Új antropológiai felfedezés: Természetes ketózis tette lehetővé az emberré válást

Teljesen új fényben világítja meg az emberi faj adaptációját az a tudományos felfedezés, amit a Current Anthropology 2019 február 5-i száma közölt [1]. Etiópiában közel 4 millió éves kövekkel bezúzott, így kezdetleges eszközökkel megnyitott nagy testű állatokból származó koponyákat és csöves csontokat találtak, amelyeket ragadozók már teljesen lerágtak [3].

A lelet közelében megtalálták azokat a köveket, amelyekkel a csontok beltartalmához hozzáférhettek. Azok, akik ezeket a köveket használták, előemberek lehettek, akik így más fajok számára elérhetetlen, de kezdetleges eszközökkel könnyen és biztonságosan kinyerhető agyvelőt és csontvelőt fogyasztottak, ami rendkívül jelentős adaptációs, alkalmazkodási előnyt jelentett a faj számára.

Az antropológusok úgy gondolják, hogy ez a zsírevés, az állati csontvelő és a zsírnak a tetemekben maradt fogyasztható része, ez a fajta táplálkozás eredményezte az emberi agy funkcionális és méretbeli fejlődését, megnagyobbodását. Olyan kognitív, értelmi funkciók kialakulását tette lehetővé, ami sok szempontból megmagyarázza az emberi faj fejlődését, az előember és a fejlett eszközöket használó ember, illetve annak biztonságos, csoportos szaporodása közötti átmenetet.

A korábbi elképzelések úgy szóltak, hogy az emberek eszközöket használva, de lényegében ugyanúgy, mint a vadállatok, levadászták a nagyobb testű állatokat, és azoknak a fehérjékben gazdagabb húsát fogyasztották elsősorban. Ez nyilvánvalóan szénhidrát típusú, azaz glükogenolízis, aminosav-alapú táplálkozás, ami szénhidrátokat is tartalmaz, illetve elsősorban fehérjék fogyasztása, ahol az aminosavak gyorsan szénhidrátokra cserélhetők glükoneogenetikus enzimek segítségével. Az etiópiai felfedezéssel ez az elképzelés megdőlt! Valójában a zsír és a csontvelő fogyasztása volt jellemző az előemberre, és ez 800 ezer évvel korábbra, 2,8 millió évvel szemben 3,6 millió évre teszi az emberek opportunista életformáját, ami aztán végül nagyon jelentős alkalmazkodási lehetőséget rejtett az agy fejlődését tekintve. Mit jelent ez pontosan? Képzeljük el, hogy az előember sétálgat egy mocsaras vidéken, ahol ragadozó állatok és nagy testű növényevők élnek faunában.

A ragadozók leterítik a növényevőket, de az előember valójában csak akkor juthatott volna húshoz, ha a ragadozókkal vetélkedve megközelíti a tetemet, ami elképzelhetetlen. Most képzeljük el, hogy ott van egy nagy testű növényevő dinoszaurusz, mint amilyen egy dacentrurus, amelynek a húsát a tyrannosaurus, őstigris és az ősragadozók elfogyasztottak, az őssakálok, keselyűk és más egyéb dögevők is lerágták. Miután végeztek, a nagy csöves csontokat és a koponyát ott kellett hagyniuk. Ez azt jelenti, hogy az előembernek rá kellett jönnie, hogyan jut hozzá ahhoz a deutériumszegény zsírhoz, ami az agyvelőben és a csontvelőben van, mert neki már csak ez maradt.

De csak úgy juthatott a beltartalomhoz, ha eszközöket, zúzóköveket használt. Ha ez sikerült, több kilogramm táplálékhoz jutott hozzá, amihez a ragadozók nem. Egy nagy testű növényevő állat esetében a zsákmány több tíz kiló zsírra is tehető. Ráadásul ezért nem kellett versengenie: a ragadozók már ott hagyták a tetemet, a sakál őse is, számukra már nem volt rajta további táplálék. Az ember számára azonban biztonságos szabad prédává vált az a zsírmennyiség, velő, amit ott hagytak, ami már senki másnak nem kellett. Az ember tehát hozzájutott a csontokban lévő zsíros velőhöz, ezzel pedig egy természetes deutériumszegény ketogén étrendre állt rá, több mint 3,5 millió évvel ezelőtt!

