Dr. Tea – A teadoktor

Az egész­sé­ges élet­mó­dot kö­ve­tő fo­gyasz­tók, a te­ara­jon­gók örö­mé­re új – kü­lön­le­ges íz­vi­lá­gú, gyógy­ha­tá­sú – ter­mé­kek ke­rül­nek nap­ja­ink­ban a pol­co­k­ra. Új már­ka­név­vel gaz­da­go­dik a te­ák vi­lá­ga, ez pe­dig a Dr. Tea. Szel­le­mi aty­ja Ja­kab Ist­ván, aki ál­lít­ja, hogy te­át nem csak gyógy­nö­vé­nyek­ből és il­la­tos te­a­fü­vek­ből ké­szít­he­tünk, ha­nem bi­zo­nyos zöld­sé­gek­ből és füvekből is.

Ja­kab Ist­ván ne­ve már is­mert a bio­bol­to­kat lá­to­ga­tó és gyógy­ha­tá­sú ter­mé­ke­ket fo­gyasz­tó vá­sár­lók kö­ré­ben. So­kol­da­lú ter­mé­szet­gyó­gyász és si­ke­res üz­le­tem­ber. Ál­ta­la is­mer­te meg a ma­gyar fo­gyasz­tó a Kom­bu­cha ter­mék­csa­lá­dot, ami for­ra­dal­ma­sí­tot­ta a mé­reg­te­le­ní­tésért és egész­sé­ges anyag­cse­ré­ért foly­ta­tott ál­lan­dó küz­del­met.

Gya­kran hall­juk tő­le, hogy a leg­jobb be­fek­te­tés az egész­ség­be va­ló be­fek­te­tés!

– Nem koc­ká­za­tos a már így is te­lí­tett­nek tűnő gyógy­nö­vény­piac­ra dob­ni egy új termékcsaládot?

– Esz­ki­mók­nak hűtő­szek­rényt, an­go­lok­nak te­át elad­ni ma sem könnyű fe­la­dat. Min­dig kell egy új öt­let, ami­től va­la­mi job­bat, újat tu­dunk ad­ni az em­be­rek­nek. Úgy ér­zem, hogy a fű és zöld­ség­te­ák ezt az el­kép­ze­lé­se­met va­ló­sít­ják meg.

– Ezért most az „an­go­lok­nak” akar­nak te­át elad­ni?

– Va­ló­ban, so­kan meg­kér­de­zik tő­lem, hogy nem túl koc­ká­za­tos vál­lal­ko­zás-e egy ilyen, a teafogyasztás kul­tú­rá­já­ban nagy ha­gyo­má­nyok­kal ren­del­ke­ző or­szág pia­cá­ra be­lép­ni, a tea „ott­ho­ná­ban” te­át árul­ni? A tra­di­cio­ná­lis te­a­fo­gyasz­tó or­szá­gok so­kat tud­nak a jó te­ák össze­té­te­lé­ről és a fo­gyasz­tá­si kul­tú­rá­ról egy­aránt. Is­me­rik a jó alap­anyag ter­mesz­té­sé­nek, elő­ké­szí­té­sé­nek, a cso­ma­go­lás tit­kát, hogy a fo­gyasz­tó­hoz ke­rül­ve a leg­na­gyobb élve­ze­tet nyújt­sa és mi­nél töb­bet meg­őriz­zen a tea alap­tu­laj­don­sá­gai­ból. Mi ma­gya­rok vi­szont tud­juk, hogy mi kell a ki­vá­ló nö­vény-, gyü­mölcs- és zöld­ség­ter­mesz­tés­hez. Ren­del­ke­zé­sün­kre áll egyik leg­fon­to­sabb ter­mé­sze­ti kin­csünk, a jó ter­mő­föld. Ké­pes­sé­gét csak nö­ve­li klí­mánk, és a nap­su­gár­zás éle­ter­őre gya­ko­rolt rend­kí­vü­li ha­tá­sa, et­től lesz­nek a ma­gyar ter­mé­nyek olyan íz­le­te­sek. Már ré­gen fog­lal­koz­ta­tott az a gon­do­lat, hogy sza­kí­ta­ni kel­le­ne a ré­gi hagyományokkal, mi­sze­rint te­át csak a szo­ká­sos mó­don, szo­ká­sos alap­anya­gok­ból le­het készíteni. A gyü­mölcscen­tri­fu­gán sem csak gyü­möl­csöt pré­se­lünk, ha­nem zöld­sé­get is. Az az öt­le­tem támadt, hogy mi­ért ne le­het­ne ezek­ből a ki­vá­ló zama­tú, az egész­sé­gün­kre köztudottan jó hatással lé­vő zöld­sé­gek­ből, és a me­ző fü­ve­i­ből te­át készíteni. Így szü­le­tett a Dr. Tea ter­mék­csa­lád öt­le­te. A Dr. Tea ter­mé­kek csa­kis ki­vá­ló mi­nő­sé­gű alap­anyag­ból készülnek, szi­go­rú­an ellenőrzött gyár­tá­si fo­lya­mat so­rán.

