü­gyek, az al­gák vagy a csi­per­ke­gom­ba, ak­kor epe­hó­lya­gunk el­la­zul, és az egész test fel­töl­tő­dik fo­lya­dék­kal.

5. Plu­sze­lőny: csi­ben gaz­dag táp­lá­lék

Mi­nél fris­sebb az asz­ta­lun­kra ke­rü­lő ét­el, an­nál több ben­ne az ener­gia. A mi­kró­ban me­le­gí­tett, mély­hű­tő­ből elő­vett vagy ké­szé­te­lek va­ló­ság­gal gyil­kol­ják az ener­gi­át. A rend­sze­re­sen fo­gyasz­tott mély­hű­tött en­ni­va­lók le­gyen­gí­tik a lé­pet és a bel­ső vé­de­ke­ző rend­szert, így sok­kal haj­la­mo­sab­bak le­szünk a meg­fá­zás­ra, a nát­há­ra, a kö­hö­gés­re és emész­té­si bán­tal­ma­kra. Ha már ilyen ét­ele­ket kell en­nünk, ak­kor ener­ge­ti­kai­lag gaz­da­gít­suk őket, pél­dá­ul friss vagy le­ve­gőn szá­rí­tott zöld­fű­sze­rek­kel. Az ét­el csi-tar­tal­ma ter­mé­sze­te­sen at­tól is függ, ki ké­szí­tet­te. A sze­re­tet­tel fő­zött ét­el sok­kal gaz­da­gabb ener­giá­ban, mint az ipa­ri­lag elő­ál­lí­tott tö­meg­áruk.

Ho­gyan el­len­sú­lyoz­ha­tók egész­sé­günk gyen­ge pont­jai?

Egész­sé­gün­kért már az előbb em­lí­tett arany­sza­bá­lyok kö­ve­té­sé­vel is so­kat te­he­tünk. Az öt elem sze­rin­ti táp­lál­ko­zás lény­ege azon­ban az, hogy se­gít­sé­gé­vel fe­lold­hat­juk a test­ben, szel­lem­ben és lé­lek­ben je­len lé­vő disz­har­mó­niá­kat. Eh­hez el­ső­ként is azt kell meg­tud­nunk, mi­lyen ele­mek­re van le­g­in­kább szük­sé­ge a szer­ve­ze­tünk­nek. Ha nyo­má­ra ju­tot­tunk a har­mó­nia meg­bom­lá­sá­ra uta­ló je­lek­nek, ak­kor a meg­fe­le­lő táp­lál­ko­zás­sal cél­zot­tan el­len­sú­lyoz­hat­juk.

Fa-típus

Az ilyen em­be­rek több­nyi­re ma­ga­sak és vé­ko­nyak, az ar­cuk is hosszú­kás, arc­szí­nük in­kább sö­tét, majd­nem bar­na. Haj­la­mo­sak a rossz­kedvre, a ha­rag­ra, ám ál­ta­lá­ban kre­a­tí­vak és öt­le­te­sek. Ami az egész­sé­gü­ket il­le­ti, fő­ként a lá­tá­suk­kal és a sze­mük­kel van pro­blé­má­juk, de haj­la­mo­sak a máj- és epe­bán­tal­ma­kra is. A ti­pi­kus fa-tí­pus gya­kran szen­ved hát­fá­jás­ban, a há­ta és a nya­ka sok­szor me­rev, nem­rit­kán fá­radt­nak és ki­me­rült­nek ér­zi ma­gát.

Tűz-típus

Az ilyen em­be­rek ál­ta­lá­ban kar­csú­ak, ar­cuk he­gyes, éle­sen met­szett, szí­ne friss, pi­ro­sas. Gya­kran szen­ved­nek al­vá­sza­va­rok­ban, li­dérc­nyo­más­ban. Ti­pi­kus be­teg­sé­ge­ik a ma­gas vér­nyo­más, a pajzs­mi­rigy-alul­mű­kö­dés, a szív- és ér­rend­sze­ri meg­be­te­ge­dé­sek. A tűz-tí­pus váll- és hát­fá­jás­ra is szo­kott pa­nasz­kod­ni, de szin­tén jel­leg­ze­tes tü­ne­te a száj­szá­raz­ság és a ne­he­zen moz­gó nyelv. Más­kor túl­zott nyál­ka­ter­me­lés vagy el­ne­he­ze­dett kar ront­ja ál­la­po­tát. A tűz-tí­pu­sok ál­ta­lá­ban ak­tív és  bec­s­­vá­gyó em­be­rek, haj­la­mo­sak a nyug­ta­lan­ság­ra. Éle­tü­ket nem­rit­kán meg­ne­he­zí­ti a gyű­lö­let, amely nem te­szi könnyeb­bé a ve­lük élők hely­ze­tét sem.

