Kedves Olvasó! – Butaság

Az év­szá­za­dok so­rán a bu­ta­ság Eu­ró­pa több pont­ján, több­ször is fel­ütöt­te a fe­jét, és orosz­lá­nok he­lyett pél­dá­ul, az ak­ko­ri „mo­dern tech­ni­ká­nak” meg­fe­le­lő­en, mág­lyá­val dol­go­zott, ezen pör­köl­get­te a más­ként gon­dol­ko­dó­kat.

Ma­nap­ság a butaság sok­kal kí­mé­le­te­seb­ben bá­nik el­len­fe­lei­vel. E fi­nom és ru­gal­mas irány­zat de­mo­kra­ti­zá­ló­dott és in­téz­mé­nyes for­má­ban je­le­ní­ti meg szé­les tár­sa­dal­mi cso­por­tok tö­re­kvé­se­it. Mi ta­ga­dás, min­dan­nyi­an vol­tunk már os­to­bák éle­tünk­ben. Még ha nem is va­gyunk e te­kin­té­lyes irány­zat fel­tét­len hí­vei, és rit­kán vál­lal­juk ve­le a nyílt össze­üt­kö­zést. Hall­ga­tó­la­go­san még tá­mo­gat­juk is, pél­dá­ul ami­kor ilye­ne­ket mon­dunk: „Amíg nincs jobb, el kell fo­gad­ni a ré­git.”

Nagy tör­té­nel­mi sze­re­pe, mint min­dig, most is az, hogy be­bal­zsa­moz­zon. Élő­nek tün­tes­sen fel rég el­halt, ér­té­két vesz­tett kon­ven­ció­kat, így meg­aka­dá­lyoz­za an­nak meg­va­ló­sí­tá­sát, amit a jó­zan ész fe­lis­mer és kö­ve­tel. Gon­dos­ko­dik ró­la, hogy az em­be­rek ne te­hes­sék azt, amit sze­ret­né­nek, és le­he­tő­leg sen­ki ne érez­ze ma­gát jól. Így az­tán meg­óv­ja az ál­lam­pol­gá­ro­kat a könnyel­mű­ség­től és a ren­det­len­ség­től. Ugya­nak­kor si­ke­rül ne­ki meg­aka­dá­lyoz­ni az egyet­len, ter­mé­szet­ből adó­dó fe­gyel­met, az egyé­nek egy­más­ra­utalt­sá­gá­nak ér­zé­sé­ből fa­ka­dóépí­tőés cse­lek­vő szo­li­da­ri­tást.

A bu­ta­ság sze­re­tő, ám eré­lyes atyai gon­dos­ko­dás­sal for­mál­ja az em­be­rek gon­do­lat­vi­lá­gát. El­ma­gya­ráz­za ne­kik, hogy a Nap szor­gal­mas pol­gár mód­já­ra reg­gel fel­kel, es­te le­fek­szik. Azt, hogy a ka­pi­ta­lis­ta tő­ké­nek az a meg­fel­leb­bez­he­tet­len tör­vény­sze­rű­sé­ge, hogy oda ván­do­rol, ahol a le­gol­csób­ban, a lét­mi­ni­mum szint­jét sem elé­rőéh­bé­ren dol­goz­tat­hat­ja mun­ká­sok szá­zez­re­it. El­hi­te­ti a ci­vi­li­zá­cióés a de­mo­krá­cia meg­rög­zött hí­ve­i­vel, hogy mi­lyen ál­dá­sos, ha ame­ri­kai és ira­ki ka­to­nák ha­lom­ra lö­vik egy­mást. No meg mi­lyen szá­nal­ma­sak a har­ma­dik vi­lág sze­gé­nyei, akik egész nap – jobb hí­ján – a na­pon süt­te­tik a sej­ha­ju­kat, és éh­sé­gük csil­la­pí­tá­sá­ra be­érik az­zal, hogy a pál­ma­er­dő kö­ze­pén a szá­juk­ba hul­lik egy ba­nán.

Butaság, mint a társadalom hitrendszerei

Az ózon­lyu­kra va­ló hi­vat­ko­zás­sal el­ma­gya­ráz­za a gyer­me­ke­it fél­tő csa­lá­dok­nak, hogy ne men­je­nek a na­pra. Jobb, ha be­ton­épít­mé­nye­ik­ben a tv előtt ül­nek egész nyá­ron, be­le­fe­led­kez­ve a va­ló­ságshow-k és bra­zil szap­pa­no­pe­rák idil­li­kus vi­lá­gá­ba. Könnye­kig meg­ha­tód­va a vi­rág­árus­lá­nyok her­ceg­nő­vé vá­lá­sá­nak per­spek­tí­vá­in. Szű­kebb pát­riám­nál ma­rad­va el­ma­gya­ráz­za azt is, hogy mi­ért szol­gál­ja job­ban egész­sé­gün­ket a tu­do­mány vegy­kony­há­já­ban ke­vert szin­te­ti­kus szár­ma­zék a ter­mé­szet humán­kon­form gyógy­nö­vény­kin­cse­i­vel szem­ben.

Annyi min­dent ma­gya­ráz meg ért­he­tő­en és ké­zen­fek­vő­en, hogy hí­ve­i­nek száma nem cse­kély. A mai za­va­ros és ide­ge­sí­tő vi­lág­ban ha­tá­sa meg­nyug­ta­tó és egye­ne­sen ál­dá­sos. Zson­gí­tó ere­jé­vel szem­ben csak az az ag­gály me­rül­het fel, hogy a bu­ta­ság még egy­szer sem tud­ta vég­leg fel­tar­tóz­tat­ni az ese­mé­nyek fo­lyá­sát.

Kí­vá­nok va­la­mennyi­ük­nek bol­dog, bé­kés ka­rá­csonyt és böl­cses­ség­ben bő­vel­ke­dőúj esz­ten­dőt!

Fotó: Shutterstock