Szabaduljunk meg a magánytól! – Terápiás lehetőségek és önsegítés
Manapság annyi megterhelésnek vagyunk kitéve, hogy egyedül nem tudunk megbirkózni vele. Ez a mondás nem most született, hanem 120 évvel ezelőtt állapította meg Oscar Wilde. Azóta sokat változott a világ, de ebben a tekintetben nem előnyére.
Sok szakértő szerint a mind gyakoribbá váló lelki problémák mögött nemritkán az egyedüllét rejtőzik.
Manapság ritka a nagycsalád, amelynek minden tagja segítőleg áll a másik mellett és mögött. Éppen ellenkezőleg: egyre inkább az egyszemélyes háztartások társadalmává válunk. Hasonlóan nagy az úgynevezett miniháztartások száma: egy szülő egy gyerekkel. Ez pedig nem egészséges, mert az ember alapvetően társas lény, más emberekkel való kapcsolatra és kölcsönösségre van szüksége ahhoz, hogy érzelmileg és szociálisan megőrizhesse magát. Bruno Bettelheim, a híres szociológus szerint a pszichikai betegek egy társadalom tályogjait jelentik, más szóval az ilyen jellegű betegségek mindig egy társadalom problémáit tükrözik vissza. Manapság teljesítményorientált társadalomban élünk, amelyben kevés a norma, és még kevesebb az etika. Emiatt sok ember elveszíti a tartását. Mindenki túlzottan kiélheti magát, hiányoznak a példaképek és a személyiségek. Jellegzetes jelenség, hogy nem a tanárainkkal vagy a szüleinkkel azonosítjuk magunkat, hanem tévésztárokkal és rövid ideig tartó divatjelenségekkel.
Miért van olyan sok magányos ember?
Válások
Egyre több házasság végződik válással, és ilyenkor sok gyerek marad egyedül az egyik szülővel. Ezeknek a miniháztartásoknak létkérdés beépülni a szociális hálóba, mert ha ez nem sikerül, például baráti kör vagy szomszédi kapcsolatok formájában, akkor a társadalomtól való elszigetelődés alakul ki. Ilyenkor szinte törvényszerű az olyan lelki megbetegedések kialakulása, mint a depresszió vagy a szorongás.
A technika fejlettsége
Olyan társadalomban élünk, amelyben a technika fejlődése folyamatos tanulást, fejlődést és alkalmazkodást követel. Manapság egyre gyakoribb a számítógép a háztartásokban is, a kérdés csak az, hogyan bánunk ezzel a lehetőséggel, meg tudjuk-e őrizni a kreativitásunkat. Az ember azonban az én és a te közötti vitákban fejlődik, ezért van olyan nagy jelentőségük a kríziseknek, mert továbbviszik az embert, mivel szociális cselekvést igényelnek. A számítógép esetén azonban nem ez a helyzet, ott nincs szó valódi kontaktusról.
A teljesítménykényszer
A társadalom egyre többet követel tagjaitól, az iskolában és a munkahelyen egyaránt. Manapság mindenki piaci lehetőségek után kutat, ahol sok pénzt kereshet. Ez az egzisztenciális megterhelés olyan erős, hogy beszélgetésre és kapcsolatokra gyakran nem marad kedvünk. A társadalom egyre inkább kettészakad szegényekre és gazdagokra. Különösen nehéz helyzetben vannak a szélen álló csoportok, a lelki betegek. Nekik gyakorlatilag semmi esélyük sincs, hiszen a munkában nem tudják tökéletesen megállni a helyüket.
A miniháztartások problémája
A gyermekét egyedül nevelő szülőnek mindenképpen dolgoznia kell, este ér haza, amikor a gyerekkel kell törődnie, és szociális kapcsolatokra nem marad ideje.
Az idősek számának növekedése
A nyugati társadalmakat az idős emberek arányának növekedése jellemzi, és erre a problémára nem készült fel. Az egyedülálló, idősebb emberek gyakran válnak magányossá, hiszen számukra a szokottnál is nehezebb új kapcsolatokat teremteni. Sokuk számára az egyetlen kapcsolatot a háziorvosuk jelenti, nem azért, mert annyira betegek, hanem mert vele válthatnak néhány szót.
