Agytréning

Itt ál­lunk az ÚJ VI­LÁG KÜ­SZÖ­BÉN sok­szor ta­nács­ta­la­nul, ér­tet­le­nül. So­kan úgy érez­zük, hogy tő­lünk füg­get­le­nül olyan ese­mé­nyek tör­tén­nek, ami­re nem ta­lál­juk a vá­laszt. Ro­ha­nunk és mégsincs időnk sem­mi­re. Olyan dol­gok után só­vár­gunk, amit ha meg­ka­punk, hosszú tá­von nem szol­gál­ja bol­dog­sá­gun­kat. Gya­kran fé­lel­me­ink, rossz szo­ká­sa­ink irá­nyí­ta­nak ben­nün­ket, mert elve­szí­tet­tük a tu­da­tos gon­dol­ko­dás ké­pes­sé­gét, aka­ra­tunk sza­bad­sá­gát. Nem tu­dunk he­lyes dön­té­se­ket hoz­ni.

A hely­te­len élet­mód – rossz táp­lál­ko­zá­si szo­ká­sa­ink, a moz­gás­hi­ány – ha­tal­mas rom­bo­lást vé­gez­nek szer­ve­ze­tünk­ben. A kö­rü­löt­tünk lé­vő in­for­má­ció­ö­zönt ká­ros stressz­ként él­jük meg. Fe­szült­sé­ge­in­kre nin­cse­nek fel­dol­go­zá­si al­ter­na­tí­vá­ink. So­kan ezért vá­laszt­ják az al­ko­hol vagy a drog fe­szült­sé­g­ol­dó, pil­la­nat­nyi han­gu­lat­ja­ví­tó ha­tá­sait. Azt gon­dol­juk, hogy sö­tét erők szö­vet­kez­tek el­le­nünk, pe­dig ha a dol­gok mé­lyé­re né­zünk, rá kell döb­ben­nünk, min­den, ami tör­té­nik kö­rü­löt­tünk és ve­lünk, az nagy­részt sa­ját „te­rem­té­sünk” ered­mé­nye.

A meg­ol­dás egyik ko­moly le­he­tő­sé­ge agyunk tel­je­sít­mé­nyé­nek meg­vál­toz­ta­tá­sá­ban rej­lik. Agy­sejt­je­ink műkö­dé­sét fre­kven­ci­ák sze­rint cso­por­to­sít­juk, me­lyek at­tól füg­gő­en vál­toz­nak, hogy mi ép­pen éber, el­la­zult, al­vás-álom­lá­tá­sos vagy a mély­al­vás ál­la­po­tá­ban va­gyunk. Ma­gas bé­ta-szin­ten, erős iz­gal­mi ál­la­pot­ban, stressz­hely­zet­ben ez a rez­gés a 30 Hz-et is jó­val meg­ha­lad­hat­ja. Míg al­fa-ál­la­pot­ban (8–13 Hz) ugya­nannyi idő alatt 20-30 in­for­má­ció­ból tu­dunk dön­tést hoz­ni, ad­dig ma­gas bé­ta-szin­ten már csak 3-5 in­for­má­ció áll a ren­del­ke­zé­sün­kre. Az et­től ala­cso­nyabb tí­pu­sú bé­ta-szin­ten (15–18 Hz) már ja­vul a kon­cen­trá­ci­ónk, fi­gyel­münk a kül­vi­lág­ra, fe­la­da­tun­kra össz­pon­to­sul.

Al­fa-ál­la­pot­ban hoz­zuk meg éret­tebb dön­té­se­in­ket, itt old­juk meg mé­lyebb szin­ten a pro­blé­má­in­kat. Az al­fa-hul­lá­mok új ada­tok, in­for­má­ci­ók be­fo­ga­dá­sá­ra al­kal­ma­sak, me­lye­ket éber ál­la­pot­ban tu­dunk elő­hív­ni. Ezen a szin­ten meg­nyug­szik a pszi­ché, csök­ken a kró­ni­kus fáj­da­lom, a ma­gas vér­nyo­más, a ká­ros stressz, nő a to­le­ran­cia és a kre­a­ti­vi­tás. Az al­fa­tré­ning se­gít, hogy könnyeb­ben le­szok­junk ká­ros szen­ve­délyün­kről.