– A Dr. Tea el­ne­ve­zés a gyógy­ha­tás­ra utal?

– Ázsiá­ban tett lá­to­ga­tá­saim so­rán ta­pasz­tal­tam, hogy az ott élők számá­ra a tea az első szá­mú or­vos és or­vos­ság. A ma­gyar köz­mon­dás is úgy tart­ja, hogy „fű­ben, fá­ban or­vos­ság van”. A gyógy­fü­ves asszo­nyok is min­den be­teg­ség­re a ter­mé­szet va­rá­zserő­it hasz­nál­ták fel, s ez­zel gyó­gyí­tot­ták az em­be­re­ket. Ami­kor ki­me­gyek a friss il­la­tú me­ző­re, és be­szí­vom a természet sem­mi­hez sem ha­son­lí­tó il­la­tát, sze­ret­nék egy ki­csit ha­za­csem­pész­ni be­lő­le, beletenni egy te­áskan­ná­ba, és ott­hon kor­tyol­gat­ni. A Zöld­me­ző va­rázs­fű te­ake­ve­rék mél­tán rá­szol­gált ne­vé­re, hi­szen va­ló­ban ott­ho­nom­ba va­rá­zsol­ja a ter­mé­sze­tet és sze­ret­ném, ha mi­nél töb­ben meg­ta­pasz­tal­hat­nák lel­ket vi­dí­tó, egész­sé­get ja­ví­tó ha­tá­sát.

– Mi­lyen nö­vé­nyek „va­rá­zse­re­jét” rej­tik ezek a te­ák?

– Bú­za­fü­vet, lu­cer­nát, zöl­dza­bot, zöl­dár­pát, bors­men­tát ta­lá­lunk ben­ne. A cé­kla­tea pe­dig a cé­kla, a hi­bisz­kusz, a csip­ke­bo­gyó ál­dá­sos ha­tá­sát tar­tal­maz­za, 80 %-a cé­kla. A ben­ne lé­vő ha­tó­a­nya­go­kat cé­günk már ré­gó­ta hasz­nál­ja kü­lön­bö­ző ter­mé­ke­ink alap­anya­ga­ként. Eze­ket is mi ve­zet­tük be a ma­gyar piac­ra.

– Mi­lyen el­já­rás­sal ké­szül ezek­ből a fü­vek­ből ma­ga a tea?

– A ter­mé­ke­ket test­hő­mér­sék­le­ten szá­rít­juk, ezál­tal meg­őr­zik a friss me­ző il­la­tát. Erős élénkítő, pezs­dí­tő ha­tás­sal ren­del­kez­nek an­nak el­le­né­re, hogy a te­ake­ve­ré­kek­ben nincs te­in vagy kof­fe­in. A zöld­szé­na, a zöld klo­ro­fill, a „zöld vér”, aho­gyan so­kan ne­ve­zik, még nemesebbé te­szi a te­át. Eze­ket a te­ákat rend­sze­re­sen fo­gyasz­tom, min­den­nap­jaim ré­szé­vé váltak.

