Mi tehetünk azért, hogy jó legyen a viszonyunk az orvosunkkal?

A magas fordulatszámon működő egészségügy feszült viszonyt teremt a betegek szükségletei és az orvos forrásai között. Egy túlterhelt körzeti orvosnak átlagosan nyolc perc áll rendelkezésére arra, hogy egy beteggel foglalkozzon, és ennek is a felét adminisztratív teendők viszik el.

Ez azt jelenti, hogy nagyjából egy perc jut a személyes beszélgetésre, ami alatt nagyjából két kérdést lehet feltenni. Az orvosok a maguk átlagos 60 órás, nagy koncentráltságot követelő munkaidejükkel az egyik legnagyobb elhivatottságot jelentő foglalkozási csoporthoz tartoznak.

Amihez kevés képzést kapnak, az a betegirányítás és a kommunikáció. Bár a mindennapos munka során elég gyakorlatot szereznek, ez nem mindig jelenti azt, hogy amit nap mint nap csinálnak, azt jól is csinálják. Manapság ugyan már egyre inkább a partnerség jellemzi az orvos-beteg kapcsolatot, sok rendelőben mégsem igazodnak a modern betegvezetési kritériumokhoz: a beszélgetés gyakran túl rövid, a recepteket túl gyorsan írják fel, a betegeket gyakran félbeszakítják, csak felületesen vizsgálják meg, és sem a diagnózist, sem a terápiát nem ellenőrzik. Olyasmik pedig szóba sem jönnek, mint életvezetési tanácsok vagy megelőzés. Márpedig ha az orvos nem figyel és félreért valamit, annak sok fölöslegesen elvégzett diagnosztikai vizsgálat és félrekezelés az eredménye. Maguk a páciensek is sokat tehetnek azonban az eredményesebb orvos-beteg viszonyért.

• Akkor járulunk hozzá megfelelően a kapcsolathoz, ha pontosan megfogalmazzuk a kérdéseinket, és teljes erővel részt veszünk a terápiában.
• Az orvosnak nagyon kevés az ideje. Ne hagyjuk azonban, hogy nyugtalanítsanak bennünket a váróteremben üldögélő páciensek, lépjünk fel azzal az öntudatos meggyőződéssel, hogy az orvosnak időt kell ránk szánnia. Ugyanakkor legyünk iránta bizalommal és viselkedjünk barátságosan.
• Fogalmazzuk meg a kijelentéseinket, írjuk fel a tüneteinket és a kérdéseinket egy cédulára, nehogy siettünkben valamiről elfelejtkezzünk. Merjünk kérdezni és további olyan vizsgálati és kezelési lehetőségek iránt tudakozódni, amelyek közelebb visznek minket a terápiás célhoz.
• Kérdezzünk és mondjuk el a gondolatainkat. Nem egyetlen diagnózis és terápia létezik ugyanis, hanem többféle lehetőség, amelyeket főleg krónikus panaszoknál érdemes figyelembe venni. Minden egyes új vagy megváltozott szituációt alaposan tanulmányozni kell anélkül, hogy az orvos idő előtt félbeszakítaná a beteget vagy túl gyorsan végezne vele.
• Ha túl soká kellett várnunk vagy más, a praxisban elkövetett hiba miatt feldühödtünk, mondjuk el az orvosnak! Sok beteg azonban mérgében hajlamos elfelejteni, miért is jött tulajdonképpen. Ilyenkor is segít az előre megírt cédula.
• Ha jó viszonyban vagyunk is az orvossal, az nem jelenti azt, hogy el kell fogadnunk az ő véleményét vagy a szája íze szerint beszélni, és rábólintani olyan terápiára, ami nincs ínyünkre. A félreértelmezett barátságból semmi jó nem sül ki.
• Nehéz feladat egyenrangúként beszélni az orvossal, hiszen a beteg éppen szenved. Az viszont nem vezet jóra, ha túlzott tisztelettel tekintünk a „megmentőre”. Az orvos a betegségek és a terápiák szakembere, a beteg viszont maga ismeri a legjobban a saját panaszait és tüneteit, ezeket pedig magabiztosan kell előadnia.
• Aki gyakran érzi úgy az orvosnál, mintha tehetetlen volna vagy segítségre szoruló kisgyerek, az apa- vagy anyapótlékot lát az orvosban, amit az nem fog tudni betölteni.
• Néha segít, ha a partnerünket is magunkkal visszük az orvoshoz. Ez egyfelől annak a biztosítéka, hogy felnőttként fogunk viselkedni, másfelől a partner gyakran reálisabban tudja elmagyarázni a problémát,illetve fontos kiegészítő részletekkel szolgál, így semmi nem felejtődik el.
• Becsületesnek lenni a legjobb üzlet – ez az orvosra is vonatkozik. Semmit ne szépítsünk és semmit ne is hallgassunk el, például azt sem, ha nem vagy másképp szedtük be a gyógyszereket, mint kellett volna. Magyarázzuk meg az orvosnak, miért nem tudjuk követni a terápiás előírásokat.
• Vizsgáljuk meg, mit várunk az orvostól és a terápiától, és ezt egyeztessük az ő álláspontjával. Beszéljük meg vele, ha nem vagyunk elégedettek a folyamattal. Az orvos-beteg viszony zavarának nemritkán az eltérő elvárások és helyzetértékelés a fő oka.