A születés csodája
Karácsony közeledik, amikor átéljük a születés ünnepét, csodáját. De hogyan lehet megmagyarázni egy kisgyermeknek, honnan, miből lett ő a világra? Megjelent ősszel egy könyv, Az Üvegtó kincse, ami a szimbólumok leheletfinom szárnyán, mesében mondja el mindezt a gyerekeknek, sejtszintű emlékezetük előhívásával.
Bartyik Gittának 6 éves korában egy ciszta miatt el kellett távolítani a bal petefészkét, majd négy évvel később ismét műtétre volt szükség. Ezúttal igyekeztek megtartani a petefészek-állomány egy részét, hogy később az petesejteket termelhessen. Gitta számára így már fiatal felnőttként világossá vált, hogy csak orvosi segítséggel lehet gyermeke. 28 évesen vett részt az első lombikprogramban, ami sikertelenül zárult. Így belevágtak a második programba.
– Március 18-án, Sándor napján ültettek be két embriót, de csak az egyik tapadt meg – meséli Gitta.
A szerző és a lánya, Laura
– Ő lett Laura, a kislányom, akinek Az Üvegtó kincse című mese köszönhető. Laura ugyanis két-három éves korában nagyon szeretett rajzolgatni, mint minden kisgyerek. Édesanyja, aki pedagógus, pszichológus és meseterapeuta, felfigyelt kislánya rajzain egy visszatérő motívumra. Petesejtet és hímivarsejteket rajzolt, a megtermékenyítés folyamatát. Gitta eltette a rajzokat, de nem tulajdonított nekik akkor még különösebb jelentőséget. – Akkoriban jártam meseterapeuta-képzésre, elragadtatott a mesék és a szimbólumok ereje. Volt egy pályázati felhívás, ahová meseillusztrációt és mesét kértek „rázós ügyek” témakörben. Ekkor jutottak eszembe Laura rajzai és az, hogy lehetne ebből írni egy terápiás mesét.
– Amikor Gitta megmutatta a rajzokat és a mesét, amit írt, nagyon megörültem – mondja dr. Buzder Tímea embriológus. – Csodá latos, hogy Az Üvegtó kincse milyen finoman, a szimbólumok nyelvén meséli el a gyermek fogantatását és születését. Mesterséges megtermékenyítéssel foglalkozom, sok lombikbabát és szülőt ismerek, nagyon nagy segítség számukra, hogy ebbe az ismeretlen, különleges világba a mese által bepillanthatnak. A sejtszintű emlékezés, a sejtmemória létező és kísérletekkel igazolt jelenség – magyarázza Tímea.
– A traumák sejtszinten hatnak. Vagyis attól a pillanattól kezdve, hogy a petesejtet eltávolítják az anyai környezetből, addig, amíg az embriót viszszaültetik, stressznek van kitéve. A környezeti tapasztalás, hatás nem múlik el nyomtalanul, félelmet, szorongást generál. Ez hatalmas felelősség. Mivel a gyerekek tudatalattijában lévő emlékezethez kell kapcsolódnunk, ezért Gitta arra törekedett, hogy a mese maradjon a valóság talaján. Ebben segítettem szakértőként – teszi hozzá.
– Pontról pontra megnéztük, hogy a mesében történő folyamatok szakmailag is helytállók legyenek – folytatja Bartyik Gitta. – A gyermekben, aki hallgatja a mesét és látja a csodálatos festett illusztrációkat, megszűnik a szorongás, a „valami történt, amiről nem tudok” érzése. Nagyon érdekes, hogy a lombikos gyerekek emlékeznek, lerajzolják, megfogalmazzák érzéseiket. Pszichológusok leírják, hogy a fagyasztottembrió-beültetésből fogant gyerekek fázósabbak, az ICSI-vel termékenyültek (a petesejtbe szúrás útján juttatjuk be a spermiumot) szeretik a szúrós tárgyakat.