– A cé­klát el­ső­sor­ban kony­ha­ker­ti nö­vény­ként is­mer­jük, igen me­rész öt­let­nek tűnik te­aként va­ló fo­gyasz­tá­sa.

– Pe­dig nem az, a cé­kla jó­té­kony ha­tá­sát már a né­pi gyó­gyász­atban is is­mer­ték. A nők legfontosabb táp­lál­ko­záski­egé­szítő­je, fo­gyasz­tá­sát le­gin­kább nyer­sen ja­vas­lom, na­pon­ta egy vagy két fej cé­kla le­vé­nek le­pré­se­lé­se ál­tal. Ha er­re nincs időnk, mó­dunk, ak­kor ér­de­mes a Nő­vér ta­blet­tát szed­ni, ha vi­szont az ízét is élvez­ni sze­ret­nénk, ak­kor fo­gyas­szuk te­aként. A fil­te­res cso­ma­go­lá­sa rend­kí­vül prak­ti­kus a min­den­na­pi ro­ha­nás köz­ben.

Mit ér­de­mes tud­nunk az egyes össze­te­vők egész­sé­gün­kre gya­ko­rolt ha­tá­sá­ról?

Bú­za­fű

A bú­za­fű egyik leg­főbb ha­tó­a­nya­ga a klo­ro­fill, amely mé­reg­te­le­nít, re­ge­ner­ál, véd a környezeti ár­tal­mak és a rák­kel­tő anya­gok el­len. Fris­sí­tő­ként és fia­ta­lí­tó­ként egy­aránt használható, mi­vel nagy mennyi­ség­ben tar­tal­maz ter­mé­sze­tes vi­ta­mi­no­kat, ás­vá­nyi anyagokat, nyomelemeket és en­zi­me­ket. Egy­szer­re mé­reg­te­le­nít és – a táp­lál­ko­zá­si hiányosságok pótlásával– nö­ve­li az ener­gia­szin­tün­ket. Csak­nem annyi vi­ta­min ta­lál­ha­tó benne, mint a citrusfélékben, így ki­emel­ke­dő A-, B-és E- vi­ta­min­for­rás. Erő­tel­jes lú­go­sí­tó hatása van, kimagasló kal­ci­um-, mag­né­zi­um- és ká­li­umtar­tal­ma.

Zöl­dár­pa

A zöl­dár­pát mél­tán ne­ve­zik a min­dent adó táp­lá­lék­nak, ugya­nis hú­szé­ves ja­pán ku­ta­tás kimutatta, hogy az őszi ár­pa ta­va­szi friss, zöld le­ve­le a Föld tá­pa­nya­gok­ban leg­gaz­da­gabb növénye. Leg­főbb ha­tó­a­nya­gai a bé­ta– ka­ro­tin, B1-, B2-, B6-, C-, E-, H-vi­ta­min, fol­sav, panthotén­sav, ni­ko­tin­sav, ká­li­um, kal­ci­um, mag­né­zi­um, vas, réz, cink, SOD és egyéb enzimek, nö­vé­nyi fe­hér­je és klo­ro­fill. A zöl­dár­pa bő­vel­ke­dik a szá­mun­kra lét­fon­tos­sá­gú enzimekben, töb­bek kö­zött az egyik leg­gaz­da­gabb SOD (su­pe­ro­xid dis­mu­táz) en­zim­for­rás, ami különleges ha­tá­sú an­tio­xi­dáns, je­len­tő­sen las­sít­ja az öre­ge­dés fo­lya­ma­tát. Ki­vá­ló gyulladáscsökkentő ha­tá­sa van. Al­kal­mas a na­pi vi­ta­min, ás­vá­nyi­ a­nyag pót­lá­sá­ra, az emész­tés szabályozására, se­gí­ti a be­teg­sé­gek utá­ni gyor­sabb fe­lé­pü­lést, jó­té­ko­nyan hat a has­nyál­mi­rigy működésére, így a cu­kor­be­teg­ség­re, lú­go­sít­ja a szer­ve­ze­tet, a can­di­da albincasban szen­ve­dők fon­tos táp­lá­lékki­egé­szítő­je. Klo­ro­fil­tar­tal­ma meg­szün­te­ti a kel­le­met­len száj­sza­got. Ma­gas ásványianyag-tartalma eny­hí­ti az al­ler­gi­ás tü­ne­te­ket és a fog­szuva­so­dás ve­szé­lyét.