Al­fa-thé­ta ha­tá­rán (7,83 Hz) ré­gi el­fe­lej­tett él­mé­nye­ket idéz­he­tünk fel. Itt tö­röl­he­tő a kü­lön­bö­ző ve­lünk tör­tént ne­ga­tív ese­mé­nyek ér­zel­mi ré­sze, mint pl. a ha­rag, lel­ki fáj­dal­mak, szo­mor­ú­ság. Az itt kép­ző­dő vegyi anya­gok se­gít­sé­gé­vel kö­zel 1,5 órán­ként men­ti el agyunk a be­fo­ga­dott in­for­má­ci­ót. Ez a fre­kven­cia egye­zik a Föld és az io­nosz­fé­ra kö­zöt­ti szá­mun­kra na­gyon fon­tos re­zo­nan­ciá­val. Saj­nos a vá­ro­si élet (ma­gas be­ton­há­zak) miatt ép­pen en­nek hi­á­nyá­ban szen­ve­dünk na­gyon so­kan.

Thé­ta (4–7 Hz) szin­ten ál­mo­dunk. Éber ál­la­pot­ban na­gyon ne­héz thé­ta-hul­lá­mo­kat pro­du­kál­ni, leg­több­ször elal­szunk, mi­előtt elér­nénk. Itt fej­leszt­het­jük me­mó­rián­kat, nö­vel­het­jük ké­pes­sé­gün­ket az új in­for­má­ci­ók be­fo­ga­dá­sá­ra, ezért a ta­nu­lás szem­pont­já­ból na­gyon je­len­tős. A thé­ta-hul­lá­mok „fe­lold­ják” a bel­ső el­le­nál­lá­sun­kat és at­ti­tűd­vál­tás­hoz se­gí­te­nek hoz­zá. Ezál­tal új öt­le­tek, el­kép­ze­lé­sek kez­de­nek el fog­lal­koz­tat­ni ben­nün­ket, meg­ol­dást ta­lá­lunk ré­gi prob­lé­má­in­kra.

A del­ta (1–4 Hz) tar­to­mány agyunk leg­főbb ener­gia­töl­tő ál­la­po­ta – ezt csak mély­al­vás­kor él­jük át. Az ala­csony del­ta-hul­lá­mok al­kal­ma­sak ar­ra, hogy az al­vá­si ci­klu­sok be­áll­ja­nak a nor­má­lis rit­mus­ba, be­in­dul­ja­nak a mé­reg­te­le­ní­té­si fo­lya­ma­tok és az im­mun­funk­ci­ók is meg­vál­toz­nak.

Bal agy­fél­te­kénk ve­zér­li tes­tünk jobb ol­da­lát. Fe­la­da­ta, hogy sze­münk elé tár­ja a dur­va agya­gú­ként meg­ta­pasz­tal­ha­tó kül­vi­lá­got. Meg­tes­te­sí­ti az in­tel­lek­tus, a lo­gi­ka, az ana­li­ti­ka és ér­te­lem be­fe­lé irá­nyu­ló ego­kom­po­nen­se­it.

Jobb agy­fél­te­kénk ve­zér­li tes­tünk bal ol­da­lát. A rész­le­tek előtt min­dig az össz­be­nyo­mást ál­la­pít­ja meg. A kép­sze­rű nem ver­bá­lis kom­mu­ni­ká­ció, az in­tuí­ció és az in­spi­rá­ció be­fe­lé irá­nyu­ló én­kom­po­nen­sé­nek fe­lel meg.

A mai élet­for­ma és saj­nos az is­ko­la­rend­sze­rek leg­több­je is a bal agy­fél­te­kés funk­ció­kat he­lye­zi elő­tér­be, ami azt ered­mé­nye­zi, hogy el­ha­nya­gol­juk jobb agy­fél­te­kén­ket. A bal agy­fél­te­ke do­mi­nan­ciá­ja miatt a dol­go­kat job­bá­ra csak a re­ali­tá­sok kor­lá­tai kö­zött fo­gad­juk el, és nem vagy alig hall­ga­tunk meg­ér­zé­se­in­kre.

