Biomező-kezelés

Dr. Reinhard Minzlaff német orvos-természetgyógyász számára a vér különösen nagy jelentőségű. Hat évvel ezelőtt dolgozta ki a biológiai mezők analízisének módszerét, amelynek során vér segítségével állítja fel diagnózisait. Példaként említhetjük egy Berchtesgadenben élő nőpáciensét, aki levélben, egy itatóspapírra felitatott vércseppet küldött neki, és panaszait is röviden felvázolta. Fáradtnak, kimerültnek és túlterheltnek érzi magát – írta -, huzamosabb ideje epe-máj panaszokkal küzd, amelyek oka tisztázatlan. Emellett akut vírusos influenzában szenved.

Dr. Minzlaff a vércseppet bioenergetikai elemzésnek vetette alá. Inga, ún. H-Dipol segítségével a májnál, valamint kisebb mértékben a lépnél és a vastagbélben talált eltérést. A rákra, hepatitis A-ra vonatkozó teszt negatív volt, ezzel szemben genetikai terheltséget, valamint elektromos mezők okozta terhelést lehetett kimutatni.

Konkrét példának vegyük a szédülést, amit a hagyományos diagnosztikai módszerek sokszor nem tudnak megmagyarázni. Bioenergetikai mezők elemzése során az ember felteszi a kérdést: mi okozhatja a tünetet? Esetleg a kisagy, amely mozgásaink koordinálásáért felelős, vagy a nyaki gerinc, vagy a belső fülben elhelyezkedő egyensúlyi szerv. Mindeme szervek egyenként tesztelhetők. Körülbelül 5 perc alatt pontosan megállapítható, hogy a szervezetben melyek a gyenge pontok. Ha pedig megállapítom, hogy a belsőfülben van a baj, nem szükséges felkeresni a neurológust.

A titokzatos bioenergetikai mező – a gyógyulás kulcsa

Dr. Minzlaff az analízist dolgozta ki, de a bioenergetikai módszer régebbi. Már az ötvenes- hatvanas években Harold S. Burr, a Yale Egyetem anatómiaprofesszora, aki neuroanatómiai és idegélettani kutatásokkal foglalkozott, kimutatta, hogy minden élőlényt különleges elektromos mező vesz körül, amit ő „Life-Field”-nek (életmezőnek) nevezett el. Burr ezt a mezőt nemcsak embereknél, állatoknál és növényeknél mutatta ki, hanem magoknál, tojáson, sőt mikrobákon is. Többek között azt is kimutatta, hogy ez a mező a növényeknél a holdfázisokkal együtt változik, valamint azt, hogy nőknél havonta egyszer e mező feszültsége megnő – nevezetesen ovuláció idején.

Burr arra a következtetésre jutott, hogy e speciális mezőnek köszönhető, hogy testünk – noha molekulái állandóan kicserélődnek, megújulnak – képes megtartani formáját. Arról is meggyőződött, hogy e mező holografikus struktúrájú, ami azt jelenti, hogy minden rész tartalmazza az egész információit. Ezért képes pontos képet adni egész testünkről egyetlen vércsepp is.

Az 1980-as években dr. Rupert Sheldrake angol biológus ismét felvetette a „morfogenetikus mezők” fogalmát, és új felfedezéseivel és érveivel felélénkítette a témával foglalkozók közötti párbeszédet. Heinz Schürch és dr. Guido Ebner, a neves svájci gyógyszergyár, a Ciba kutatói kísérletsorozatban statikus elektromos mezőben elhelyezett élő objektumokat vizsgáltak: mikroorganizmusokat, halpetéket, növényi magvakat, páfrányspórákat és kukoricamagokat. Kimutatták, hogy pl. a kukorica, elektromos mezőbe helyezve, nem csak jobban csírázott és gyorsabban nőtt, hanem az elektromosság hatására a kifejlődő növény formája is módosult: korábban élt őseihez hasonlóan bokorszerűen elhelyezkedő csöveket növesztett.

A szivárványos pisztráng petéi elektromos mezőbe helyezve a vadon élő pisztrángok alakját és viselkedését mintázó egyedekké fejlődtek, utóbbiak egyébként kb. 100 éve kipusztultak. Egy közönséges páfrányfajta spóráiból pedig olyan növény fejlődött ki, amelyet csak a 300 millió évvel ezelőtt keletkezett kövületekből ismerünk. Mi történhetett itt az elektromosság hatására? Mivel a kísérletben a vizsgált objektumokon nem haladt át áram, kizárhatjuk a DNS mutációját. Ha azonban nem változnak meg a gének, nem is tehetjük őket a forma megváltozásáért felelőssé. Ami ebben a kísérletben történt, csak a nem anyagi természetű rendező elv (mező) hatásaival magyarázható, amelyet az elektrosztatikus mezők befolyásoltak és módosítottak.

Számos ezoterikus iskola beszél „étertestről” vagy „éteri alteregóról”, más néven „formaalakító testről”, amely fizikai testünket élettel telíti és megformálja. Bármilyen néven is ismerjük ezt a furcsa képződményt, minden esetben azonos dologról van szó: formát adó erőről, amit mai tudásunkkal nem anyagi természetű, informatikai-energetikai szervező mezőként értelmezünk. Pontosan e szinten dolgozik és hat a bevezetőben említett bioenergetikai diagnózis és terápia.