Természetes ketogén diéta alatt azt értem, hogy húst, szénhidrátot és fehérjét rendkívül keveset fogyasztott, mert azt megették az ősragadozók, és ami maradt az embernek, az egy nagy menynyiségű zsír volt, ami azt jelenti, hogy az ősember elődje átállt egy deutériumban szegény természetes ketogén diétára és anyagcserére.

Azaz olyan élelemhez jutott, ami csak nagyon kis mennyiségben tartalmazta a hidrogén kétszer nehezebb és nagyobb káros izotópját, így az agynak kevesebb deutériumszűrő munkát kellett ellátnia. Tudjuk, hogy az agysejteket kevés cukor mellett a ketontestek táplálják energiával, és ez az alacsony tartalmú természetes ketogén diéta lehetővé tette, hogy az agysejteknek a felvett kevés aminosavat ne fehérjejavításra vagy DNS-javító enzim szintézisére kelljen felhasználniuk, hanem neurotranszmittert, azaz ingerületátvivő anyagot készítsen belőle, ami az agy működését, funkcionális kapacitását és lehetőségeit növeli.

Mégpedig olyanformán, hogy ennek segítségével az előember egyre tökéletesebb, egyre pontosabb, egyre precízebb és egyre jobb zsírevési technikákat tudott kitalálni, és ezáltal saját magának ezekből a tetemekből táplálékot kinyerni. A későbbiekben az ember rájött arra, hogy nem feltétlenül a tetem fellelésének a helyén kell ezeket a csontokat, koponyákat betörni, hanem ezeket el lehet szállítani, be lehet vinni a barlangba vagy a lakóhelyükre, és lávakövekkel vagy – amikor már ismerték a tüzet – tűzzel ezekből kocsonyákat tudtak főzni. A csont és a benne rejlő velő ideális tápanyagforrás volt, hiszen lehetett szállítani, nem volt romlandó, későbbre is el lehetett tenni. Tudjuk, hogy a zsír és a zsírszerű anyagok nem romlanak, csak avasodnak, mivel ezeket a baktériumok sem fogyasztják, éppen azért, mert alacsony a deutériumtartalmuk.

A baktériumok, illetve sejtek szaporodásához deutérium szükséges [5, 6]. A zsírokban, az agyvelőben, a csontvelőben kevés a deutérium, ezért a baktériumok nem rontják meg ezt a táplálékforrást, így tovább tárolható, szállítható, főzhető. Nemcsak a zsírt, hanem a csontokban, ízületekben lévő porcot, kollagént és egyéb kötőszöveti anyagokat is hasznosították, a rostokat kifőzték.

Ez ahhoz vezetett, hogy a finom ízületeink – a kollagén és a különféle ízületi, porc-, csont- és kötőszöveti alkotók miatt – a kezünkön, a lábunkon is megváltoztak. Átalakult a testhelyzetünk és a testmozgásunk, a csontrendszerünk és ízületrendszerünk, olyan apró csontok és ízületi felületek tudtak kialakulni, ami lehetővé tette például azt, hogy a hüvelykujjunkat szembefordítsuk a többi ujjal, azaz fogni tudjunk, méghozzá egyre precízebben, egyre pontosabban. Ez tette lehetővé azt az adaptációs forradalmat, ami az értelmes embert elválasztja más fajoktól. Ahhoz, hogy az ember két lábra álljon, egy más típusú felépítés kell, ahhoz pedig egy más típusú táplálkozás.

Azaz, nem annyira a gyorsaságot elősegítő, hanem inkább kereső-fürkésző-elemző testtartás volt szükséges, ami lehetővé teszi az állatok vonulásának megfigyelését, a rövid távú emlékezetet, az elemző gondolkodást, egyben a hátrahagyott tetemek felkeresését. Olyan ízületi és porcrendszernek, kötőszöveti, szalag- és izomrendszernek kellett kialakulnia, amihez a táplálékban megvolt a megfelelő hialuronsav-, zsír- és kollagénmennyiség.

