Makrobiotika, a tökéletes táplálkozás titka
Természetesen a nagy vallások szent irataiban is, mint a Biblia, I King, Tao Te King, Bhagavad Gita, a Kojiki, a Korán megtaláljuk a józan táplálkozás és természetes gyógymódok ajánlását, sőt, néhol vallási előírásként való alkalmazását is. A későbbiekben más ismert filozófusok is, mint Hérodotosz, Arisztotelész, Galenus és Lucianus is értekezett a kiegyensúlyozott étrendet követő, természetes életmódról és a tevékeny öregkorról.
Nap mint nap találkozom hosszú évek óta neurodermitisben, krónikus felső légúti megbetegedésben, krónikus bélgyulladásban, mikózisban és allergiában szenvedő betegekkel. Legtöbb esetben tej- és gluténallergiát állapítottak meg náluk. A betegek hiába ismerik, hogy mire allergiások, hiába kerülik az allergének fogyasztását, még sincs eredmény a gyógyulásban.
Hogy állunk az allergénekkel?
A felsorolt megbetegedések látszólagos közös nevezője valamilyen ételallergia, ételintolerancia, valójában azonban az igazi tényező a mikrobiom egyensúlyának felborulása. A bioindikátorral való diagnózis a kínai medicina alapján történik, így a vastagbél-meridián 1 és vékonybél-meridián 3 pontok vizsgálata azonnal mutatja, milyen összetételű a probléma. Ha mindkét meridián erős diszharmóniát mutat, információs módszerekkel (homeopátia, Körbler-módszer) kezeljük az állapotot, és párhuzamosan ezzel – ha még nem ismert – megállapítjuk az allergének listáját, javasoljuk azok elkerülését a teljes gyógyulás állapotáig.
Több évtizedes gyógyítói tapasztalatom győzött meg arról, hogy a táplálkozás az egészség megőrzésében és az egészség helyreállításában döntő fontosságú. Bármely gyógymód – allopatikus, alternatív – alkalmazása mellett a táplálkozás minden esetben egyéni és kiemelkedő jelentőségű. Minden ember egyedi és megismételhetetlen, ennek következtében a táplálkozási szükségletei is egyediek. Ha típusokba soroljuk őket, akkor is a típuson belül igen fontosak az egyéni igények, hisz ezek a különbségek biztosítják az adott szervezet optimális működését.
Élethelyünk meghatározza az életmódunkat
Az egészséges életvezetés során is: az éghajlati, évszakbeli, napszakbeli, életkorbeli, nembeli, foglalkozásbeli- és természetesen az egyéni adottságoknak megfelelően változik a szervezet számára optimális táplálék. Ha egy kisgyermek meleg nyári táplálékát kínáljuk egy Északi-sarkon élő, nehéz fizikai munkát végző férfinak, nyilvánvaló, hogy hamarosan éhezni fog, ha viszont a kisgyermeknek kínáljuk fel a férfiét, kis hányadától is megbetegszik. Ha ezeket a szempontokat figyelmen kívül hagyjuk, mulasztást követünk el, amelynek hosszú távon egészségkárosodás a következménye.
Az ember biokémiai szervezete bizonyos általános kémiai igényeket támaszt, így minden embernek szüksége van vízre, szénhidrátra, esszenciális aminosavakra stb. Az emberi szervezet azonban nemcsak biokémiai rendszer, hanem nagyobb környezetének része, és így a környezet egész rendszeréből adódik táplálékszükséglete. A biokémiai igények mellett hasonlóan fontos jelentőségű a táplálék információs értéke, amelyet az emberi szervezet információs vezérlése értékel. A táplálékok tehát nemcsak biokémiai összetevők alapján hasznosulnak, hanem információs értékük szerint is.