Föld-típus

A föld-tí­pus jel­lem­ző­je a ke­rek tes­tal­kat és a ki­fe­je­zett po­cak. Ar­ca több­nyi­re nagy, ke­rek és sár­gás szí­nű. Haj­la­mos az emész­tő­szer­vi bán­tal­ma­kra, de fel­lép­het­nek ná­la evé­sza­va­rok és cu­kor­baj is. Gya­kran szen­ved reu­ma­ti­kus pa­na­szok­ban is. A föld-tí­pus ál­ta­lá­ban ki­tar­tó, és tü­rel­mes em­ber­tár­sai­hoz.

Fém-típus

Az ilyen em­ber in­kább iz­mos, a ha­sa fe­szes, ar­ca szög­le­tes és egyen­le­tes, bő­re vi­lá­gos, majd­nem fe­hér. A fém-tí­pus haj­la­mos a leg­kü­lön­fé­lébb lé­gú­ti meg­be­te­ge­dé­sek­re, és nem­rit­kán túl­sá­go­san gyen­ge az im­mun­rend­sze­re. En­nek a gyen­ge­ség­nek az egyik le­het­sé­ges kö­vet­kez­mé­nye az al­ler­gia, amely érint­he­ti a bőrt vagy a nyál­ka­hár­tyá­kat egy­aránt. Jel­lem­ző er­re a tí­pus­ra a szá­raz haj és bőr, az erős rán­co­so­dás. Ezek az em­be­rek va­ló­di szer­ve­ző­zse­nik, alap­tu­laj­don­sá­guk pe­dig a nagy­lel­kű­ség.

Víz-típus

Kes­keny váll és pu­ha, ke­rek arc jel­lem­zi az eh­hez a tí­pus­hoz tar­to­zó em­be­re­ket, ar­cuk több­nyi­re sá­padt és szín­te­len. Az ilyen em­be­rek ál­ta­lá­ban na­gyon el­gon­dol­ko­dók, in­tro­ver­tál­tak. Meg­be­te­ge­dés­re haj­la­mos szer­ve­ik a húgy­hó­lyag és a ve­se, de gyen­ge pont­juk a hal­lás is. A víz-tí­pus nem­rit­kán más pa­na­szok­kal is küsz­kö­dik: elő­for­dul­hat­nak ná­la kü­lön­fé­le sza­po­rít­ószer­vi za­va­rok, pél­dá­ul sza­bály­ta­lan men­stru­á­ció, im­po­ten­cia, med­dő­ség. A tí­pus jel­leg­ze­tes kór­ké­pei­hez tar­to­zik még a cson­trit­ku­lás is.

Bi­zo­nyá­ra so­kan ér­zik úgy, vég­igol­vas­va a leí­rá­so­kat, hogy egyik ka­te­gó­riá­ba se tud­ták egyér­tel­mű­en be­so­rol­ni ma­gu­kat. Né­hány ten­den­ci­át azon­ban biz­to­san min­den­ki fel­fe­de­zett, és ezek alap­ján meg­ta­lál­hat­ja a ne­ki meg­fe­le­lő tí­pust.

Mit kell tudnunk az elemekről? Melyik elem mit jelképez?

A nyu­ga­ti em­ber számá­ra az ele­mek ta­na kez­det­ben biz­to­san kis­sé szo­kat­lan­nak tű­nik. Az itt kö­vet­ke­ző leí­rás­ból meg­is­mer­het­jük az ele­mek jel­le­gét és kü­lön­le­ges­sé­ge­it.

Fa elem

A tavasz friss és aktív energiája

A fa ál­ta­lá­ban a já­té­kos­sá­got, a sza­bad­ság­vá­gyat, a kre­a­ti­vi­tást és a te­rem­tő erőt jel­ké­pe­zi. Ez az elem nem­csak a ta­vaszt kép­vi­se­li, ha­nem az em­ber bol­dog gyer­mek­ko­rát is. A fa nő­ni akar, még­hoz­zá le­he­tő­leg di­na­mi­ku­san és kor­lá­to­zás nél­kül. Ha még­is kor­lá­tok kö­zé szo­rít­ják, ha­ra­gos lesz vagy meg­sér­tő­dik. A ter­mé­szet ele­ven zöld­je ugya­núgy a fá­hoz tar­to­zik, mint a hosszú, ma­gas­ra nőtt for­mák és a sa­va­nyú íz. Tes­ti szin­ten a máj és az epe tar­to­zik eh­hez az elem­hez. Az olyan ér­zé­sek, mint a ha­rag, könnyen meg­re­ked­nek a máj­ban, és ko­moly pro­blé­má­kat okoz­hat­nak ezen a te­rü­le­ten.

