Bőr és a lélek

Érzékszerveink közül a bőr fejlődik ki elsőként, és kezdettől fogva szoros kapcsolatban áll az idegrendszerrel és a lelkiállapotunkkal. A népnyelv ezt az összefüggést régóta ismeri és számos kifejező fordulat utal arra, milyen lelki problémákra vezethetők vissza különféle bőrbetegségek. Mindenki szeretné jól érezni magát a bőrében, azokkal pedig, akiktől viszketegséget kap, ha meglátja őket, minél ritkábban találkozni. Senki nem szívesen viszi a bőrét a vásárra, viszont szívesen ússza meg a dolgokat ép bőrrel, ha pedig valamit a saját bőrén érez, akkor az valóban nagy jelentőségű.

A bőrbetegségben szenvedő páciens legnagyobb problémája az, hogy a betegsége látható, amivel egyszerre vonja magára a figyelmet és válik taszító látvánnyá. A viszketést a bőr fájdalmának nevezik, ám a több mint 2000 különféle bőrbaj közül jó néhány se nem viszket, se nem fáj. Egyszerűen „csak” látszik. És ez a beteg legnagyobb baja, mert konfrontációra kényszeríti a többi embert a betegségével, akár akarja, akár nem. Míg a más betegségekben szenvedők eldönthetik, meg akarják-e osztani másokkal a problémájukat, a bőrbetegnek ez a választási lehetőség nem áll rendelkezésére.

A bőrbetegségekre mai, felvilágosult korukban nagyjából ugyanúgy reagálunk, mint régebben, még ha a következmények hál’ istennek mások is lettek. A bőrbeteg jól ismeri a reakciókat, amikor mások azt hiszik, a baja ragadós, ezért kirekesztik, nem mennek a közelébe, elfordítják a fejüket. Hogy mindkét felet jobban megértsük, érdemes a dolgok mélyére hatolni és megvilágítani ezeknek az érzéseknek a születését.

A bőrbetegségeket potenciálisan veszélyesnek tartották

Az emberek évszázadokon át azt hitték, aki bőrbetegségben szenved, annak baja van a lelki életével. Ennek az okait a különféle kultúrák eltérően látták. Számos esetben úgy vélték, a betegség büntetésként alakult ki, mert az illető vétett az adott kor törvényei vagy erkölcsi szabályai ellen.

Szifilisz, pestis, fekete himlő, flekktífusz – ezek a betegségek kezdeti stádiumukban egyformán durva bőrtüneteket okoznak. A középkori embernek fogalma sem volt baktériumokról, gombákról és egyéb mikroorganizmusokról, csak annyit tudott, hogy a bőrbajok potenciális veszélyt jelentenek, halálos kórról árulkodhatnak. Nem csoda, hogy a bőrbeteget kitaszították, hogy megóvják a többi ember életét.

Bár a mai bőrbetegségek a legritkább esetben fertőznek, ma ugyanúgy félünk tőlük és ugyanolyan visszataszítónak találjuk őket, mint a középkorban. Ehhez járul még az a felfogás, hogy a bőrbajok higiéniai hiányosságok eredményei. Sokan ma is azt hiszik, hogy például a pattanás annak a jele, hogy az illető nem mosakszik rendesen.

A határok meghúzása probléma lehet

A bőr a külső rétegünk, a bőrünkön belül minden hozzánk tartozik, azon kívül semmi sem. A bőr a test szempontjából fontos szerepet játszik mint a behatolók elleni védelem és elhatárolódás szerve. Lelki szinten ez a lelki életünk és a külvilág közötti kommunikáció szerve. A bőrbetegek központi problématerülete az a képesség, hogy harmóniát teremtsenek önmaguk és mások között, meghúzzák a határt a belső és a külső világ között, majd ezt fenntartsák és újra meg újra meghatározzák.

Aki közelebbről foglalkozik a bőrbetegségek jelentésével, felismerheti, hogy például a fokozott pikkelyképzés páncélként szolgálhat, amely valóban elhatárolja a beteget a többiektől, hogy az aknés dudorok úgy néznek ki, mint apró vulkánok, és ezzel a látvánnyal, illetve a tűz szimbolikájával nagy adag agresszióról árulkodnak. A gyakorlott terapeutának a bőrtünetek színe (többnyire piros vagy kékes), illetve kialakulásának helye is arra utal, esetlegesen milyen lelki bajok állnak fenn.