Az egyedüllét betegségei
Depresszió
A depresszió a leggyakoribb megbetegedése azoknak az embereknek, akiknek nagyon kevés vagy szinte semmilyen emberi kapcsolatuk nincsen. A depresszió visszahúzódást jelent, és oda vezet, hogy az érintett egyre inkább elszigetelődik, és nem engedi megérinteni magát. Sokan úgy érzik, mintha életük egy felhő-harang alatt telne.
Pszichoszomatikus betegségek
A visszahúzódottan élő embereknek nemritkán pszichoszomatikus betegségekkel kell megküzdeniük. Ez az enyhe vegetatív zavaroktól (mint például szív- és keringési problémák) olyan komoly panaszokig terjedhet, mint a gyomorfekély, a Crohn-betegség vagy az angina pectoris.
Szenvedélybetegségek
A leggyakoribb az alkoholizmus és a kábítószerezés. Mindkettőtől azt reméli az illető, hogy kitörhet a magányból és az ürességből, mert az alkohol és a drogok olyan megkönnyebbülést adnak, amely átmenetileg elfelejtteti a beteggel magányának fájdalmait.
Szorongások
Szintén nagyon elterjedtek, de hatásukban különböznek. Az idősek általában különféle fóbiáktól szenvednek, például félnek másoktól vagy nem mernek beszállni a liftbe. A fiatalabbakra inkább a jövőre vonatkozó szorongások jellemzőek, illetve az egzisztenciális szorongás.
Pszichózisok és személyiségzavarok
A szakemberek egyetértenek abban, hogy a pszichózisok és a személyiségzavarok a korunkhoz leginkább illő betegségek. Nyugtalanító ugyanakkor az úgynevezett személyiséghasadásban szenvedő betegek számának növekedése, ők többnyire teljesen elszigetelődnek a társadalomtól, és tíz százalékuk öngyilkosság következtében veszíti életét.
Terápiás lehetőségek
A terápiáknak alapvetően két formájuk létezik: az ambuláns és a kórházi kezelés.
Ambuláns terápia
A páciens hetente egyszer-kétszer egyéni vagy csoportterápiában vesz részt, és a terapeutával közösen dolgozik élményei, személyes problémái és elnyomott érzelmei feldolgozásán. További megoldást jelent például a színházterápia, amikor a beteg maga keresi ki az adott darabot, és hetente egyszer általában három órát dolgozik rajta. Ilyenkor mindenki kiélheti személyiségének olyan vonásait, amelyeknek kibontakoztatására a való életben nincs lehetősége, például ő lehet az elkényeztetett hercegnő vagy az egoista. A szerepet addig játsszák, amíg a lehetőségeket ki nem merítették, és a szerepet félre lehet tenni.
Kórházi kezelés
Ilyenkor ugyanolyan elvek alapján dolgoznak, mint az ambuláns kezelés esetén, csak a beteget többnyire hónapokon át kezelik.
Nappali klinikák
A fentiekhez képest alternatívát jelent a nappali kórház, amikor a beteg az egész napot odabent tölti, de este hazamegy.
Kitörés a magányból, beilleszkedés a társadalomba
Az a társadalom, amely magányossá teszi az embert, ugyanakkor sokféle lehetőséget kínál a beilleszkedésre is.
Terápiás lakóközösségek
Ezeket a közösségeket egy vagy több, megfelelően képzett szakember vezeti, általában négy-öt ember él egy fedél alatt. Az illetők a normális életben élnek, azaz iskolába vagy dolgozni járnak, de a közösségben rendszeresen részt kell venniük különféle rendezvényeken, például heti csoportdinamikus üléseken, ahol mindenki beszámol aktuális problémáiról.
Gyermeküket egyedül nevelő szülők egyesülete
Az ilyen egyesületek segítenek az érintett szülőknek, hogy találkozhassanak egymással, kicserélhessék tapasztalataikat más érintettekkel.
Foto: Shutterstock