Tűz elem

A pezsgő élet melege és energiája

A tűz elem az ak­ti­vi­tás és a tisz­ta éle­t­e­rő jel­ké­pe, de ál­ta­lá­nos­ság­ban vé­ve az em­ber szel­le­mi ki­szé­le­se­dé­sé­nek és a leg­szé­le­sebb ér­te­lem­ben vett spi­ri­tua­li­tás­nak is a szim­bó­lu­ma. Az év­sza­kok kö­zül ér­te­lem­sze­rű­en a nyár ren­del­he­tő hoz­zá. Az em­be­ri élet­ci­klu­sok kö­zül a má­sik irán­ti ér­dek­lő­dés és az ön­meg­va­ló­sí­tás­hoz ve­ze­tő el­ső lé­pé­sek tar­toz­nak eh­hez az elem­hez. A pi­ros szín min­den ár­nya­la­ta meg­je­le­ní­ti a tűz ele­met, a for­mák kö­zül a szög­le­tes és a há­rom­szög ala­kú, az ízek kö­zül a ke­se­rű. Tes­tünk­ben a szív és a vé­kony­bél kap­cso­ló­dik hoz­zá, ami egész­sé­günk számá­ra annyit je­lent, hogy az elem kép­vi­se­lői gya­kran szen­ved­nek szív- és ér­rend­sze­ri meg­be­te­ge­dé­sek­ben.

Föld elem

Stabilitás és biztonság önnön középpontunkban

A föld a sta­bi­li­tás, a biz­ton­ság jel­ké­pe, de szé­le­sebb ér­te­lem­ben a csa­lád össze­tar­tá­sáé is, és gya­kran ru­gal­mat­lan, kon­zer­va­tív vi­lág­né­zet­ben nyil­vá­nul meg. Ha­gyo­mányt je­lent, kö­tött­sé­get és azt, hogy az il­le­tő kész má­sok se­gít­sé­gé­re len­ni. A föld ál­ta­lá­nos­ság­ban vé­ve is az idő és az érett­ség kö­zép­pont­ját szim­bo­li­zál­ja, az élet­ben ugya­núgy, mint az év­sza­kok kö­zött. A nyár és az ősz kö­zött áll. Hoz­zá tar­toz­nak a szí­nek kö­zül a sár­ga, ok­ker- és bar­nás ár­nya­la­tok, a la­pos, sík for­mák és az édes íz, a szer­vek kö­zül a gyo­mor és a lép. Ér­zel­mi sí­kon a föld olyan for­má­ban nyil­vá­nul meg, hogy az il­le­tő foly­ton ag­gó­dik, nem vé­let­len, hogy a sok ag­gó­dás gya­kran a föld-tí­pus gyom­rá­ra megy.

Fém elem

Jól érzi magát az élet őszén

A fém elem a tet­te­rő, a ha­tá­ro­zott­ság, a ha­la­dás­ra va­ló ké­pes­ség és a dol­gok­hoz va­ló ide­á­lis tá­vol­ság­tar­tás jel­ké­pe. A fém ezen­kí­vül szim­bo­li­zál­ja a hi­deg, stra­té­giai gon­dol­ko­dást és a tak­ti­ká­zást a töb­bi em­ber­rel va­ló ma­ga­tar­tás­ban, va­la­mint a pénz­zel va­ló ra­cio­ná­lis bá­nás­mó­dot. A hoz­zá tar­to­zó év­szak és élet­sza­kasz az az idő­szak, ami­kor az em­ber las­san meg­ta­nul­ja meg­kü­lön­böz­tet­ni a szal­mát a bú­zá­tól, és meg­sza­ba­dul ré­gi szo­ká­saitól. En­nek az elem­nek a szí­ne a fe­hér, for­má­ja a ke­rek és íze a csí­pős. Tes­ti szin­ten a fém elem­hez tar­to­zó za­va­rok min­de­ne­ke­lőtt a tü­dő­ben és a vas­tag­bél­ben je­lent­kez­nek.

Víz elem

A bölcsesség és a szellemi erő forrása

A víz elem­ben töb­bé már nem az ér­zel­mek és a lel­ke­se­dés játs­sza a leg­na­gyobb sze­re­pet, mi­vel elő­tér­be ke­rül a szel­le­mi sík. A víz min­dent meg­kér­dő­je­lez, és túl­mu­tat a ha­tá­ro­kon, a meg­fog­ha­tón. Élet­ci­klu­sunk­ban, akár­csak az év­sza­kok­ban, a víz­hez a tél tar­to­zik, az az idő­szak, ami­kor az em­ber vissza­hú­zó­dik ön­ma­gá­ba és a lény­eges­re össz­pon­to­sít. A szí­nek kö­zül a fe­ke­te és a sö­tét­kék tar­to­zik a víz­hez, a for­mák kö­zül a sza­bály­ta­lan és a hul­lá­mos, az ízek kö­zül a sós. A test­ben a víz ele­met a ve­se és a húgy­hó­lyag jel­ké­pe­zi, míg az ér­zé­sek kö­zül a szo­ron­gás az egyen­súly elve­sz­té­sé­től.

Fotó: Adobe Stock