Valami más… – Raj­zol­jon egy ma­gá­nyos vo­na­lat! 

Raj­zol­jon egy magányos vonalat! A leg­mar­kán­sabb kü­lönb­sé­gek a füg­gő­le­ges vagy víz­szin­tes el­he­lye­zés­ben mu­tat­koz­tak az ál­ta­lam vizs­gált ki­egé­szíté­sek­nél.

Azok a raj­zo­lók, akik a ma­gányt tar­tós élet­hely­ze­tük­ként élik meg, gya­krab­ban raj­zol­nak víz­szin­tes vo­na­lat, míg a töb­bi­ek fő­ként füg­gő­le­ges­ként lát­ták a ma­gá­nyos vo­na­lat. A ma­gá­nyos vo­nal te­hát össze­füg­gést mu­tat a víz­szin­tes ki­ter­je­dés­sel, az egyen­súllyal vagy szim­met­riá­val, és gra­fi­ku­san is a tá­vol­ság­gal-kö­zel­ség­gel.

A gra­fo­ló­gia pon­to­san eze­ket a jel­leg­ze­tes­sé­ge­ket fi­gye­li a ma­gá­nyos­ság ér­zé­sé­nek meg­ál­la­pí­tá­sá­hoz. A ma­gá­nyos em­ber ké­z­írá­sá­ban csök­ken az egy­mást kö­ve­tő egy­sé­gek kö­zöt­ti össze­tar­to­zás, va­gyis ke­ve­sebb össze­kö­tő vo­na­lat raj­zol a be­tűk kö­zé, nö­vek­szik a sza­vak kö­zöt­ti tá­vol­ság, és az írás egé­szé­ben is meg­nö­vek­szik a be nem írt fe­lü­le­tek nagy­sá­ga és a lap szé­lé­től tar­tott tá­vol­ság, a mar­gók mé­re­te miatt is.

Elő­for­dul, hogy az írás fe­lü­le­tét nem egyen­le­te­sen ta­gol­ják a sza­vak, be­tűk vagy so­rok köz­ti szü­ne­tek, ha­nem egyes te­rü­le­te­ken az írás­kép egé­szé­ből ki­emel­ke­dő üres me­ző­ket, szak­nyel­ven „üre­ge­ket” vagy füg­gő­le­ges „ké­mé­nye­ket” al­kot­nak. Az ilyen vé­let­len­sze­rű­en ki­ala­ku­ló üres te­rü­le­tek szin­tén a töb­bi­ek­től va­ló tá­vol­ság ér­zé­sé­re, be­fe­lé for­du­lás­ra, bel­ső mun­ká­ra utal­nak. Szo­ron­gást, ví­vó­dást, nyo­masz­tó ma­gányt je­len­te­nek.

A be­tűk kö­zöt­ti össze­kö­tő vo­nal az em­be­rek kö­zöt­ti kap­cso­lat kon­krét ábrá­zo­lá­sa. Még­sem min­den­ki ér­zi ma­gát ma­gá­nyos­nak, aki kü­lö­nál­ló be­tűk­kel ír. Amennyi­ben azon­ban az egyéb­ként fo­lya­ma­to­san kö­tött írás sor­kez­dő, mon­dat­kez­dő vagy szó­kez­dő be­tűi rend­sze­re­sen el­kü­lö­nül­nek az őket kö­ve­tő be­tűk­től, egyér­tel­mű­en lát­hat­juk, hogy az író egye­dül ér­zi ma­gát az őt kö­rül­ve­vő em­be­rek kö­zött.

Raj­zol­jon egy magányos vonalat! Magányosságra utaló jelek

A ma­gá­nyos­nak tű­nő em­be­rek nem fel­tét­le­nül bol­dog­ta­la­nok. A nagy tá­vol­sá­go­kat tar­tó, har­mo­ni­kus írá­sú em­ber fel­te­he­tő­en igény­li az át­la­gos­nál több egye­dül­lé­tet, az időt az él­mé­nyek, be­nyo­má­sok, kül­ső ha­tá­sok fel­dol­go­zá­sá­hoz.

Ak­kor fel­té­te­lez­het­jük, hogy az írás va­la­mi­lyen bel­ső kon­flik­tus ha­tá­sá­ra mu­tat ma­gá­nyos­ság­ra uta­ló je­le­ket, ha a tá­vol­ság­tar­tó írás­ré­szek az írás más te­rü­le­te­in meg­vál­toz­nak, akár ép­pen össze­zsú­fo­lód­nak az írás­je­lek.

A kül­ső kö­rül­mé­nyek kö­vet­kez­té­ben ki­ala­ku­ló ma­gány vagy a gyász ese­té­ben a szo­mor­úság je­leit is nagy szám­ban meg­ta­lál­hat­juk az írás­ban.

Fotó: Adobe Stock