Jóga és ájurvéda

A jó­ga­ál­lá­sok­nak is van­nak ájur­vé­dás ha­tá­sai. Ezt fon­tos tud­ni, ha pl. a jó­gát gyó­gyí­tá­si szán­dék­kal gya­ko­rol­juk, és min­dezt az ősi jó­ga­ha­gyo­má­nyok­kal össz­hang­ban sze­ret­nénk ten­ni. A jó­gá­nak hat ága lé­te­zik, ame­lye­ket a kü­lön­bö­ző al­ka­tú em­be­rek­nek aján­la­nak. Az al­ka­to­kat az ájur­vé­dá­ból is­me­re­tes dos­ha-tan ha­tá­roz­za meg. Ez utób­bi az ájur­vé­da rend­sze­ré­nek leg­fon­to­sabb ré­sze, és lény­egé­ben há­rom alap­tí­pust (dos­ha) – va­ta, pit­ta és kap­ha – kü­lön­böz­tet meg. E há­rom dos­ha az em­ber tes­ti, szel­le­mi és lel­ki al­ka­tát ha­tá­roz­za meg.

Lé­te­zik alap­ve­tő al­kat (fő al­kat), ame­lyet örö­klünk, és van­nak ál­la­po­tok, ame­lyek a ké­pet tar­kít­ják. Utób­bi­ak min­dig az ak­tuá­lis élet­hely­zet­ből fa­kad­nak. Örök­lött fő al­ka­tun­kat egy teszt se­gít­sé­gé­vel ma­gunk is meg­ál­la­pít­hat­juk, az ak­tuá­lis al­ka­ti tí­pus meg­ál­la­pí­tá­sá­hoz ér­de­mes ta­pasz­talt sza­kem­ber se­gít­sé­gét kér­ni. Csak utób­bi is­me­re­té­ben le­het meg­kez­de­ni a ter­ápi­át.

Aki tisz­tá­ban van ve­le, hogy mi­lyen al­ka­ti tí­pus­ba tar­to­zik, hoz­zá­lát­hat sa­ját, sze­mély­re sza­bott jóg­agya­kor­la­tai­hoz. Ez azt je­len­ti, hogy olyan ásza­ná­kat (jó­gatest­hely­ze­tek) ki­vi­te­lez, ame­lyek sa­ját tí­pu­sát har­mo­ni­zál­ják. Min­den ásza­na spe­ciá­lis ha­tást gya­ko­rol a dos­há­kra, ha­son­ló­an az élel­mi­sze­rek­hez. A he­lyes jóg­agya­kor­la­tok, ill. élel­mi­sze­rek meg­vá­lasz­tá­sá­val te­hát so­kat te­he­tünk egész­sé­günk meg­őr­zé­se vagy vissza­nye­ré­se ér­de­ké­ben. Ha a do­s­hák jól mű­köd­nek, a fe­les­le­ges ki­lók­tól is könnyebb meg­sza­ba­dul­ni.

A há­rom dos­ha:

Va­ta (szél): a le­ve­gőt, az ét­ert szim­bo­li­zál­ja. Ide so­rol­ha­tó a moz­gás és a szá­raz­ság elve.

Pit­ta (epe): a tü­zet és a vi­zet kép­vi­se­li, az ener­gia és a vál­to­zás, át­ala­kulás szim­bó­lu­ma.

Kap­ha (nyál­ka): a föld és a víz szim­bó­lu­ma. A sta­bi­li­tás és össze­tar­tás elvét tes­te­sí­ti meg.

A szél, az epe és a nyál­ka a há­rom alap­ve­tő mé­reg, ame­lyek ké­pe­sek be­teg­sé­get elő­i­déz­ni. Ha e há­rom dos­ha egyen­súly­ban van, az em­ber egész­sé­ges. Ép­pen ezért min­den ájur­vé­dás ke­ze­lés fő cél­ja a dos­hák har­mo­ni­zá­lá­sa.

Mi­előtt hoz­zá­lát­nánk, fon­tos tisz­táz­ni azo­kat a sza­bá­lyo­kat, ame­lyek min­den al­ka­ti tí­pus­ra egy­aránt vo­nat­koz­nak:

• Ét­ke­zés után vár­junk le­ga­lább két órát, mi­előtt el­kez­de­nénk jó­gáz­ni.

• Sem­mit ne eről­tes­sünk. Min­den gya­kor­la­tot nyu­god­tan vé­gez­zünk. A leg­jobb meg­ol­dás, ha a gya­kor­la­to­kat ta­pasz­talt jó­ga­ta­nár­tól sa­ját­ít­juk el.

