Gyógyító göngyölések

Volt olyan beteg, akinek hasi puffadásán, görcsein segített már néhány nap alatt is a módszer. A borogatások, göngyölések azonban nem csak gyomor-bélrendszeri panaszok csillapításában segítenek. Az indikációk az akut és krónikus gyulladásoktól, a bőrbetegségeken és ortopédiai panaszokon, az izomlázon és rándulásokon az akaratlan lábrángásokig terjednek. A mellkasi pakolások megkönnyítik a légzést tüdőasztma, a krónikus obstruktív tüdőbetegség (COPD) és a funkcionális szívpanaszok esetében, hogy csak néhányat említsünk a sokféle javallatból.

A borogatás szót gyakran több, egymástól eltérő kezelés gyűjtőneveként alkalmazzuk a köznyelvben. A göngyölésnél a kezelendő testrészt teljesen körülveszi a belső, megnedvesített kendő. Ha csak a kezelendő részt fedi a nedves kendő, de nem öleli azt körül, akkor borogatásról van szó.

A göngyölés hatásmódja az alkalmazott technika, hőmérséklet és időtartam függvényében változik. A forró göngyölés közvetlenül hőt ad le a kezelt területre. A hideg göngyölés ellenben hőt von el a területtől, amire a szervezet a véredények összeszűkülésével reagál. Az átmeneti hideg ingerre adott természetes ellenreakcióként azonban hamarosan az erek kitágulnak, ami fokozza a helyi vérellátást. Ezáltal fokozódik a szövetek anyagcseréje, ami ellazulást eredményez és fájdalomcsillapító hatású. Ugyanakkor csillapodik a gyulladás, és intenzívebbé válik az immunrendszer működése. A göngyölésekhez alkalmazott hatóanyagok, főként illóolajok vagy növényi kivonatok, erősítik a hatást. Az illóolajak illata kellemes, nyugtató, lazító hatású.

A göngyölésnél, bár kíméletes és természetes gyógymód, néhány szempontot figyelembe kell venni: súlyos betegségek esetében nem szabad kísérletezni és ezzel értékes időt veszíteni. Az illóolajak egyeseknél a bőrön érzékenységire akciókat, allergiát válthatnak ki, ezért csak hígítva szabad alkalmazni azokat, és nagyobb területű alkalmazás előtt ajánlatos kis bőrterületen kipróbálni. Akik súlyos vérkeringési zavarokban vagy perifériás idegkárosodásban szenvednek, azoknál a göngyöléseket csak nagyon óvatosan vagy egyáltalán nem szabad alkalmazni.

Hallgasson szervezetére

Nincs szigorú, merev kezelési séma, hogy mikor és hogyan kell felhelyezni a meleg, ill. hideg pakolásokat. Az akut betegségek általában hideg, míg az idült bajok inkább meleg kezeléseket igényelnek. A göngyölés, borogatás hőmérsékletét illetően döntő az általa kiváltott érzés: ha jólesik a hideg, azt alkalmazzuk, különben meleget. A hideg víznek azonban nincs helye a hideg bőrön, ha a páciens kezelés közben didereg, fázik, akkor túl erős a hideg inger. A testnek bizonyos időn belül fel kell melegítenie a göngyölést.

Íme néhány alapszabály:

– A megfelelő előkészítés nagyon megkönnyíti a borogatás felhelyezését. Éppen ezért helyezzünk el minden szükséges eszközt, kendőt elérhető közelségbe. Gyerekeknél megkönnyítheti dolgunkat, ha előtte a „beteg” maci is kap borogatást.

– A kezelés közben gondoskodjunk nyugalomról és csendről. Ajánlatos kezelés előtt kimenni a WC-re. A kezelés és az étkezés között hagyjunk legalább fél órát (kivéve, ha emésztést elősegítő borogatást/göngyölést helyezünk fel).

– A borogatás levételét követően a betegnek legalább 15 percet még pihennie kell, ezt az időt tehát tervezzük be előre. Ha a kezelés kellemetlen, hagyjuk abba.

– Mivel a borogatások gyakran segítik a légzést, gondoskodjunk friss levegőről, kezelés előtt vagy az után szellőztessük ki a helyiséget.

Különféle hatóanyagok, különféle eljárások

Készítsük elő a belső kendőt a kezelés jellegének megfelelően. Forró hatóanyag esetén a legmegfelelőbb, ha egy frottír kendőt úgy helyezzünk egy edényre, hogy szélei túllógjanak az edény szélein. Hajtsuk össze a megfelelő méretre a belső kendőt, majd öntsük rá a forró folyadékot. Ezután a frottírkendő két, száraz végét meg tudjuk fogni, és annál fogva az egészet ki tudjuk csavarni.

Túrópakoláskor a túrót kb. ujjnyi vastagságban kenjük a belső kendőre, majd a túróréteget fedjük le egy réteg gézzel. A pakolás ezzel a felülettel kerül a bőrre. A káposztás pakoláshoz a káposztalevelekből vágjuk ki a vastagabb ereket, torzsát, és a levelet alaposan hengergessük meg egy nyújtófával (ropogjon a levél). Ezután az így előkészített leveleket tetőcserépszerűen helyezzük a fájdalmas ízületre, erre kerül egy vékony kendő, majd a külső kendő.

