Jön az őszhajúak társadalma
A 69 éves, világszerte ismert jövőkutató demográfiai adatok alapján azt állítja, hogy a 60 évesnél idősebbek aránya 2040-re megkétszereződik Európában. Ez a folyamat óriási változásokat idéz elő a munkaerőpiacon: tízből négy munkavállaló 50 évesnél idősebb lesz.
Az öregek félreállítása, a korai nyugdíjazás közgazdasági megfontolásból is lehetetlenné válik. 1960-ban Németországban átlagosan 9,6 évig folyósítottak nyugdíjat a férfiaknak, ez a szám 2007-ben már 15,3 évre ugrott. Nagyon úgy tűnik, hogy 2030-ban már két járulékfizetőnek kell eltartani egy nyugdíjast, és az is látható, hogy a nyugdíj törvényben meghatározott minimális összege nem elegendő a megélhetéshez. Ebből az következik, hogy a nyugdíjkorhatár egyre inkább kitolódik, és egyre több 65 évnél idősebb ember kényszerül arra, hogy tovább dolgozzon.
A nyugdíjasok társadalma – az elöregedő társadalom előnyei és hátrányai
Opaschowski szerint társadalmi fordulat várható: a mesterségesen feltupírozott „fiatalságőrület” kezd kimenni a divatból. Fokozatos és átmeneti időszakra kell felkészülni az aktív munkavállalás és a teljes nyugállományba való vonulás között. Munka időskorban, méghozzá örömmel! – ez a jövő szlogenje.
Az „őszhajúak társadalma” nem feltétlenül rossz. Egyértelműen elmondható, hogy a mai 60 évesek vitálisabbak, vállalkozóbb kedvűek, mint fél évszázaddal ezelőtt az 50-es korosztály. Az a céljuk, hogy sokáig megőrizzék aktivitásukat, ennek érdekében idősebb korukban nagy gondot fordítanak az egészséges táplálkozásra, az egyéni alkatnak megfelelő, rendszeres testmozgásra és a kulturális szórakozásra.
Egyre többen belátják, hogy a jó közérzet, a testi-lelki egészség nem elsősorban pénz kérdése, hanem a megfelelő életszemlélettől és életmódtól függ. Sokan kezdik érteni, hogy az egészségéért mindenki saját maga a felelős, és nem az államra vagy a betegbiztosítókra mutogatnak.
A jövőben átértékelődik a jólét fogalma. A materiális javak iránti birtoklási vágy egyre inkább a háttérbe szorul, s helyette a társadalmi jó közérzet, az életminőség jelentik a fő motivációt. A jövőkutató prognózisa szerint tehát szép idők várnak ránk. 20 év múlva a mértékletes és céltudatos életöröm áll majd a prioritásaink élén, minőségileg átértékelődik az együttélés fogalma: a több generációt átfogó, szoros jószomszédi és baráti kapcsolatok igénye felülmúlja az önzést és a birtoklási vágyat.
Optimista jövőkép: magánélet és munka egyensúlya
A jólét tehát egyenlővé válik az anyagi biztonsággal, a szociális elkötelezettséggel és az egyre növekvő egészségtudatossággal. A 21. század életfelfogása pedig a magánéleti boldogság és a stabil társadalmi beágyazottság érzésének a szimbiózisán alapszik.
Az optimista jövőkép kirajzolódását egy új társadalom létrehozására a jelen körülmények ki is kényszerítik. Most, amikor a gazdasági növekedés gyakorlatilag megtorpant, és az egész világon kiéleződtek a harcok a nemzeti jövedelmek újraelosztásáért, az emberek kénytelenek lejjebb adni az igényeiket. Miközben mindannyiunkban ott munkál a luxus iránti vágy, és szeretnénk mindig egy kicsit többet megengedni magunknak, wellness- szállodák kényeztetéseit élvezni, kénytelenek leszünk takarékoskodni, szerényebben élni.
Ezek a körülmények az immateriális értékek robbanásszerű fejlődését eredményezik.10 év múlva az lesz az ideális embertípus, aki képes önálló vállalkozásra, értelmesen irányítja az életét. Azaz képes arra, hogy egyensúlyt teremtsen a kreatív, hasznos munka, a folyamatos életen át tartó tanulás és fejlődés, valamint a kellemes szórakozás között. Ennek az lesz az eredménye, hogy – bár kevesebb lesz a pénzünk – mégis (szó szerint) jobban élünk.
A jövő társadalma
Ezen belül természetes az igények differenciálódása. A fiatal gyermekes családok továbbra is saját családi házról álmodoznak. A magányosok és az idősebbek ehhez már most is másképp viszonyulnak. Nekik fontos – és a jövőben még fontosabb lesz – a kulturális és egészségügyi létesítmények, valamint – nem utolsósorban – a munkahely közelsége.
Ők a hosszú időt igénybe vevő ingázás helyett inkább választják a kényelmet, vállalva a magasabb rezsiköltséget és a városi környezet kellemetlenségeit. A lakosság kisebbik részének a vidéki élet és az életvitelükben való folytonosság azonban minden másnál vonzóbb marad.
A jövőbeli idős generációk testi-lelki igényeinek, jó közérzetének kielégítése érdekében óriási felelősség hárul a családokra, az utódok nevelésére. Fontos, hogy a gyermekek jóléti biztonságban nőjenek fel. Valamint az is, hogy olyan közösségi szellemben nevelkedjenek, ahol kialakul bennük a különböző generációk iránt érzett felelősségtudat. Így aggastyánok sem kényszerülnek majd arra, hogy feladják megszokott szociális környezetüket – ha nekik úgy tetszik.
Fotó: Shutterstock