• Kezdjünk min­dig pra­nay­ama-gya­kor­la­tok­kal (lég­ző­gya­kor­la­tok): He­lyez­ked­jünk el a föl­dön ló­tu­szü­lés­ben, egye­nes ge­rinc­cel. Ezt a gya­kor­la­tot eset­leg ha­nyatt fe­kve is vé­gez­het­jük. Fi­gyel­mün­ket össz­pon­to­sít­suk a ha­sun­kra. Las­san szív­juk be a le­ve­gőt, mi­köz­ben há­ro­mig szá­mo­lunk. Há­rom­nál tart­suk bent pár má­sod­per­cig a le­ve­gőt, majd is­mét las­san fúj­juk ki, mi­köz­ben új­fent há­ro­mig szá­mo­lunk. Ki­lég­zés köz­ben la­zít­suk el iz­ma­in­kat.

• A jó­gá­zást a sza­va­sza­na (ha­lot­ti póz) gya­kor­lat­tal fe­jez­zük be: Ha­nyatt­fe­kvés, a ka­rok la­zán, váll­szé­les­ség­ben nyu­god­nak a test mel­lett, a lábak eny­he, csí­pő­szé­les­sé­gű ter­pesz­ben.

A sze­münk csu­kva, az áll­ka­pocs la­za. Las­san, egyen­le­te­sen, mé­lyen lé­le­gez­zünk be és ki. Köz­ben fi­gyel­mün­ket össz­pon­to­sít­hat­juk a sze­möl­dö­kök kö­zött el­he­lyez­ke­dő „har­ma­dik szem­re” vagy a szívcsa­krá­ra, és ki-be­ lég­zés­kor ma­gunk­ban is­mé­tel­get­het­jük az „OM” szó­tag­ból ál­ló man­trát.

Mi­lyen jó­ga fe­lel meg az Ön al­ka­tá­nak?

A va­ta tí­pus ásza­nái

A va­ta-em­ber na­gyon ér­zé­keny, sok bá­to­rí­tás­ra és tö­rő­dés­re van szük­sé­ge. Po­zi­tív tu­laj­don­sá­gai kö­zé tar­to­zik a gyors fel­fo­gó­ké­pes­ség, a kre­a­ti­vi­tás és a so­ki­rá­nyú ér­dek­lő­dés. Gyen­géi a ki­tar­tás hi­á­nya, a kap­ko­dás, a nyug­ta­lan­ság, az ön­bi­za­lom hi­á­nya és az aka­rat­gyen­ge­ség.

A va­ta tí­pus­nak ál­ta­lá­ban a nyu­godt, egy­más­ba át­fo­lyó, nyug­ta­tó gya­kor­la­tok va­lók. Mi­vel a va­ta a ge­rin­cosz­lop­ban gyű­lik össze, ami ál­tal utób­bi me­rev­vé vá­lik, a for­gó moz­gá­sok (pl. az ol­da­lü­lés) al­kal­ma­sak a ge­rin­cosz­lop ru­gal­mas­sá­gá­nak meg­tar­tá­sá­ra. A jó­ga el­mé­le­te sze­rint az em­ber annyi idős, mint a ge­rin­cosz­lo­pa. A hát­ra­fe­lé haj­ló moz­gá­sok, mint a ko­bra­ál­lás, csök­ken­tik a va­tát. A faál­lás sta­bi­li­zál, ki­egyen­sú­lyoz és se­gí­ti a ki­tar­tást.

Egy­sze­rű ol­da­lü­lés

Ül­jünk ki­nyúj­tott láb­bal a föl­dre, a jobb láb­fe­jet ezu­tán a bal fe­ne­künk alá húz­zuk. A bal tér­det fel­húz­zuk vál­lig és jobb ka­runk­kal meg­tá­maszt­juk a ké­pen lát­ha­tó mó­don.

Fe­jünk bal­ra for­dul a bal váll fe­lett.

Bal kéz­zel, ki­nyúj­tott kar­ral meg­tá­masz­ko­dunk ma­gunk mö­gött a ta­la­jon. A póz meg­tar­tá­sa köz­ben több­ször lé­le­gez­zünk mé­lyen ki és be, ki­lég­zés­kor fel­hú­zott com­bun­kat erő­seb­ben mell­ka­sunk­hoz szo­rít­hat­juk. Tart­suk a test­hely­ze­tet né­hány ki- és be­lég­zés ide­jé­ig, az­tán is­mé­tel­jük meg láb­vál­tás­sal.

Ko­bra­ál­lás

Ha­sal­junk zárt láb­bal a föl­dre, ke­zek fel­húz­va a mell­kas mel­lett, hom­lo­kunk érint­se a ta­lajt.

