Gyógyítás energiával és információval II.

Spi­ri­tuá­lis gyó­gyí­tás

Az ener­giá­val va­ló gyó­gyí­tás leg­vi­lá­go­sabb, le­gin­kább egyér­tel­mű for­má­ját je­len­ti a spi­ri­tuá­lis vagy szel­lem­gyó­gyá­szat. Ide­tar­to­zik a re­i­ki, a ter­ápi­ás érin­tés és a csi-kung. A gyó­gyí­tók kü­lön­bö­ző ér­zé­se­kről szá­mol­nak be a ke­zük­ben: érez­het­nek me­le­get, hi­de­get, tű­szú­rást, rez­gé­se­ket, bi­zser­gést stb. A be­te­gek ha­son­ló ér­zé­se­kről ad­nak szá­mot tes­tük­nek a ke­ze­lés ál­tal érin­tett ré­szé­ben.

A gyó­gyí­tók ke­zük­kel mint­egy le­ta­po­gat­ják a pá­ciens ener­gia­me­ze­jét, au­rá­ját. Egye­sek az au­ra szí­ne­it is lát­ják. Az au­ra kü­lön­bö­ző ré­te­gei a be­teg fi­zi­kai, ér­zel­mi, szel­le­mi ál­la­po­tát tü­krö­zik. A be­teg­ség, ha ener­gia­töb­blet­tel jár, egy­faj­ta ki­du­do­ro­dást okoz az au­rá­ban, míg az ener­gia­hi­á­nyos ren­del­le­nes­ség kö­vet­kez­té­ben az au­ra is vé­ko­nyab­bá vá­lik, elő­for­dul­hat, hogy „ki­lyu­kad”.

Ma­ga a ke­ze­lés úgy tör­té­nik, hogy a „rossz”, be­teg ener­gi­át a gyó­gyí­tó el­tá­vo­lít­ja (úgy­ne­ve­zett se­prés­sel), majd a meg­fe­le­lő he­lyen, ál­ta­lá­ban a be­teg szerv vagy test­rész kö­ze­lé­ben pó­tol­ja a hi­ány­zó ener­gi­át, több­nyi­re va­la­me­lyik kö­zel eső ener­gia­köz­pon­tot (csa­krát) tölt­ve fel. A ta­pasz­tal­tabb gyó­gyí­tók, pél­dá­ul a prá­na­gyó­gyí­tás mes­te­rei szí­nes ener­giá­val dol­goz­nak, ami gya­kor­la­ti­lag azt je­len­ti, hogy szí­nes fény­ként vi­zua­li­zál­ják az át­adan­dó ener­gi­át.

Ma­ga az ener­gia­ke­ze­lés tör­tén­het a be­teg érin­té­se nél­kül, de úgy is, hogy a gyó­gyí­tó rá­he­lye­zi a ke­zét a meg­fe­le­lő test­rész­re. Ez in­kább tech­ni­kai jel­le­gű kü­lönb­ség, ami­nél sok­kal fon­to­sabb, hogy a gyó­gyí­tó men­tá­li­san rá­han­go­lód­jon, kon­cen­trál­jon a fe­la­da­tá­ra, meg­fe­le­lő lel­ki, me­di­ta­tív ál­la­pot­ban le­gyen, és me­di­tá­ció­val vagy imád­ság­gal se­gít­se a gyó­gyu­lást.

Egyes gyó­gyí­tók a sa­ját ener­giá­ju­kat igye­kez­nek át­ad­ni (bio­e­ner­ge­ti­ku­sok), míg má­sok azt ál­lít­ják, hogy a ter­mé­szet erő­it ve­szik igény­be, és csu­pán to­váb­bít­ják tes­tü­kön ke­resz­tül az is­te­ni vagy koz­mi­kus ener­gi­át.