Ha olyan tar­tós ha­tá­sok ér­nek ben­nün­ket (pl. stressz), ame­lyek csök­ken­tik agy­hul­lá­ma­ink las­sabb rez­gé­se­it és ma­gas bé­tás ál­la­po­tot idéz­nek elő, az agyunk ál­tal ki­bo­csá­tott rez­gés­hul­lá­mok el­to­lód­nak és fel­bo­rul az agy­fél­te­kék kö­zöt­ti egyen­súly. En­nek egyik oka, hogy ener­gia­hiánnyal küz­dünk, ezért ne­he­zeb­ben tu­dunk tel­je­sí­te­ni, csök­ken a kon­cen­trá­ci­ónk, rom­lik a me­mó­riánk és ta­nu­lá­si ne­héz­sé­ge­ink lesz­nek. Van­nak, akik meg­pró­bál­ják sa­ját ener­gia­mu­ta­tó­ju­kat má­sok ener­gi­aro­vá­sá­ra nö­vel­ni fi­zi­ká­lis vagy pszi­chés el­nyo­más­sal, vagy az egyol­da­lú fi­gye­lem meg­kö­ve­te­lé­sé­vel („ener­gia­vám­pí­rok”). Sú­lyos­bít­hat­ja hely­ze­tün­ket, hogy ne­vel­te­té­sünk és ta­pasz­ta­la­ta­ink ál­tal ve­zé­rel­ve rossz szo­ká­sok rab­jai le­szünk, hely­te­le­nül gon­dol­ko­dunk és ezál­tal ön­ma­gunk számá­ra kor­lá­to­kat ál­lí­tunk. Sa­ját erőnk­ből pe­dig ne­he­zen vagy egy­ál­ta­lán nem tud­juk, ho­gyan ál­lít­suk vissza tes­ti-lel­ki-szel­le­mi har­mó­nián­kat. Re­la­xá­ció, me­di­tá­ció nél­kül nem tud­juk meg­tisz­tí­ta­ni ma­gun­kat a ká­ros stressztől, nincs ön­gyó­gyí­tás, önis­me­ret, ön­fej­lesz­tés.

Agytréning

Az agy­tré­ning passzív me­di­tá­ci­ós tech­ni­ka, mely a fény és a hang ősi re­la­xá­ci­ós ere­jét öt­vö­zi a kom­pu­te­res csúcs­tech­ni­ka tu­do­má­nyá­val. En­nek esz­kö­ze a fény-hang vagy agy­tré­ner men­tá­lis kom­pu­ter, mely a fény- és a hang­je­lek ál­tal cél­zott mó­don agyunk sti­mu­lá­lá­sá­val éri el a kü­lön­bö­ző fre­kven­cia­tar­to­má­nyo­kat.

A fény és a hang rit­mi­kus vál­to­zá­sá­nak ha­tá­sát már több ezer éve is­me­ri az em­ber – elég, ha az in­di­á­nok nap­tán­cá­ra vagy a sá­má­nok do­bo­lá­sá­ra gon­do­lunk. A lé­nyeg mind­két eset­ben a kel­lő rit­mus lét­re­ho­zá­sa és fenn­tar­tá­sa, ami ál­ta­lá­ban má­sod­per­cen­ként 3-4 im­pul­zust je­lent. Az ál­lan­dó mo­no­ton rit­mu­sok ar­ra szol­gál­tak, hogy se­gít­sé­gük­kel mó­do­sult tu­da­tál­la­po­tot idéz­ze­nek elő. Agyunk haj­la­mos ar­ra, hogy az agy­hul­lá­mok tar­to­má­nyá­ban mű­kö­dő kül­ső rit­mu­so­kra is rá­han­go­lód­jon. Ezt a haj­la­mot fre­kven­cia­kö­ve­tő vá­lasz­nak (FFR: Fre­qu­vency Fol­low­ing Re­spon­se) ne­vez­ték el. Ha te­hát a főbb ér­zék­szer­vi in­ge­rek út­ján (lá­tás, hal­lás), olyan rit­mu­so­kat ját­sza­nak be, me­lyek ter­mé­sze­tes eset­ben az egyik vagy má­sik tu­da­tál­la­po­tot kí­sé­rik, ak­kor a tu­dat az adott rit­mus­nak meg­fe­le­lő ál­la­pot­ra han­go­ló­dik. A fény-hang tech­ni­ka agyunk e tu­laj­don­sá­gai­ra épül.

A ké­szü­lék ré­sze egy spe­ciá­lis sze­mü­veg, mely­ben pa­rá­nyi iz­zók fe­hér fény­fel­vil­la­ná­sok­kal köz­lik az in­for­má­ci­ót, va­la­mint egy fej­hall­ga­tó, amely a pul­zá­ló mo­no­ton han­got ad­ja. A fény- és hang­je­le­ket a ké­szü­lék­hez tar­to­zó mi­k­ro­pro­cesszor irá­nyít­ja. A ké­szü­lék mind a négy ter­mé­sze­tes agy­hul­lám­tar­to­mányt ké­pes ak­ti­vi­zál­ni, tar­to­má­nyon­ként több­fé­le pro­gram kö­zül vá­laszt­ha­tunk. A pro­gra­mok ál­ta­lá­ban fé­ló­rá­sak (20-45 perc).