Tá­masz­kod­junk te­nyer­ün­kre, köz­ben lé­le­gez­zünk be, emel­jük fel a fe­jet, majd a haj­lít­suk hát­ra a ge­rin­cün­ket. Tart­suk a test­hely­ze­tet há­rom ki- és be­lég­zé­sig. Ezu­tán las­san eresz­ked­jünk vissza a ki­in­du­ló hely­zet­be és la­zít­suk el tes­tün­ket. Ha a ko­bra­ál­lást tö­ké­le­te­sí­te­ni sze­ret­nénk, lábun­kat he­lyez­zük kis ter­pesz­be, és fe­lá­gas­ko­dás­kor vé­gez­zünk térd­haj­lí­tást, ar­ra tö­re­ked­ve, hogy lábuj­junk­kal meg­érint­sük a tar­kón­kat. Az in­ten­zív ko­bra­ál­lás ki­egyen­sú­lyo­zá­sa ér­de­ké­ben aján­la­tos utá­na elvé­gez­ni a gyer­mekál­lást: Ül­jünk a sar­kun­kra, ha­jol­junk elő­re, hogy hom­lo­kunk érint­se a ta­lajt, a ka­rok la­zán a test mel­lett pi­hen­nek. Ma­rad­junk eb­ben a test­hely­zet­ben 1-2 per­cig.

Fa­ál­lás

Áll­junk zárt láb­bal, egye­nes törzzsel. Lé­le­gez­zünk be, köz­ben he­lyez­zük test­sú­lyun­kat a bal lábra. Eköz­ben térd­haj­lí­tás­sal húz­zuk fel a jobb lábat, tal­pun­kat tá­masszuk meg a bal com­bon, tér­dün­ket ki­fe­lé for­dít­va anél­kül, hogy a me­den­ce is ki­fe­lé for­dul­na. E moz­du­lat köz­ben ka­run­kat emel­jük a mell­kas irá­nyá­ba, majd ki­nyújt­va a fe­jünk fö­lé, ahol a két te­nye­ret érint­sük össze. Be­lég­zés köz­ben kép­zel­jük el, hogy a ma­gas­ba nö­vek­szünk, mint egy fa, ki­lég­zés köz­ben a la­poc­ká­kat la­zít­suk el, és en­ged­jük kis­sé le. Tart­suk ki ezt a test­hely­ze­tet, amed­dig csak bír­juk, de le­ga­lább há­rom lég­zé­si ci­klus hosszá­ig. Ezu­tán las­san en­ged­jük le a jobb lábat és a ka­ro­kat. Is­mé­tel­jük meg a gya­kor­la­tot a má­sik láb­bal.

Fon­tos: Las­san mo­zog­junk, moz­gá­sunk fo­lya­ma­tos le­gyen és ne da­ra­bos. Kon­cen­trál­junk az „itt és most”-ra. Rend­sze­re­sen vé­gez­zük a gya­kor­la­to­kat.

Ke­rü­len­dő: Da­ra­bos, hir­te­len moz­du­la­tok. Idő hi­á­nyá­ban, kap­kod­va, siet­ve gya­ko­rol­ni. Gya­kor­lás köz­ben a pro­blé­má­in­kra gon­dol­ni.

Va­ta-well­ness

Ha az aláb­bi, a va­ta tí­pus­ra vo­nat­ko­zó sza­bá­lyo­kat si­ke­rül be­tar­ta­nia, ha­ma­ro­san sok­kal job­ban fog­ja érez­ni ma­gát a bő­ré­ben!

Ízek: Ked­ve­ző ízek: sa­va­nyú, édes, sós. Ked­ve­zőt­len ha­tá­sú ízek: fa­nyar, csí­pős, ke­se­rű.

Fű­sze­rek: alap­ve­tő­en min­den fű­szer en­ge­délye­zett.

Aro­ma­ter­ápia: A va­ta-em­be­rek­re ked­ve­ző ha­tást gya­ko­rol­nak a nyug­ta­tó, ide­ge­ket kí­mé­lő ola­jok, mint pl. a ba­zsa­li­kom, a fran­gi­pa­ni vagy a fa­héj. Ezek­ből íz­lés sze­rint egy csep­pet ad­junk az il­lat­lám­pá­ba (ke­ver­het­jük is őket). A gya­kor­la­tok köz­ben tu­da­to­san szív­juk be az il­la­to­kat, csak­ha­mar érez­ni fog­juk ked­ve­ző ha­tá­su­kat.

Masszázs ola­jok: Sze­zám-, olí­va- és man­du­la­olaj a leg­ked­ve­zőbb ha­tá­sú. Csak tisz­ta ola­jo­kat hasz­nál­junk!