Ér­de­kes, hogy va­la­mennyi spi­ri­tuá­lis gyó­gyí­tó azt mond­ja: bár­mi­lyen tá­vol­ság­ról ké­pes ha­tást gya­ko­rol­ni a be­teg­re. Né­me­lyek hoz­zá­te­szik, hogy a táv­gyó­gyí­tás még ha­té­ko­nyabb, mint a köz­vet­len ta­lál­ko­zás al­kal­má­val vég­zett ke­ze­lés, sőt: mi­nél messzebb van a be­teg a gyó­gyí­tó­tól, an­nál erő­tel­je­sebb a ha­tás. Ha ez így van – amit szá­mos ta­pasz­ta­lat is alá­tá­maszt –, ak­kor va­ló­ban nem annyi­ra ener­ge­ti­kai, in­kább men­tá­lis, gon­do­la­ti kap­cso­lat jön lét­re a gyó­gyí­tó és a be­teg kö­zött. És mint tud­juk, a gon­do­la­tok előtt nin­cse­nek sem tér­be­li, sem idő­be­li kor­lá­tok. (Ér­de­kes, hogy az egyik jó­ga­mes­ter, Ye­su­di­an, aki­nek több köny­ve is meg­je­lent ma­gya­rul, a kö­vet­ke­ző­kép­pen fo­gal­maz: „Ha rossz szán­dé­kú gon­do­la­to­kat, gyű­lö­le­tet vagy ha­ra­got hor­do­zol ma­gad­ban, azok rom­bo­ló ere­je meg fog mu­tat­koz­ni sa­ját tes­te­den és lel­ke­den. Ár­tó ha­tá­suk leír­ha­tat­lan. A jó­gik sze­rint a gon­do­lat a leg­na­gyobb erő a test­ben, na­gyobb, mint a szó, mi­vel olyan transz­cen­den­tá­lis erő, amely az egész vi­lá­got meg­töl­ti. A jó gon­do­la­tok ugya­n­ak­kor – tűn­je­nek bár­mi­lyen lé­nyeg­te­len­nek – min­dig elé­rik a kí­vánt ha­tást.”)

Hogy az imént em­lí­tett ál­lí­tás a táv­gyó­gyí­tás­ról egy­ál­ta­lán nem alap­ta­lan, ar­ra utal­nak azok a tu­do­má­nyos ku­ta­tá­sok, ame­lyek azt vizs­gál­ták, hogy a több mér­föld­nyi tá­vol­ság­ból kül­dött imád­ság mi­ként ja­ví­tot­ta az AIDS-es be­te­gek ál­la­po­tát, il­let­ve azo­két a pá­cien­se­két, aki­ket kar­dio­ló­giai in­ten­zív osz­tá­lyon ke­zel­tek.

Pla­ce­bó­ha­tás?

A leggya­ko­ribb el­le­nérv az ener­giá­val va­ló, il­let­ve a táv­gyó­gyí­tás­sal szem­ben az, hogy pla­ce­bó­ha­tás­ról, szug­gesz­tió­ról és ön­szug­gesz­tió­ról van szó. Ez az el­len­ve­tés azon­ban sem­mi­képp sem hely­tál­ló ak­kor, ha az ener­gia­ke­ze­lést ál­la­to­kon, nö­vé­nye­ken, bak­té­riu­mo­kon, gom­bá­kon és en­zi­me­ken vég­zik el (eze­kről ké­sőbb rész­le­te­sen szó­lunk). Több egy­be­hang­zó ta­nul­mány ar­ra a vég­kö­vet­kez­te­tés­re ju­tott, hogy a spi­ri­tuá­lis gyó­gyí­tás el­ső­sor­ban fáj­da­lom­csil­la­pí­tás­ra, stressz, ide­ges­ség, de­presszió, AIDS, ma­gas vér­nyo­más, ízü­le­ti gyul­la­dás el­len jó, va­la­mint gyor­sít­ja a seb­gyó­gyu­lást.

Az el­len­tá­bor uj­jon­gott, ami­kor 1998-ban a te­kin­té­lyes ame­ri­kai szak­lap, a JA­MA olyan ta­nul­mányt kö­zölt, amely­ből ki­de­rült: a ter­ápi­ás érin­tés­sel gyó­gyí­tók nem tud­ták ér­zé­kel­ni, hogy egy 10 éves lány­nak a ke­ze 10 hü­velyknyi­re (kb. 25 cm-re) volt a ke­zük­től. A szer­kesz­tő, Ge­or­ge Lund­berg kom­men­tár­já­ban ki­fej­tet­te, hogy ez a vizs­gá­lat meg­cá­folt min­den olyan ál­lí­tást, amely a spi­ri­tuá­lis gyó­gyí­tás ha­té­kony­sá­gá­ra vo­nat­ko­zott. A ku­ta­tás ké­sőb­bi elem­zé­se azon­ban (Be­nor, 2001; Do­sey, 1988; Les­kow­itz, 1988) rá­mu­ta­tott, hogy a vizs­gá­lat több­fé­le ér­te­lem­ben sem volt mér­va­dó.