A koponya és a csontok kifőzésével ezeket kinyerték, kocsonyásan tárolták, és így már el tudták fogyasztani akkor is, amikor jelentős fejlődésnek indultak az emberek csoportos, szervezett életközösségei, a korai társadalmak.

Abban, hogy Homo sapienssé fejlődött, rendkívüli jelentősége van az agyfunkció és az agykapacitás növelésének, és ez a természetes deutériumcsökkentett táplálkozásnak volt köszönhető, a ketogén vagy zsírdiétának. Az előembernek és ősembernek e tekintetben nem volt vetélytársa, mert a nagy növényevő állatoknak a csontjait sem törni, sem zúzni nem tudták azok a fajok, amelyekkel akkor versenyben voltunk a túlélésért.

Ez hatalmas előny volt, melynek nyomaira most bukkantak amerikai antropológusok. A felfedezés teljesen új fénybe és megközelítésbe helyezi az emberi adaptációt a környezetéhez. Az opportunista, ketogén taplalékot jól feltáró és kihasználó életforma az agy számára lehetőséget adott arra, hogy átszervezze a saját nanomotor fehérje-, aminosav-, neurotranszmitter- és egyéb kapcsolatrendszerét.

Megváltozott az agyban rejlő molekulák szintézise, és anatómiai változások történtek az agyi szöveten belül. Ez jelentette azt a rendkívüli előnyt, amit ma már mi, a Homo sapiens, az értelmes ember élvez: a beszéd, az írás, az eszközhasználat, a tervszerű gondolkodás, a kognitív funkciók, a társadalmi interakciók, a szervezésformák képességét, a kommunikálható gondolati egységeket és ezeknek a szervezett formáját: az eszméket, a rendkívül összetett, társadalmi szintű kommunikációt tette ez mind lehetővé.

Azt a folyamatot, amiről korábban úgy gondolták, hogy 2,3-2,8 millió évvel ezelőtt kezdődött, azt most korábbra, 3,4-3,6 millió évre datálják. Amit Afrikában az őstengerek és ősmocsarak mélyén találtak és amik eszközökkel megnyitott csontokra utalnak, 3,2-3,6 millió évesek. A cikk rendkívül érdekes, ahogyan azok a megjegyzések is, amiket különböző antropológus szakemberek fűznek hozzá [1, 3]. Figyelemre méltó konszenzus alakult ki. Úgy tűnik, a szakemberek nyitottak a leletek pontos vizsgálatára és értékelésére, vagyis a szakma kezdi elfogadni ezt a teóriát, a természetes, deutériumcsökkentett ketogén étrend szerepét az emberi faj kialakulásában.

Az előember agyára az alacsony deutériumkörnyezetben [7] fejlődő, illetve működő természetes ketózis a jellemző, mint az egészség és a társadalmakban élő emberi lét kulcsa. Igaz, az emberi agy körülbelül 25 százalék cukorból kell fedezze a számára szükséges energiamennyiséget, de ezek a májban előállított cukorból, vagy zsírok gliceroljából is származhatnak. Erre azért van szüksége, mert az agy nagy mennyiségű neurotranszmittert, azaz ingerületátvivő anyagot állít elő. A neurotranszmitter-szintézis 70-75 százalékát viszont szabad zsírsavakból képzett ketontestekből fedezi.

Ez a normális agyműködés, a ketontestek oxidálása, emellett körülbelül 20-25 százalék a szénhidrát felhasználása. Az agyra jellemző a természetes ketózis. Mint alkalmazkodó, tetemmaradványokat fogyasztó lény, a Homo sapiens az őskor során folyamatosan természetes ketogénforrást fogyasztott, hiszen ez maradt neki. Az oroszlán csak azért tudja nyugodtan elfogyasztani a prédáját, mert erősebb, mint például a sakál. Az állatok között megvan a sorrend, ki mikor fér hozzá egy elejtett vad teteméhez. Az oroszlán az erejével vívja ki az elsőséget, a leopárd viszont fölviszi a fára, amit meg akar enni, a gepárd pedig annyira gyors, hogy hetedhét határon túlra hajszolja a zsákmányát, mire a többiek észbe kapnak. Mindegyik ismert ragadozónak megvan a sajátos vadászati technikája vagy kondíciója, amivel képes megtartani a húst.