Ás­vá­nyok: A be­rill har­mo­ni­zál­ja a szel­le­met, csök­ken­ti a va­tát. A vö­rös, sár­ga és bar­na grá­nát az erő­sebb va­ta-za­va­rok gyó­gyí­tá­sá­ra is al­kal­mas. A la­zúr (la­pisz-la­zu­li) szin­tén se­gít csök­ken­te­ni a túl sok va­tát.

Szí­nek: A vö­rös, a sár­ga és a zöld csök­ken­tik a va­ta-túl­súlyt.

Ásza­nák a pit­ta tí­pus­nak

A pit­ta tí­pu­sú em­be­rek tü­ze­sek, igény­lik a kör­nye­zet fi­gyel­mét. Po­zi­tív tu­laj­don­sá­gaik a jó kon­cen­trá­lóké­pes­ség, az el­tö­kélt­ség és a fe­gyel­me­zett­ség. Ne­ga­tív jel­lem­zői a tü­rel­met­len­ség, az ag­resszi­vi­tás és a bec­svágy.

A pit­ta tí­pus szer­ve­ze­té­ben túl sok a for­ró­ság, a tűz. A gyer­tya­ál­lás és az „eke” olyan ásza­nák, ame­lyek ki­vá­ló­an al­kal­ma­sak a há­ton és a tar­kón je­lent­ke­ző fe­szült­sé­gek eny­hí­té­sé­re. A pit­ta-em­be­rek­nek aján­la­to­sak a test kö­ze­pét – fő­ként a be­le­ket és a má­jat – el­la­zí­tó ásza­nák is, ugya­nis a pit­ta e test­ré­szek­ben ma­ni­fesz­tá­ló­dik. A „hal” ilyen gya­kor­lat, gyor­san csök­ken­ti a pit­tát.

Gyer­tya­ál­lás

Fe­küd­jünk ha­nyatt, kar­ja­ink te­nyér­rel le­fe­lé a törzs mel­lett pi­hen­nek. Be­lég­zés köz­ben kar­ja­ink­kal meg­tá­masz­kod­va ki­nyúj­tott lába­in­kat emel­jük fel a ta­laj­ról és he­lyez­zük őket ma­gunk fö­lé. A lába­kat haj­lít­suk a törzs­höz ké­pest kb. 45 fo­kos szög­ben ma­gunk fö­lé. Ki­lég­zés köz­ben nyújt­suk a ma­gas­ba a lába­kat, a fe­ne­kün­ket emel­jük fel a ta­laj­ról, tes­tünk a vál­la­kon nyug­szik, kö­nyö­künk­kel a ta­la­jon tá­masz­ko­dunk, a te­nye­rek­kel meg­tá­maszt­juk a de­re­kun­kat, ál­lun­kat szo­rít­suk a mell­kas­hoz. Tö­re­ked­jünk ar­ra, hogy nyúj­tott lába­ink és tör­zsünk füg­gő­le­ge­sen áll­ja­nak.

Mé­lyen lé­le­gez­zünk ki és be, és tart­suk a test­hely­ze­tet le­ga­lább egy per­cig. A ki­in­du­ló test­hely­zet­be las­san, csi­goly­áról csi­goly­ára eresz­ked­jünk vissza.

Az eke

Ha­nyatt­fe­kvés, a ke­zek a törzs mel­lett, te­nyér­rel le­fe­lé, zárt láb­tar­tás. Be­lég­zés köz­ben ki­nyúj­tott lába­in­kat fel­emel­jük a ta­laj­ról, ki­lég­zés­kor a csí­pőt is meg­emel­jük. Ek­kor te­nyér­rel meg­tá­maszt­juk a há­tun­kat, ki­lég­zés köz­ben lábun­kat a fej fö­lé a ta­laj­ra en­ged­jük. Ha lábuj­ja­ink­kal nem ér­jük el a ta­lajt, pró­bál­juk a le­he­tő leg­mé­lyebb hely­zet­ben tar­ta­ni. Köz­ben lé­le­gez­zünk mé­lyen, és érez­zük, ho­gyan masszí­roz­zák ha­si szer­ve­in­ket a lég­ző moz­gá­sok. A tö­ké­le­tes eke­ál­lás­ban a lábuj­jak érin­tik a ta­lajt, még­hoz­zá olyan tá­vol a fej­től, amennyi­re csak le­het­sé­ges. Az eke­ál­lást köz­vet­le­nül a gyer­tya­ál­lás után le­het vé­gez­ni.