A tech­ni­ka elő­nye a ha­gyo­má­nyos me­di­tá­ció­val szem­ben, hogy nem igé­nyel sa­ját ener­gi­át, így hasz­ná­la­tát egy­faj­ta passzív me­di­tá­ció­nak te­kint­het­jük. Az ak­tív tech­ni­kák ese­tén a re­la­xált ál­la­pot elé­ré­sé­hez sok idő­re, gya­kor­lás­ra és tes­tünk ener­giá­já­ra van szük­ség. Ah­hoz, hogy elér­hes­sük a meg­fe­le­lő agy­hul­lám­tar­to­mányt, jó men­tá­lis ál­la­pot­ban kell len­nünk. Al­fa-hul­lá­mok hi­á­nyá­ban nem tu­dunk el­la­zul­ni és az ener­gia­hi­ány miatt az al­vás­ba me­ne­kü­lünk. Agy­tré­ning­gel új­ra­ta­nul­ha­tók az el­fe­lej­tett agy­hul­lá­mok rez­gés­tar­to­má­nyai, ezu­tán az ak­tív tech­ni­ka is működ­ni fog. A ké­szü­lék ren­del­ke­zik olyan spe­ciá­lis pro­gra­mok­kal is, ame­lyek ké­pe­sek a két agy­fél­te­két kü­lön-kü­lön kü­lön­bö­ző fre­kven­cia­tar­to­mány­ban sti­mu­lál­ni (pl. ADD – (At­ten­tion De­fi­cit Di­sor­der) – fi­gye­lem­hi­á­nyos szind­ró­ma ese­tén – B14/J18-10 Hz, vagy a „szu­per­ta­nu­ló” pro­gram, ami a „Budzynski” ta­nu­lá­si mód­sze­ren alap­szik (B14/J18-18 Hz), így ha­té­ko­nyab­bá vál­hat ta­nu­lá­sunk.

Sem­mi­lyen füg­gő­sé­get nem okoz, és sem­mi­lyen ká­ros mel­lék­ha­tá­sa nincs, mert tes­tünk sa­ját ké­szí­té­sű ké­miai anya­gait re­ak­ti­vál­ja és így éri el a kí­vánt ered­ményt. A kom­pu­tert a NA­SA sza­kem­ber­ei fej­lesz­tet­ték ki.

Mi­vel a ké­szü­lék min­den egyes pro­gram­ját úgy al­kot­ták meg, hogy a két agy­fél­te­két har­mó­niá­ra kész­tes­se – a bal ol­da­li do­mi­nan­ci­át fel­vált­ja a két fél­te­ke együt­tes mű­kö­dé­se. A sti­mu­lá­ció ha­tá­sá­ra ke­let­ke­ző elek­tro­mos hul­lá­mok olyan vegyi anya­go­kat sza­ba­dí­ta­nak fel agyunk­ban, me­lyek töb­bek kö­zött fé­lel­me­in­ket, ne­mi vá­gyun­kat, de­presszi­ón­kat, ek­sztá­zi­sun­kat, sze­re­te­tün­ket, fé­lénk­sé­gün­ket sza­bá­lyoz­zák. Így pél­dá­ul az en­dor­fint, amely nagy öröm vagy jó­le­ső fi­zi­kai edzés ha­tá­sá­ra ke­let­ke­zik, vagy a sze­ro­to­nint, amely klasszi­kus hír­vi­vő anyag, és az agyon kí­vül a szer­ve­zet más pont­ja­in is fon­tos szol­gá­la­tot tel­je­sít. Ezek az ér­zé­sek bi­zo­nyos in­ge­rü­let­át­vi­vő anya­gok (neu­ro­transz­mit­te­rek) ha­tá­sá­ra ala­kul­nak ki, és meg­ha­tá­ro­zott össze­té­te­lük okoz­za men­tá­lis ál­la­po­tun­kat. A fény-hang ké­szü­lék se­gít­sé­gé­vel az agyunk műkö­dé­sé­hez fon­tos ve­gyü­le­tek szint­jét a nor­má­lis szin­tre tud­juk vissza­ál­lí­ta­ni, ezál­tal han­gu­la­tunk és tel­je­sít­mé­nyünk is ki­egyen­sú­lyo­zot­tá vá­lik.