Bizonyos károsító anyagok és kórokozók tartós terhelési tényezővé, pontosabban károsító mezővé alakulnak. Méghozzá nem anyagi, hanem energetikai-információs szinten. E tényezőkkel életünk során baktériumok, vírusok, gombák, fémek (pl. higany) vagy nem fémes mérgek (pl. formaldehid) formájában találkozunk. Bizonyos terhelő tényezőkkel azonban együtt születünk. A fent említettek mellett tehát olyan „öröklött toxinokkal” is van dolgunk, amelyeket elődeinktől, őseinktől, ill. az általuk elszenvedett betegségekből örököltünk.

Fontos leszögeznünk, hogy itt nem a hagyományos értelemben vett genetikai hibákról van szó. A genetikai terhelés valószínűleg az egyes sejtek, szervek szintjén leblokkolja az energiaáramlást. Ezúton megakadályozza, hogy ezek a biológiai egységek megfelelő módon reagáljanak a külső károsító hatásokra, így az öngyógyító erők, amelyek minden élőlényben megtalálhatók, nem képesek hatásukat kifejteni.

„Genetikai terheléstől” függően minden ember másképp reagál a kórokozókra, mérgekre, emocionális terhelésre, a természetes, ill. mesterséges zavaró mezőkre. A teszt során a pácienseket A, B, C és D típusba sorolják be. A D típus teljesen mentes az említett genetikai terhelésektől, általában egészséges, de sajnos nagyon ritka. Dr. Minzlaff az eddig vizsgált több ezer páciense közül mindössze egyetlen D típusú emberrel találkozott: egy asszonnyal, aki időközben betöltötte 100. életévét. A krónikus betegek általában az A típusba sorolhatók. Jellemző rájuk a jelentős „genetikai terhelés”, amit magukkal hoznak.

Mi történik a biológiai mezőben?

A biológiai mezőt vizsgáló tesztben mindenekelőtt egy szisztematikusan felépített lista alapján minden szervet és szövetet megvizsgálnak, tesztelik, hogy milyen terhelésnek vannak kitéve. Ez úgy történik, hogy a pácienstől vett, papírra cseppentett vércseppet homeopátiás módszerrel elkészített szervpreparátumok mellé helyezik. Ezután a vizsgálatot végző személy az ingával teszteli, hogy a vizsgált szervben van-e valamilyen zavar. Ezután a zavar mértékét állapítják meg: a skála mínusz 8-tól (súlyos betegség) 8-ig (egészséges állapot) terjed. Szintén az inga segít felderíteni a kórokat, ilyenkor a vércsepp mellé megfelelő baktérium-, víruskészítmények, ill. mérgekből készült preparátumok kerülnek.

A terapeutának körülbelül 200 tesztkészítmény áll rendelkezésére. Lényegében e módszerrel bármely anyagot tesztelhetünk, hogy a vizsgált személy számára káros-e vagy sem: ezek lehetnek élelmiszerek, gyógyszerek, élvezeti szerek, ruházati anyagok, mosószerek, kozmetikumok. Ezenkívül tesztelhetők a természetes, ill. technikai eredetű zavaró mezők (pl. elektroszmog) is.

Hogyan olthatók ki a zavaró mezők?

A biomező-terápia legalább olyan egyszerű, ugyanakkor hatásos, mint a teszt. A kezelés lényege, hogy a zavaró mezőket ellentétes rezgésű mezőkkel kioltják, illetve kiegyensúlyozzák. Az ellentétes mezők hordozójaként karbonátok, foszfátok, szulfátok, klorátok, valamint nátrium, kálium, kalcium és magnézium sói szolgálnak. Ezek testünk természetes alkotóelemei, kis mennyiségben pedig vérünkben is jelen vannak. Szájon keresztül adagolják őket, de nem kémiai szinten, hanem a homeopátiás készítményekhez hasonlóan a test informatikai-energetikai szintjén fejtik ki hatásukat. Hatásukat valahogy úgy képzelhetjük el, mint a fizikában a hullám-interferencia jelenségét, amely során egy hullámot ellentétes irányú hullámmal lehet kioltani.

A kezelés általában 30 napig tart, ezalatt lépésről lépésre, a genetikai terheléseknél kezdve minden rétegben jelentkező zavart kezelni kell. Általában 10 nap elteltével újabb teszttel ellenőrizhető, hogy a vizsgálat meghozta-e a várt eredményt. A biomező-terápiával gyógyítható, de legalábbis enyhíthető betegségek listája szinte végtelen. Idetartozik a migrén, a krónikus fejfájás, a krónikus légzőszervi megbetegedések, mint a melléküreg-gyulladás, a hörghurut és a hörgők asztmája. Továbbá a reuma, az ízületi kopások, és a gerincsérvek – bár ezeknél megemlítendő, hogy mindössze a folyamat lassítása, leállítása várható a kezeléstől, a már kialakult károkat ilyen módon nem lehet helyreállítani.