A ke­rék

Fe­küd­jünk ha­nyatt, lábak kis ter­pesz­ben, fel­hú­zott tér­dek­kel, a sa­rok olyan kö­zel le­gyen a far­hoz, amennyi­re csak le­het­sé­ges. Te­nyer­ün­ket he­lyez­zük a vál­lak mö­gé, uj­ja­ink a láb­fej fe­lé néz­nek. Be­lég­zés köz­ben emel­jük meg a csí­pőt, és tá­masz­kod­junk a te­nyer­ün­kre. A fej­te­tőnk meg­érin­ti a ta­lajt, de a test­súlyt a ke­zek vi­se­lik! Nyújt­suk ki a ka­ro­kat és emel­jük meg a fe­jet, nyom­juk fel­fe­lé a csí­pőn­ket. E test­hely­zet­ben lé­le­gez­zünk be és ki né­hány­szor mé­lyen, de ne eről­tes­sünk sem­mit. Óva­to­san, for­dí­tott sor­rend­ben men­jünk vissza a ki­in­du­ló hely­zet­be.

Pit­ta-well­ness

Ha a kö­vet­ke­ző ájur­vé­dás sza­bá­lyo­kat si­ke­rül be­tar­ta­nia, csak­ha­mar job­ban ér­zi ma­gát a bő­ré­ben!

Ízek: Ked­ve­ző: édes, ke­se­rű, fa­nyar. Ked­ve­zőt­len: csí­pős, sa­va­nyú, sós.

Fű­sze­rek: ko­rian­der, ci­trom­fű, bo­rá­gó, édes­kö­mény, men­ta, sá­frány.

Aro­ma­ter­ápia: A pit­ta tí­pu­sú em­ber­nek kü­lö­nö­sen a jáz­min- és a ró­zsa­olaj ked­vez. Ezek az ola­jok meg­nyit­ják a szí­vet. A jóg­agya­kor­la­tok­hoz csep­pent­sünk egy ke­ve­set egy aro­ma­lám­pá­ba (az ola­jo­kat ke­ver­ni is le­het), és tu­da­to­san lé­le­gez­zük be az il­la­tot, mi­köz­ben hagy­juk, hogy has­sa­nak ránk.

Masszá­zso­la­jak: na­pra­for­gó-, kó­kusz-, olí­va- és szó­ja­olaj egy­aránt jók a pit­ta-em­ber­nek.

Ás­vá­nyok: Az ame­tiszt, ne­mes ko­rall, hold­kő és a gyöngy csök­ken­tik a pit­tát. A gyöngy kü­lö­nö­sen ha­té­kony a gyo­mor- és bél­gyul­la­dá­sok meg­szün­te­té­sé­ben, ugya­nis a pit­ta tí­pu­sú em­ber gya­kor­ta szen­ved e be­teg­sé­gek­ben.

Szí­nek: A kék és az ibo­lya nyug­tat­ja a pit­tát, va­la­mint a tes­tet és lel­ket egy­aránt el­la­zít­ja. Az ibo­lya a koz­mi­kus tu­dat szí­ne, ezért se­gít me­di­tá­ció köz­ben.

Mi­re ügyel­jünk:

• Egyen­le­te­sen lé­le­gez­zünk.

• Ne vi­gyünk sem­mit túl­zás­ba!

• Össz­pon­to­sít­sunk az „itt és most”-ra.

• Rend­sze­re­sen gya­ko­rol­junk.

Ke­rü­len­dő:

• a túl gyors és túl in­ten­zív gya­kor­lás,

• a han­gos zö­re­jek,

• egy­szer­re több do­log­ra fi­gye­lés.

Ásza­nák a kap­ha tí­pus­nak

A kap­ha tí­pu­sú em­be­rek nyu­god­tak, fleg­ma­ti­ku­sak. Haj­la­mo­sak a túl­súly­ra, és gya­kran no­szo­gat­ni kell őket. Kö­te­les­ség­tu­dók, nyu­god­tak és ki­egyen­sú­lyo­zot­tak, de haj­la­mo­sak a tu­nya­ság­ra, az egy­ked­vű­ség­re és a lus­ta moz­du­lat­lan­ság­ra.

A túl sok kap­ha nyál­kát ter­mel és mi­rigy­duz­za­na­to­kat okoz­hat. A kap­ha tí­pu­sú em­ber haj­la­mos a szív­be­teg­sé­gek­re és a ma­gas ko­lesz­te­rin­szin­tre, nem utol­sósor­ban súly­fe­les­le­ge miatt. Olyan gya­kor­la­to­kra van szük­sé­ge, ame­lyek új­ra len­dü­let­be hoz­zák. Ál­ta­lá­ban vé­ve al­kal­mas er­re a napüd­vöz­lés, amely min­den dos­hát har­mo­ni­zál. Ezen túl­me­nő­en az ál­ló gya­kor­la­tok, mint pl. a fe­je­nál­lás, va­la­mint a nyúj­tá­sok, mint ami­lyen az „íj” vagy a „há­rom­szög”, kap­ha-csök­ken­tő ha­tá­sú­ak.