Agy­hul­lá­ma­ink rez­gés­tar­to­má­nyai hat­nak tes­tünk ener­gia­köz­pont­ja­i­ra, me­lye­ket az ezo­te­ri­kus ha­gyo­má­nyok sze­rint csa­kra­ként is­me­rünk. A csa­kra szó az óind szansz­krit nyelv­ből szár­ma­zik, je­len­té­se ke­rék, ko­rong. A csa­krák az ér­zék­szer­vek­kel és műsze­rek­kel meg­ra­gad­ha­tat­lan pszi­chés köz­pon­tok. Al­só há­rom csa­kránk a Föld ener­giá­ját dol­goz­za fel (gyö­kér-, lép-, köl­dök­csa­kra). A fel­ső há­rom csa­kránk a koz­mi­kus tér ener­giá­ját fog­ja fel (to­rok-, hom­lok-, ko­ro­na­csa­kra). A kö­zé­pen el­he­lyez­ke­dő szív­csa­kra fe­la­da­ta az ener­gi­ák egyen­súly­ban tar­tá­sa. Csa­krá­ink eze­ket az ener­giá­kat hasz­nál­ják fel a hoz­zá­juk kap­cso­ló­dó szer­ve­ink gyó­gyí­tá­sá­ra. Po­zi­tív vagy ne­ga­tív ér­zel­me­ink­kel, gon­do­la­ta­ink­kal be­fo­lyá­sol­ni tud­juk műkö­dé­sü­ket.

A ma élő em­ber a bal agy­fél­te­kés do­mi­nan­cia miatt az al­só csa­krá­in – va­gyis a hoz­zá­juk fűző­dő fi­zi­kai és ér­zel­mi jel­lem­ző­in – ne­he­zen tud túl­lép­ni. „Meg­van az anya­gi biz­ton­sá­gom, a tár­sam, élvez­ni aka­rom az éle­tet. Még min­dig kap­ni aka­rok az élet­től!” Ha az al­só csa­krák­ban túl sok az ener­gia és ezt a fel­ső csa­krák nem tud­ják irá­nyí­ta­ni, ak­kor ez több­nyi­re el­le­nő­ri­zet­len for­má­ban nyil­vá­nul meg, fo­ko­zott ag­resszió, sze­xua­li­tás, ha­tal­mi tö­re­kvé­sek és olyan tes­ti re­ak­ci­ók ré­vén, mint a láz, ide­g­össze­om­lás, gyul­la­dá­sok vagy hi­deg­rá­zás. Ha vi­szont ke­vés az ener­gia, ak­kor elve­szít­het­jük kap­cso­la­tun­kat a re­ali­tás­sal. Úgy élünk, hogy fi­gyel­men kí­vül hagy­juk a min­den­na­pi élet­hez szük­sé­ges dol­go­kat, a pénz­ke­re­ső te­vé­keny­sé­get, a bol­dog pár­kap­cso­la­tot, az egész­ség fenn­tar­tá­sát. Ha csa­krá­ink egyen­súly­ban működ­nek, meg­fe­le­lő har­mó­nia ala­kul ki agyunk fel­ső (tu­da­tos) és al­só (tu­da­ta­lat­ti) ré­sze kö­zött. A har­mó­nia vissza­ál­lí­tá­sá­val szív­csa­kránk ké­pes lesz ki­egyen­sú­lyo­zó fe­la­da­tát el­lát­ni, és egy ma­ga­sabb ren­dű gon­dol­ko­dás ke­rül elő­tér­be. Az ön­zés hát­tér­be szo­rul és át­ve­szi he­lyét a fel­té­tel nél­kü­li sze­re­tet. Már nem­csak ar­ra gon­do­lunk, hogy mit kap­ha­tunk, ha­nem ar­ra is, hogy mit ad­ha­tunk! Ha szí­vünk irá­nyít ben­nün­ket, nincs mi­ért fél­nünk! A fé­le­lem meg­aka­dá­lyoz ben­nün­ket ab­ban, hogy kap­cso­la­tot te­remtsünk bel­ső énünk­kel, hogy ké­tel­ke­dés nél­kül el­hig­gyük, amit mond ne­künk. Ha a fé­lel­met szá­műz­tük, éle­tünk új ér­tel­met kap. Gon­dol­ko­dá­sunk meg­vál­to­zik, új meg­vi­lá­gí­tás­ba ke­rül­nek a szá­mun­kra ed­dig meg­old­ha­tat­lan pro­blé­má­ink.

Ha rend­sze­re­sen re­la­xá­lunk, könnyeb­ben al­kal­maz­ko­dunk a kör­nye­zet gyors, drasz­ti­kus vál­to­zá­sai­hoz. Nyu­god­tab­bak le­szünk, job­ban re­a­gá­lunk a kül­ső és bel­ső in­ge­rek­re, az ön­meg­fi­gye­lés erő­sö­dé­se ál­tal ja­vul em­pá­ti­ás kész­sé­günk, nő a tel­je­sít­mé­nyünk, ta­nu­lá­si ké­pes­sé­günk, ja­vul az élet­mi­nő­sé­günk.