Reuma 3. rész: ízületi gyulladáscsökkentés fűzfakéreggel

Az ízületi gyulladás tünetei: fájdalom, duzzadás, kimelegedés, mozgáskorlátozottság, merevség, esetenként gennygyülem, a kipirosodás heveny szakaszaiban, illetőleg a folyamat fellángolásakor.

A kórfolyamat kiinduló pontja az ízületi hártyagyulladása (sinovialitis, amelyet sinoviitisként is jelölnek).

A kórfolyamat érinthet egyetlen vagy több ízületet, illetőleg sok ízületet, utóbbit nevezik sokízületi gyulladásnak (polyarthritis rheumatica). Kiindulhat egy adott kórokozó baktérium behatolása miatt, de okozhatja egy előzőleg lezajlott egyéb fertőzés is.

A reumaellenes szerek (antirheumaticum) jelentős részét tüneti kezelésre használják. A fő cél a fájdalom csillapítása, illetve megszüntetése. A gyulladás csökkentése, esetenként a kórosan fokozott izomtónus csökkentése, már részben oki kezelésnek tekinthető.

A reuma fogalomkörébe olyan kezelések is tartoznak, amelyekkel további kedvező hatásokat igyekszünk elérni.

Az előzőleg említett néhány lehetőség (l. 2. részt) után megemlítjük a fűzfa kérgét, a többszáz SALIX faj közül általában a fehér fűz (Salix alba) gyakran igényelt, de célszerű egyéb fűzfajok kérgét is felhasználni. Ezeket az ágak lehántolása során melléktermékként nyerik.

A gyógyászat történetében a fűzfának az a jelentősége, hogy emberemlékezet óta használják főzetét lázas állapotban, kisebb fájdalmak csillapítására, enyhítésére.

A 19. század kezdetén állítottak elő belőle a növényről elnevezett – szalicint, majd szalicilsavat és annak származékait. A legelterjedtebb ezek közül – minden bizonnyal – az egy évszázada előállított ASPIRIN (védett név), tehát az ecetsavas-szalicilát.

Utóbbit nem csak az eredeti célokra használják, ha nem mivel a véralvadékonyságot befolyásolja, vérrög képződésének gátlására is (antithromboticum).

A Salicis cortex hátránya, hogy az említett hatás nem várható el, a kóros véralvadást nem csökkenti, főleg a kórfolyamat megelőzésére használják.

Az ízületi gyulladás fűzfakéreggel is csökkenthetjük

A szalicin további hátránya, hogy mennyisége a kéregben ingadozik, a fajtól, az élettértől, az ágak korától függően. A növényben képződő szalicin a szalicilalkohol származéka, és a szervezetben alakul át hatásos termékké. Utóbbi gyulladáscsökkentő hatása igazolt.

A fűzfakéreg előnye az ASPIRIN-nal szemben, hogy nincs kedvezőtlen mellékhatása az emésztőrendszerben.

A fűzfakéreg vizes kivonatának készítésére 5 teáskanálnyi aprított, szárított kérget leforráznak 1 liter vízzel, 5 percig főzik, vásznon megszűrik kb. fél óra múlva. Ezt az átlagos napi adagot tetszés szerinti időpontban a nap folyamán elfogyasztják. Főzés után ízesíthetjük például egy darabka fahéjjal vagy 2-3 szem megtört borókabogyóval.

Gyulladásos jellegű reumás betegségekben társítható a rezgő nyárfa (Populus tremula) leveleivel és a magas kőrisfa (Fraxinus excelsior) leveleivel. Főzés után hozzáadhatunk virágzó aranyvessző-ágvéget (Solidago virgaurea).

Az ízületeken kívüli (extraarticularis) vagy lágyrészreuma olyan megbetegedéseket foglal magában, mint az izomgyulladásos reuma (myositis) amelynél megkülönböztetünk heveny kórképet, idült kórfolyamatot, fokozott kötőszövetgyulladással, izomsorvadásos kórfolyamattal, tályogképződéssel járó izomgyulladást.

Az egyes izomcsoportok sorvadása és egyéb izombántalmak (myopathia) magából az izomból indulnak ki. Az izomgyulladással társuló ideggyulladás (myopathia, neuromiositis) esetében is hasonló a kórkép. Az inak esetében is a károsodás előterében a fájdalom van (tendomyopathia) és a kímélet mellett a fájdalom csökkentése a cél.

A kezelés általában helyi, külsőleges: borogatás növényi kivonatokkal, kenőcsök, permetek. Összetételükre a következő részben kerül sor.

A lágyrészreuma fogalom körébe tartozó fibromyalgia, myogelosis fizioterápiás kezelés mellett indokolt lehet az állandó (tehát nem csak alkalmi) fájdalomcsillapítás. Ezzel a javaslattal forgalmazzák az ördögcsáklya vagy ördögkarom (Harpa gophytum procumbens) nevű afrikai növény készítményeit. Oldalgyökerein gumók fejlődnek, ezeket értékesítik. Közvetlenül gyűjtésük után felaprítják vagy elporítják, ami nehezíti az azonosság és a tisztaság megállapítását.

Az ESCOP (European Cooperative of Phytotherapy) a szárított gyökérre vonatkoztatott, napi adag felső határát 9 grammban határozza meg. Az ellenjavallatok között szerepel a cukorbetegség (diabetes mellitus), emésztési zavarokat is okozhat. Ilyen esetekben az állandó jellegű adagolás ellenére is megszakításokat iktatnak a kezelésbe (például 10 napos adagolás után 3 napig kihagyják használatát).

A hatóanyag-tartalmat (harpagozid) gyógyszerenként fel kell tüntetni.

A reumás megbetegedésekhez sorolt további betegségek kezelésére visszatérünk a sorozat következő számában.

Fotó: Adobe Stock