A szerelem természetrajza

–Vannak, akik egész életükben szerelmesek, mások sosem tapasztalják meg ezt az érzést. Vajon mitől függ ez? Hogyan lehet valaki 62 éven át és még tovább szerelmes egyetlen nőbe?

D. T.: – Mindenkinek a lelke mélyére be van égve a szerelem érzése, és ha szépen szólítják, felébred.

M. P.: – Én mindent a nőktől kaptam. Van egy nagyon személyes vonala ennek a könyvnek: a feleségem, Ági, és az anyám. Életemnek a fő motívuma a szerelem, ezért is akartam megérteni. Vannak olyan szerelmek, amik lassan bontakoznak ki. Én azonban egy pillanat alatt beleszerettem Ágnesbe, amikor 19 éves koromban, 1956. április 4-én megláttam őt. Olyan mértékig megváltoztatta az életemet, hogy nem ismertem többé a félelmet. A szerelem beavatás. A halál is beavatás. Én mindkettőt nagyon fiatalon, még abban az évben megkaptam. Már írtam arról korábban is, hogy amikor 1956 őszén Ágneshez igyekeztem, félelmet nem ismerve, csatazaj közepette, akkor eltalált egy golyó, és megkaptam a halál beavatását is, ami szintén megváltoztatja a tudatot. A szerelem 62 éve tart, és mit sem változott. Ágnest ugyanolyan szemmel nézem, mint 19 éves koromban. Időközben mindketten megöregedtünk, de ő számomra nem változott semmit. A férfi szerelmes tekintettel látja úgy a nőt, ahogyan kell, ami ő valójában. Fölnéz rá, és úgy érzi, nem tud nélküle élni. A kamaszok gátlásossága a nőkkel szemben éppen abból fakad, hogy rajongásuk tárgyát túl magas piedesztálra helyezik, és nem mernek hozzá közeledni. De ha az ember megtalálja a másik felét, akivel ketten adnak ki egyet, akkor a szerelem nem mulandó.

D. T.: –Azt tapasztalom, hogy korhoz sincs kötve, ahogyan működik ifjúkorban, úgy időskorban is, bármeddig.

– Hogyan jött a képbe a Yotengrit és az ősi magyar vallás, a Büün?

M. P.: – Amikor elkezdtem gondolkodni és irodalmi élményeket gyűjteni a szerelemről, rájöttem, hogy a magyar nyelv nagy igazságokat rejt. Először is, egyetlen más nyelvben sincs külön szó a szerelemre! Dr. Buda Béla profeszszor szerint a magyar őseink tudták, hogy erre a beavatásélményre külön szót kell használni. Amikor az angol azt mondja: love, gondolhat a szüleire is vagy a csirkés szendvicsre. A magyar azonban azonnal tudja e szó hallatán, mire gondoljon. Amikor elolvastam a Yotengritet, kiderült számomra, hogy ehhez a gondolathoz egy komplett világszemlélet tartozik! Egy duális világkép, amiben a fele-ség valóban a férj másik fele, és ketten adnak ki egy egészet. Ahol a páros testrészeket egyes számmal jelölik, mert a kettő együtt egy egész. Ha angolban azt mondom, half arm, azt jelenti, hogy az egyik karjának a fele, mondjuk könyöktől lefelé. Ha magyarul azt mondom: félkarú, mindenki azt érti alatta, hogy az egyik karja hiányzik. A nyelvünk nem véletlenül olyan egyedi és különleges. A Yotengrit 900 éve rejtegetett tudás, hétköznapi parasztembereknek tűnő bölcsek őrizték és adták egymásnak szájról szájra, leírni nem volt szabad.

– De miért kellett rejtegetni?

M.P .: – A diktatórikus férfiuralom idején, a politika átformálta kereszténység alatt nem lehetett vele előjönni. Az őskereszténység nem ilyen volt, a názáreti Jézusban egy nő látja meg a Messiást, egy szamaritánus asszony a kútnál. A kanonizált evangéliumból kimaradtak a gnosztikus elemek, és a duális világképnek illegalitásba kellett vonulnia, képviselőit megkínozták, megégették, legyilkolták.

D. T.: – A Yotengritet beavatott bölcsek, tudók láncolata őrizte. Az volt meghagyva,hogy akkor kerüljön napvilágra, amikor a nemzet nagyon nagy bajban van. Ez mára már nem annyira vallás, hanem egy teljes bölcseleti rendszer, a rábaközi tudók, táltosok szellemi hagyatéka, amit Máté Imre jegyzett le.

