A bagoly és a pók
Indulok a stúdióba, amely egy szuterén helyiségben van. Sok lépcsőn kell lefelé mennem. Ez az alászállás kicsit afféle búvárélmény. És valahogyan vízbe is érek lent.
Az utolsó lépcsőfoknál egy könyvespolc van, tele könyvekkel. Amikor jobban megnézem, látom, hogy az enyém, az én könyveimmel van megrakva. Az első polc vízben állt, látszik a víz nyoma. De a könyvek nincsenek elázva. Tudom, hogy a víz váratlanul tört be, de már csak a nyoma van a polcon.
Innen egy nagy terembe érek, már zajlik az óra. Egy külföldi mester a mai oktató, öt gyógyító alapmozdulatot gyakorolnak. Ez lényegében a fiziológiás mozgássor az embriópóztól a felállásig. Párban zajlik a gyakorlás. A fiúk fekszenek a földön, a lányoknak pedig mintegy rá kell idomulniuk a fiúkra, testükkel körbefogván őket. Az én párom C., a mester. Ő már fekszik és várja, hogy elfoglaljam a pozitúrát, de én félek ilyen testi közelségbe kerülni vele. A többiek már kígyózó, vonagló mozgásokat végeznek, én csak állok sután. C. nem szól semmit, nem marasztal el, csupán a jelenlétének van hívó jellege, de én hamarosan kimenekülök az egészből.
Kikerülök az utcára, ahol süt a nap, és Klári áll velem szemben, a húgom. Szárnysuhogást és huhogást hallok. Hátranézek, egy bagoly ül mögöttem a kerítésen. Puha, selymes a tolla, macskaszőrhöz hasonlít. Engem nézett. Szólok a húgomnak is, hogy nézze meg a baglyot.
Hátrafordul és velőtrázót sikít, mert egy keresztes pókot lát meg a hálójában. Tenyérnyi nagyságú, én is megijedek. Klári megpöckölte a hálót, az berezgett, a pók pedig egyenesen rám futott. Klári újból megpengette a hálót, mint egy hárfát, és én tudtam, hogy a pók a vállamon fog kikötni. Éreztem az érintését és kapaszkodását ébredés után is a vállamon.
Kedves Ruth!
Húgommal – mindketten a harmincon túl – igen különbözőek vagyunk. Én hamar eljöttem otthonról, még húszéves korom előtt, mert úgy éreztem, a szabadságomban korlátoznak, nem értenek meg, és nem segítenek a kitörésben. Mármint a szegénységből, a robotból való kitörésben, ami a szüleim élete. Tisztességes, egyszerű munkásemberek. A húgom azonnal férjhez ment, együtt lakott a férje szüleivel, elvégzett egy főiskolát. Most elvált, de egy teljesen hasonló helyzetbe ékelte magát: megint egy olyan férfival él, aki a szülőkkel összeforrt. Most babát szeretne, a fiú kevésbé. Azt érzem, én egyáltalán nem szeretnék gyereket. Amikor apám erre utal, hogy énbennem nincs anyai érzés, az mélyen megbánt és rátesz egy lapáttal az amúgy sem virágzó kapcsolatunkra. De az az igazság, hogy a helyzetem sem volt olyan, amelybe a gyerek belefér és most is ez van. Én egzotikus szerelemre vágytam egész életemben. Nem mondhatnám, hogy ez bejött, de legalább nem köteleződtem el valami egészen más, lapos álbiztonságba.
Sok kapcsolatom volt, és csak mostanában foglalkozom azzal, miről is szóltak ezek a kapcsolatok. Jelenleg egy angol férfival élek, de ez sem a házasságról és a gyerekekről szól.
Valóban jógaoktató vagyok, ez reálisan bukkant fel az álmomban. És C., a külföldi mester igen egzotikus, csakhogy hatvan év körüli. Ezért semmiképpen nem jöhet számításba. Így zavarba ejtő az a sugallat, hogy köztünk valamiféle szerelmi gyakorlatozás folyhatna, és hogy én ettől félvén kimenekülök az utcára. Ott pedig a húgom van. Kicsit homályos, hogyan kapcsolódik egybe a két rész. Az is igaz, hogy mindkettőnknek pókfóbiája van – gondolom, ennek az álomszimbolikában markáns jelentése van. Ahogy Klári pengeti a pókháló húrjait, nagyon is valóságos. Végül is a pók valamiképpen rajtam köt ki. Egyébként a húgom is el szokott jönni egy-egy jógafoglalkozásra, de ez neki nem igazán lételeme. Ő inkább rettegve és hűségesen várja a párját, hogy hazamenjen, és nemigen mer külön programokat szervezni magának.
Az álomban egy bagoly is van. Nem érzem magam bölcs bagolynak. Nekem a tanulás sem megy olyan jól, mint Klárinak, aki magánúton tanult és készült fel a nyelvvizsgára. Én ennél spontánabb vagyok. Ön biztos fel tudja fűzni egy szálra az álmot.
Köszönettel és üdvözlettel: Bagoly-pók
Kedves Bagoly-pók!
Szép kerek az álom, nem különösebben nehéz körbejárni. A tudattalanba való alászállással indul, amikor lépcsőn lefelé megy a stúdióba. És ez még tetéződik azzal, hogy a könyvespolc a vízben van/volt. A könyvek nem áztak el.
Ne hadakozzon annyira az intellektus ellen, hiszen a könyvek, a bagoly, de C. mester is inkább az intellektusról szólnak, mint az ösztönökről, amelyet az álomban a pók jelképez. De itt rajzolódik ki a problémaköteg: az ösztön és a kultúra, az érzelem és értelem, az animus és anima, vagyis a bennünk élő nő és férfi.
Levelében említi, hogy az apjával való kapcsolat nem egészen jó. Úgy is fogalmazhatjuk: nem igazán érezte azt a férfierőt az apjában, amellyel kisgyerekkorban azonosul az ember. Talán ez a hiány hajtja mindig újabb és újabb kapcsolatokba. Ezért jól teszi, ha egy valamiféle számvetésben átgondolja, miről is szólnak ezek a kapcsolatok – a keresett egzotikus nélkül.
Ellenkező esetben könnyen ámokfutássá válhat az egzotikus szerelem keresése.
Kicsit ehhez kötődik a jógamester-epizód is: a mester animusfigura, példakép, ideál, húzóerő.
Nem szabad, hogy összemosódjék a szerelmi partnerrel, amely, mint tudjuk, a második csakra felségterülete.
A jóga is sokak számára egyszerű testedzés, annak spirituális tartalma nélkül. Remélem, hogy az álmodó nem ez a kategória.
A pókfóbia kissé a saját (bekebelező) ösztöneitől való félelmet jelképezi, annak lehúzó erejével szemben éppen a lelki-szellemi erő megfinomítását, új dimenzióba való emelését kell helyeznünk. Ezt jelenti a bagoly, a könyvespolc. Az, hogy a könyvek nem áztak el, a reményt és lehetőséget jelzik arra, hogy az ösztönerők elaborálása sikerül.
Az igazi szerelemben komoly archetipális erők mozgósítódnak, inspirációt nyerhetünk. De ne tévesszük össze az intellektuális erővel, amely végül is önmagunk mesterévé tesz bennünket. És akkor nem kell kívül keresnünk azt, ami belül található.
Üdvözlettel: Ruth