Az embernek azonban nincs ilyen, neki mást kellett kitalálnia. Kétségtelen, hogy a megmaradt állati maradványokból a velőhöz és a csontvelőhöz hozzájutva az ember tudott tovább fejlődni, és ehhez már nem kellett vetélkednie. Valószínűleg azért is háziasította az állatokat, mert a zsírevéshez adaptálódott hosszú időn keresztül, de persze a húst sem veti mára meg. Így viszonylag kényelmes életet tudott magának kialakítani anélkül, hogy veszélyeztették volna más állatok. Ez egy nagyon hosszú folyamat vége, amihez az embert a csont- és az agyvelő fogyasztása vezette el.

Az emberiség bölcsője Afrika, ahol akkoriban hidegebb volt. Abban az időben, amikor 3,5 millió éve a mai Etiópia területén élt, más volt a szőrzete és a felépítése is. A tüzet még nem ismerte, de forró lávakövek hevíthették a tavat, amiben megfőzhette a csontot, vagy lávakövekkel átforrósítva könnyebben eltörhette és kinyerhette a velőt. Vulkáni eredetű kőzetet találtak mindenhol. Az is kétségtelen, hogy 3,5 millió évvel ezelőtt már használtak zúzóeszközöket, hogy kinyerjék a természetes ketogén táplálékforrást az agyból és a csontokból. Ez pedig azt jelenti, hogy az emberiség közel 3 millió évig zsíralapú táplálkozáson élt és jelentős deutériumcsökkentési ollót alakíthatott ki agyának működtetéséhez. Valószínűleg emellett szezonálisan fogyasztott éppen termő zöldfélét vagy gyümölcsöt, de addig, amíg a mezőgazdaság nem alakult ki, ezekből csak annyit ehetett, amennyit más fajokkal vetélkedve talált.

Az emberiség újabb korszakváltása, amikor elkezdte termelni a szénhidráttartalmú növényeket, átállt a szénhidrátalapú anyagcserére, és elhagyta a közel 3 millió éven át folytatott természetes ketogén étrendet. Ez azonban mindössze 10-12 ezer évvel ezelőtt történt. Amihez tehát, mondhatni, évmilliókon át adaptálódott az emberi szervezet, ami természetes a számára, az a ketogén étrend és anyagcsere. Ez magyarázatot ad a ketogén étrend természetes gyógyhatására, ezért számíthat valaki teljes egészségre akkor, ha alacsony deutériumtartalmú, természetes ketogén étrendet tart, ami állati zsírokból, velőből, állati zsírszövetekből készített kocsonyákból áll.

Ez a magyarázata annak, hogy ilyen étrend mellett megszűnnek a szociális, életmódból következő betegségek, így minden anyagcsere-betegség, degeneratív betegség, vagy legalábbis a kórfolyamatok lefolyása jelentősen változik. A fentebb leírt deutériumcsökkentési olló érdekes vetülete, hogy ókori írások szerint az emberek ismerték bizonyos gyümölcsökben található (deuterált) növényi cukrok [8] fogyasztásának pszichoszociális és társadalmi veszélyeit.

Az Éden kertjéből való kiűzetés egy gyümölccsel, feltehetőleg fügével kapcsolatos táplálkozási tilalom áthágásának eredménye [9] egy táplálékért szinte esélytelenül vetélkedő emberpár esetében az állatokkal túlzsúfolt édeni faunában [10, 11]. Az első emberpár együttes gyümölcsfogyasztásának eredménye a csupasz testük egymás előtti szégyenérzete, annak azonnali elfedése [12], a rejtőzködés [13], zavarodottság, a félelem és a hazugság [14] a felelősség egymásra hárítása mellett [15, 16]. Az ókor írásai fontos orvostörténeti hagyatékkal bírnak és jelentős ismeretekkel gazdagíthatják az antropológia most közölt eredményeit, ezek további feltárását meghagyva a Törökszentmiklóson működő íráskutatók Természettudományos Szakmai Tanácsának.

