Álomfejtés: Jó testvér

Szörnyűséges álmomban Bandi bátyám meghalt.
Gyanútlanul benyitottam a szobámba, mert éppen készülődtem elmenni, és össze akartam szedni a holmimat, amikor azt láttam, hogy Bandi az ágyam szélén ült, hát, hogy is mondjam? Eléggé felismerhetetlen állapotban.

Kérdeztem, mi van vele. Azt mondta, eutanáziát készül elkövetni. Szóhoz sem jutottam. Azt mondta, járt egy orvosnál, aki azt mondta, ha ezt nem teszi meg, elviselhetetlen szenvedések várnak rá. Így elhatározta, hogy inkább megteszi.

Próbáltam lebeszélni, és azt reméltem, hogy csak mondja. Azért is vívódtam, mert a barátnőimmel meg volt beszélve a találkozó, és már késő lett volna lemondani. Így végül elindultam.

De nem tudtam szabadulni az egész történettől, és képtelen voltam szórakozni. Egy vers motoszkált a fejemben. Nem is tudtam, hogy olvastam-e valahol, vagy én találtam ki szorult helyzetemben, de leírtam:

A mesterséges halál
Életben, halálban létezem,
Aggyal, szívvel
És láthatatlan lelkemmel,

Mesterséges halál sem vértez fel

A kibírhatatlan élettel szemben.

Otthagytam a barátnőimet és hazarobogtam, hogy ez a vers talán átsegíti a krízisen. Berontottam hát a szobámba, ugyan úgy ült az ágyam szélén.
„Tudod, hogy szeretlek!” – szakadt ki belőlem.

„Írtam neked egy verset.”

De ő mindezt már nem hallotta, mert az eutanáziaszer az érzékszerveit tette tönkre először. Kétségbeesetten hívtam a szüleimet és a nagymamámat, de nem értem el őket. Többször is felébredtem, de vissza is aludtam. És folytatódott az egész szörnyűség.

Kedves Ruth!

Mi Bandival nagyon össze vagyunk forrva, mert csak tizenöt hónap korkülönbség van közöttünk. Húszas éveinket tapossuk, még mindketten otthon élünk a szüleinkkel. Én levelezőn végzem a tanári szakot, Bandi nehezebb helyzetben van, mert megszűnt a munkahelye, ahol műszerész volt, és hónapok óta nincs munkája. Más kényszermenetek is vannak az életében. Például születése óta atópiás dermatitisze van, amelyet máig sem sikerült kinőnie.

Szörnyű viszketések és kisebesedések kínjait kell kiállnia. A nagy, letaglózó szerelem sem érkezett még el az életében, de az soha meg sem fordult a fejemben, hogy valaha is öngyilkos tudna lenni. Az autó a mindene, hihetetlenül tájékozott ebben a témában. Sajnos tanulni nem szeretett soha sem, de nagyon sok minden érdekli, és a szüleink türelmesek abban a vonatkozásban, hogy önmagunkra találjunk.

Néha vannak irreálisan nagyra törő vágyai gazdagság és világjárás tekintetében, máskor kicsit kiégettnek tűnik. Igazi introvertált fazon, igen zárkózott, de én úgy vélem, értem a lelkét. Azt is, hogy mi minden bántja. Gyönyörűen rajzol, de elégedetlen a rajzaival. Azt szokta mondani, élettelenek, főleg az arcok. És néha üresnek érzi magát.

Tény, hogy nagyon komplikált, de szeretni való. Az álmom padlóra küldött. Hatalmas lelkiismeret-furdalásom lett, hogy nem lett volna szabad elmennem a barátnőimmel. Ha vele maradok, biztosan meg tudom akadályozni ezt a hihetetlen borzalmat.

Ön mit gondol erről?
Szívtelen és rossz testvér vagyok?
Az is nagyon riasztó volt, hogy nem tudtam a szüleimet és a nagymamámat elérni.
Muszáj volt elküldenem első riadalmamat, talán segít túljutnom rajta.

Üdvözlettel: Bianka

Drága Gyermekem! Kedves Bianka!

Megvallom, engem sem tiszta örömmel töltött el az álom, de meg kell őriznünk hidegvérünket, főleg ilyen helyzetekben.
Az bizonyosnak tűnik, hogy Bandi bátyja krízisben van, amely, mint jól tudjuk, mindig kétélű. Vagyis egyaránt húzhat le bennünket az örvénybe, mint ahogyan ugródeszkát is adhat a változtatáshoz.

De ez a munkanélküliség önmagában is meglehetősen nehéz ügy, és sovány vigasz, hogy világjelenség. De hát mi most élünk itt, és most kell mozgósítanunk a lelkünk mélyének erőtartalékait.

Tudnunk kell, hogy az álmok nem egy az egyben valósághűek, így a halál sem reális halált szokott általában jelölni, csupán valaminek az elmúlását, lezárulását, amelyet mindig változásnak, megújulásnak kell követnie. Tehát az bizonyos, hogy Bandinak valamiben meg kell újulnia. A bőrbaj, amelyről említést tesz, utal a kontaktusteremtés akadályaira, a viszketés pedig az elfojtott agresszióra.

Gondolom, aktívabbnak, kezdeményezőbbnek, lendületesebbnek kellene lennie, kicsit extraverzióba fordítani a visszafogottságát. Tudnia kell, hogy az introvertált emberek nagyon mélyek, csodálatos megfigyeléseik vannak, valóságos kincsesbányák lehetnek a passzivitásidejük alatt. De a tulajdonságok párban vannak az emberi természetben, így ez a befelé, illetve kifelé való irányultság is át szokott váltani életünk során.

Azért azzal jó lenne többet foglalkozni, hogy Bandiban miféle félelmek vannak, amelyek ennyire bénítóan hatnak rá. Erre, mint édes és jó testvér, rá kell éreznie. Hiszen meg kell világítanunk azt a nézőpontot is, hogy Bandi maga az álmodó, aki fel akar vérteződni a kibírhatatlan élettel szemben. Legalábbis a versben ezt a kifejezést használja. És természetesen Bianka félelmeiről és kétségeiről is árulkodik az álom.

A testvér az álomban a hivatásunkra is utalhat

Ne tegyünk fel olyan sugalmazó kérdést, hogy jó vagy szívtelen testvér-e, mert az első hamisnak, a második feltételezés bántónak hatna, és nem erre van itt most szükség. Az álom arra figyelmeztet, hogy vegyük észre a viselkedés rejtett üzeneteit. Talán a tanári pályára vonatkozóan is ad útravalót, hiszen a tanári pálya a pedagógiai helyzetek felismerésében és helyes hozzáállásának függvényében válhat igazi hivatássá.

De maga a reakció, mármint a versírás, átemelte az élményt a naturalisztikus esemény dimenziójából az élet és halál, a szenvedés és felismerés távlatába.
Egy drasztikus és váratlan jelzésre elhessegetéssel reagált. Az álom a lélekjelenlét fontosságára figyelmeztet. Vagyis nem vészt jósol, hanem az álmodón kíván változtatni.

Fotó: Adobe Stock