Dr. Buzder Tímea
És – ahogy Gitta kislánya is tette – gyakorta lerajzolják, ami velük történt. Sokszor szerepeltetik a képen azokat az embriótestvéreiket is, akik végül nem születtek meg. Bartyik Gitta szerint ezért a lombikban fogant gyerekek számára fontos, hogy ezeket az anya testén kívül történt eseményeket mese keretében feldolgozzák, de a keletkezéstörténet a természetes úton fogant gyermekek számára is értékes. A lombikban fogant gyermekek alapvetően semmiben sem mások, mint a természetes úton fogant társaik. A pszichés érzékenység bárkit érinthet.
– A mese a gyermekek számára semmilyen magyarázatot nem igényel – mondja a meseterapeuta.
– A mesélés intim közegében a mese, mint egy magocska, beépül a gyermek tudatalattijába, és segít számára feldolgozni a tudattalanul átélt élményeket. Amikor majd eljön az ideje a fogantatás és születés tudatos megbeszélésének, a varázslatos történet kibomlik, alapot, kapcsolódási lehetőséget ad, és megtámogatja a megértést. A kisgyermekeknek azonban még nem megérteniük, hanem átérezniük, átélniük érdemes, honnan és hogyan érkeztek a világra. Ez pedig csakis a mese világában lehetséges.
Bartyik Gitta, a könyv szerzője
A pszichogenetikai kutatások eredményeit figyelembe véve a mese segítségével fokozott figyelmet fordíthatunk a lombikban fogant gyerekek esetleges szorongásainak oldására, akár preventív céllal. Felföldi Anna képzőművész számára óriási feladat volt, hogy a születésmese illusztrálása közben megőrizze a mese hártyavékony fátylát, és mégis minden igaz legyen.
– Különösen az okozott gondot, hogy összehozzam a három, méretében rendkívül különböző világot – mondta a mese illusztrátora, aki egyenként festette meg a mese képeit.
Laura két-három éves korában petesejtet és hímivarsejteket rajzolt
– A két főszereplő, a Nap és a Hold a végtelen kozmosz világában van, az Üvegtó és a varázsló, a mesében szereplő növények és állatok a Föld világa, míg a Varázsló a mikroszkopikus sejtek világában varázsol az Üvegtó segítségével. A látószögeket és az arányokat úgy kellett kitalálni, hogy azok a gyermek számára természetesek és magától értetődők legyenek, szép és követhető módon bontakozzon ki a történet. Éppen ezért szorosan együttműködtünk a mese szerzőjével és a szakértővel. Sokat segített, hogy az egész könyvet én tervezhettem, beleértve a szövegek elhelyezését. Nagyon megszerettem ezt a mesét, remélem, egyszer majd az unokámnak mesélhetem!
A szimbólumok nyelvén
Az Üvegtó kincse című mese nem a lakodalom „boldogan éltek, míg meg nem haltak” népmesei fordulatával ér véget, hanem éppen ott kezdődik! Az esküvő után jönnek a nehézségek, hiszen nem érkezik gyermekáldás a családba. Így aztán hosszú utat tesz meg Hold és Nap egy különleges tóig, ahol odaadják kincseiket az ősz öregembernek, hogy a tó varázslatos vizében megfoganhasson, majd az anyai barlang puhaságában növekedjen a Világ Legdrágább Kincse.
Mondhatjuk, hogy egy 21. századi esemény (az orvosok által segített fogantatás) a gyermeki lélek örökkévalóságában nyilvánul meg. Varázslatosan írja le gyönyörű szimbólumok szárnyára téve azt a történetet, ami minden ember számára az egyik legfontosabb kérdés: hogyan is érkezett a világba. Sokat segít a szülő a gyermekének azzal, ha közös történetté formálják az ő egyedi „érkezéstörténetét”.
Dr. Gőbel Orsolya pszichológus, egyetemi docens
