Reuma 1. rész
Belső szervek kórfolyamatai miatt az egész szervezet rendszerbetegségeinek is tekinthetők. Gyakori a szív, az érrendszer, a tüdő, a máj, a belek, a központi idegrendszer olyan megbetegedése, amelyet a gyógykezelés szempontjából nem tartunk reumás megbetegedésnek. A mindennapi szóhasználatban elsősorban a mozgásszervi panaszokat tekintik reumás eredetűeknek. Ilyenkor előtérbe helyezzük a tünetek közül a fájdalmat és/vagy a helyváltoztatási korlátozottságot.Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) felfogásában a megszokott „reuma” kifejezés sokkal szélesebb körű megbetegedést tükröz.
Figyelembe vesszük a kiváltó okot, illetőleg a megbetegedés fenntartásának körülményeit (egy esetleg előzően lezajlott fertőző betegséget, autoimmun kórfolyamatokat, anyagcserezavarokat). Megkülönböztetik a gyulladásos és nem gyulladásos folyamatokat, valamint az ún. enyvadó anyagok lehetséges szerepét (collagenosis).
A reumás megbetegedések okának ismerete azért válik egyre fontosabbá, mert nem szolgálja a beteg érdekét, ha a kezelés csak az egyik fő panasz enyhítésére korlátozódik. A fájdalom enyhítésére, illetőleg visszatérésének megelőzésére használt fájdalomcsillapítók (gyakran reumaellenes szerekként szerepelnek) vesekárosodást okozhatnak, a gyógyszer szedésének gyakoriságától és adagjától függően. Egy-egy alkalommal rendelt ilyen jellegű fájdalomcsillapító szert a beteg valóban hatásosnak érez.
A WHO osztályozása 5 csoportba sorolja a reumás megbetegedéseket, és ezeken belül alcsoportokat állapít meg. Példaként a száraz szembetegségek egyik formája a Sjörgen-tünetegyüttes, a II. csoport 2-es alcsoportjába tartozik. Ezt a megbetegedést tehát a reuma egyik megjelenési formájának tekintik. A térd nyálkatömlőjének gyulladása, egyik nevén „apácatérd”, a férfiaknál is kialakulhat, akik padlóburkolat, illetőleg parkett lerakása céljából fokozott mértékben terhelik térdüket. A látószervi példa (Sjörgen-tünetegyüttes, Sicca syndroma) és a térd nyálkatömlője – a köztudatban – bizonyára nem szerepelnek a reuma fogalomkörében. Utóbbi különben kórokozó baktériumok hatására is kialakulhat.
Az ízületi gyulladások a reuma egyik megjelenési formája
Gyulladásos reumás kórfolyamatokról beszélünk, ha embrionális kötőszövetben (mesemchyma) jellemző immunfolyamatok mennek végbe, főleg ízületekben, a gerincoszlopban (arthrosis, spondylosis, spondylarthrosis, osteochondrosis).
Az elfajulással járó (degenerativ) reumás kórfolyamatokban elsődlegesen a porcban (cartilago) és ízületi porcban (cartilago interarticularis) zajlanak lebontási, illetve átalakulási folyamatok.
Az ízületeken kívüli (extraarticularis) reumás kórfolyamatokban, amelyeket lágyrészreumának ismernek, előfordulhatnak gyulladásos és elfajulással járó folyamatok egyaránt, ízületeken kívüli területeken. Ilyenkor több olyan ujjbegynyi testfelület van, amely nyomásra kifejezetten érzékeny. A „lágyrészreuma” esetében jellemző az inak (tendon), izomrostok fájdalma (fibromyalgia), az ízületek körüli terület lehet nyomásérzékeny.
Egyes anyagcserezavarokra részletesen visszatérünk a köszvényes megbetegedések ismertetésekor.
A reumás panaszok kezelésére rendelkezésünkre állnak fürdőgyógyászati (balneológiai) eljárások, masszázzsal együtt használt növényi készítmények, bedörzsölőszerek, kenőcsök, illetőleg krémek, gélek, belsőleges használatra szánt készítmények, gyógytorna, különböző alapok igénybevételével műszeres beavatkozások. Mindezek társíthatók növényi készítményekkel. Az eredményes kezelés lehetőleg teljesen kizárja azokat az ártalmakat, amelyeket egyes készítmények tartós használata során kifejezett kockázati tényezőnek tekintünk.
Fotó: Adobe Stock