Közismert tény, hogy egy biotenyésztésű állományon belül az egyik egyed teje, tojása kedvező az ember számára, a másik egyedé nem. Kémiai elemzésük során alig tudnánk megkülönböztetni az azonos állatfajok egyes egyedeinek tejeit, tojásait, információs értékük viszont nagy eltéréseket mutathat. Így van ez a növények világában is, a különböző helyeken termesztett biobúza, biorizs, bioköles, biozab esetében is.
Mit jelent az információs érték?
A 80-as években Erich Körbler bécsi kutató kísérletei bemutatták, hogy mind az élő, mind az élettelen anyag információs tartalmát az anyag molekuláris tartományában lévő geometriai formák határozzák meg, amit elektronmikroszkópban vizsgálhatunk. Szervezetünk valójában az anyagstruktúrák formáira reagál. A szervezet reakcióját mind az álló, mind az egykarú bioindikátorral (Körbler-féle pálcával) vizsgálhatjuk. Jó példa erre, ha a bal mutatóujjunkkal egy szilícium-egykristály elektronmikroszkopós képét – ezáltal a molekuláris szerkezetét – megérintjük, míg jobb kezünk hüvelyk- és mutatóujjával, enyhe szorítással megfogjuk az álló bioindikátort a piramis hegyétől körülbelül 2 cm magasságban, akkor bizonyos számú, különböző (radiális és transzverzális) irányú lengés keletkezik. Ha ezek után valóságos darab szilíciumot vizsgálunk, ugyanarra az eredményre jutunk. Ha a kinyomtatott képen a szilíciumszerkezetet ceruzavonásokkal megváltoztatjuk, a vizsgálati eredmény el fog térni a valóságos szilíciumétól.
A bioindikátor használatával tehát kimutathatjuk az anyag információs tartalmát és meghatározhatjuk az allergének csoportjait. Belekerülhetnek ebbe a csoportba olyan anyagok is, amelyek szintén szerepet játszanak az egyén allergiájának kialakulásában, vagyis kerülendők. Tejallergia esetében például kedvezőtlen a marhahús fogyasztása is, mivel ugyanazon állatfajtól származik, mint a tej.
Étrendünk összetétele dönti el, hogy bélrendszerünkben jó vagy rossz baktériumok szaporodnak-e el
A kutatók megállapították, hogy az ember kb. 15 ezer idegen fajjal él együtt szimbiózisban, és hogy az emberi szervezet úgynevezett holobiont, amely különböző mikroorganizmusok (baktériumok, gombák) hálózatából (ún. mikrobiomból) áll. A tanulmányokból azt is megtudjuk, hogy sejtjeinkben tízszer vagy akár százszor több prokariótagén, mint valódi emberi gén található. Az emberi faj csak így volt képes fennmaradni. Most már tudományos alapon ismerjük, hogy étrendünk összetétele dönti el, hogy bélrendszerünkben jó vagy rossz baktériumok szaporodnak-e el. Mégis, ha összevetjük az ókori és a mai táplálkozási ajánlásokat, igencsak nagy hasonlóságot találunk közöttük. Abban is, hogy milyen legyen a táplálék összetétele, és abban is, hogy minden egyén egyszeri és megismételhetetlen jelenség, és a nagy szabályokat mindig személyre szabottan kell alkalmazni.
Az elmúlt 150 év táplálkozási és gyógyítási ajánlásaiban visszacseng a főként teljes kiőrlésű gabona alapú táplálkozás, amelyben 50 százalék a gabona és 50 százalék a hüvelyesek, zöldségek, magvak, gyümölcsök aránya. Nagy nevek – mint például Maximilian Bircher-Benner svájci orvos, vagy Werner Kollath német orvos – már a huszadik század elején hangoztatták a teljes kiőrlésű gabona alapú étrend fontosságát. Így volt ez a Távol-Keleten is, ahol a japán orvos, Sagen Ishizuka már a 19. század végén visszatért a japánok tradicionális táplálkozásához, így gyógyította a modern étkezés következtében megbetegedett embereket. A táplálkozástudományi kutatások legfrissebb eredményei alapján az észak-európai kutatók hasonlóképpen vélekednek. Skandináv kutatók már évek óta kutatják a „Healthy Nordic Diet” és a „New Nordic Diet” egészségügyi előnyeit. Egy nagyszabású dán felmérés (57 ezer személy) eredményei azt igazolják, hogy az egészség fenntartása szempontjából fontos és előnyös lehet a teljes kiőrlésű rozs és zab, bogyós gyümölcsök, káposztafélék, gyökérzöldségek és a hal fogyasztása.