– Honnan lehetett tudni, hogy eljött az idő? Volt nagy bajban már a nemzet máskor is.

M. P.: – De nem ennyire! S nemcsak a nemzet, az egész emberiség nagy-nagy bajban van. Ha nem változtatja meg férfiközpontú szemléletét és nem állítja helyre a dualitás egyensúlyát, a vesztébe rohan! Írtam már a tanítómesteremről. Ő azt mondta nekem: elérkezett az ideje, hogy ezek a kincsek napvilágra kerüljenek. Az, hogy ez a régi bölcsesség most előkerült, egyrészt öröm: de jó, hogy van ilyen kincsünk! Másrészt figyelmeztető jel: katartikus pillanatok következnek, amikor el kell kapni a trapézt, vagy lezuhanunk.

D. T.: – Máté Imre a 49. bácsája volt az ősi hagyatékot őrző rendnek. Most jött el az idő, hogy az emberek lelkében felébredjen ez a bennük élő tudás, mert minőségi változásra van szükség. A könyvben az áll, hogy „a Táltos megáll három nádszálon: a szeretet, az igazság és a bölcsesség pillérén.” Ezt kell elérnünk, és ehhez végig kell járnunk lelkünk 49 lépcsőfokát. Az idő sürget, de nem lehet kettesével szökdécselni… Nincs mire várni.

M. P.: – Elámultam, amikor kinyílt számomra ez a gyönyörűség, és rájöttem, hogy a szerelem avatott be, annak köszönhetem, hogy ennek a bölcseletnek a tudója lehetek! A dualitás nem ellentétpárokat jelent, hanem kiegészítő párokat. Nem szembenállást, hanem együttállást. Igaz ez a férfi-nő kapcsolatra is: egymást kiegészítjük, ketten vagyunk egyek. És ez az univerzális bölcselet mindenhol érvényes! A genetikában, ahol kettős spirál az örökítőanyag, a testünk, a sejtek működésében, még a számítástechnikában is, ahol kettős számrendszerrel dolgoznak.

D. T.: – Minden jó, ami természetes, és minden, ami természetes, duális. A Büün vallás rokon gyökerű a tibeti bönnel, a tibeti buddhizmussal. A bűn szavunk pedig talán onnan jön, hogy a kereszténység felvételekor „büün”-ös volt, aki az ősi vallást tartotta. Pedig ez a szeretet vallása. Hét szent és két úgynevezett profán könyve van. Ezek egyike az Aja, a szeretet, szerelem, szeretkezés könyve. Csodálatos! „Szeress mindenekfölött, a szeretet minden jó eredete” – mondja. Feltárja, hogy a nő az isteni kapocs, benne van meg az őssejtés, ő hordozza Boldogasszony örökségét, általa kapcsolódik a férfi is Istenhez. A Yotengritben nem poláris ellentétpárok, hanem duális kiegészítő párok vannak, a mindent átható ikerörvény megnyilvánulásában.

– Ha a férfiuralomnak leáldoz, akkor visszatér a matriarchátus, a nők uralma? Ha bennük van az isteni kapocs, ők fontosabbak?

M. P.: – Jó, hogy ezt megkérdezed, mert sokat írtam már erről a kérdésről, és gyakran félreértik. Talán nem a férfiuralom a jó szó, itt hatalmi arroganciáról van szó, arról, hogy a férfi nem ismeri fel a nőben a másik felét, nem tudja, hogy egymaga fél ember, és a párjával együtt válhat csak egésszé. Nehéz beismerni, nagyon komoly férfiembernek  kell lennie annak, aki bevallja, hogy létrontó erők szolgájává vált és a világ romlásában tevékeny része van. Tévednek, akik azt gondolják, hogy ezek a gondolatok a nőuralom eljöveteléről szólnak, nem. Írtam a tangótáncról Isten bohócai című könyvemben. A tangóban a férfi vezet, mint minden páros táncban, de a nő minden egyes rezdülésére ügyel, úgy kell vezetnie, hogy a másik örömmel kövesse. A férfinak felelősséget kell vállalnia a családjáért, a népéért és végső soron a világért – aki ezt nem érzi át, az nem teljesíti be a férfisorsot. Madách zseniális műve, az Ember tragédiája szól arról, amit mondani akarok. Nem Éva a felelős a bűnbeesésért! Ádám saját világteremtő álmaival a totális és teljes csődbe viszi az emberiséget. Éva sodródik vele, de végül ő az, aki megmenti. „A jó sajátja, míg bűne a koré, mely szülte őt”, mondja a nőről Madách. Az ősi magyar vallás fő alakja a Boldogasszony, a női istenség. A nőben benne van Boldogasszony szikrája, ott van a lelke mélyén, de meglátni csak szerelmes szemmel lehet. A férfiöltözőben ezt nem látják, akit csak a vágy vakít, az nem látja. A szerelmes férfi látja meg a nőben a Boldogasszonyt, az istennőt. A Madách-mű csúcsjeleneteiben Ádám a reinkarnációs álarc mögött fölismeri Évát. Éva minden színben más és más, gyarló asszony, de amikor szerelmes lesz belé Ádám, akkor fölismeri benne a másik felét. A szerelem egyfajta ráismerés, önmagamra találás. Igazi önvalónk csak a szerelemben és a halálban mutatkozik meg.