Fe­je­nál­lás

Tér­del­jünk le, a test­súlyt he­lyez­zük át az al­ka­ro­kra, és tar­kó mö­gött kul­csol­juk össze a ke­zün­ket. Ha­jol­junk elő­re úgy, hogy fej­te­tőnk­kel érint­sük a ta­lajt. Az al­ka­rok és a ke­zek most sta­bil há­rom­szö­get al­kot­nak, ame­lyek gon­dos­kod­nak a kel­lő sta­bi­li­tás­ról. Láb­fe­jün­ket kö­ze­lít­sük a fe­jünk­höz, de ne haj­lít­suk be a tér­dün­ket. Emel­jük a ma­gas­ba a lábun­kat, de most be­haj­lí­tott térd­del, mi­köz­ben meg­emel­jük a csí­pőn­ket is. A ha­siz­mok se­gít­sé­gé­vel emel­jük a ma­gas­ba a lába­kat, a térd egye­lő­re ma­rad­jon be­haj­lít­va. Ha úgy érez­zük, hogy sta­bi­lan ál­lunk, mind­két lábun­kat las­san, óva­to­san egye­ne­sít­sük ki és nyújt­suk a ma­gas­ba. Test­sú­lyun­kat he­lyez­zük az al­kar­ra, ne ne­he­zed­jen tel­jes sú­lyunk a fej­re. Tart­suk ezt a test­hely­ze­tet, amed­dig jólesik. Vi­gyá­zat, a fe­je­nál­lás ne­héz ásza­na, ezért aján­la­tos jó­ga­ta­nár­tól el­sa­ját­íta­ni. Aki­nek fáj a nya­ka, pro­blé­mái van­nak a csi­go­lyái­val, előt­te kon­zul­tál­jon or­vos­sal. Aki egye­dül gya­ko­rol, an­nak aján­la­tos elein­te fal mel­lett gya­ko­rol­ni a ké­ze­nál­lást.

Az „íj”, áll­va

Áll­junk zárt lábak­kal, mé­lyen lé­le­gez­zünk be és haj­lít­suk be a tér­dün­ket, míg majd­nem gug­go­lá­sig ju­tunk. Ki­lég­zés köz­ben nyújt­suk elő­re a bal kart. He­lyez­zük át test­sú­lyun­kat a bal lábra. Térd­haj­lí­tás­sal emel­jük hát­ra a jobb láb­fe­jet, jobb kéz­zel fog­juk meg a jobb bo­kát és nyújt­suk a jobb lábat annyi­ra hát­ra, amennyi­re csak le­het­sé­ges, köz­ben nyújt­suk ki a bal lábat. A csí­pő­ízü­le­tek ma­rad­ja­nak pár­hu­za­mo­sak, fel­ső­tes­tünk­kel kis­sé dől­jünk elő­re, a bal kart nyújt­suk ki váll­ma­gas­ság­ban elő­re. Tart­suk ezt a test­hely­ze­tet kb. egy per­cig, köz­ben lé­le­gez­zünk nyu­god­tan, mé­lyen. Las­san eresz­ked­jünk vissza az ere­de­ti test­hely­zet­be és is­mé­tel­jük meg a gya­kor­la­tot a má­sik láb­bal.

Ol­dal­só há­rom­szög

Áll­junk ter­pesz­be, a bal láb­fej bal ol­dal­só irány­ba néz­zen. Lé­le­gez­zünk be, nyújt­suk ki a bal kart váll­ma­gas­ság­ban, a jobb kart nyújt­suk a ma­gas­ba úgy, hogy a kar a fül­lel érint­kez­zen. Ki­lég­zés köz­ben bal irány­ba törzs­haj­lí­tást vég­zünk, a bal kart en­ged­jük le a bal lábunk mel­lett olyan mé­lyen, amennyi­re csak le­het. Köz­ben fe­jün­ket fel­fe­lé for­dít­va néz­zük a jobb ke­zün­ket, és több­ször lé­le­gez­zünk be és ki mé­lyen. Las­san ér­kez­zünk vissza az ere­de­ti test­hely­zet­be, és is­mé­tel­jük meg a gya­kor­la­tot a má­sik irány­ban is.

Fi­gyel­jünk a kö­vet­ke­zők­re:

• A gya­kor­la­to­kat vé­gez­zük len­dü­le­te­sen.

• Kis­sé iz­zad­junk meg.

• Rend­sze­re­sen gya­ko­rol­junk.

