Tallózás a növénygyógyászat világából – Kö­vér por­csin fo­gyó­kú­rá­zók­nak (is)

Porcsin: Ha­zánk­ban is volt idő, ami­kor a pia­con árult­ák le­ves, fő­ze­lék és sa­lá­ta ké­szí­té­sé­hez, ezen­kí­vül fo­gyasz­tot­ták skor­but, gyo­mor­sav­túl­ten­gés el­len, va­la­mint vi­ze­let­haj­tó szer­ként. Kül­ső­leg le­ve­lei­nek prés­ned­vét bőr­be­teg­sé­gek­re, tyúk­szem fel­pu­hí­tá­sá­ra hasz­nál­ták. Vizs­gá­la­tok iga­zol­ják, hogy ha­tó­a­nya­gai jót tesz­nek az agy­nak és a szem­nek, hét­szer ér­té­ke­sebb a spe­nót­nál, dié­tá­zók­nak, fo­gyó­kú­rá­zók­nak ki­fe­je­zet­ten ja­va­sol­ha­tó.

Ná­lunk csak kel­le­met­len gyom­nö­vény­ként is­me­rik. Pe­dig most, hogy ég­haj­la­tunk vál­to­zá­sa miatt gon­dot okoz az ön­tö­zés, ér­de­mes len­ne a szá­raz­ság­tűrő kö­vér por­csint (POR­TU­LA­CEA OLE­RA­CEA) ter­mesz­te­ni és be­ik­tat­ni nyá­ri fő­ze­lék-, le­ves- és sa­lá­ta­vá­lasz­té­kunk­ba.

Egy cso­kor vad­vi­rá­gos al­ta­tó

A gyógy­fü­ves al­ta­tók mel­lék­ha­tás­tól men­te­sek, nem okoz­nak füg­gő­sé­get, las­san, de fo­ko­za­to­san vissza­ad­ják a pi­hen­te­tőal­vás utá­ni kel­le­mes éb­re­dés örö­mét. A nyug­ta­tó-al­ta­tó vi­rá­gok cso­kor­ba gyűj­té­se a friss le­ve­gőn, a nap­fény, a szí­nek és il­la­tok be­fo­ga­dá­sa sok­szor már ön­ma­gá­ban elég az ál­mat­lan­ság meg­szün­te­té­sé­hez.

Nyug­ta­tó és kel­le­mes al­vást biz­to­sí­tó va­don ter­mőgyógy­nö­vé­nyek: kom­ló­to­boz, pi­pacs­szi­rom, sza­gos mü­ge, ga­la­go­nya­vi­rág, il­la­tos macs­ka­men­ta, csu­kó­ka, or­bánc­fű, szu­rok­fű ke­ve­ré­ké­ből jó ízű szí­nes nyug­ta­tó te­át ké­szít­he­tünk. Há­zi kert­tel ren­del­ke­zők a nyug­ta­tó vad­vi­rá­go­kat be­sze­lí­dít­he­tik kert­jük­be és ki­egé­szít­he­tik ter­mesz­tett „nyug­ta­tók­kal”, mint pl. a ci­trom­fű, le­ven­du­la, bors- vagy fo­dor­men­ta, macs­ka­gyö­kér. A nyug­ta­tó ha­tás­ban ki­emel­ke­dő sze­re­pű macs­ka­gyö­ke­ret kel­le­met­len íze és sza­ga miatt in­kább tink­tú­ra­ként al­kal­maz­zuk. Le­fe­kvés előtt 1 evő­ka­nál­nyi meg­szün­te­ti az ide­ges szív­pa­na­szo­kat, nyu­godt al­vást biz­to­sít a hoz­zá­szo­kás ve­szé­lye nél­kül.

Jó hír: MA­GYO­A­KE

A WHO becs­lé­se sze­rint a vi­lá­gon a be­te­gek 80%-át rész­ben vagy tel­je­sen ter­mé­sze­tes ala­pú ké­szít­mé­nyek­kel gyó­gyít­ják. Ma­gyar­or­szág iga­zi gyógy­nö­vény-nagy­ha­ta­lom, az EU egyik leg­fon­to­sabb be­szál­lí­tó­ja, mint­egy 40-50 ezer hek­tá­ron fo­lyik gyógy­nö­vény­ter­mesz­tés. A gyógy­fü­ves or­vos­lás ná­lunk még­is jó­val el­ma­rad a le­he­tő­sé­gei mö­gött az or­vos­tár­sa­da­lom és az egész­ség­ügyi el­lá­tás kon­zer­va­ti­viz­mu­sa miatt. A be­te­gek túl­nyo­mó ré­sze szí­ve­sen fo­gyaszt­ja a gyógy­te­ákat és a gyógy­fü­ves csep­pe­ket. De – a rossz­al­ló meg­jegy­zé­sek miatt – ke­ze­lő­or­vo­suk­nak nem me­rik be­val­la­ni.

Vég­re va­la­mi meg­moz­dult: a ha­zai gyógy­nö­vé­nyes or­vo­sok egye­sü­let­be tö­mö­rült­ek MA­GYO­A­KE né­ven (Ma­gyar Gyógy­nö­vé­nyes Or­vo­sok és Al­kal­ma­zók Köz­hasz­nú Egye­sü­le­te). Im­már van re­mé­nyünk ar­ra, hogy a szin­te­ti­kus, szá­mos mel­lék­ha­tást oko­zó gyógy­sze­rek he­lyett (vagy mel­let­te) a szer­ve­zet­ba­rát gyógy­nö­vé­nyes or­vos­lás is az egész­ség­ügyi el­lá­tás ré­szé­vé vál­jon, és ha­zai gyógy­nö­vény­kin­csünk vég­re a ma­gyar tár­sa­da­lom egész­sé­gét is szol­gál­ja.

Fotó: Adobe Stock