Tavaszi szertartások, mágikus húsvét
A globális felmelegedés korában már a télben sem bízhatunk. Nemritkán a téli hónapok is olyan tavaszias meleggel lepnek meg, mintha húsvét lenne, hogy a növények összezavarodnak, a rügyek nem tudják eldönteni, kifakadjanak-e, vagy jobb, ha még várnak egy kicsit, és őrzik magukban a meleget. Előfordul, hogy az első krókuszok már januárban kidugják a fejüket az olvadó hó alól, de az is megesik, hogy téli időben köszönt ránk a húsvét.
Nekünk, embereknek is nehéz a változó időjárással lépést tartanunk. Immunrendszerünk egyre sérülékenyebb. Az időjárás ugrásszerű változásai ma gyors testi-lelki alkalmazkodást igényelnek az embertől, míg korábban a földműves kultúrákban az élet egészét veszélybe sodorták, hiszen minél szabályszerűbben „viselkedtek” az évszakok, annál pontosabban ki lehetett számítani a vetés és az aratás idejét.
A ma házi használatban előforduló holdnaptár sok utalást tartalmaz arra, miként határozták meg annak idején a szántás, a vetés és a metszés – vagy akár a húsvét – helyes időpontját. A biotermelők is a holdnaptárhoz igazítják a vetés és az aratás, a gyomirtás és a növények átültetésének az idejét.
Az ősi mezőgazdasági kultúrák kultikus építményei többnyire összefüggtek a naptárral, megalitikus csillagöveket mintáztak. Stonehenge-ben a nyári napfordulón a felkelő nap első sugarai éppen az egyik nagy kapun tűznek át, míg egy másikon az őszi napéjegyenlőség reggelén. A kisebb építményeket ugyanígy tervezték meg. A csillagövet mintázó kőépítményeken tehát meg lehetett figyelni, mikor kezdenek hosszabbodni a nappalok, mikor kezdődik a tavasz és mikor jön el a vetés ideje.
Régi tavaszünnepek, húsvét
Kora tavasszal a nappalok és az éjszakák egyforma hosszúak. Azokban az országokban, ahol sokáig megmarad a hó, ott március 21-én végérvényesen elűzik a telet, vagy szimbolikusan, szalmabábuk formájában elégetik. A tavaszt boldogan köszöntik az emberek. Énekelve és áldást kérve vonulnak a mezőkön, jó termésért és a föld növényeinek védelméért, valamint minden teremtményért könyörögve. Még ma is pálmaágakat vagy friss, zöld lombot visznek ilyenkor a kezükben, amelyet mogyoróbokor-vesszőre vagy bodzafa ágára tűznek, mert a közhiedelem szerint ezek a legalkalmasabbak, hogy segítségükkel kapcsolatba lépjünk a másvilággal.
A keresztény húsvét sok korábbi, pogány tavaszköszöntő szokást átvett. Nagycsütörtökön számos helyen csalánból, kanálfűből, komlóhajtásból, kányafűből, podagrafűből, repkényből és kakukktormából készített zöld leveseket, friss zöldségeket esznek. Ezeket valaha a termékenység istennőjének ajánlották.
Húsvétvasárnapján a gyertyák a fény visszatértét, Jézus feltámadását ünneplik. Vannak helyek, ahol ilyenkor, mint régen, gyógyító forrásokat keresnek fel az emberek. A templomban vizet, húsvéti sonkát és kenyeret szentelnek, de tojást és barkát is. Mindkettő ősi termékenységszimbólum, amelyet meg lehet enni. A bajor erdő falvaiban még a háború után is szokásban volt húsvétkor a barkaevés.
Természetesen a húsvéti nyúl is régi termékenységszimbólum, amely erejével, kitartásával és szaporaságával a tavaszt mint a termékenység idejét jelképezi. Azt azonban, hogy a húsvéti tojást a nyuszi hozza, valószínűleg csak a városi gyerekek hiszik el.
A keresztény húsvéthoz nemcsak a tűz, hanem a víz is hozzátartozik. Kora reggel bő forrásokból hozzák, és a templomokban megszentelik.
A kutak tisztelete a keltáktól ered. Ilyenkor szent források vagy gyógyító erejű kutak mellett mondták el kívánságaikat, és áldozati ajándékot hoztak a kút szellemének. Mi e szokást már csupán a kútba dobott pénzérmék babonájából ismerjük. Az észak-angliai Modron Well mellett azonban az emberek kívánságaikért cserébe még ma is jeleket és adományokat kötnek a közeli fákra. Valaha meg is fürdöttek a gyógyforrásban és ajándékul a ruhadarabjaikat hagyták hátra.