Egészségmegőrző étrendek
A másodlagos növényi hatóanyagok (például a flavonoidok, karotinoidok vagy izothiocianátok) elemzéseiről szóló tanulmányokból kimerítő választ kapunk olyan kérdésekre, hogy miért fontos a szervezet számára a sárgarépa, a káposzta vagy a brokkoli és az áfonya, és más élelmek fogyasztása. A szakemberek – az egészségügyi probléma minőségétől függően – az egészség megtartása és helyreállítása érdekében a mediterrán étrendet és az ázsiai konyhát ajánlják.
A mediterrán étrendet közelsége miatt ismerjük, az ázsiait azonban kevésbé, annak ellenére, hogy évtizedek óta számos ázsiai vendéglő kínálja hagyományos ételeit hazánkban is. Mint gyakorló makrobiotikus szeretném bemutatni a távol-keleti filozófiára épülő táplálkozási rendszert.
A Távol-Kelet jin-jang dialektikája talán a legszebben írja le az egyetemes és örökös rend mindennapi életben való megnyilvánulását. Eszerint a jin-jang határoz meg minden jelenséget és hoz létre minden kifelé vagy befelé irányuló mozgást. A földön minden jelenséget ennek a két erőnek az egyensúlya teremt és tart fenn, ezeket az erőket a régi korok emberei általában az Ég és Föld erőiként emlegették. Táplálkozni annyit jelent, mint magunkba fogadni az egész világmindenséget: a napsütést, a talajt, a vizet és a levegőt. Ahogy az élet egyéb folyamatait, a táplálkozás harmóniáját is a jin-jang egyensúly fenntartásával magyarázták. Ennek megfelelően az étkeket is a jin-jang skála mentén csoportosították.
A jin és jang antagonisztikus és komplementer erőinek osztályozása révén eligazodhatunk a nyugati tudományok fantasztikusan gazdag eredményeiben.
A makrobiotikus táplálkozás gyökerei
Az egész világon évezredeken át elsősorban a megfőzött, teljes értékű, egész szemű gabona alkotta az emberiség fő táplálékát egészen a modern idők kezdetéig. Keleten például a rizs és a köles volt az alapvető élelem, Európában a búza, zab, rozs, Oroszországban és Közép-Ázsiában a hajdina, Afrikában a cirok, a Közel-Keleten az árpa, Amerikában pedig a kukorica. A különböző nyelvekben is kifejezésre jut ez a tény: az angol nyelv „élelem” szava (meal) például az egyszer kiőrölt gabona jelölésére is használatos, a japán nyelvben pedig az élelem fogalmára használt szó (gohan) főtt rizst jelent.
Az ősi, természetes életmódok különböző étkezési szokásai a földrajzi, éghajlati, kulturális különbségeknek, a helyben megtermő alapanyagoknak megfelelően alakultak. Az igen fűszeres, erős étkezési szokások, mint a különböző indiai, afrikai, mexikói, mind-mind a helyi földrajzi és éghajlati adottságok kulturális termékei, mind a helyi népesség egészséges túlélését, táplálását és gyógyítását szolgálták. A Távol-Keleten ez a kulturális örökség a napjainkig – ha kisebb mértékben is, de – megőrződött. Koreai látogatásom alatt tapasztaltam például, hogy a nemzetközi szálloda reggeli ételkínálatában megtalálható volt a sűrű rizsleves és az azuki babbal főzött rizs. A kínai gyógyászatban az évszázados hagyományt követve, a beteg bármilyen bajjal is küzdött, három héten át azuki babos rizzsel táplálták a gyógyulása érdekében.