Lu­cer­na

A lu­cer­nát ne­ve­zik „min­den ét­kek ap­já­nak”. Mi­vel a nö­vény gyö­ke­rei akár 10 m mély­ség­ig is be­ha­tol­nak a ta­laj­ba, így ké­pe­sek még több tá­pa­nya­got fel­szív­ni. Ezál­tal a szer­ve­zet számára fon­tos anya­go­kat na­gyobb kon­cen­trá­ció­ban tar­tal­maz­za, így a kal­ciu­mot, magnéziumot, ká­liu­mot, fosz­fort, va­sat, cin­ket, rézt, sze­lént, szi­lí­ciu­mot, jó­dot, béta-karotint, B1-, B2-, B6-, B17-, C-, D-, E-, K- és U-vitamint, va­la­mint a kö­tő­szö­ve­tek rugalmasságáért felelős L-bo­ros­tyán­kő­sa­vat, amely las­sít­ja az öre­ge­dés fo­lya­ma­tát. A réz je­len­lé­te miatt, gyulladáscsökkentő ha­tá­sa reu­más és ízü­le­ti pro­blé­mák ese­tén is ér­vé­nye­sül.

Bor­sos men­ta

Ne­vé­hez a gö­rög mi­to­ló­gia Ment­he nim­fa le­gen­dá­ját fı­zi. A bor­sos men­ta fo­koz­za a nyálképződést, se­gí­ti az emész­tést. Ideg- és gyo­mor­­erő­sí­tő, eny­hí­ti a hány­in­gert az emésztőrend­szer si­ma­iz­mai­nak eler­nyesz­té­sé­vel, csök­ken­ti a gyo­mor­gör­csöt, szél­haj­tó és an­ti­szep­ti­kus ha­tá­sú. Ser­ken­ti az epe­mű­kö­dést, így a be­lő­le fő­zött tea fo­gyó­kú­ra ese­tén is hasz­nos. Köhögés, hu­rut és to­rok­fá­jás ke­ze­lé­sé­ben is ha­té­kony.

Cé­kla­ré­pa

Már az ókor­ban is­mer­ték, a gö­rö­gök ked­velt ita­la volt. Azt tar­tot­ták ró­la, hogy a vért hűsí­ti. A ró­mai­ak lá­zas be­teg­sé­gek ke­ze­lé­sé­re hasz­nál­ták. Táp­ér­té­ke igen ma­gas, kal­ciu­mot, foszfort, va­sat, nát­riu­mot, ká­liu­mot, ként, mag­né­ziu­mot, A-, B- és C- vi­ta­mint tar­tal­maz. Fő értéke sö­tét szí­nű le­vé­ben van, amely be­ta­int tar­tal­maz, azaz kén-cu­kor kom­ple­xet. A köztudatban a cé­kla mint vér­sza­po­rí­tó is­mert. Bár már ki­mu­ta­tott tény, hogy sem­mi­vel sem tartalmaz több va­sat, mint más nö­vény, vi­szont a cé­kla az a zöld­ség­fé­le, amely­ből a test legjobban tud­ja hasz­no­sí­ta­ni a va­sat, s a vér vö­rö­svértestjei tud­ják le­gin­kább al­kal­maz­ni. Az idős kor­ban al­kal­ma­zott cé­kla­kú­ra meg­elő­zi, il­let­ve ki­kü­szö­bö­li a gyűj­tő­erek fa­la­i­nak keményedését. Ká­li­um­tar­tal­ma hoz­zá­já­rul az iz­mok és az ál­ló­ké­pes­ség nö­ve­lé­sé­hez, míg a cho­lin ki­tűnő tisz­tí­tó anya­ga a máj­nak, ve­sé­nek, húgy­hó­lyag­nak és ser­ken­tő­leg hat a test nyirokmirigyeinek mun­ká­já­ra.