D. T.: – Így igaz! Nem nő vagy férfi uralmáról van szó, hanem nő és férfi összefogásáról, együtthatásáról, közös teremtéséről. Az embert az igaz szerelem jobbá teszi. Én is megtaláltam az én Angyalomat, és mindennap igyekszem méltó lenni hozzá.

– Úgy látjátok, hogy a világ egyensúlyra törekszik, és ebbe a férfi és a nő egyensúlya is beletartozik? Erről szól ez a mostani változás?

M. P.: – A bölcselet leírja, hogy valamikor ostoba nők uralkodtak, de a férfiak fellázadtak, átvették a hatalmat, és azóta ostoba férfiak irányítják a világot. Nem a férfi minőséggel van a baj, hanem azzal, amikor az démonizálódik: csak a pénzt, az anyagot, önmagát képes szeretni. A hindu mitológiában ilyenkor jön Durga istennő, és megfékezi. Visszatérve a tangóhasonlatra: a mester úgy tanítja a férfi táncost, hogy először a nő szerepét kell átélnie. A mester vezet, és a férfi táncosnak meg kell tanulnia vezetettnek lenni. Csak amikor már nagyon jól tud követni, akkor próbálhatja ki a vezető szerepét. Aki nem tud vezetni, az csak rángatja a párját és uralkodik rajta. Abból tangótánc soha nem lesz. A Madách-műben ez gyönyörűen kifejezésre jut. Amikor az emberiség veszni látszik, akkor Isten azt mondja Ádámnak: hallgass a feleségedre, mert ő hall engem. Nem veszi ki az irányítást a kezéből, hanem azt mondja: hallgass az asszonyra, mert rajta keresztül szólok hozzád. A férfinak figyelnie kell a nőre, és tisztelnie benne az isteni hangot, hogy úgy tudjon vezetni, ahogyan a tangóban a táncpartnerét: összhangban.

 Péter a nagyanyjával. Ő is „Boldogasszony” volt

D. T.: – A Yotengrit egyik alaptétele a jószomszédság törvénye: mindent szabad, ami nem árt másnak. Nem ismeri az alá-fölé rendeltségi viszonyt, mellérendelésben értelmezi a világot. Azt mondja: „böcsületes népnek nem alja van meg föle, hanem eleje meg hátulja”. A vezető nem uralkodik, hanem elöl jár, példát mutat. S mindenki tudása javával járul hozzá a közhöz.

M. P.: – A názáreti Jézus sem uralkodni jött, hanem azt mondta: kövessetek engem. Vannak tapasztaltabb, gazdagabb, érettebb lelkek, gazdagodunk általa, ha követjük őket az úton. Ez a megőrült férfivilág elnyomókra és elnyomottakra osztja az emberiséget, mind társadalmi szempontból, mind a párkapcsolatban uralkodni akar.

D. T.: – A Yotengrit ezt jól kifejezi, amikor azt mondja: a nő nem birtoktárgy, a feleség sem az. Nem férjé, nem családé, nem közé. A nő saját testének istenasszonya. Ő választ, ő fogad be és ő zár ki. – Gyakorta halljuk, hogy a szerelem lángoló tűz, aminek lassan parazsa lesz, és átmegy szeretetbe, csöndes izzásba. Péter, te azt mondod, 62 éve szerelmes vagy, hogyan lehetséges ez? Megőrizhető a tűz?