A gabonák szerepe a táplálkozásban
Táplálékaink közül a gabonafélék egyedülállóak, mert egyszerre magvak és gyümölcsök, egyesítik magukban a növényi fejlődés ciklusának kezdetét és végét. Az emberi fogyasztásra leginkább alkalmas, kiegyensúlyozott táplálékot nyújtják. Ha a kémiai összetételét vizsgáljuk, azt találjuk, hogy számos alapvető, esszenciális aminosavat tartalmaz. A gabonát hüvelyesekkel együtt fogyasztva biztosíthatjuk a szervezetünk működése számára szükséges összes esszenciális aminosavat. Az ősi kultúrákban mindig a helyben termett, az adott éghajlatra jellemző gabonát párosították a szintén az adott éghajlatra jellemző hüvelyessel. A gabona képviseli a jang oldalt, a hüvelyes pedig a jint. Ennek a párosításnak különös jelentősége van a távol-keleti kultúrákban. Hiszen a távol-keleti és afrikai népcsoportok genetikai felépítése nem kedvez a tejfehérje és a tejcukor lebontásának, ezért ők tejtermékek helyett a szójababból készült fermentált ételek ezernyi változatát fogyasztják. Így a legegészségesebb formában fogyasztják az esszenciális aminosavakat tartalmazó táplálékokat.
Csak a modern társadalmak gazdasági túltermelése, bősége és fogyasztói kultúrává alakulása változtatta meg gyökeresen a táplálkozási szokásokat. A jóléti uniformalizálódás keretében az ember elfelejtette az ősi, egészséget megőrző táplálékokat és mesterségesen kiszámított, uniformizált, globalizált táplálékkal, túlzott állati fehérje fogyasztással helyettesítette. A nagyüzemi, vegyszeres termelés folytán az étkek elvesztették a valódi tápértéküket és a variabilitást, ennek összes egészségügyi következményeivel együtt.
A makrobiotika haszna a nyugati világban
A makrobiotika olyan főként vegetárius étkezési forma, amely a mérsékelt égövi posztmodern társadalmakban – a modern nyugati élet ártó faktorainak ellensúlyozása révén – képes helyreállítani és megőrizni az egészséget. Olyan táplálkozási elvet kínál, amely számításba veszi a különböző éghajlati és földrajzi megfontolásokat, az életkort, a nemet, tevékenységi szintet és a mindig változó személyes szükségleteinket; nem erőltet ránk egységes diétát. Kulcsa a jin-jang egyensúly mindenkori elérése és megtartása a szervezet számára terhet jelentő szélsőséges jin-jang elemek alkalmazása nélkül.
A mai gyógyító makrobiotikát Ishizuka, Ohsawa és Kushi a japán hagyományos étkezés alapján alkották meg. A makrobiotika egy-egy étkezés keretében is óriási változatosságot kínál a gabona-hüvelyes-zöldség-fermentált étkek alapsémán és a zöldségkiegészítőkön keresztül.
Japánban és Koreában tett látogatásaim alkalmával csodálkoztam rá a nap mint nap megtapasztalt óriási ételválasztékra. Már a tálalásból is világossá vált, hogy a gabonaalapú táplálkozás megannyi ízesítő kiegészítőjéről van szó Japánban és Koreában egyaránt a 18-20 pici falatból álló étkezésekben. Különösen élvezetes volt a buddhista kolostorokban és a világi hagyományos éttermekben megtapasztalt hasonlóan gazdag és kiváló ételválaszték és minőség.
Hogyan táplálkozzunk a jin-jang szerint?
A jin-jang tulajdonság szerinti ételtáblázat alapján könnyen eligazodhatunk az ételeink minőségében. A legjangabb ételeink – a só és a húsok – a mérleg egyik serpenyőjében, a legjinebbek pedig – cukrok, drogok, alkoholok – a mérleg másik serpenyőjében találhatók.