Ke­rü­len­dő:

• gya­kor­lat előt­ti evés,

• elál­mo­so­dás gya­kor­lás köz­ben,

• pro­blé­má­kat ma­gunk előtt gör­get­ni.

Kap­ha-well­ness

Ha a kö­vet­ke­ző ájur­vé­dás sza­bá­lyo­kat be­tart­ja, ha­ma­ro­san job­ban ér­zi ma­gát a bő­ré­ben!

Ízek: Ked­ve­ző: ke­se­rű, csí­pős, fa­nyar. Ked­ve­zőt­len: sa­va­nyú, édes, sós.

Fű­sze­rek: gyöm­bér, csi­li, kur­ku­ma, ma­jo­rán­na, zsá­lya, sze­re­csen­dió.

Aro­ma­ter­ápia: A kap­ha tí­pus számá­ra leg­ked­ve­zőbb aro­ma­o­la­jok a kám­for és a ber­ga­mott. A ber­ga­mott fel­vi­dít, jó a de­presszió el­len, amellyel a kap­ha-em­ber gya­kran küzd. A jó­gá­zás ide­je alatt csep­pent­sünk be­lő­le (a ket­tőt ke­ver­het­jük is egy­más­sal) aro­ma­lám­pá­ba és szív­juk be az il­la­tát tu­da­to­san, utá­na pe­dig in­téz­zük el, ami már ré­gen ese­dé­kes.

Masszá­zso­la­jak: A kap­ha tí­pus­hoz a ku­ko­ri­ca és a kál­mos­gyö­kér ola­ja il­lik le­gin­kább. E tí­pus­nál oly­kor tel­je­sen mel­lő­zik a masszá­zs­ola­jo­kat.

Ás­vá­nyok: Az opál és az achát csök­ken­ti a kap­hát. Mind­ket­tő kü­lö­nö­sen in­ten­zív, ha arany nyak­lán­con vi­se­lik őket.

Szí­nek: A vö­rös és a na­rancs ser­ken­tő ha­tá­sú és a kap­ha tí­pust cse­le­kvés­re kész­te­ti. A zöld szin­tén csök­ken­ti a kap­hát, és friss szel­lő­ről gon­dos­ko­dik.

Az al­ka­tunk­nak meg­fe­le­lő ájur­vé­dás táp­lál­ko­zás

Az egész­sé­ges táp­lál­ko­zás min­den jó­ga alap­ja. A leg­cél­ra­ve­ze­tőbb az ájur­vé­da tu­do­má­nyá­nak meg­fe­le­lő élel­mi­sze­rek ki­vá­lasz­tá­sa. Az ájur­vé­da el­mé­le­te ab­ból in­dul ki, hogy a va­ta, pit­ta és kap­ha tí­pus­nak más-más ét­rend szük­sé­ges. A mo­dern or­vos­lás sze­rint ezek az en­do­morf, me­so­morf és ek­to­morf al­ka­ti tí­pus­nak fe­lel­nek meg. Az ájur­vé­dás táp­lál­ko­zás­ban köz­pon­ti sze­re­pet kap a hat íz: az édes, sa­va­nyú, csí­pős, ke­se­rű, össze­hú­zó (fa­nyar) és a sós. Ha az ét­elek eze­ket az íze­ket tar­tal­maz­zák, ét­ren­dünk ki­egyen­sú­lyo­zott és táp­lá­ló. A he­lyes ét­rend­del el­ke­rül­he­tünk szá­mos be­teg­sé­get.

Az egész­sé­ges em­ber­nek szük­sé­ge van pro­te­i­nek­re, szén­hi­drá­to­kra, vi­ta­mi­no­kra, ás­vá­nyi anya­go­kra és zsí­ro­kra. Eze­ket az alko­tó­ele­me­ket tar­tal­maz­za a hat alapíz. A szén­hi­drá­tok éde­sek, a pro­te­i­nek fa­nya­rok, a vi­ta­mi­nok sa­va­nyú­ak vagy ke­se­rű­ek, az ás­vá­nyi anya­gok csí­pő­sek és só­sak. Ál­ta­lá­nos­ság­ban el­mond­hat­juk, hogy az ét­rend fe­lé­nek szén­hi­drá­tok­ból, kb. 30%-ban pro­te­i­nek­ből és 20%-ban zsi­ra­dék­ból kell áll­nia. Ez ter­mé­sze­te­sen egyé­nen­ként vál­toz­hat.