M. P.: – A szeretet és a szerelem más misztérium. Gyönyörű irodalmi és történelmi példák vannak a szerelem halhatatlanságára. Dante kilencéves korában ismerte meg Beatricét, és noha máshoz adták feleségül a lányt, majd fiatalon meghalt, Dante egy életen át szerelmes volt belé. Márai Sándor a felesége halála után döbbent rá, hogy mindvégig szerelemben élt vele. Halála után szeretett bele, visszamenőleg is. Erről írok részletesen a könyvemben. Az is lehet, hogy valaki az egész életét leéli valakivel szerelem nélkül. Tevje, a tejesember szembesül azzal, hogy a három lánya szerelmes lesz és megtörik az ötezer éves férfitradíció. Ekkor váratlanul azt kérdezi a feleségétől: mondd, szeretsz te engem?

Ágnes és Péter az esküvőjükön

– Hogyan lehetséges az, hogy az ember többször is szerelmes lesz életében?

D. T.: – Előfordulhat, de sokan összekeverik a szexuális vágyat a szerelemmel. Utóbbi a „lélek zöngése”.

M. P. – Így van, a szexualitás jelen lehet szerelem nélkül, de szerelem is létezik szexualitás nélkül. Példa erre II. János Pál, akinek a történetét a könyvben részletesen leírom. Nem véletlen, hogy ő az, aki az egész női nemtől bocsánatot kért visszamenőleg az egyház nevében. Az ő életében is volt egy asszony, akivel még Lengyelországban találkozott, és aki ott volt a halálos ágyánál is. Elmesélem egy hozzá kötődő spirituális élményemet. Rómába utaztunk egy bemutatóra, jött velem Ágnes, aki először járt az Örök Városban. Meg akartam neki mutatni Rómát, elvittem a Szent Péter-székesegyházba. Valentin napja volt, tele volt már az egész tér is, nem akartak beengedni a templomba, de bekönyörögtem magunkat. Ott álltunk vagy kétszázezer ember között. És akkor a pápa, mintha meg lett volna beszélve, egyenesen odajött Ágneshez, keresztet rajzolt a homlokára és megfogta a kezét. A pápa ismerte azt, amiről mi szerelem néven beszélünk.

– Azt tapasztalom, hogy mindenki áhítozik a szerelemre, de kevesen élik meg. Miért?

D. T.: – Mindenkit megérint, mindenki megélheti, az a kérdés, ki tud-e teljesedni benne.

M. P.: – Igen, a szikra mindenkiben ott van, de nem mindig indul be a motor. Az igazi nagy szerelem, amiben nekem is részem van, transzcendens beavatásélmény, az Isten-élmény egyik formája. Ha az ember nem törekszik fölfelé és elveszíti az Ég vonzását, minden lent  marad a Földön. A bőségből pénz lesz, a szerelemből vágy, a beteljesedésből kielégülés. Az, hogy valaki nagy lángon ég, régen is ritka volt.

D. T.: – Az sem mindegy, milyen a világképünk. Ha csak sodródunk és nem tudunk kiszakadni a hétköznapok mókuskerekéből, a pénz utáni hajszából, elvész az Isten-élmény, és elvész a szerelem is.

M. P.: – Korunk nem kedvez a szerelemnek, és a vallások sem szeretik, mert azt hiszik, konkurál az istenhittel. Nem tudják, hogy csak egymás kezét fogva juthatunk el Istenhez, nem is fogad bennünket külön-külön, mert csak ketten együtt vagyunk egy egész. – Pedig több egyház, így a buddhista szerzetesek vagy a katolikus papok éppen azért nem érintkeznek nővel, mert az elvonja a figyelmüket és tisztátalanná teszi őket.

D. T.: – A szellemi felemelkedésnek több útja is lehet.

M. P.: – De szerintem ez tévút. Nem lehet egyedül üdvözülni! Férfi és nő csak együtt, egymás által üdvözülhet. Nem hagyhatom el a másik felemet, a női minőséget, a nőben élő Boldogasszonyt.

D. T.: – Bár a Büün vallás nem rendeli alá az egyént a köznek, a bölcsnek feladata, hogy szolgálja a közösségét. De a szabadságban benne foglaltatik, ki hogyan akarja járni a fejlődés útját.

M. P.: – Madách szerint, és osztom ezt a véleményt, az összes stáción végig kell menni, az összes rögeszmét ki kell próbálni és el kell vetni. Ez szükségszerűen, minden hagyomány szerint katarzishoz vezet. Kínában például a lágy, univerzális taoizmust felváltotta a rigorózus, kemény, otrodox férfivallás, a konfucianizmus, de a szétesőfélben lévő társadalomnak akkor erre volt szüksége. Végül az számít, az ember hogyan viszonyul a nagy igazságokhoz. Az univerzális tudás magva ott van, de más erők is alakítják a világot.