A skála közepén helyezkednek el a gabonafélék, a hüvelyesek, a magvak, a gumós zöldségek, a leveles és leveles-fejes zöldségek, a tengeri zöldségek, a diófélék és a mérsékelt éghajlaton termő gyümölcsök.
Az emberi szervezet táplálásához mindkét energiafajta megfelelő egyensúlya a legszerencsésebb, mindig figyelembe véve az éghajlati és egyéni adottságokat. A makrobiotika a mérleg közepén tartja meg a jin-jang egyensúlyt, kerüli mind a szélsőséges jin, mind pedig a szélsőséges jang ételek fogyasztását. A makrobiotika a mérleg közepén elhelyezkedő gabonák és zöldségek közül is – a mérsékelt égövnek megfelelően – a jang oldalon elhelyezkedőket részesíti előnyben. A jin-jang táblázatban ezeket az élelmiszereket a napsárga sávban találjuk meg, és ezeket egészítjük ki a citromsárga és a narancssárga sávokban felsorolt élelmiszerekkel. Az évszakok változásainak megfelelően választunk a sorokon belüli jin-jang mérleg fokozataiból, nyáron például dinnyét fogyasztunk, télen almát.
Zömében lúgosító hatású élelmiszert fogyasszunk!
A makrobiotikus táplálkozás legfontosabb előnyei közé tartozik, hogy megfelel a modern táplálkozástudomány ajánlásának. E szerint 80% arányban szükséges lúgosító hatású élelmiszert fogyasztanunk, míg a savasító hatású élelmiszerek aránya 20% legyen. A modern ember számára ez az ételválaszték unalmasnak tűnhet, de ha megismeri a makrobiotika ezernyi színét, változatosságát, azt tapasztalja, hogy az messze meghaladja a nyugati modern cukor-hús alapú táplálkozás változatosságát.
A makrobiotikában az alapvetően édes ízű gabonát (só nélkül vagy igen pici sóval főzve) 10-12 féle különbözőképpen elkészített, ízesített, hideg és meleg zöldségétellel kínálják. A zöldségételeket, tengeri zöldségeket, babokat, tofut apró üvegtálkákban tálalják, különféleképpen elkészített (zöldtormás, reszelt gyömbéres, rizsecetes, mirines, szezámmagos, szezámolajas stb.) soyuval (szójaszósszal) ízesítve. A tejsavas erjedéssel készült savanyúságok tálalása minden étkezés elmaradhatatlan kelléke. Ezek is élénkítik, ízben, színben, energetikai minőségben egyaránt változatossá teszik a gabonák, babok, zöldségek inkább édes ízvilágát.
Élettani hatásuk pedig pótolhatatlan, hiszen az erjedés során keletkezett tejsav megerősíti a bélflórát, elősegíti az emésztést és a lebontott tápanyagnak a véráramba való felszívódását. Ha a jin-jang ételtáblázatban akarjuk elhelyezni őket, akkor a jang oldalra kerülnek, szemben a modern étkezés ecettel és cukorral tartósított savanyúságaival. Hazai ízlésünknek megfelelően fogyaszthatunk savanyú káposztát, kovászos uborkát, sóval savanyított sárgarépát, fehérrépát, a retek minden fajtáját, karfiolt, céklát és gyümölcsöket, valamint reszelt tormát.