Májusi ünnepek
Ma május 1. „a munka ünnepe”, amelyről egyesek politikai demonstrációkon, mások sörkertekben emlékeznek meg. Valaha a majális a májusi telihold ünnepe volt, és a sötétségből a világosságba való átmenet fordulópontját jelölte. Az ilyen napokon a világ kapui jobban kitárulnak az istenek, a szellemek, a tündérek és a manók előtt. A kelták Bel napisten (a sugárzó) neve után beltane-nak nevezték ezt az ünnepet. Bel ezen a napon vette feleségül a termékenység istennőjét. Az illatos tavaszi virágokkal felékesített menyasszony a világ minden teremtményét meghívta a lakodalomra. Az előkészületek tisztulási szertartásokkal vették kezdetüket. Az emberek is maguk mögött hagyták a telet, rituális fürdőket vettek, és a vízbe tavaszi növényeket szórtak.
A beltane ünnepéhez természetesen a májusfa is hozzátartozott. A fáról a csúcsáig lemetszették az ágakat, lehántották a kérgét, zöld koszorút illesztettek rá, amelyre tojásokat, virágokat és más húsvéti áldozati adományokat függesztettek, és így állították fel az ünnepi tér közepén.
A koszorút övező vörös szalagok az áldozat vérét, illetve az istennő szüzességének elvesztését jelképezték. A májusfa lehántolt törzse ragyogott a napfényben, falloszszimbólumként a napisten férfiasságát hirdette. A közösség legszebb párja játszotta az isteni jegyesek szerepét. A vőlegény bizonyos helyeken szarvasmaszkban lépett föl – hatalmas szarvával a vitális-animális erőket jelenítette meg, melyek az emberekben és az istenekben is ott lakoznak.
Füstölőszertartások
Minden természeti és kultúrvallás tisztító és átalakító hatást tulajdonít a füstölésnek. A füst fölszáll, összeköti az embert az éggel, az anyagot a szellemmel. A füstölőedényt nagy ívben fölfelé lendítik, az edényből fölszálló füstöt madártollal alulról fölfelé vezetik. A füstölőpálcákat is az istenség lábai elé állítják a templomokban.
Indián szokás szerint füstöléskor minden elemnek jelen kell lennie. A vízből származik a füstölőedénynek használt avalonkagyló, amely magas hőálló tulajdonságáról ismert. Madártollal (levegő) legyezgetik a füstöt, a földet a lángokba vetett szárított füvek jelképezik.
A füstöléshez fűféléket, gyökereket és gyantát használnak. Nem tetszés szerint — mindegyiknek megvan a maga sajátos hatása. De keverni is lehet őket. Egy igazi füstöléshez kell egy gyökér, valamilyen gyanta és többféle fű, melyeket hatékonyságuk vagy illatuk szerint érdemes megválasztani — nem mindig a leghatékonyabb anyagok a legjobb illatúak. Mindennek megvan a megfelelő növénye: különleges füvek és keverékek készíthetők, melyek védelmet nyújtanak vagy tisztító hatásúak, alkalmasak lehetnek hálaadáshoz és felszenteléshez, de felidézhetnek látomásokat is.
Alvászavarok esetén különösen ajánlható a szantálfa, borostyánfenyő, a sasfa, a fahéj, az aloé, a galbánum vagy az álomfű. Terápiás célú látomásos álmok előidézéséhez többek között az álomfű, a jószsálya, a babér, az üröm, a fagyöngy, a bodzabél és a vasfű alkalmas.
Az erotikát és a szexuális vágyakat is időtlen idők óta fokozzák különféle illatokkal. A gerjesztő füstölésekhez pacsulit vagy rózsát használhatunk, de minden mást is, ami lazító hatású.
Húsvéti tojások a négy őselem színeiben
Készítsen ebben az évben olyan húsvéti tojásokat, amelyek a négy őselem színeire vannak festve:
- a lila jelképezi a földet,
- a kék a vizet,
- a sárga a levegőt és
- a piros a tüzet.
Húsvétkor menjen ki a természetbe, akár szél fúj, esik a hó, vagy ha a tavasz már barátságos arcát mutatja. Képzelje el, hogyan éltek az évnek ebben a szakában a régi korok emberei. A természet végre kizöldült. Víztől duzzad minden. Ha kedve tartja, teához való vad növényeket és más finomságokat is gyűjthet.
Fotó: Shutterstock
