Tallózás a növénygyógyászat világából – Az égő csipkebokor rejtélye
Aki a Biblia gyógynövényei c. könyvben kereste a megoldást, továbbra sem kapott választ az égő csipkebokor rejtélyére. A biblia fordítói – botanikai ismeretek hiányában – sokáig a képtelenebbnél képtelenebb variációk közül találgattak, végül az égő csipkebokrot a földiszedercserjével azonosították. Ma már ismeretes, hogy ez a rejtélyes „Mózes bokrának” is nevezett égő csipkebokor valójában a nagyezerjófű (Dictamnus albus) volt.
Ez az egyetlen különös cserje, mely olyan étertartalmú olajat bocsát ki magából, mely egy forró nyári napon könnyen lángra lobban, de maga a növény mégsem ég el.
A ritkán előforduló, maga nemében egyedülálló nagyezerjófű értékét homeopátiában használatos gyógyhatásai, kellemes illata és pompás virágai csak tovább növelik és indokolják védetté nyilvánítását.
Fájdalomcsillapító zöldkerítés
Aránylag kevés munkával és kevés pénzből egyedi zöld kerítést készíthetünk, mely tartósságában felveszi a versenyt bármilyen kereskedelemben vásárolható kerítéssel. Február végén vagy március elején – egy fagymentesebb napon – a kerítés alapja mellé folyóméterenként 10 db fűzfavesszőt (Salix alba) szúrunk kb. 20 cm mélyen a földbe.
A vesszők a csapadékos időjárás mellett rövid idő alatt megerednek és gyors növekedésnek indulnak.
Az egymásba font vesszőket évente addig kell nyírni, míg tetszőleges magasságú és sűrűségű kerítést nem alkotnak. A fűzfakerítés egyben gyógyítási célt is szolgál, a lemetszett fűzfavesszők kérgének főzete láz- és gyulladáscsökkentőként, reuma elleni fájdalomcsillapítóként hasznosítható.
Öngyilkosságra ítélt növények
A jó gazda már februárban készíti a vetéstervet, átvizsgálja és előkészíti a tavaly gyűjtött magokat vagy újakat vásárol. Ha a tavalyi vetőmagokat az előző évben vásárolt „manipulált” növényekről szedtük, sikeres vetésre számíthatunk. A vetőmagtermelő óriáscégek leleményessége határtalan, olyan vegyszerfüggő növényeket fejlesztettek ki, melyeket egy speciális vegyszerkoktéllal rendszeresen permetezni kell ahhoz, hogy életben maradjanak. Permetezés hiányában elpusztulnak, másikat kell venni helyettük. Ennél is gonoszabb, életellenes megoldás annak a technológiának a kifejlesztése, mely véget vet a gazdálkodók ősi hagyományának, miszerint az előző évben termett növényekről begyűjtött vetőmagokat tavasszal újra elvetették.
Az újítás lényege az, hogy a kistermelők számára értékesítendő vetőmagokat megkezelik egy speciális vegyszerrel, minek következtében a növények magjai az első termőévet követően elveszítik csírázóképességüket.
Ezáltal a termesztők évről évre kénytelenek új vetőmagokat vásárolni.
A szabadalmaztatott eljárás célja hivatalosan: „a kistermelők engedély nélküli magfelhalmozásának megelőzése”, igazából a termesztők megkárosítása a magasabb profit érdekében. Nem lehetne ezt a „nagyszerű magtalanító találmányt” inkább a százezrek életét megkeserítő parlagfű kiirtására alkalmazni?
Fotó: Adobe Stock