A nyugati táplálkozás hibái
Ezzel szemben a nyugati táplálkozás a mérleg két szélén lévő jin és yang ételek közül válogatva alkotja meg táplálkozása harmóniáját, húsételekhez alkoholt fogyaszt. A rohanó élet napi gyakorlata során mégis megfeledkezik a két végpont közötti táplálékkínálatról – hiszen nincs idő a hozzávalók beszerzésére és az étel elkészítésére. Így marad a hús, krumpli, savanyú uborka, kenyér, üdítő, alkalmanként kevés gyümölcs szürke egyhangúsága. Fő fűszer a só, ami a nem kívánt ízt elfedi. Kellemes érzés a sós ételhez alkoholt, majd édességet fogyasztani. Ez a táplálkozás sokkal több savasító élelmiszert juttat a szervezetbe, mint ahogy az ajánlott lenne; vagyis túlnyomórészt a jin-jang skála mindkét végpontján jelzett táplálékokat alkalmazza. Ezáltal sok minden hiányzik a táplálás szempontjából létfontosságú elemek közül, miután a szervezet jóllakottan éhes, de alultáplált.
A szervezet számára nehéz a méregtelenítés megvalósítása, hiszen a hús-cukor alapú táplálkozáskor mindkettőből sokkal több kerül a szervezetbe a szükségesnél, és ily módon a felesleg egy része méregként raktározódik. Ez a típusú táplálkozás a nyugati világban elhízáshoz és sokféle krónikus és degeneratív megbetegedéshez vezet.
A mérsékelt éghajlaton egészséget helyreállító és megőrző táplálkozásban a legfontosabbak:
1. Naponta két egészségesen elfogyasztott főétkezés javasolt
Az ebéd ideje délben fél 12 és 12 között optimális, amikor a nap delelőn van, a vacsoráé 17‒18 óra között. A szervezet e ritmus szerint követi a napi energiakörforgást. Kushi szerint naponta két vagy három alkalommal együnk, amennyi jólesik, feltéve, ha megtartjuk az egyes élelmiszerfajták helyes arányát és minden falatot alaposan megrágunk. Az alapos rágás alapvetően fontos a jó emésztéshez, s ajánlatos minden falatot ötvenszer vagy még többször megrágni, amíg folyékony nem lesz. Akkor együnk, amikor éhesek vagyunk, de célszerű úgy felállni az asztaltól, hogy kellemesen érezzük magunkat, de ne érezzünk telítettséget.
2. A helyben biodinamikusan termesztett táplálékok fogyasztása javasolt
Növények és gyümölcsök esetében igen fontos szempont azért, mert mind a növények, mind a gyümölcsök teljes értékű fogyasztását teszik lehetővé. Ellenkező esetben, ha messzi vidékről, esetleg más országból szállítunk, az eltarthatóság érdekében féléretten vagy éretlenül kell leszednünk a gyümölcsöt, esetleg tartósítószerrel kezelni stb., amely végül is egészen más minőségű gyümölcsöt eredményez. Gondoljunk a banán kényszerérlelésére vagy a görögdinnye CO2-vel történő érlelésére stb. Jó, ha tudjuk, hogy a kívül szépnek tűnő, kemény, belül éretlen és ízetlen gyümölcsöknek az egészségre kedvezőtlenül magas, ill. ártalmas a savtartalmuk.
Az egészség szempontjából a fán, bokron optimálisan érett, frissen szedett gyümölcs a legkedvezőbb, mert ebben az esetben optimális arányban szerepelnek a gyümölcsre jellemző összetevők, cukrok, minerálok, savak, enzimek stb. Az ilyen gyümölcsöt viszont már nem lehet szállítani, vagy sokáig eltartani.
3. Az évszaknak megfelelő élelmiszerek fogyasztása javasolt
Ez a szempont az előzőkhöz kapcsolódik. Az adott évszakban termő táplálékok fogyasztásának két fő indoka van. Az egyik a fent említett optimális érettség és a szállítás elkerülése, a másik szempont pedig az energetikai tényező. A távol-keleti tanok szerint minden évszaknak megvan a megfelelő energetikai jellemzője, amely mind a természetben, a hőmérsékletben, a napsütés mennyiségében és minőségében, a növényekben és gyümölcsökben, mind pedig szervezetünk működésében megnyilvánul. Például tavasszal van ideje a szervezet tisztításának, és új erők beépítésének, amelynek legfőbb segítője a tavasszal megjelenő zöldleveles növények. Ősszel van ideje a begyűjtésnek és raktározásnak, a téli időszakra való felkészülésnek, amelyet az ősszel betakarított és télálló zöldségfélék és gyümölcsök szolgálnak a legjobban.