A va­ta tí­pus fá­zé­kony és szá­raz­ság­tól szen­ved. Ezért ál­ta­lá­ban nincs jó ét­vá­gyuk. Ép­pen ezért na­pon­ta több­ször kis ada­go­kat kell en­ni­ük, mint a ma­da­rak­nak. A va­ta tí­us ét­elei le­gye­nek könnyű­ek, fris­sen főt­tek, tar­tal­maz­za­nak vi­szony­lag sok fris­sen saj­tolt ola­jat, va­jat stb. Több szén­hi­drát­ra van szük­sé­gük, mint pro­te­i­nek­re. A va­ta tí­pus gya­kran szen­ved ízü­le­ti fáj­dal­mak­ban, szék­re­ke­dés­ben és bél­gáz­kép­ző­dés­ben.

A pit­ta tí­pus­nak több pro­te­in­re, mint szén­hi­drát­ra van szük­sé­ge, mi­vel emész­té­sük jó, és ro­busz­tus al­ka­tú­ak. Egy­aránt jól emész­tik a sült, főtt és nyers ét­ele­ket. A pit­ta tí­pus ál­ta­lá­ban vé­ve me­leg, nem rit­ka ná­luk a ma­gas vér­nyo­más és a hi­pe­rak­tív emész­tő szerv­rend­szer. Tes­tük el­sa­va­so­dott, sok­szor mi­grén kí­noz­za őket.

A kap­ha tí­pus hí­zé­kony, ezért könnyű, ka­ló­riá­ban sze­gény, ro­stok­ban gaz­dag ét­ren­det kell tar­ta­nia. Fo­gyas­sza­nak sok gyü­möl­csöt, sö­tét­zöld fő­ze­lék­fé­lé­ket és ga­bo­ná­kat. A pro­te­i­nek se­gít­sé­gé­vel könnyen fogy­nak. Ál­ta­lá­ban ke­ve­set mo­zog­nak, haj­la­mo­sak a szív- és ér­rend­sze­ri meg­be­te­ge­dé­sek­re és a ma­gas ko­lesz­te­rin­szin­tre. Jót tesz ne­kik a me­leg, fű­sze­res és csí­pős ét­el, mi­vel a csí­pős íz se­gít a ka­ló­ri­ák ége­té­sé­ben.

Az ájur­vé­da ere­je a ho­lisz­ti­kus szem­lé­let­ben rej­lik. Az ájur­vé­dás ira­tok pon­tos tá­jé­koz­ta­tást ad­nak ar­ról, hogy mi­kor, mit és ho­gyan együnk. Pél­dá­ul azt, hogy min­dennap azo­nos idő­pont­ban aján­la­tos reg­ge­liz­ni, ebé­del­ni és va­cso­ráz­ni. Ugya­nez vo­nat­ko­zik az elal­vás idő­pont­já­ra, és ál­ta­lá­ban a na­pi te­vé­keny­sé­gek rit­mu­sá­nak be­tar­tá­sá­ra.

Az ájur­vé­da sze­rint az ét­eke­zé­sek kör­nye­ze­te is fon­tos. Lény­eges az is, hogy az ét­elt sze­re­tet­tel ké­szít­sük, mert a sza­kács rez­gé­sei át­adód­nak az ét­el­be, azon ke­resz­tül an­nak el­fo­gyasz­tó­já­ba.

Az ízek MI­NI-ÁBC-je

Az aláb­bi­ak­ban meg­adunk né­hány élel­mi­szert, ame­lye­ket min­den­ki­nek sa­ját dos­há­já­nak meg­fe­le­lő mennyi­ség­ben kell fo­gyasz­ta­nia:

Édes: rizs, ku­ko­ri­ca, rozs, zab, kö­les, ár­pa, bú­za, hü­ve­lye­sek, tej, hús és ola­jok.

Sa­va­nyú: sző­lő, mál­na, ho­mok­tö­vis, ci­trus­fé­lék, tej, jog­hurt.

Ke­se­rű: gyer­me­klánc­fű, csa­lán, jáz­min, ko­rian­der, kur­ku­ma, ezer­jó­fű.

Csí­pős: hagy­ma, pa­pri­ka, fok­hagy­ma, gyöm­bér, bors, ba­zsa­li­kom, ánizs, kö­mény, mus­tár, ka­kukk­fű.

Sós: só­zott hús, sós he­ring, ro­pi, bur­go­nya-chips.

Fa­nyar: dió, zsá­lya, or­bánc­fű, méz.

Teszt

Melyik alaptípusba tartozik Ön?

Számolja meg az egyes oszlopokba került pontokat. A legmagasabb pontszámú oszlop felel meg az Ön alkatának. A legtöbb ember kevert alkatú, ami azt jelenti, hogy náluk főként két dosha dominál. A terápiának mégis arra a doshára kell irányulnia, amelyikben a legtöbb pontot értünk el. Ha mindhárom oszlopban azonos pontszámunk van, a három dosha teljes harmóniájáról van szó.