Krumplis pakolás esetén a főtt és szétnyomott burgonyát melegen (nem forrón!) kendőbe csomagoljuk, így kerül a bőrre. Vigyázat, a burgonya nagyon jól tárolja a hőt, ha nem vagyunk elég óvatosak, könnyen leforrázhatjuk a kezelt bőrfelületet!

Ha vizet vagy más, folyékony adalékot használunk, szükségünk lesz egy belső, egy középső és külső kendőre. A belső kendő közvetlenül a bőrre kerül, méghozzá gyűrődés, ránc nélkül. Ez fontos, mert a ránc helyén megreked a hideg, ill. a gyűrődés fájdalmas nyomást gyakorolhat a beteg testrészre. Erre kerül a középső, majd a külső kendő. A külső kendőnek néhány centiméternyire túl kell nyúlnia a belső kendő szélein. Végül a pácienst betakarhatjuk egy pléddel. A göngyölés ne legyen túl szoros, nehogy elszorítsuk a keringést vagy mellkason a légzést. Az ágy védelmében soha ne alkalmazzunk fólia alátétet. A jól felhelyezett borogatás vagy göngyölés soha nem ereszt.

Az alábbiakban három kezelési módot ismertetünk, amelyek a leggyakoribb panaszok kezelésére alkalmasak:

Hideg ágyékgöngyölés: naponta egyszer

– az emésztőszervek gyulladása, ill. irritációja,

– székrekedés

– felfúvódás,

– alvászavarok, izgatottság és magas vérnyomás esetén.

Helyezzük a külső és a középső kendőt keresztben az ágyra, ágyék magasságban. A páciens először ülve helyezkedjen el az ágyon. A belső kendőt csavarjuk fel henger alakúra, mártsuk hideg vízbe, majd jó alaposan csavarjuk ki. A begöngyölést a háton kezdjük úgy, hogy a felcsavart ruhát lehengerítjük, míg végül az egész hasat lefedi. A beteg lefekszik, most a köztes és a külső kendőket rögzítjük, végül a pácienst pléddel alaposan betakarjuk, különösen a lábfejekre ügyelve.

Ha a borogatás nem melegszik fel időben, segítsünk be!

Ha a páciens tíz perc múlva még mindig hidegnek érzi a borogatást, helyezzünk el meleg vizes palackot a lábánál, és itassunk vele meleg folyadékot. Ha ez sem segít, vegyük le a borogatást. Egyébiránt a kezelési idő 50-60 perc. A borogatás eltávolítása után szárítsuk meg a bőrt, és a külső kendőt helyezzük vissza, ismét takarjuk be a beteget és hagyjuk pihenni legalább 15 percig.

Meleg ízületi borogatás: naponta egy-két alkalommal

– krónikus gyulladásos megbetegedésekben,

– hidegérzettel járó fájdalmakban, amelyeket a melegítés enyhít.

Helyezzük a külső kendőt a kezelendő ízület alá. A belső kendőt hajtogassuk megfelelő méretűre és csavarjuk fel. Itassuk át forró vízzel, majd kendő segítségével csavarjuk ki alaposan. Minél szárazabb a kendő, annál melegebben lehet felhelyezni. Felhelyezés előtt teszteljük a kendő hőmérsékletét saját alkarunk belső oldalán. Tekerjük körbe a kezelendő ízületet a meleg kendővel, majd gyorsan csavarjuk köré a külső kendőt. Ha szükséges, takarjuk be a beteget pléddel. A borogatás addig marad fent, amíg a páciens kellemesnek érzi. Végül a bőrt szárítsuk meg, a külső kendőt csavarjuk vissza, és ismét takarjuk be a beteget.

Lábszárborogatás: szükség szerint, alkalmanként

– 39 °C fölötti láz (ha lázcsillapítás szükséges),

– izgatott lelkiállapot esetén.

Ha a páciens lábfeje hideg, melegítsük fel azokat meleg lábfürdővel, és húzzunk rá vastag gyapjúzoknit. A külső kendőt helyezzük el keresztben az ágyon, lábszár magasságban. A borogatáshoz szükséges vízhőmérséklete a test hőmérsékletnél ne legyen 10 °C-nál alacsonyabb. A belső kendőket a fentiekben ismertetett módon kicsavarjuk, és lazán begöngyöljük velük a lábszárakat térdtől bokáig, az ízületeket szabadon hagyva. A külső kendő lazán erre kerül, hogy alóla párologhasson a víz, hiszen hűteni akarunk. A lábszár göngyölés ráadásul izzasztó hatású, ami szintén segít csökkenteni a lázas beteg testhőmérsékletét. Néhány perc múlva ellenőrizzük a borogatás hőmérsékletét. Ha már nem hűvös, a kendőt öblítsük ki, hűtsük le, és helyezzük fel ismét. Többnyire 3-4 csere elegendő szokott lenni. A vízhez adhatunk borsmenta teát vagy citromlevet.

 Adalékok a borogatásokhoz