Az évszaki ciklusokban jelenlévő energiák optimálisan szervezetünk évszaki ciklusának megfelelő működését. Ezért kívánatos például nyáron a helyben termett érett gyümölcsöket fogyasztani, télen pedig a helyben termett télre elálló alma, dió, mandula, mogyoró zamatát élvezni. A télen fogyasztott távoli országokból származó dinnye, paradicsom energiája ‒ még vegyszermentes termelés esetén is ‒ ellentétes az évszakban kívánatos energiával.
4. Az ételfajták mennyiségének összeállítása az évszaknak és az egyéni különbségeknek megfelelően javasolt
Az ételfajták mennyiségének összeállítása is szoros összefüggésben van az energetikai tényezővel. Nyáron, nagy melegben sokkal több jin azaz hűsítő élelmet fogyasztunk zöld saláták és gyümölcsök formájában, mint melegítő jang táplálékot gabonafélék formájában. Télen fordított a helyzet. A hidegben nagy szükségünk van a jang, melegítő energiájú gabonafélékre, és sokkal kevesebb jin hűtő energiájú gyümölcsöt fogyasztunk. Esetenként egy-egy alma kielégíti a szükségleteinket.
A gabonaféléken belül is kiválasztjuk az évszakoknak megfelelőt. Télen inkább zabot, kölest, búzát, rozsot, nyáron kukoricát, árpát fogyasztunk. Rizst minden évszakban fogyaszthatunk, hiszen abból nagyon sokféle terem, van télre alkalmas és nyáron való is.
A gyümölcsöknél hasonló módon járunk el: nyáron édes, lédús gyümölcsöket fogyasztunk- hiszen akkor teremnek, télen a kisebb, keményebb, télre is elálló almát, körtét fogyasztjuk.
Az esszenciális aminosavakat tartalmazó élelmek közül télen több sósat fogyasztunk, például többet a hosszan érlelt mizóból. Nyáron a kevésbé sósat választjuk, például a röviden érlelt mizót.
5. Friss alapanyagok használata javasolt
Lehetőség szerint friss alapanyagokból főzzünk, és kerüljük az előfőzött, finomított (processed) alapanyagokat, akkor is, ha azok biotermékek. Ez a szempont ismét csak az étel energetikai minősége miatt igen fontos.
6. Fermentált ízesítők használata javasolt
Igen fontos az ízesítők használata, amely a makrobiotika javaslata szerint fermentált, sóval savanyított különböző zöldségekből, gyümölcsökből és azok kombinációjából áll. Ezáltal biztosítván, hogy az öt alapíz (édes, sós, savanyú, keserű, erős) minden étkezésünkben szerepeljen, ugyancsak az évszakoknak megfelelő hangsúllyal. Minden földrajzi régiónak megvan a sajátos fermentált savanyúsága, mint például Észak-Európában és Oroszországban a savanyú káposzta, az uborka és cékla – mint ahogy a japán hagyományos étkezésben is. Az egészséges emésztés érdekében a fermentált ízesítők használata különleges figyelmet érdemel és ajánlatos a nyugati étkezésben való alkalmazása is.
Érdekességként megjegyzem, hogy a nyugati kultúra 2000 éves örökségében, a Bibliában található Esszénus Béke Evangélium János evangéliumának „Az Ember Fiának csodálatos gyógyításairól és tanításairól” című részében (dr. Székely Edmond fordítása, arámi eredeti apokrif alapján) a makrobiotika hat legfontosabb javaslatának első öt pontja megegyezik Jézus azon javaslataival, amelyek az egészséget helyreállító és megőrző táplálkozásról szólnak.
Fotó: Shutterstock
