Emlőrák: rizikófaktorok, túlélési stratégiák

Az emlőrák a nőket sújtó leggyakoribb daganattípus. Ezért fontos azoknak a befolyásolható rizikófaktoroknak a tudatosítása, amelyek csökkentésével hozzájárulhatunk a betegség megelőzéséhez és leküzdéséhez.

Az ezredforduló után a kombinált hormonterápia (ösztrogén-progeszteron) emlődaganat-keltő hatását mutatták ki klinikai kísérletben változókor utáni nőknél. Már a kísérlet első évében növekedett a rendellenes mammogramok száma. A tanulmány 5. évében a klinikai kísérletet meg kellett szakítani az agresszív emlődaganatok számának feltűnő növekedése miatt. A hormonterápia következtében ugyan a csontritkulás-eredetű csonttörések száma csökkent, de az elemzők véleménye szerint az esetek többségében a terápia haszna nem ellensúlyozza annak jelentős emlődaganat-serkentő hatását. Ezen kívül a terápia növelte a stroke, a szívinfarktus és a tüdőembólia előfordulásának valószínűségét, viszont csökkentette a méhtestrák és a vastagbéldaganatok számát. További meglepő eredménye a vizsgálatnak, hogy az Alzheimer-kór és a demencia (kóros feledékenység) gyakorisága feltűnően növekedett a hormonadagolás hatására.

A túlsúly az egyik legjelentősebb befolyásolható tényező, amely lényegesen megnöveli az emlődaganatok kialakulásának valószínűségét, továbbá jelentősen csökkenti a túlélési esélyeket a már megbetegedett nőknél, és elősegíti a közeli és távoli áttétek képződését. A túlsúly egyébként általában megnöveli a végzetes kimenetelű rákmegbetegedések előfordulásának valószínűségét. Különösen az emlő-, bél-, nyelőcső-, máj-, hasnyálmirigy-, vese-, gyomor-, prosztata-, méhnyak-, méh- és petefészekdaganatok száma növekedhet meg. A túlsúly nem csak a menopauza utáni, hanem a fiatal nőknél is csökkenti a túlélési időt emlődaganatok esetében. Minél nagyobb a túlsúlya az emlődaganatban szenvedő betegnek, annál kisebbek a túlélési esélyei, annál nagyobb a valószínűsége, hogy a daganat újra kialakul. Komoly gondot jelent, hogy az emlőrákban megbetegedett nők túlnyomó részénél a diagnózis után testsúlygyarapodás tapasztalható, ami csökkentheti túlélési esélyeiket. A testsúlygyarapodás okát a kutatók a testmozgás csökkenésével magyarázzák. Nem meglepő, hogy a diagnózis utáni rendszeres testmozgás (ca. 3-5 óra átlagos sebességű gyaloglás hetente) csökkenti az emlődaganatból fakadó halálozási arányokat. Kimutatták, hogy a szerény mértékű testsúlycsökkenést eredményező zsírszegény táplálkozással is lényegesen javítani lehet az emlődaganatban szenvedők túlélési esélyein. A legújabb felmérések alapján a zöldségekben és gyümölcsökben gazdag táplálkozás (legalább napi 5 alkalommal fogyasztott zöldség-gyümölcs) és rendszeres testmozgás (napi fél óra séta) együttesen (de nem egymás nélkül!) képes jelentősen javítani (ca. 50%-kal!) az emlőrákban szenvedők túlélési esélyeit még a túlsúlyban nem szenvedőknél is! A testmozgás hatása erősebb a hormonra reagáló tumortípusokban megbetegedetteknél. Az egészséges életmód hatása eléri, sőt, az előnyöket és mellékhatásokat figyelembe véve valószínűleg túlszárnyalja például az olyan széleskörűen alkalmazott gyógyszerek hatását is, mint az ösztrogén modulátorok (tamoxifen), hiszen azok melléhatásai között szerepel a méhtestrák, mélyvénás trombózis és stroke. Ezért a kutatók a nők többségénél nem javasolják a tamoxifen megelőzés céljából történő használatát, csak azoknál, akik kiemelten veszélyeztetettek. A kutatók újabban nem csak az ösztrogén, hanem az inzulin rákkeltő hatását is gyanítják a fentebb leírt jelenségek mögött. A magas inzulinszint – cukorbetegség nélkül is! – jelentősen elősegítheti a távoli áttétképződések kialakulását és csökkentheti az emlődaganatban szenvedők túlélési esélyeit. Egy tudományos felmérés szerint emlődaganatban megbetegedetteknél a testmozgás javítja az inzulinérzékenységet és csökkenti a vér inzulinszintjét.

A fiatalkori aktív dohányzás és túlzott alkoholfogyasztás is elősegítheti az emlődaganatok kialakulását.

A legújabb felmérések igazolják, hogy a napfény (főleg 10 és 29 éves kor között) jelentősen csökkentheti a későbbi emlődaganatok kialakulását. Előző tanulmányunkban említettük, hogy ezt a jelenséget a napfény D-vitamin-képző tulajdonságának tulajdonítják a kutatók. A csukamájolaj és a tej fogyasztása is lényegesen csökkentheti az emlődaganatok előfordulását.

Egyes jó minőségű gyógygombakivonatokról klinikai kísérletekben megállapították, hogy nem csak a kemo- és sugárterápia káros mellékhatásait csökkentik, ill. az immunrendszert erősítik és az életminőséget javítják nőgyógyászati tumorokban szenvedőknél, hanem jelentős emlőrákellenes hatást is kifejtenek (68% feletti hatékonysággal). Ezek a gyógygombák képesek a szervezet D-vitamin-készleteinek jelentős növelésére is és javíthatják az inzulinérzékenységet, elősegítve a gyógyulást és a megelőzés hatékonyságát. A Patkónyelv kivonat keveréket tartalmazó gyógygombakivonatok magyarországi bevezetésével a nőgyógyászati tumorokban szenvedők kiegészítő terápiájában eddig soha nem látott hatékonyságú eszköz áll az érintettek rendelkezésére. Természetesen javaslataink nem helyettesítik, csak kiegészítik az orvos által előírt terápiákat. (x)