Az érintettek maguk is kísérletet tehetnek arra, hogy a nyomára jussanak lelki panaszaiknak, amennyiben őszinte választ adnak a következő kérdésekre:

• Milyen különleges eseményre emlékszem abból az időből, amikor a bőrtüneteim első alkalommal feltűntek, és amely kapcsolatba hozható ezzel a jelenséggel? Például a partner elveszítése, költözködés, új munkahely, sorscsapás?
• Milyen események (lelki síkon) hatására lángol fel újra a betegség?
• Hogyan reagál a bőröm, amikor elhagyom a megszokott környezetemet, például szabadságra utazom?
• Miben akadályoz meg a bőrbetegségem?
• Vannak-e valamilyen előnyei a betegségemnek? (Például ekcémás a kezem, ezért nem tudok takarítani?)
• Használom-e arra a betegségemet, hogy bizonyos dolgokat elérjek vagy visszautasítsak?
• Meg tudom-e húzni a saját határaimat?
• Tudok-e nemet mondani?
• Van-e olyan saját területem/időm, amellyel szabadon rendelkezem?

A határok meghúzása probléma lehet

Természetesen a lélek számára nincs recept, minden egyes betegnek megvan a saját története. A következő tippek csak általánosságban utalnak a bőrbetegek határszabással és kommunikációval kapcsolatos nehézségeire.

A Bach-virágterápiában található néhány olyan növény, amelyet gyakran alkalmaznak bőrbetegeknél:

• A Crab Apple (vadalma) virágesszencia ellene hat a túlzott tisztálkodási késztetésnek, enyhíti a „piszkos vagyok” érzését.
• A bőrbetegek számos okból a nagyon türelmetlen páciensek közé tartoznak, „megjelöltségük” terhétől minél hamarabb szabadulni akarnak. Ezt a türelmetlenséget enyhíti az Impatiens (nebáncsvirág) virágesszencia.
• Akinek azzal van problémája, hogy nem tud nemet mondani, az jó segítséget kaphat a Centaury (kis ezerjófű) esszenciától.

A legjobb, ha a megfelelő esszenciát a gyógyszertári flakonból azonnal áttöltjük egy vizesüvegbe, méghozzá 8-10 cseppet. Ebből a Bach-virágvízből egész nap kortyolgassunk.

A saját határaink meghúzásának egyszerű, de hatékony módszere a saját szoba/sarok/kertrész stb. berendezése, ahol kizárólag a bőrbeteg döntheti el, mi hogyan nézzen ki. Természetesen ezt a területet meg kell védelmeznie, ha valaki be akarna oda hatolni. Minél jobban sikerül a betegnek a külvilággal szembeni védekezés, annál könnyebb lesz ugyanezt a feladatot belül is elvégezni, és ennek eredményét a bőrén is megfigyelni.

Simogatás hiánya és a bőr

Sok bőrbeteg szenved a „kután odafigyelés”, magyarán a simogatás hiányában. A beteg egyfelől hiányolja, másfelől viszont tudatosan elhárítja az érintést. Az ember azonban lelki fejlődésében és felnőttkorában is függ az érintéstől, ez a lelki egészséghez nélkülözhetetlen.

A bőr érintése nem függ személyektől. Mindenki saját magának is sok örömet szerezhet, tehet olyasmiket, amitől jól érzi magát. Ilyen például egy kellemes fürdő. Bőrkímélő hatású a következő fürdőkeverék: 3 evőkanál olívaolaj, 1 evőkanál méz, 1 evőkanál tejszín. Ha a bőr elviseli, adhatunk hozzá a kedvenc illóolajunkból. Ha a bőr állapota megengedi, a masszázs is jó hatású lehet, a legjobb az olíva- vagy bogáncsolaj. Ehhez is keverhetünk illatos olajat.

A bőrleváltozások megbízható tanácsadók

A legtöbb érintett a bőrbetegségét ellenségnek tartja, olyan szenvedésnek, amely számos dologtól megfosztja őt, és amitől minél hamarabb meg akar szabadulni. Ám szemlélhetjük a dolgot másképpen is. Ha a súlyos, akut bőrkép meggyógyult, és a bőr csak időnként reagál elváltozásokkal, akkor ezt tanácsadónak tekinthetjük, amely időben figyelmeztet minket arra, hogy közel járunk valamilyen hiba elkövetéséhez. Lehet ez testi (például táplálkozás) vagy lelki szintű (például kapcsolati krízisek).

A bőrbetegség tehát nemcsak ellenség lehet, hanem kedvező esetben a legjobb személyes tanácsadó a határok megszabása és a kommunikáció kérdéseiben.

Foto: Shutterstock