Elő­ször is szo­kat­lan az, hogy a gyó­gyí­tó na­gyobb tá­vol­ság­ra tart­ja a ke­zét a pá­cien­stől, in­kább az a gya­kor­lat, hogy a test kö­rü­li au­ra men­tén vé­gez sö­prést és ener­gia­át­adást. A tá­vol­ság te­hát itt dön­tő le­het. A má­sik pro­blé­ma az, hogy a vizs­gá­la­tot labo­ra­tó­riu­mi kö­rül­mé­nyek kö­zött vé­gez­ték és vi­de­ó­ra vet­ték, ami meg­za­var­hat­ta az ener­gia­ke­ze­lés­hez szük­sé­ges kon­cen­trá­ci­ót, men­tá­lis össze­sze­dett­sé­get. Vé­gül azt sem le­het fi­gyel­men kí­vül hagy­ni, hogy ener­ge­ti­kai gyó­gyí­tás­ra ál­ta­lá­ban ak­kor ke­rül sor, ha a be­teg ké­ri a ke­ze­lést. Egye­lő­re nem vi­lá­gos, va­jon a gyó­gyí­tó ak­ti­vál­ja-e az ener­ge­ti­kai kap­cso­la­tot, vagy pe­dig csu­pán egy­faj­ta for­rást je­lent a gyó­gyu­lás­hoz, amit a be­teg igény­be vesz. Más­képp fo­gal­maz­va: me­rít a gyó­gyí­tó ener­giá­já­ból. Vé­gül nem mel­lé­kes az sem, hogy ed­dig több mint száz tu­do­má­nyos vizs­gá­lat iga­zol­ta az ener­ge­ti­kai ke­ze­lés ha­tá­sait, eze­ket azon­ban a JA­MA em­lí­tett köz­le­mé­nye nem vet­te te­kin­tet­be.

Bár­mi­lyen ener­ge­ti­kai ke­ze­lés nagy elő­nye, hogy nem lép fel ko­moly mel­lék­ha­tás. Elő­for­dul­hat, hogy az el­ső né­hány al­ka­lom­mal bi­zo­nyos tü­ne­tek fe­le­rő­söd­nek, eset­leg a be­teg fáj­dal­mai fo­ko­zód­nak. Itt azon­ban ha­son­ló a hely­zet, mint sok más al­ter­na­tív ter­ápiá­nál: a tü­ne­tek sú­lyos­bo­dá­sa, az ide­ig­le­nes ál­la­po­trom­lás jó jel, amely ar­ra mu­tat, hogy a pá­ciens re­agál a ke­ze­lés­re. Az ener­ge­ti­kai gyó­gyí­tást foly­tat­va a tü­ne­tek ál­ta­lá­ban csök­ken­nek, a be­teg ál­la­po­ta ja­vul. To­váb­bi po­zi­tí­vum, hogy az ener­gia­ke­ze­lés bár­mi­lyen más kon­zer­va­tív or­vo­si vagy ter­mé­szet­gyó­gyá­sza­ti ter­ápiá­val együtt al­kal­maz­ha­tó, és sem­mi­lyen ve­szé­lyes köl­csön­ha­tás nem lép­het fel.

Osz­te­o­pá­tia, ki­ro­prak­ti­ka

A cson­trend­szer és fő­leg a ge­rinc ál­la­po­tá­nak ja­ví­tá­sá­ra al­kal­ma­zott kra­nio­sza­krá­lis osz­te­o­pá­tia és ki­ro­prak­ti­ka szin­tén nem nél­kü­lö­zi az ener­ge­ti­kai ele­me­ket. Ezek­nél az el­já­rá­sok­nál a gyó­gyí­tó vagy meg­érin­ti a tes­tet, vagy csak a kö­ze­lé­ben tart­ja a ke­zét, de a ter­apeuták több­nyi­re ener­ge­ti­kai jel­le­gű ér­zé­ke­lé­se­i­kről és az ál­ta­luk irá­nyí­tott ener­gi­áról is be­szél­nek. Egy tu­do­má­nyos köz­le­mény ar­ról szá­mol be, hogy fi­zi­kai be­avat­ko­zás (masszázs vagy ge­rinc­ma­ni­pu­lá­ció) nél­kül je­len­tős ja­vu­lást tud­tak elér­ni olyan kró­ni­kus be­teg­sé­gek­ben, ame­lyek­nél a ha­gyo­má­nyos or­vos­lás ered­mény­te­len ma­radt (Pup­led­ger, Vre­de­vokt). Az em­lí­tett mód­sze­rek­kel ál­la­pot­ja­vu­lást le­het elér­ni töb­bek kö­zött a kö­vet­ke­ző be­teg­sé­gek­nél és pro­blé­mák­nál: nyak- és hát­fáj­da­lom, „fa­gyott váll” tü­ne­tegyüt­tes, fi­bromyal­gia, ízü­le­ti gyul­la­dás (arthri­tis), ge­rinc­fer­dü­lés (sco­lio­sis), kró­ni­kus fül­fer­tő­zé­sek, hor­mon­rend­sze­ri pro­blé­mák, fej­sé­rü­lés utá­ni ál­la­pot, gyer­me­kek vi­sel­ke­dé­si, fej­lő­dé­si és ta­nu­lá­si pro­blé­mái, ma­gas vér­nyo­más, mi­grén, kró­ni­kus fá­radt­ság tü­ne­tegyüt­tes (CFS), fül­zú­gás, szé­dü­lés, aszt­ma.