IRODAlOM:

1. Jessica C. Thompson, Susana Carvalho, Curtis W. Marean, and Zeresenay Alemseged. Origins of the Human Predatory Pattern: The Transition to Large-Animal Exploitation by Early Hominins. Current Anthropology, Volume 60, Number 1 | February 2019 DOI: 10.1086/701477 – https://www.journals.uchicago.edu/doi/abs/10.1086/701477 2. Yale University. “A taste for fat may have made us human.” ScienceDaily. ScienceDaily, 5 February 2019. www.sciencedaily.com/releases/2019/02/190205161420.htm

3. Editor: Laurence Ralph, Princeton University

4. Humans may have emerged from scavenging big game, eating brains and marrow. Ed: Laurence Ralph, Princeton University, The Wenner-Gren Foundation for Anthropological Research – https://www. journals.uchicago.edu/journals/ca/pr/181214

5. Kotyk A, Dvoráková M, Koryta J. Deuterons cannot replace protons in active transport processes in yeast. FEBS Lett. 1990 May 21;264(2):203-5. https://www.ncbi.nlm.nih.gov/pubmed/2162783

6. Somlyai G, Jancsó G, Jákli G, Vass K, Barna B, Lakics V, Gaál T. Naturally occurring deuterium is essential for the normal growth rate of cells. FEBS Lett. 1993 Feb 8;317(1-2):1-4. https://www.ncbi.nlm.nih. gov/pubmed/8428617

7. Phil Shane and Neil Ingraham. δD values of hydrated volcanic glass: A potential record of ancient meteoric water and climate in New Zealand. New Zealand Journal of Geology and Geophysics, Volume 45, 453-459, 2002. https://doi.org/10.1080/00288306.2002.9514984

8. Schleucher J., et al. Intramolecular deuterium distributions reveal disequilibrium of chloroplast phosphoglucose isomerase. Plant, Cell & Environment, Volume22, Issue5, Pages 525-533 (2002) https://doi.o rg/10.1046/j.1365-3040.1999.00440.x

9. 1Móz 2,17. De a jó és gonosz tudásának fájáról, arról ne egyél; mert a mely napon ejéndel arról, bizony meghalsz. (Biblia Károli Gáspár fordításában)

10. 1Móz 2,19. És formált vala az Úr Isten a földből mindenféle mezei vadat, és mindenféle égi madarat, és elvivé az emberhez, hogy lássa,
minek nevezze azokat; mert a mely nevet adott az ember az élő állatnak, az annak neve. (Biblia Károli Gáspár fordításában)

11. 1Móz 3,6. És látá az asszony, hogy jó az a fa eledelre s hogy kedves a szemnek, és kivánatos az a fa a bölcseségért: szakaszta azért annak gyümölcséből, és evék, és ada vele levő férjének is, és az is evék.

12. 1Móz 3,7. És megnyilatkozának mindkettőjöknek szemei s észrevevék, hogy mezítelenek; figefa levelet aggatának azért össze, és körülkötőket csinálának magoknak. (Biblia Károli Gáspár fordításában)

13. 1Móz 3,8. És meghallák az Úr Isten szavát, a ki hűvös alkonyatkor a kertben jár vala; és elrejtőzék az ember és az ő felesége az Úr Isten elől a kert fái között. (Biblia Károli Gáspár fordításában)

14. 1Móz 3,10. És monda: Szavadat hallám a kertben, és megfélemlém, mivelhogy mezítelen vagyok, és elrejtezém.

15. 1Móz 3,12. És monda az ember: Az asszony, a kit mellém adtál vala, ő ada nékem arról a fáról, úgy evém.

16. 1Móz 3,13. És monda az Úr Isten az asszonynak: Mit cselekedtél? Az asszony pedig monda: A kígyó ámított el engem, úgy evém.