– Mit szólt Ágnes a könyvhöz?

M. P.: – Ő nemcsak a szerelmem, a feleségem, de szellemi és lelki társam is. Nem szereti, ha az életünkről nyilvánosan mesélek, de tudja: néha elengedhetetlen, hogy a saját életemből vett példákat is megosszam olvasóimmal, és mivel én nem vagyok nélküle, ő is szerepel a könyv lapjain. A szerelem életem legfőbb sorsmotívuma. Mindennél fontosabb. Ezért ajánlottam neki a könyvem. Az író bővebben is kifejti gondolatait e csodás témáról idei fesztiválunkon (december 2. vasárnap, Villányi úti Konferenciaközpont).

Idézetek a yotengritből

„Ahol a nőket kizárják a döntésből, cselekvésből, a köz megfoszttatik a cselekvések felétől, az értelem kétharmadától és a sejtések háromnegyedétől!”

„Aki még nem érintett Asszonyszemélyt, az még csak félember volt, az Istenség mércéjével gyerek. Ezért Boldogasszony oltalmában volt. Mihelyt érintett nőt, attól kezdve nője közvetítésével élvezte az Istenasszony oltalmát.”

„A szeretet megnyitja a határokat. Szeretetben nincs ítélkezés, megosztottság, kirekesztés. Szeretetben elfogadás van, egység és harmónia.”

„Senki sem úr más testén, más lelkén, más érzésén és más életén sem úr.”

„Alapvető föltétel volt az élettér biztosítása, és azon belül a szabadság biztosítása. Az pedig, hogy a társadalomban szolgaság uralkodik-e vagy szabadság, már a családban eldől.”

Idézetek a Vallomás a szerelemről című könyvből

„A szerelem akkor valódi, ha a másikat a sorsával együtt szeretjük.”

„Az első pillanatban, amikor megláttam, láttam a Mindent. Most is látom. Ugyanúgy, mint tizenkilenc éves koromban. Ő az. Nem változott. Az, aki az időt számolja bennem, más valaki. Nem a szerelem dimenziójában él.”

„Nem igaz, hogy a szerelemből, mely mulandó, jó esetben szeretet lesz! Nem igaz, hogy a láng ellobban, és a tűz parázzsá válik. Nem. Pedig ezt mondják. Tévedés. A láng: láng marad.”

„Nyelvünk ismeretlen felfedezői tudták, hogy ennek a magfúzióhoz hasonló robbanás-élménynek külön neve van. Más angyala van a szerelemnek, és más a szeretetnek. Rokonai egymásnak. De mások.”

Vallomás a szerelemről

Szerelmes vagyok. Hatvankét éve. Ez a történelmi korokon áthúzódó élményem szülte ezt a könyvet. Nem a tartós párkapcsolatról, hanem a szerelemről írtam. Az örök lángról, amelyről tudom, hogy nem lesz parázs soha. Láng marad mindig. Azt is tudom már, hogy öregkorunkban lobog a legszebben és legizzóbban. A búcsú gyönyörűbb, mint a találkozás. Életem összegezése ez a mű.

A szerelem titkait keresi ez a könyv. Nem veszélytelen kaland, de érdemes vele tartani. Rejtély, hogy a szerelem szó a világ valamennyi nyelve közül csakis a magyarban létezik. Nemrég kiderült, hogy ez volt őseink alapszava, amelyre egy ma is érvényes, hatalmas filozófiai rendszer épül. Ezer évig kellett rejtegetni, mert üldözték, és sok ember öltek meg miatta. Ez az „illegalitásból” nemrég felszínre került ősi magyar vallás vezette a szerzőt izgalmas felfedező útján, amelynek alapeszméje a dualitás: a férfi és női minőség isteni szerelméből születik az egész világ. Az író beszél az ötezer éves férfiuralom veszedelmes összeomlásáról, a nők mai öntudatának forradalmi változásáról, lelkünk varázshatalmáról, a szeretet és szerelem különbségéről, a szeretkezésről és magányról, titkos szerelmek megrendítő történetéről, a „szívvel látni” misztériumáról – s próbál válaszolni arra a kérdésre, hogy van-e Igazi, s megtaláljuk-e.

Merész kincskeresés ez a könyv, melynek minden fejezetét az író személyes élménye hitelesíti.

A csoda megfejthetetlen – mondja Müller Péter ‒, de kihasználom sorsom ajándékát, hogy a legmélyebb gondolataimat meg tudom még beszélni Vele.