Aku­punk­tú­ra

Az aku­punk­tú­ra el­mé­le­te és gya­kor­la­ta Ma­gyar­or­szá­gon is jól is­mert, ezért nem rész­le­tez­zük. Min­de­ne­set­re tény, hogy ma már az Egész­ség­ügyi Vi­lág­szer­ve­zet (WHO) egyes be­teg­sé­gek gyó­gyí­tá­sá­ra ki­fe­je­zet­ten ajánl­ja és elő­nyös­nek tart­ja az aku­punk­tú­rát.

Szá­mos más ter­ápia ro­ko­nít­ha­tó az aku­punk­tú­rá­val. Ilyen az aku­punk­tú­rás pon­tok, me­ri­di­á­nok ke­ze­lé­se pusz­ta kéz­zel (aku­presszú­ra), a talp- és kéz­masszázs (re­fle­xo­ló­gia) és a sia­cu.

Al­kal­ma­zott ki­ne­zio­ló­gia

Az al­kal­ma­zott ki­ne­zio­ló­gia ugyan­csak „ro­ko­na” az aku­punk­tú­rás el­mé­let­nek és gya­kor­lat­nak, hi­szen azt vizs­gál­ja, hogy az egyes iz­mok ere­je mi­ként re­agál a kü­lön­bö­ző ener­gia­ve­ze­té­kek­ben (me­ri­di­á­nok­ban) fo­lyó ener­gia nagy­sá­gá­ra, il­let­ve mi­lyen össze­füg­gés van köz­tük. Ha va­la­me­lyik me­ri­di­án­ban aka­dály­ba üt­kö­zik az ener­gia­áram­lás, ak­kor a hoz­zá kap­cso­ló­dó iz­mok is gyen­géb­bek a nor­má­lis­nál. Az izom­erő vizs­gá­la­tá­val, tesz­te­lé­sé­vel a ki­ne­zio­ló­gu­sok ké­pe­sek meg­ál­la­pí­ta­ni a me­ri­di­á­nok bio­e­ner­ge­ti­kai ren­del­le­nes­sé­ge­it.

Ez a mód­szer szin­tén jól ki­egé­szíti az egyéb ter­ápiá­kat. Ha va­la­ki tes­ti-lel­ki har­mó­niá­ban, bé­ké­ben él sa­ját ma­gá­val és a kör­nye­ző vi­lág­gal, ak­kor bio­e­ner­ge­ti­kai rend­sze­re (amely az izom­erő­ben is tü­krö­ző­dik) ugyan­csak jó. Ha vi­szont ez a har­mó­nia meg­bom­lik, ak­kor gyen­gül az izom­erő. Egy pél­da: ha va­la­ki al­ler­gi­ás a liszt­re, és ener­gia­me­ze­jé­hez, au­rá­já­hoz egy pa­rá­nyi liszt­min­tát kö­ze­lí­te­nek, ak­kor a ki­ne­zio­ló­gus azon­nal ész­le­li a meg­fe­le­lő iz­mok ere­jé­nek gyen­gü­lé­sét. Az el­já­rás ily mó­don al­kal­mas a táp­lá­lé­k­ér­zé­keny­ség vagy a táp­lá­lé­kal­ler­gia ki­szű­ré­sé­re. De en­nek a for­dí­tott­ja is igaz: ha va­la­mi­lyen gyógy­nö­vény vagy táp­lá­lék­ki­egé­szítő va­la­ki számá­ra hasz­nos, ener­ge­ti­kai­lag erő­sí­ti, ak­kor az em­lí­tett teszt ré­vén ész­lel­ni le­het az izom­erő nö­ve­ke­dé­sét.

A ki­ne­zio­ló­gia to­váb­bi al­kal­ma­zá­si le­he­tő­sé­ge az, hogy egyes gon­do­la­tok ha­tá­sa le­mér­he­tő a pá­cien­sen. A kel­le­mes, po­zi­tív ér­zel­mek, gon­do­la­tok fel­idé­zé­se fo­koz­za az izom­erőt, míg ha a pá­ciens ne­ga­tív ér­zel­mek­re, az őt ért tra­u­má­kra gon­dol, ak­kor gyen­gül az izo­me­re­je. A ki­ne­zio­ló­gi­át a sza­kiro­da­lom el­ső­sor­ban al­ler­gia, emész­tő­rend­sze­ri pro­blé­mák és a stresszel össze­füg­gő be­teg­sé­gek ke­ze­lé­sé­re ajánl­ja.

(Foly­tat­juk)