Bizalmi iszony
Nyilvánvaló, hogy az ellenőrzéskényszer a szabadság, illetve – az egyén esetében – a szabad energiaáramlás korlátozásához, s ezek következtében társadalmi, illetve egyéni megbetegedésekhez vezet. Az erőltetett, bizalomhiányon alapuló kontroll a kis és nagy diktátorok alapjellemvonása, amit például Sztálin vitt tökélyre. Mindenkiben elültette a fortélyos félelmet, hiszen legbelső munkatársai sem tudhatták, megérik-e a másnapot, vagy mikor találják Szibériában magukat.
A bizalomról a legfontosabb azt tudnunk, hogy az a szeretettel együtt a szívcsakra pozitív energiája. A tűz elem tulajdonságának megfelelően segít a szervezetünkben szabadon eloszlani és keringeni az életenergiát. Ezzel szemben a félelem elfoglalja e két érzelem helyét, ezáltal tudat alatt és fölött olyan energiablokádokat hoz létre, amelyek a legkülönbözőbb testilelki betegségek forrásai, extrém esetben például pánikszindrómához vagy szívinfarktushoz vezethetnek.
Ellentétben azzal, amit Lenin mondott, az amerikai komikus, Scott Adams úgy fogalmazott, hogy: „A bizalom megváltoztatja az embereket. Azzá válnak, amit az ember tőlük elvárhat.” Sokkal inkább fedi azonban a valóságot, ha azt mondjuk, az emberek a bizalom által azzá válnak, amik valójában. Egészségben képesek tartani a bizalom által érzelmi központjukat.
A bizalom hitelességet, megbízhatóságot, a szeretet adására és befogadására való képességet eredményez, amikor nem kell fölösleges energiákat a színlelésre fordítanunk.
A bizalmat megszerezni, megkapni és kimutatni mások irányában a személyes szabadság, a személyiségfejlődés és az önbizalom kifejlesztésének alapfeltétele. A kontroll ezzel szemben mindig a normától való – de bizonyos mértékig természetesen szükséges – eltérést, szigorú viselkedési kereteket teremt, amelyben a kreativitásnak kevés hely jut. Sok munkahelyen láttam, sok vezetőtől hallottam, hogy azokon a munkahelyeken, ahol a bizalom áll az előtérben, a jó közérzet és a siker kéz a kézben járnak együtt.
A bizalmi viszony kialakítása adja az alapot a kapcsolatban
A bizalom természetesen minden emberi kapcsolatnak szilárd alapja kellene legyen. Elsősorban a pár- és baráti kapcsolatokban, de a beteg és a gyógyító közötti viszonyt is meghatározza. Amennyiben a betegnek nincs bizalma a gyógyítóban vagy módszerében, a kezelés sikertelenségének nagy a valószínűsége.
A bizalom természetesen nem egyirányú utca. Azt részint visszakapjuk, másrészt a páciensnek feltétlenül éreznie kell: megbízunk benne, hogy – egyébként természetesen a saját érdekében – utasításainkat igyekezni fog betartani! Világossá kell tennünk, hogy az ő bizalmi indexének növelése – a gyógyító és saját maga vonatkozásában is – nem csak a saját gyógyítókapacitásának a növekedését fogja eredményezni. Hanem, a mai világban talán legfontosabbat, a gyógyuláshoz vezető önbizalmat, az egészségéért vállalt önfelelősség tudatát is. Arról nem is beszélve, hogy a bizalom a szó szoros értelmében „szívügye” a megelőzésnek is.
Hogy emberi kapcsolatainkban milyen arányban használjuk a bizalmat és a kontrollt, az neveltetésünktől és élettapasztalatainktól, de pszichés alkatunktól is függ. A leginkább bizalommal élők a depresszív típusú emberek – az ő túlzott bizodalmukkal sokszor vissza is élnek –, míg a leginkább felügyeletpártiak a skizoid típusú, gyakorta diktátorhajlamú emberek. Egészséges társadalom és egészséget őrizni kívánó emberek számára az lehet a legjobb tanács, hogy kétes esetekben mindent tegyünk meg azért, hogy a szívcsakránkban a lehető legnagyobb részt a bizalom foglalja el. Éljünk a megfordított lenini mondás szerint: „A kontroll jó, de a bizalom jobb!”
Fotó: Shutterstock
